2024. szeptember 29. – 10:55
Vasárnap Ausztria megválasztja a kétkamarás törvényhozás alsóházának, a Nemzeti Tanácsnak a 183 képviselőjét, és természetesen az is eldől, hogy ki adja majd a kancellárt nyugati szomszédunk következő öt évében.
Mind a júniusi európai parlamenti választás alapján, mind a közvélemény-kutatók egybehangzó véleménye szerint a győztes a Fidesszel egy európai pártcsaládban lévő, migrációellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) lesz. Ez pedig mindenképpen érdekes helyzetet fog teremteni az osztrák belpolitikában és az uniós külpolitikában egyaránt – még akkor is, ha egyáltalán nem biztos, hogy az FPÖ vezetője és Orbán Viktor szövetségese, Herbert Kickl kancellár is lesz.
Cikkünkben az FPÖ előretörésének térbeli és társadalmi hátterét fogjuk bemutatni. A Választási Földrajz elemzése következik.
Ausztriában ötévente tartanak törvényhozási választásokat, és a legutóbbi, akkor előrehozott választás is egy évben volt megtartva az akkori európai parlamenti voksolással 2019-ben. A lenti táblázat is jól mutatja, hogy a pár hónappal korábbi EP-választás osztrák eredményeitől csak pár százalékponttal tért el az őszi törvényhozási választás eredménye. Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy ez idén is megismétlődik, habár a friss közvélemény-kutatások is a június 9-hez hasonló eredményt várnak vasárnap.
Az FPÖ számára nem ez lenne az első olyan ciklus, amiben kormányzati szerepet tudnak vállalni, hiszen már a 2000-es évek elején is részt vettek kormánykoalícióban, az Ibiza-botrányként elhíresült belpolitikai ügy 2019-es kirobbanásáig pedig kormánykoalíciót alkottak az Osztrák Néppárttal (ÖVP). Az abban az évben tartott választáson Sebastian Kurz már a Zöldekkel alkotott koalíciót, ahogy utódjai, Alexander Schallenberg és a mostani kancellár, Karl Nehammer is.
Az FPÖ a 2017-es (botrány előtti) 26 százalékos eredményéhez képest 2019-ben országosan eléggé lesújtó, 16,2 százalékot ért el. Szavazóinak többsége akkor három tartományból került ki, egyrészt a déli határnál lévő Karintiából és Stájerországból, másrészt a német és cseh határnál fekvő Felső-Ausztriából.
Idén júniusban az EP-választáson a párt majdnem 10 százalékpontot javított az öt évvel ezelőtti eredményéhez képest, amely arányaiban másfélszer több szavazót jelent, mint korábban. Ráadásul a legtöbb szavazatot kapták, megelőzve ezzel az eddig az osztrák kormányzásban megkerülhetetlen Néppártot. A legtöbb új szavazót Stájerország nyugati részén és Karintia egészén gyűjtötték be, míg Felső-Ausztriában csupán az országos átlagnak megfelelő növekedést könyvelhették el.
Mint minden populista jobboldali pártnál, az FPÖ-nél is megfigyelhető egy nagyváros-vidék kettősség, hiszen Ausztria öt legnagyobb városában (Bécs, Graz, Linz, Salzburg és Innsbruck) bőven országos átlag alatt szerepeltek. Ezeken a településeken a Szociáldemokraták (SPÖ) szerezték – sok esetben messze – a legtöbb szavazatot. A baloldali párt emellett a burgenlandi régióban és az FPÖ által uralt tartományok egy-egy körzetében szerepelt jól.
Habár hozzá kell tenni, hogy ez utóbbiak esetében az FPÖ nagyon szorosan ott volt a szocdemek nyakában. Az első olyan nagyobb város, ahol már országos átlagot meghaladó volt a támogatottsága a Szabadságpártnak, az Karintia tartomány fővárosa, Klagenfurt volt, de itt is az utóbbi öt évben hozta fel a támogatottságát erre a szintre.
