Egy amerikai férfi 1971-ben eltérített egy repülőgépet, majd 200 ezer dollárral kiugrott belőle és eltűnt. Most kiderülhetett, ki is volt ő

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb bűnügyi rejtélye oldódhat meg, ha kiderül, hogy igaz, amivel egy testvérpár most megkereste az FBI-t. Chanté és Rick McCoy III azt állítják, hogy apjuk, ifjabb Rick McCoy volt az a férfi, aki 1971-ben novemberében eltérített egy repülőgépet és 200 ezer dollárral kiugrott belőle, majd eltűnt – írja a Guardian.

A McCoy testvérpár szerint megtalálták édesanyjuk fészerében azt az ejtőernyőt, amellyel apjuk 1971-ben állítólag kiugrott a repülőből. Azt azóta állításuk szerint átadták az FBI-nak, amely átkutatta az egész házat.

Az ügy most azért nyert aktualitást, mert Dan Gryder nyugalmazott pilóta, aki 20 éve nyomoz a megfejtés után, bejelentette: az FBI újranyitotta a 2016-ban lezárt aktát. Az FBI szerinte most DNS-mintákat keres az ejtőernyőn, ami alapján bebizonyosodhatna, hogy valóban McCoy volt a tettes.

Az ügy:

1971. november 24-én, Hálaadás előtt egy nappal, egy negyvenes évei közepén járó férfi Dan Cooper néven egyirányú jegyet vett a Northwest Orient Airlines Portlandből Seattle-be tartó járatára. Nem sokkal a felszállás után jelezte az egyik légiutas-kísérőnek, hogy robbanószer van nála, és 200 ezer dollárt – ami mai értékben nagyjából 1,286 millió dollárnak, azaz 500 millió forintnak felel meg –, valamint négy ejtőernyőt követelt az utasok életéért.

A Boeing 727-es biztonságban megérkezett Seattle-be, ahol a váltságdíjért cserébe Cooper szabadon engedte az utasokat, majd utasította a pilótát, hogy vegye Mexikóváros felé az irányt. A férfi azonban nem jutott el Mexikóig, ugyanis a második felszállás után nagyjából fél órával, két ejtőernyővel és a 200 ezer dollárral együtt kiugrott a gépből, és eltűnt.

D.B. Cooper (a B. egy hírügynökségi hiba miatt került bele a névbe) esetét az amerikai történelem legnagyobb rejtélyei között tartják számon, ugyanis a gépeltérítő kilétét több mint ötven év után is homály fedi. Ugyan rendre bukkannak elő újabb és újabb emberek, akik elhunyt hozzátartozóikban, ismerőseikben ismernek rá a hírhedt légi kalózra, azonban egyik feltételezett D.B. Cooperről sem állítható az teljes bizonyossággal, hogy ő volt az 1971-es gépeltérítő.

A tökéletes bűntény

Cooperről viszonylag hiteles személyleírás készült, ugyanis a férfi társaságában több órát eltöltő, és külön-külön kihallgatott stewardessek nagyon hasonlóan írták le a gépeltérítőt. Ez alapján Cooper 178-183 cm magas, 77-82 kg súlyú és barna szemű volt, valamint a negyvenes évei közepén járhatott. Fehér inget, öltönyt, fekete kabátot, barna cipőt és egy csíptethető nyakkendőt viselt, valamint a felszállás után egy arc vonalához simuló napszemüveget is felvett.

A gép hátuljában foglalt helyet, és közvetlenül azelőtt, hogy a gép helyi idő szerint 14:50 körül felszállt, adta át az első cetlit az üzenettel az egyik stewardessnek. A papírlapon az állt, hogy bomba van az aktatáskájában, illetve egy felszólítás, hogy a nő üljön mellé.

Miután a stewardess teljesítette Cooper kívánságát, a gépeltérítő meg is mutatta neki táskája tartalmát. A nő elmondása szerint piros rudakat és kábeleket látott a táskában. Ezután Cooper egy újabb üzenetet küldött, ezúttal a pilótának címezve.

