Orbánnak már az siker, ha Trump miatt az amerikai adminisztráció végre békén hagyja

Ha a demokrata adminisztrációval ellentétben nem bírálják Magyarország kormányát, nem lebegtetnek szankciókat, akkor már politikai sikerként könyvelheti el az Orbán-kormány Donald Trump győzelmét. Mindemellett azonban vannak és lesznek olyan ügyek, amelyekben várhatóan a magyar kormányzat érdekeivel ellentétes politikát fog folytatni az Egyesült Államok új vezetése.

A magyar–amerikai politikai kapcsolatok hosszú ideje mélyponton vannak. A jelenleg Budapestre akkreditált nagykövet, David Pressman rendszeresen és nyíltan bírálja a magyar kormányt, ami szokatlan a diplomáciában. Igaz, az adok-kapok kölcsönös: Orbánék és a kormánypárti sajtó is gyakran nekimegy a diplomatának.

Ennél már csak jobb lehet?

A megromlott kapcsolat a kívülállók számára is nyilvánvaló, az egymásnak üzengetés legtöbbször mellőzi a diplomáciában szokásos udvarias formulákat. Pressman – az eddigi washingtoni demokrata vezetés véleményét tolmácsolva – rendszeres gyakorisággal hangot ad annak, mennyire kártékonynak tartja az Orbán-kormány Oroszország-politikáját, az ukrán–orosz háborúval kapcsolatos kormányzati kijelentéseket, az autoriter vezetési stílust. De emellett ideológiai kérdésekben is bírálja a magyar vezetést, miközben nyíltan kiáll az LMBTQ-s ügyekben.

A vállaltan homoszexuális, melegházasságban élő és a korábban ügyvédként az LMBTQ-jogokat képviselő David Pressman politizáló nagykövet, de amikor nyilatkozik, Washington álláspontját tolmácsolja. Az sem véletlen, hogy őt küldték Budapestre, mivel nemzetbiztonsági témákban is járatos, ami az orosz–ukrán háború és a megváltozott geopolitikai helyzet miatt kulcsfontosságú – legalábbis a Biden-adminisztráció így gondolhatta. Pressman szerepvállalása leginkább a 2014-ben igencsak aktív amerikai ügyvivő, André Goodfriend budapesti munkásságához hasonlítható, aki szintén egy demokrata adminisztráció regnálása idején került a magyar fővárosba.

Tavaly februárban Orbán az évértékelő beszédében a Budapestre érkező amerikai ügyvivők és nagykövetek nevével viccelődve azt mondta: Hillary Clinton egy Jóbarátot küldött (André Goodfriendet), majd helyette jött a Présember (utalva David Pressman nevére). Orbán azt mondta, „a humor átsegítheti a barátságot a nehezebb időkön”, de reméli, hogy legközelebb „nem valami Puccini nevű embert küldenek”, amivel elég egyértelműen arra utalt, mintha valamiféle puccs kiváltásának szándékát feltételezné az amerikai politikában.

Pressmanhez hasonlóan Goodfriend is nyíltan bírálta a kormányt, elsősorban az elharapódzó korrupció miatt – akkortájt robbant ki a trafikbotrány. Az ő ideje alatt tiltottak ki több kormányzati figurát, köztük Vida Ildikót, a NAV akkori elnökét is az Egyesült Államokból. És a Goodfriend-éra alatt tett utalásokat Lázár János akkori csúcsminiszter arra, hogy az amerikai titkosszolgálatok magyar döntéshozók családjai körül szaglásznak.

Volt egyszer egy baráti nagykövet

Bár Orbán kapcsolata az amerikai vezetéssel régóta nem olyan fényes, mint az első kormányzati ciklusában (1998 és 2002 között), Trump első elnöksége alatt történt egy olyan változás, ami most megismétlődhet: 2018-ban egy olyan amerikai nagykövet érkezett Budapestre, aki a 2010 óta az Orbánnal inkább kritikus elődeivel ellentétben baráti hangot ütött meg a magyar kormánnyal. Ő volt David Cornstein, aki nem konfrontatív, hanem kooperatív politikát vitt.

