A Szájer-ügyhöz hasonlóra még külföldön sem volt nagyon példa az utóbbi évtizedekben
2020. december 5. – 11:59
Szájer József brüsszeli orgiája kétségkívül az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai botránya Magyarországon. A vasárnap lemondott EP-képviselő a szexpartival egyrészről teljesen szembement a Fidesz a család szentségét középpontba állító, és a másságot határozottan elutasító politikájával, másrészről pedig megszegte a belga törvényeket azzal, hogy áthágta a gyülekezési tilalmat. Sőt ha kiderül, hogy valóban birtokolt kábítószert az adott esetben még komolyabb büntetést vonhat maga után, mint a járványügyi korlátozások megszegése miatt kiszabott párszáz eurós bírság.
Szájer ügye nagyon speciális, pont ilyen esetre nem nagyon volt példa a világon az elmúlt évtizedekben, de bőven voltak olyan politikusok a világban, akik saját vagy pártjuk kifelé mutatott értékrendjével, esetleg éppen a járványügyi korlátozások bevezetőiként az intézkedésekkel gyökeresen szembemenve buktak le. Összeszedtünk néhány nagyobb port kavaró külföldi példát.
Az ibizai videós alkancellár
Heinz-Christian Strache Ibiza-botránya lehet talán a legismertebb magyarok számára az elmúlt évek kínos politikai történései közül. Strache 2005-ben lett a szélsőjobboldali és bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, miután a pártot 1986 és 2000 között vezető náciszimpatizáns Jörg Haider, akinek a neve gyakorlatilag összenőtt az FPÖ-vel, kilépett, és új mozgalmat alapított. Strachénak a következő 12 évben sikerült újra felépítenie a kettészakadt pártot, olyannyira, hogy 2017-ben, 11 év után újra kormányra kerültek a jobboldali koalíció kisebbik tagjaként. Ebben a felállásban pedig Strache lett az alkancellár.
Ebből a pozíciójából 2019 májusában volt kénytelen távozni, miután két német lap, a Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung kompromittáló videófelvételeket hozott róla nyilvánosságra. A 2017 júliusában (tehát még a kormányra kerülés előtt) Ibizán készült felvételeken Strache és Johann Gudenus, a párt akkori frakcióvezetője szerepel egy magát egy orosz oligarcha unokahúgának kiadó nő és sok adag vodka Red Bull társaságában.
A felvételek tanúsága szerint Strache zsíros állami megbízásokat ígért a nőnek abban az esetben, ha az megveszi a legnagyobb osztrák napilapot, és támogatást ad a Szabadságpárt választási kampányához. Itt Strache Magyarországgal példálózott, követendő példaként említve azt, ahogy Orbánék felvásárolták a fél hazai médiapiacot, ami nagyban hozzájárult a Fidesz hatalmának bebiztosításához. A támogatásért cserébe Strache felajánlotta, hogy a nő részesedhetne az osztrák szerencsejáték-iparból, a privatizált ivóvízellátásból, az osztrák közszolgálati adó, az ORF magánosításából és minden olyan állami nagyberuházást ő kapna meg, amit eddig a Strabag végzett.
Azt azonban se Strache, se Gudenus nem tudta, hogy minden szavukat rögzítik a rejtett kamerák és mikrofonok az ibizai villában. Azt a mai napig nem tudni, hogy pontosan ki állt az akció mögött, a legfrissebb, idén júniusi nyomozói jelentés szerint egy H. monogrammal emlegetett magánnyomozó lehetett az ügy kitervelője, a motivációja azonban még mindig nem egyértelmű.
Az orosz oligarcha unokahúgát egy feltehetőleg bosnyák egyetemista alakította, aki több alkalommal is találkozott Gudenussal a botrányt kirobbantó ibizai este előtt. Ezen találkozókon szintén készültek titkos felvételek, melyeken többek között az látszik, hogy Gudenus, a nyíltan kábítószer-ellenes Szabadságpárt frakcióvezetője kokaint szív.