A 2019-es EP választás alkalmával szám szerint is majdnem 100 ezerrel többen szavaztak az FPÖ-re, mint az öt évvel korábbi törvényhozásin, annak ellenére, hogy majdnem 20 százalékponttal alacsonyabb volt a részvétel (a 2019-es törvényhozásin 75,6, míg a 2024-es európai parlamentin 56,25 százalék). Ezt térképre vetve az látszódik, hogy az FPÖ jó szereplése csak részben volt köszönhető az otthon maradt ÖVP-szavazóknak.
A leginkább Tirol tartományban volt alacsonyabb a részvétel a 2019-es törvényhozási szinthez képest, pont ott, ahol az egyik legnagyobb az ÖVP támogatottsága. A másik néppárti területen, az ország északi részén található Alsó-Ausztria tartományban azonban magas, 70 százalék körüli volt a részvétel idén is, míg a szabadságpárti többséggel rendelkező területek átlagos mértékben maradtak távol a voksolástól. A részvételi különbség tehát érdemben nem befolyásolta a júniusi választás eredményét. Ezek tükrében viszont mindenképpen érdemes lesz vasárnap is figyelni a napközbeni részvétel alakulását tartományi szinten.
Ausztria választási rendszere a nyílt listás arányos típusba tartozik, melyet részletesebben már korábban is elemeztünk Lengyelország esetében. Ennek lényege, hogy az országos szavazatarányok szinte teljes egészében leképeződnek a mandátumok arányában is, azzal a kiegészítéssel, hogy a szavazók a pártlistákon szereplő nevek sorrendjén is tudnak alakítani.
Ebben a választási rendszerben ennek megfelelően nagyon nehéz abszolút többséget szerezni a törvényhozás alsóházában. Ez a szavazatok 37 százalékának begyűjtésével nem is sikerült 2019-ben a Néppártnak sem. A 2024-es eredményeket figyelembe véve pedig még kiegyenlítettebb lenne a helyzet, hiszen a többséghez szükséges 92 mandátumtól még a győztes FPÖ is 42 hellyel maradna el, viszont 19-el több képviselőt juttatna be a Nemzeti Tanácsba, mint öt éve. A legnagyobb visszaesést előreláthatólag a Néppárt fogja elszenvedni, számításaink alapján körülbelül 20 mandátummal lesz nekik kevesebb.
Az FPÖ legerősebb kampánytémája mindenképpen a bevándorlás elleni minél erőteljesebb fellépés volt, melyet a közelmúlt eseményei – a terrorfenyegetettség miatt lefújt Taylor Swift-koncertek, a jelentősen megnövekedett menedékkérők száma – csak tovább erősítettek, de a német oldalon történt merényletek is befolyásolták az osztrák közhangulatot. A külföldiek aránya pedig valóban jelentős méreteket ölt már 2024-ben, a legtöbb nagyvárosban és az ország nyugati részében körülbelül minden ötödik lakos más országban született (Bécsben ez minden harmadik). Az FPÖ mégsem ezekről a területekről, hanem a külföldiek arányával kevésbé jellemezhető középső területekről gyűjti a szavazóit. Ez alól kivételt képez Felső-Ausztria, ahol a nagyvárosokon kívül is 10 százalék fölötti a más országból érkezők aránya.
Akkor mégis milyen társadalmi csoportra épít leginkább az FPÖ, ha a külföldiek tömegeivel naponta találkozók inkább a szocdemekre vagy a Néppártra szavaznak? A választ a következő térkép adja meg. Az FPÖ jelenlegi támogatottsága és annak elmúlt öt évben történt változása ugyanis a leginkább a középfokú és az alapfokú végzettségűek arányával mozog együtt. Ezek közül az előbbit vittük térképre, melyből valóban jól látszik, hogy az FPÖ ott gyűjtötte a legtöbb szavazóját, ahol a társadalom többségét nem a magas képzettségűek, hanem jóval inkább a közép- vagy alapfokú végzettséggel rendelkezők alkotják.
A Közép-Európában jelenlévő többi jobboldali populista párttal ellentétben azonban a tipikus válságtérségek gazdasági mutatóival (a munkanélküliséggel, foglalkoztatottság és jövedelem alacsony voltával) nem mutat összefüggést a párt szavazataránya. Ebből következően az FPÖ támogatottsága sokkal inkább tartományi szinten és a képzettség összefüggésében értelmezhető, semmint az általános gazdasági teljesítménnyel vagy annak hiányával magyarázható.