Olyannyira, hogy egyesek szerint Cornstein rajongója lett Orbánnak. A diplomatát egyébként annak idején „szabadon garázdálkodó Trump-nagykövetnek” nevezte a New York Times. A lap ezzel arra utalt, hogy Cornstein aláássa az Egyesült Államok magyarországi diplomatáinak munkáját.

Tény, hogy Cornstein hozta össze 2019-ben Orbán és Trump találkozóját, de egyes hírek szerint a NER kultikus figurájával, a kormányzatban formálisan semmilyen pozíciót be nem töltő, mégis befolyásos Habony Árpáddal is kifejezetten jó viszonyba került.

Ez azért is lényeges, mert Habony egyike volt azoknak, akik 2014-ben, az amerikai kitiltási, NAV-os botrány után az Egyesült Államok célkeresztjébe kerültek. 2014 októberében a 7750-es elnöki proklamáció alapján, amely korrupcióban részt vevő vagy abból hasznot húzó személyek amerikai egyesült államokbeli belépésének felfüggesztéséről szól, az Egyesült Államok megtagadta a beutazás lehetőségét hat meg nem nevezett magyar köztisztviselőtől. Ha nem is a NAV-os ügy miatt, de Habonyt is kitiltották Amerikából, legalábbis abban az időszakban. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy ezek után Habony és Cornstein jó viszonyba került. Cornstein nem akasztott botot a küllők közé, látványosan hátat fordított a CEU-ügynek. Sőt, egy interjúban Soros György és Orbán Viktor vitájának nevezte a CEU ellen indított egyoldalú hadjáratot.

Igaz, Cornstein idejében már hűlt helyük volt a budapesti nagykövetségen azoknak az amerikai diplomatáknak, akik anno a kitiltási ügyön dolgoztak. Trump bukásával Cornstein is elment, de nem felejtette el Orbánékat. Tavaly tavasszal például ott volt a CPAC Hungary konferencián, az amerikai Republikánus Párt (szélső)jobb szárnya által szervezett éves szuperkonferencia magyar mini kiadásán, Orbán Viktor pedig személyesen fogadta őt a Karmelitában.

Orbán kitartott Trump mellett

A magyar kormányfő először 2019-ben találkozott Washingtonban Trumppal (ezt a találkozót hozta össze Cornstein), és már ekkor látszott, hogy működik a kémia köztük. A tervezettnél 10-15 perccel hosszabban beszélgettek. Trumpra ez csak akkor jellemző, ha valóban érdeklődik a másik iránt. Ezen a találkozón állítólag Trump Orbán véleményét is kikérte Ukrajnával kapcsolatban.

Idővel Orbán ázsiója nőtt a konzervatív, trumpista republikánusok köreiben, egyszerűen azért, mert a magyar miniszterelnök pártja négyszer egymás után választást nyert antiwoke, bevándorlásellenes, antiliberális politikájával. Persze Orbán is igyekezett építeni a saját brandjét a tengerentúlon. A Foreign Policynek a Fidesz és a republikánus kapcsolatépítéséről szóló cikke szerint Orbán dollármilliárdokat tolt a soft power stratégiájába, amivel arra játszott, hogy megnyerje az amerikai konzervatív gondolkodókat.

Emellett Orbán a Trumppal való kapcsolatát is tudatosan építette, és akkor sem farolt ki mögüle, amikor megbukott. Volt elnökként Trump 2022 nyarán a New Jersey-beli, bedminsteri golfklubjában találkozott a magyar kormányfővel, akit a találkozóra Szijjártó Péter külügyminiszter, Orbán Balázs politikai igazgató és Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke is elkísért. Két napra rá Orbán a dallasi CPAC konzervatív gyűlésen szólalt fel.