A titkos felvételek 2019. május 17-i megjelenése után Strache még másnap lemondott az alkancellári pozícióból és a Szabadságpárt elnöki posztjáról is. Sebastian Kurz kancellár az Ibiza-botrány után időközi választást írt ki, melyen az FPÖ jelentősen visszaesett, a korábbi alkancellárt pedig tavaly decemberben kizárták a pártból.
Idén augusztusban újabb részletek derültek ki az ibizai találkozóról, melyek kicsit árnyalják a képet. Az Ibizán készült felvételek egy ötperces, addig nem ismert részletének leiratát az OE24 hírportál szerezte meg, melyből az derül ki, hogy Strache és Gudenus többször is visszautasította, hogy korrupcióba keveredjenek.
A kurvázó szenátor
Egy igazi sikertörténetnek indult David Vitter amerikai szenátusi karrierje. A republikánus politikus végigjárta a politikai ranglétrát: 1992-ben a louisianai állami törvényhozásban kezdte a karrierjét, majd 1999-ben kongresszusi képviselő lett. Szenátornak 2004-ben választották meg, ráadásul 1883 óta ő volt az első republikánus politikus ebben a pozícióban Louisianában.
2007-ben aztán majdnem véget is ért a tündérmese, ugyanis a 17 éve házas és négy gyermeket nevelő szenátorról kiderült, hogy kapcsolatban állt a „D.C. Madam”-ként is emlegetett Deborah Jeane Palfrey-val, aki a főváros magasrangú lakóinak, köztük Vitternek szolgáltatott prostituáltakat.
Vittert különösen érzékenyen érintette az ügy, hiszen egész pályafutása alatt a férfi és a nő közötti házasság, illetve a család szentségével kampányolt. Alig egy évvel a botrány kirobbanása előtt például egy véleménycikkben „az emberiség történetének legfontosabb intézményének” nevezte a férfi és nő közötti házasságot.
Szenátori pozícióját végül azért nem veszítette el a botrány ellenére, mert ha lemondott volna, Louisiana állam demokrata kormányzója minden bizonnyal egy demokratát nevezett volna ki a helyére. Így viszont a republikánusok nem kényszerítették lemondásra, és Vitter csak 2017-ben, a második ciklusa végén vonult vissza, miután három és fél évvel a szexbotrány után újra nyerni tudott.
A kokainozó lord
A brit felsőház, a Lordok Háza egyik alelnöki pozícióját betöltő John Sewel 2015-ben mondott le, miután a Sun bulvárlap megszerzett róla egy felvételt, amin egy összetekert ötfontos bankjeggyel fehér port – a lap szerint kokaint – szippantott fel egy prostituált melleiről. Egy másik felvételen Lord Sewel az egyik prostituálttól szerzett narancssárga melltartóban és fekete bőrkabátban volt látható, miközben azt ecsetelte, hogy sem ő, sem a többi lord nem dolgozik, noha már azért tekintélyes fizetést és költségtérítést kap, hogy egyáltalán megjelenik az ülésteremben.
Mindezt úgy, hogy a Reuters szerint Lord Sewel felelt a normák és a fegyelem betartásáért a felsőházban, emellett pedig képmutatóan két héttel korábban írt arról cikkében, hogy milyen kevés lord szegi meg a szabályokat, és fontos lépéseket tettek a felsőház hírnevének megóvásáért, a nem méltóan viselkedőket pedig megbüntetik. Ezt azért próbálta kihangsúlyozni, mert Nagy-Britanniában időről időre felmerül, hogy csökkenteni kellene a közel 800 fős, nem közvetlenül választott felsőház létszámát.
Sewel ugyan a botrány után gyorsan lemondott minden felsőházi pozíciójáról – amikért évi 84 ezer fontot (kb. 33,3 millió forintot) kapott –, de nem rögtön távozott a Lordok Házából. Először még azzal érvelt, hogy meg kellene várni az ügyben indult nyomozás eredményét, és csak utána döntene „hosszú távon” a sorsáról.
