Ausztria közel került ahhoz, hogy a második világháború óta először szélsőjobboldali kancellárja legyen
2025. január 10. – 21:00
Romló gazdasági mutatók, elszálló költségvetési hiány és megegyezésre képtelen pártok jellemzik most a feje tetejére állt osztrák belpolitikát. A hét elején a szélsőjobboldali-populista Herbert Kickl, a Szabadságpárt (FPÖ) vezetője kapott kormányalakítási megbízást, miután a középpártok több hónapos koalíciós tárgyalásai zátonyra futottak. Ausztriának a második világháború óta először lehet szélsőjobboldali vezetője, de a koalíciós partnerként felmerülő Néppárt (ÖVP) nagyon óvatos. Nem kizárt az új választás sem, de ezzel épp Kickl és pártja kerülhetne kényelmesebb pozícióba.
Az osztrák parlamenti választást több mint három hónapja tartották, de még mindig nincs új kormánya az országnak. Szeptember 29-én a Szabadságpárt 28 százalékot szerzett, nem sokkal lemaradva a jelenleg kormányzó jobbközép Néppárt 26-ot, a Szociáldemokrata Párt (SPÖ) pedig 21 százalékot kapott. A nagyobb pártok közül önállóan senkinek nincs többsége, Ausztriában a szokásos módon koalícióra van szükség. Alexander Van der Bellen szövetségi elnök viszont rendhagyó módon nem az első helyen végzett Szabadságpártot, hanem a kormányzó Néppártot, illetve vezetőjüket, Karl Nehammer kancellárt bízta meg a kormányalakítással októberben.
Van der Bellen nem ok nélkül fordult a második helyezetthez. Bár Kickl jelezte, hogy készek kezet nyújtani a többi pártnak, a választási kampányban az ÖVP és az SPÖ is kijelentette: nem lépnek koalícióra a szélsőjobboldali párttal. Ebben a helyzetben megoldásnak egy néppárti-szociáldemokrata koalíció tűnt, de mivel kettejüknek is csak papírvékony, egyfős többségük lenne a Nemzeti Tanácsban, idővel a negyedik helyen végző liberálisokat (NEOS) is bevonták a tárgyalásokba.
Október utolsó napjaiban elhúzódó egyeztetések kezdődtek a két, sok kérdésben teljesen mást képviselő középpárt között. Az előzetes megbeszélések után, novemberben aztán teljes körű koalícióról kezdtek tárgyalásokat, kiegészülve a liberálisokkal. Itt még optimistán nyilatkoztak a felek, de Nehammer a részletesebb tárgyalások előtt is jelezte, hogy az egyeztetések a végeredmény szempontjából teljesen nyitottak. Innentől viszont egyre rosszabb lett a hangulat, a nyilatkozatok egy része és a kiszivárgott információk alapján inkább távolodott a megegyezés.
Három hónap alatt csak távolabb került a megoldás
Hiába volt a három párt célja, hogy megakadályozzanak egy szélsőjobboldali többséggel felálló kormányt, a legfontosabb kérdésekben egymás hosszas győzködése után sem sikerült középutat találniuk. Nem meglepő, hogy a gazdasági nehézségekkel küzdő Ausztriában prioritást élvezett a tárgyalásokon a költségvetési célok betartása és a gazdaság általános helyzetének javítása. A magas hiány miatt az biztos volt, hogy valamilyen formában spórolniuk kell. A tárgyalásokon viszont csak abban lett egyetértés, hogy a tervezett megtakarítási csomagot hét évre osszák szét. A megtakarítás mértékéről, illetve a költségvetési bevételek növeléséről már vita volt.
Egyes adófajták miatt is vita alakult ki, a vagyonadó kérdése például biztosan éket vert a felek közé. Míg a szociáldemokrata SPÖ támogatta az örökösödési és vagyonadót, addig a Néppárt ellenzi ezeket. Jelentős törésvonal volt a pártok között a nyugdíjkorhatár módosítása, a pártfinanszírozás, a minisztériumok reklámkiadása és az osztrák közmédia, az ORF pártok általi befolyásának kérdésében is.