„200 000 dollárt akarok délután ötig, készpénzben. Tegyék egy hátizsákba. Két hátsó [fő] ejtőernyőt és két elülső [pót] ejtőernyőt akarok. Amikor leszállunk, a tartálykocsi álljon készen a tankolásra. Semmi kavarás, vagy különben felrobbantom a bombát.”

Az eredetileg alig fél óra hosszú repülőút több órásra húzódott, hogy a seattle-i rendőrség és az FBI összeszedhesse Coopernek a váltságdíjat és az ejtőernyőket. A gép 35 utasának eközben fogalma sem volt arról, hogy egy túszdráma közepébe csöppentek, a pilóta ugyanis műszaki gondokkal magyarázta a késést, valamint Cooper sem mondta el a légiutas-kísérőn kívül másnak a tervét.

A gép végül több mint kétórás késéssel, 17:39-kor szállt le Seattle-ben, ahol Cooper megkapta a váltságdíjat, 10 000 darab húszdolláros bankjegy formájában. A 35 utas és a gépen tartózkodó három stewardessből kettő szabadon távozhatott, a gépen Cooperen kívül csak a pilóta, a másodpilóta, a fedélzeti mérnök és egy stewardess maradt.

Miután feltankolták a gépet, Cooper utasítására Mexikóváros felé vették az irányt. Ez annyiban volt különös, hogy a hetvenes években a (főként politikai motivációjú) gépeltérítők úti célja jellemzően a kommunista Kuba volt. Coopernek azonban látszólag nem voltak politikai motivációi, sőt Mexikóig sem tervezett eljutni.

Mivel a Boeing 727-es mindössze 1600 kilométert tudott megtenni, ezért kénytelenek voltak közbeiktatni egy tankolást, a terv az volt, hogy a nevadai Renóban szállnak le, mielőtt átlépik a mexikói határt. Cooper utasításba adta a pilótának, hogy haladjon mindössze 3000 méteres magasságban, illetve a lehető leglassabban, 185 km/h sebességgel.

A gép végül 19:40 körül szállt fel Seattle-ből öt utasával együtt, és 22:15-kor érkezett meg Renóba. Azonban már Cooper nélkül. A gépeltérítő ugyanis nagyjából fél órával a felszállás után kinyitotta a gép hátuljában található ajtót, lenyitotta a be- és kiszálláshoz használt lépcsőt, majd a 200 ezer dollárral együtt belevetette magát az éjszakába.

A Cooper néven jegyet vásárló rabló nem lett meg azonnal, és az FBI még másnap nyomozni kezdett utána. Eleinte nem sok sikerrel jártak, később azonban találtak egy gyanúsítottat a fent említett ifjabb Rick McCoy személyében. McCoy ugyanis 1972 áprilisában, négy és fél hónappal Cooper gépeltérítése után másolta le (vagy ismételte meg) az eredeti akciót. Ő is egy Boeing 727-est térített el, ő is négy ejtőernyőt kért, ő is álnevet használt, ő is egy cetlin jelezte a légiutas-kísérőkkel szándékát és ő is azzal zárta az üzenetét, hogy „semmi kavarás”.

Ami akkor McCoy ellen szólt, hogy a Cooper által eltérített gép légiutas-kísérői szerint nem hasonlított Cooperre, mert mindössze 29 éves volt a gépeltérítéskor. Az FBI szerint bizonyíthatóan Las Vegasban volt Cooper gépeltérítésének napján, és sikerült elfogni az akció után, valamint háborús veteránként tapasztalt ejtőernyősnek számított. Ráadásul ő csak egy volt abból a 15 gépeltérítőből, akik 1972 során megpróbálták lemásolni az eredeti akciót.

D. B. Cooper sztorijáról itt írtunk hosszabban.