A szélsőjobboldali-populista Szabadságpárt nyerte az osztrák választásokat

Az előzetes várakozásoknak megfelelően a szélsőjobboldali-populista Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nyerte a vasárnapi ausztriai parlamenti választásokat. Szorosan mögötte a jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP), míg harmadik helyen a szociáldemokraták végeztek. Ötpárti parlament jöhet létre, és mivel pedig egyik pártnak sincs önállóan többsége az alsóházban (Nationalrat), hosszas koalíciós sakkozás veheti kezdetét.

A következő napokban derül majd ki, melyik párt melyik felé nyit (a lehetőségeket lejjebb elemeztük ki röviden). Az előzetesen is látszott, hogy várható győzelme ellenére Orbán Viktor szövetségese, az FPÖ-pártelnök Herbert Kickl egyáltalán nem biztos, hogy kancellár lesz.

A szavazatok 99,4 százalékának megszámlálása alapján az FPÖ az előzetes felméréseknél is valamivel jobban szerepelve, 28,8 százalékon végzett, az ÖVP 26,3 százalékot szerzett (közel 11 százalékponttal kevesebbet, mint 2019-ben), míg az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) a harmadik 21,1 százalékkal a Standardon közölt adatok alapján. A kisebb pártok között a liberális Új Ausztria (Neos) végzett a legjobban 9,2 százalékkal, továbbá még a 2019-es eredményükhöz képest alaposan visszaeső Zöldek (Grüne) jutnak be, ők 8,3 százalékot szereztek. A kommunisták és a Sörpárt nevű balliberális párt messze a 4 százalékos küszöb alatt teljesített. A részvétel 77,9 százalékos volt.

Ez az ORF számításai szerint 56 parlamenti mandátumot jelent az FPÖ-nek, 52-t az ÖVP-nek, 41-et az SPÖ-nek, 18-at a Neosnak és 16-ot a Zöldeknek.

Akció, reakció, koalíció

„Ausztria ma történelmet írt” – nyilatkozta Michael Schnedlitz, az FPÖ főtitkára. A Standard szerint jó volt a hangulat a párt eredményváróján, ahova a fontos figurák csak a délután 5 órás urnazárás után órákkal érkeztek meg. Egyesek már azt várják, hogy az FPÖ kapja meg a kormányalakítási megbízást az államfőtől. Azonban az FPÖ történelmi győzelme ellenére messze van a kormányalakításhoz szükséges többségtől.

Ugyan 2017 és 2019 között volt már kormányon egy ÖVP-FPÖ koalíció, de Karl Nehammer kancellár, a második helyen végzett Néppárt vezetője már jelezte, nem akar olyasvalakikkel egy kabinetben lenni, akik összeesküvés-elméleteket hirdetnek. A második nagyobb erő, a szocdemek esetén pedig ideológiai alapon elképzelhetetlen a koalíció.

Az FPÖ kormányra kerülése ellen már vasárnap este kisebb tüntetés kezdődött Bécsben, valamint az Újra Csütörtök nevű mozgalom október 3-ra egy másik tiltakozást is hirdetett a fővárosba.

Kickl megköszönte a választóknak a voksolást, és – utalva arra, hogy a többi párt elveti a velük kötendő koalíciót – megjegyezte, a többi jelöltet kell megkérdezni, hogy állnak a demokráciához. Arra még nem kívánt válaszolni, kormányalakítási megbízást kaphat-e. Később azt mondta még, nyitott a tárgyalásokra más pártokkal, és a Néppárt egyes képviselői is sok mindent mondtak már a velük kötendő koalícióról, aztán mindig más történt a végén.

Az FPÖ eredményváróján negyed 10 után szólalt fel Kickl a közönség hangos „Herbert, Herbert!” kiáltásai közepette. „Egy darabka történelmet írtunk ma” – mondta a pártelnök. Ezután a Szabadságpártból először kormányra kerülő, egy autóbalesetben 2008-ban meghalt Jörg Haiderra és a párt eddigi legjobb eredményére utalva hozzátette: „Azt hiszem, megbocsát nekünk. Büszke lenne ránk.” Kickl új korszakról, az osztrák történelem új fejezetéről beszélt, és teljesítményt, elkötelezettséget, szívet, lelket ígért. Szimbolikusan kijelentette, hogy az általa most felvett hátizsák nem könnyű, de megtiszteltetés hordani.

Kicklnek egyébként már gratulált a szintén szélsőjobbra sorolt Alternatíva Németországért (AfD) társelnöke, Alice Weidel is, de sorban teszik ezt meg az európai populista pártok: a francia Nemzeti Tömörülés, a holland Szabadságpárt és a belga Flamand Érdek.

Az FPÖ egyik ismert tagja, Harald Vilimsky eközben a Presse szerint azt mondta, hogy Kickl is várja már a közös munkát Orbán Viktorral. Magyarországról eddig Orbán Viktor még nem gratulált nyilvánosan az FPÖ-nek és vezetőjének, de Szijjártó Péter külügyminiszter már megtette a Facebook-oldalán (utalva a csehországi szenátusi és regionális választásokra is, amit Andrej Babiš ANO pártja nyert):

„Micsoda hétvége!! Csehország után a szomszédban is Patrióta-győzelem. A Szabadságpárt még soha nem nyert parlamenti választást Ausztriában. Most viszont szövetségeseink végeztek az első helyen. Nem a háborúra, nem a migrációra és nem a genderpropagandára! Bravó, nagy-nagy gratuláció! Herzlichen Glückwunsch!”