A tárgyalóasztaltól először a liberális NEOS állt fel, vezetőjük, Beate Meinl-Reisinger azt mondta:
nem voltak naivak, készek voltak a kompromisszumokra, de a tárgyalás utolsó napjaiban több kérdésben inkább visszalépés történt.
Szóba került, hogy a két nagypárt, az ÖVP és az SPÖ folytatják a koalíciós egyeztetéseket, de másnapra ők is bedobták a törölközőt. A Néppárt vezetője, Karl Nehammer pártvezetői és kancellári tisztségéről is lemondott. Az átmeneti időszakban, ügyvivő kancellárnak ismét a volt külügyminiszter, Alexander Schallenberg ugrik be, ő péntek délután le is tette az esküt.
Dizájnerszemüvegbe bújt „biztonsági kockázat”?
Felmerülhet, hogy az Osztrák Néppárt miért tart ennyire a Szabadságpárttól, miután korábban rövid ideig már közösen is kormányoztak. Ráadásul épp ebben a kormányban volt belügyminiszter a most kancellári székre esélyes Herbert Kickl. 2017-ben sok szempontból más volt a helyzet: akkoriban még a Néppárt volt vezető pozícióban, a Szabadságpártot pedig Herbert Kickl azóta még inkább jobbra tolta. Magára előszeretettel hivatkozik jövőbeli Volkskanzlerként (a nép kancellárja), ami sokakban azért idéz rossz emlékeket, mert többek közt Adolf Hitler is pontosan ugyanígy hívta magát.
Kickl irányítása alatt az FPÖ még a szélsőjobbos táboron belül is extrém pozíciókat vett fel: remigrációs programja például deportálná a bevándorlóháttérrel rendelkező osztrák állampolgárokat, és úgy, ahogy van, megszüntetné a menekültstátuszhoz való jogot. Emellett például alkotmányban mondaná ki a készpénzhasználat védelmét. Kickl a belügyminisztersége alatt – még a Covid előtt – kijárási tilalmat akart bevezetni a menekült befogadóközpontokban, amit „önkéntes éjszakai pihenőnek” nevezett. Később, a járvány alatt sokszor oltásellenes álláspontot képviselt.
Nem véletlen, hogy a többi párt a kampányban Kickl személyével is próbálta elrettenteni a választókat, Nehammer például „biztonsági kockázatnak” nevezte. Az ORF választás után készített felméréséből látszott is, hogy az FPÖ-re az emberek inkább annak politikája, illetve a többi párt megbüntetése miatt, és nem Herbert Kickl miatt szavaztak.
A politikus nem is olyan karizmatikus, mint elődei, sokan háttérben dolgozó, magányos farkasként jellemzik.
„Fanyar provokátor, dizájnerszemüvegben” – mondták róla korábban. Bár a Szabadságpártnak van náci múltja, igyekeznek attól eltávolodni: korábban be is pereltek egy szervezetet, amely Kicklt Hitlerhez hasonlította.
A politikus vezetésével megerősödő FPÖ-ről, illetve arról, hogy milyen turbulens előzmények vezettek el a mostani helyzetig, ebben a korábbi cikkünkben írtunk bővebben. A Választási Földrajz pedig térképeken is megmutatta, hogyan erősödött meg országszerte a Szabadságpárt.
Kickl kann nichts! Vagy mégis?
A sikertelen koalíciós tárgyalások miatt újra az elnöknél, Alexander Van der Bellennél pattogott a labda. Az államfőnek ezúttal nem volt más választása, minthogy Herbert Kicklt bízza meg kormányalakítással. „Nem volt könnyű lépés” – mondta az elnök, mivel korábban kijelentette, hogy nem hajlandó kinevezni olyan kancellárt, aki egy Európa-ellenes párt élén nem ítéli el Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Az elnök most abban bízik, hogy Kickl „életképes” megoldást találhat az Osztrák Néppárttal kezdeményezett közös tárgyaláson.
Az ÖVP megbízott új vezetője pedig már nyitottabban áll a kérdéshez, mint Nehammer. Christian Stocker kijelentette, hogy nem utasítja el a tárgyalásokat az FPÖ-vel.