Aztán az 1996-ban a Labour színeiben a felsőházba került Sewel egy nap gondolkodás, és újabb sokatmondó videórészletek előkerülése után mégis jelezte, hogy a távozás mellett döntött, elnézést kért „a fájdalmas és kínos pillanatokért”, amiket okozott, és úgy vélte, hogy lemondása segít majd mérsékelni a lordok megítélésén esett csorbát.
Képmutató karanténszegők
A képmutatás mintapéldái azok a vezető politikusok is, akik megszegték a koronavírus-járvány idején a karantént – sokan azokat az intézkedéseket nem tartották be, amiket saját kormányuk hozott meg korábban.
Írországban komoly botrány lett belőle nyáron, amikor a gyülekezési szabályokat megszegve közel nyolcvan ember találkozott egy golfpályán, aztán pedig megvacsorázott egy közeli hotelben. Kiderült, hogy nem kevés politikus is részt vett a Golfgate-ként elhíresült rendezvényen. Először az ír mezőgazdasági miniszter, Dara Calleary mondott le, majd pedig Jerry Buttimer, a szenátus elnöke távozott posztjáról, végül pedig Phil Hogan, az Európai Bizottság kereskedelmi biztosa is belebukott az ügybe.
Hogan először megpróbálta bocsánatkéréssel elintézni az ügyet, de Micheál Martin miniszterelnök világossá tette, hogy ez nem fér bele. Ott volt a vacsorán az a Seamus Woulfe legfelsőbb bíró is, aki nem sokkal korábban még igazságügyi miniszterként adott tanácsokat a karanténszabályok meghozásához.
Hasonlóan megszegte a korlátozásokat Dominic Cummings, Boris Johnson egyik legfontosabb tanácsadója is, amikor márciusban közel 400 kilométert vezetett Londonból Durham városába, miközben ő és felesége is a koronavírus tüneteit produkálták. Noha a kijárási korlátozások értelmében minden nem létfontosságú utazás tilos volt az országban tavasszal, Cummings Durhamben tartózkodása alatt a közeli Barnard kastélyhoz is ellátogatott. Később azzal védekezett, hogy ő csak a látását akarta tesztelni a kastélyhoz való, oda-vissza 80 kilométeres kiruccanással. A brit kormányfő akkor bevédte a végül most, hetekkel ezelőtt posztjáról távozó főtanácsadót.
Az új-zélandi egészségügyi miniszter, David Clark tavasszal többször is kínos magyarázkodásra kényszerült, miután a szigorú korlátozásokat megszegve 23 km-t vezetett otthonától a tengerpartig, hogy sétáljon egyet a családjával, egy másik alkalommal pedig mountain bike-ozni ment. Clark idiótának nevezte magát, Jacinda Ardern miniszterelnök pedig azt mondta, csak azért nem meneszti, mert nem engedhetnek meg ekkora felfordulást az egészségügyi rendszerben a járvány közepén. Minden más kormánypozíciójától azonban már akkor megfosztotta a végül csak júliusban leváltott minisztert.
Az osztrák elnök, Alexander Van der Bellen hosszas bocsánatkérésre kényszerült, miután májusban az este 11-re előrehozott záróra után egy órával is nyugodtan ott üldögélt egy étteremben Bécs belvárosában. Dél-Afrikában Stella Ndabeni-Abrahams kommunikációs minisztert két hónapra felmentette, és bocsánatkérésre kötelezte Cyril Ramaphosa elnök, miután a miniszter megszegte a kijárási korlátozásokat egy vacsora miatt.
Amerikában a republikánus politikusok és a jobboldali média is keményen támadta Nancy Pelosi képviselőházi elnököt. Kiderült, hogy noha a Demokrata Párt egyik vezetőjeként pont ő ostorozta Donald Trump elnököt az egyik leghangosabban a koronavírushoz való felelőtlen hozzáállása és a maszkviselés folyamatos elmulasztása miatt, egy San Franciscó-i fodrásznál járt augusztus végén a kijárási korlátozások idején – amikor elvileg minden fodrászatnak zárva kellett volna lennie –, ráadásul maszkot sem viselt.