Nehammer kancellár ugyan keserűnek minősítette a Néppárt második helyét, de a Presse szerint megjegyezte, hogy 21 százalékos népszerűséggel vette át az ÖVP-t annak idején.

Az eredmények abba az irányba mutatnak, hogy ideológiákon átívelő nagykoalíció jöhet létre a jobbközép és a szociáldemokraták közt, bár lehetséges, hogy egy harmadik, kisebb pártot is be kell majd vonniuk. Itt a Zöldek jöhetnek képbe, akik jelenleg is koalícióban kormányoznak a Néppárttal (tőlük Werner Kogler az alkancellár), vagy a liberális Neos. A Zöldek már jelezték, ha kell, ellenzékben is készek folytatni. A Standard oldalán el lehet játszani a jelen állás szerinti koalíciókkal, idekattintva az utolsó interaktív ábrán rakhatja össze a pártokat.

A számok tükrében, előzetesen

Térképeken is megmutattuk, az előző EP- és parlamenti választások mintázata alapján hol kinek van nagyobb esélye Ausztrián belül, illetve a végzettség mennyire befolyásolja a szavazási irányokat. Dióhéjban annyi szűrhető le, hogy a Szabadságpártot inkább a vidéki (zömmel karintiai, stájer, illetve Alsó- és Felső-Ausztria határvidékén élő), kevésbé iskolázott rétegek preferálják. Eközben a nagyobb városokban, ahol az FPÖ által pedzegetett bevándorlás problémaköre inkább jelentkezik, a szociáldemokraták és a balra hajló kisebb pártok a népszerűbbek. A kampányban egyébként az infláció és az ukrajnai háború is központi kérdéskör volt.

Érdekesség, hogy a Lazarsfeld Gesellschaft készített egy kutatást az OE24 kérésére arról, mely választó mikor dönt arról, kire szavaz. A zöm, 64 százalék azt mondta, egy párt elkötelezett szavazója, de legalább az elmúlt 2-6 hónapban már eldöntötte, hova ikszel. 11 százalék azonban az utolsó héten, sőt 7 százalék a választás napján határozott. A szavazók 41 százaléka bizonyos téma alapján választ (pl. ki hogy áll a menekültkérdéshez), 28 százalék törzsszavazó, 12 százalék taktikailag, 8 százalék a személyiségek alapján szavaz, de még 6 százaléknyi protestszavazó akad.

Karl Nehammer kancellár népszerűségét is megmérték: összesen 50 százalék mondta, hogy nem végzett jó munkát, 38 százalék tartotta csak jó kormányfőnek. A szabadságpárti Kicklről viszont 66 százalék azt mondta, hogy rossz kancellár lenne.

Ezt vártuk a választástól

Mint korábbi elemzésünkben írtuk, a középen lévő pártok konzekvensen a Szabadságpártot vezető Herbert Kickl személyiségére helyezték a hangsúlyt a kampányban. Karl Nehammer például egy év eleji beszédében egyértelműen a két politikus közti kontrasztot tette meg az őszi parlamenti választások központi témájának.

Nehammer az országot vezető koalíció nagyobbik pártjának, az 1987 óta folyamatosan valamilyen formában kormányon lévő Osztrák Néppártnak az elnöke. A volt katona nem véletlenül próbálta kihegyezni a választást erre a témára: bár a felmérések rendre a Kickl vezette Szabadságpárt néhány százalékos előnyét mutatták, Kickl maga a legnépszerűtlenebb osztrák politikusok közé tartozik.

A Szabadságpárt radikális irányt képvisel, még a bevándorló hátterű osztrák állampolgárokat is deportálná, és abszolút oroszpárti irányt mutat. Többször is voltak már kormányon. Eddigi próbálkozásaik közül viszont mindegyik botrányba fulladt, különösen a legutóbbi, Ibiza-botrányként elhíresült lehallgatási ügy égett be a köztudatba 2019-ből. Arról itt írtunk korábban, hogy felmerült a kérdés, belügyminiszterként Kickl miként segíthetett egy olyan orosz műveletet, amely alapján filmbe illő módon épült ki Ausztriában egy olyan orosz hálózat, amely zsebre tudta tenni az osztrák titkosszolgálatot is. A választás hajrájában is volt egy botrányuk, egy politikusuk temetésén SS-dalok csendültek fel.

A néppárti Sebastian Kurz egykori kancellár 2017-ben a Szabadságpárttal koalícióban folytatta kormányfőségét egy előrehozott választás után, de 2019-ben az említett Ibiza-botrány hatására felbomlott a koalíció. A Néppárt ugyan ismét nyert, de egy közvélemény-kutatások körül kitört botrányba már Kurz is belebukott.

Így került az ország élére Alexander Schallenberg utódjaként Karl Nehammer, aki jelenleg is vezeti az ÖVP és a Zöldek koalícióját. A konzervatív politikus személyes ellenszenvet táplál Kickllel szemben, aki a Covid-járvány idején felült az oltásellenes vonatra, majd általános elitellenességével és összeesküvés-elméletek propagálásával visszakormányozta első helyre az Ibiza-botrány után bezuhant Szabadságpártot.