A tárgyalóasztalhoz ülés előtt mindkét félnek finomítania kellett korábbi álláspontján: a Néppárt korábban kizárta, hogy szóba álljanak a Szabadságpárttal, végig túl szélsőségesnek tartották Kicklt. A Szabadságpárt vezetője pedig „a vesztesek koalíciójának” nevezte az egymással egyeztető ÖVP–SPÖ–NEOS hármast. Nehammer lelépésével viszont új helyzet alakult ki.
Kickl jelezte, hogy szívesen tárgyal az ÖVP-vel, ha elismerik, hogy ők vesztettek. Hozzátette, hogy nagyon óvatos és szkeptikus, mivel az aztán saját ügyeibe belebukott Sebastian Kurz-féle Néppárttal már kormányoztak együtt, ahol ő volt a belügyminiszter. „Vannak sebhelyeim” – utalt arra, hogy Kurz az Ibiza-botrányként elhíresült lehallgatási ügy kirobbanásakor tőle mint szabadságpárti minisztertől szabadult meg először.
Kickl egyébként előre készült, tárgyalódelegációját – akik között lehetnek miniszterjelöltek is – már korábban összerakta. Időközben a Néppárt is jelezte, hogy elfogadják a Szabadságpárt meghívását, a napokban hivatalosan is elkezdik a tárgyalásokat. A közeledésre utaló jel volt, hogy elérhetetlenné tették a párt által még a kampányban létrehozott „Kickl kann nichts” (Kickl nem tud semmit tenni) oldalt, amin azt sorolták, hogy a politikus miért alkalmatlan kancellárnak. Christian Stocker, a Néppárt megbízott vezetője pedig azt mondta a tárgyalásokról, hogy
olyan kérdéseket fognak szem előtt tartani, mint a média szabadsága, az Oroszországtól való függetlenség és az európai együttműködés.
Hozzátette: ők nem tartanak az új választásoktól, de az országnak szerinte most jobbat tenne, ha stabil kormányuk alakulna.
A választók egy részének biztosan nem tetszene egy szélsőjobboldali többséggel megalakuló kormány. Csütörtök este 25 ezren vettek részt azon a bécsi tüntetésen, amit az FPÖ és az ÖVP tárgyalása miatt hirdettek „Riadó a köztársaságért” címmel. A felszólalók arról beszéltek, hogy Kickl Orbán Viktor mintájára építené újjá Ausztriát, de ők nem kérnek ebből a „fejlődésből”. Emellett csalódottságukat fejezték ki, hogy a három középpárt nem tudott túllépni a saját árnyékán, és képtelenek voltak megegyezni.
Az EU-pártiság és az „erődként felvirágzó” Ausztria között kell utat találni
De mik azok a kérdések amik egyesíthetik vagy épp megoszthatják a két pártot? Gazdasági kérdésekben például sokkal közelebb állnak, mint a szociáldemokrata és liberális tárgyalópartnerek. Egyikük sem szeretne nagyobb terheket róni a nagyvállalatokra és a tehetősebbekre, a klímapolitika finomhangolásától se zárkóznak el. A migráció terén is vannak hasonlóságok, mindketten a korlátozó politika mellett vannak, az FPÖ azonban sokkal radikálisabb vonalat képvisel. A Szabadságpárt a nemzetközi migráció leállítása mellett a visszatelepítéseket is támogatja. Ezzel kapcsolatban a „Festung Österreich” (osztrák erőd) kifejezést is használták, a választás előtt ezen a néven indítottak kampányt.
Kickl szerint országa az illegális migrációt megállító, zárt erődként virágozhatna fel.
Menekültkérdésben egyébként saját bevallása szerint Orbánt követné és „szembemenne Brüsszellel”. A Néppárt viszont nem így gondolkozik a kérdésről, ők erődök nélkül, európai együttműködéssel tennének az illegális migráció ellen.
A legnagyobb különbségek a külpolitikában lehetnek. Kickl ebben a kérdésben szintén orbáni jelszavakkal kampányolt, szerinte az Ukrajnának nyújtott katonai támogatásokat le kell állítani, és arról is beszélt, hogy nem szabad hagyni az EU-nak Ausztria „leigázását”. Ellenzi az oroszok elleni szankciókat, szerinte az orosz gáz hozzájárul Európa energiabiztonságához. Nem véletlen, hogy sokan tartanak attól, hogy Kickl a „magyar útra” terelheti Ausztriát, ígéretei és a magyar miniszterelnökkel kiadott közös nyilatkozatuk után ez nehezen kizárható. Az ÖVP ezzel szemben sokkal EU-pártibb, ezért a tárgyalásokon jó eséllyel megpróbálhatnak lecsapni a külügyminisztérium vezetésére.
Több osztrák szakértő is arról beszélt, hogy sok múlhat majd azon, hogy az ÖVP mennyire tudja visszafogni az FPÖ radikális politikáját.
A Néppárt lehetne a biztosíték, hogy ne szabaduljon el a párt szélsőjobbos iránya. Amennyiben ez nem sikerül a Néppártnak, illetve a Szabadságpárt sem hajlandó engedni, akkor könnyen elbukhatnak ezek a tárgyalások is.
Nem kizárt, hogy egy kompromisszumos kancellárról egyezzenek meg végül, de Herbert Kicklt nehezebb lenne félreállítani, kevesebb az esély arra, hogy a hollandhoz hasonló megegyezés szülessen. Ott végül Geert Wilders nélkül alakult négypárti koalíciós kormány a holland Szabadságpárt vezetésével, noha Orbán holland barátjának akarata nagyrészt így is érvényesül. Ha Ausztriában ez a tárgyalás is sikertelenül zárul, akkor a Szabadságpárt vélhetően koalíciós partnerjelölt nélkül marad. A patthelyzet miatt Alexander Van der Bellen elnök kénytelen lenne újabb választást kiírni.
Új választás: senki nem tart tőle, pedig a többségnek van félnivalója
Egy esetleges új választásról minden párt nagyon magabiztosan beszél, de arra hivatkozva, hogy még több időt veszítenének, valójában senki nem szeretné. Arról kevesebb szó esik, hogy az FPÖ-vel szemben alulmaradt pártoknak leginkább félnivalójuk lehet egy újabb megmérettetéstől. A Néppárt tavaly szeptemberben még alig 1,5 százalékkal maradt le a Szabadságpárt mögött, de a friss közvélemény-kutatások szerint nem áll túl jól, nem tett jót nekik az elhúzódó koalíciós tárgyalás.
Több felmérés is készült az utóbbi hónapokban, amik azt mutatják, hogy az FPÖ csak tovább erősödhetett.
Eközben a többi párt támogatottsága stagnál vagy csökken. Januárban az elmúlt öt hét közvélemény-kutatásai azt mutatták, hogy a Szabadságpárt már 35 százalékon lehet, miközben a választáson még csak 28-at értek el. Abban gyakorlatilag egyetértés van a kutatók között, hogy egy új választás legnagyobb nyertese az FPÖ lenne. A Néppárt igyekszik túlzónak nevezni ezeket a felméréseket, és arra hivatkoznak, hogy a tavaly októberi voralbergi tartományi választáson a felmérések sokkal jobb eredményt jósoltak a Szabadságpártnak, ennek ellenére az ÖVP lett az első.
A novemberi stájerországi választás viszont a kutatásokat támasztja alá: a tartományi választásokon a Néppárt jelentős vereséget szenvedett, míg a Szabadságpárt történelmi győzelmet aratott. Az ÖVP 26 százalékot kapott, az FPÖ pedig 35-öt. A Szabadságpárt már ekkor arról beszélt, hogy a választók tiltakozásként szavaztak rájuk, mert nem értettek egyet azzal, hogy nem őket kérték fel kormányalakításra. A kutatási adatok ellenére még Herbert Kickl sem erőlteti az újabb választást. „Megkönnyítették volna a saját dolgukat, ha figyelték volna a közvélemény-kutatásokat, amik már 35 százalékra mérik az FPÖ-t. Ám az új választások a párt érdekeit helyeznék az állam érdekei elé, és még több fontos időt vesztegetnénk el” – mondta.