Trump idén márciusban floridai birtokán fogadta egy magánjellegű találkozón a magyar kormányfőt, aki a Pretty Woman című dalra adott át Trump feleségének, Melania Trumpnak egy nagy csokor virágot. Trump ezután azt mondta Orbánról: „Ő a főnök. Nagyszerű vezető.” A két politikus többször beszélt egymással telefonon, például idén nyáron, a kormányfő tusványosi látogatása előtt, legutóbb pedig október végén.

Trump és Orbán végig kölcsönösen dicsérte egymást. A volt (és leendő) elnök a júliusi jelölőgyűlésen is megemlítette a magyar miniszterelnököt. Úgy fogalmazott, hogy Orbán kemény miniszterelnöke Magyarországnak, aki tudja, hogy Trumptól Kína és Oroszország is fél. Az amerikai tévés elnökjelölti vitában pedig Trump azt mondta, hogy „Orbán Viktor magyar miniszterelnök a világ egyik legtiszteletreméltóbb vezetője, egy igazán erős férfi, okos ember”.

Arra számítanak, hogy békén hagyják őket

Az amerikai–magyar kapcsolatok viszonylatában Trump visszatérésével valami hasonlóval számolnak Orbánék, mint amit Cornstein rövid nagyköveti tevékenysége alatt megtapasztaltak. Leginkább azzal, hogy Washington felhagy a nyílt bírálattal, és a két ország viszonya – politikai és ideológiai kérdésekben – normalizálódik. Trump győzelmével a kormányzatban biztosra veszik David Pressman távozását, a kormányzati megmondóemberek már szerdán Korda György Reptér című számával búcsúztak tőle.

Pressman sem maradt adós a válasszal. Szerdán a Zugligeti úti rezidenciáján tartott fogadáson az amerikai elnökválasztás győztesét nem, de a magyar miniszterelnököt annál keményen kritizálta amiatt, ahogy Orbán Viktor az elnökválasztást kezelte. A nagykövet szerint Orbán szerencsejátékot csinált a választásból, tétnek pedig nem pénzt, hanem a magyar–amerikai kapcsolatokat tette meg, ez pedig szerinte felelőtlenség volt. Pressman szerint hosszú távon mindig rossz ötlet lesz a magyar–amerikai kapcsolatokkal hazardírozni. Pressman beszédét lehet úgy is értelmezni, hogy Orbán Amerika-politikájának ha nem is most, de hosszabb távon meglesz a böjtje.

De Trump győzelme Orbánék olvasatában nem is annyira a magyar–amerikai hosszú távú kapcsolatokról szól, csak a következő ciklusról. És elsősorban annyit jelent számukra ez a győzelem, hogy egy ideig „békén lesznek hagyva”. Arra számítanak, hogy Washington nem kéri majd számon jogállami, emberi jogi, kulturális, de leginkább LMBTQ-ügyekben őket, és nem kell attól sem tartaniuk, hogy a kormányzati figurákat – esetleges korrupciógyanús ügyek miatt – valamiféle szankciókkal sújtják.

A demokrata adminisztrációban néhányan efféle irányt jósoltak arra az esetre, ha Harris lesz az elnökválasztás győztese. Egy ilyen szankciónak az az egyik veszélye, hogy a NER gazdasági elitjének egy részét kényszeríthetné térdre, ők pedig nem szeretnék, ha kitiltanák őket az Egyesült Államokból, főleg akkor, amikor az uniós pénzeket Brüsszel befagyasztotta.

Márpedig ha nem lesznek amerikai szankciók, és Washington sem fogja nyíltan támadni az Orbán-kormányt, akkor már ezt sikerként könyvelheti el a magyar vezetés, és azzal tényleg enyhülhet a nyugati blokkon belül már egy ideje elég látványosan érezhető elszigetelődése Magyarországnak. Trumpék várhatóan nem támadják majd a magyar kormányt a Szuverenitásvédelmi Hivatal miatt (ahogy tette azt Pressman), persze így a hivatal is szegényebb lenne egy ellenféllel, miután már nem tudná az amerikai kormány ármánykodását sejtetni az ellenzéki pártok, a civil szervezetek vagy a média mögött. Igaz, így is maradna bőven ellensége a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak, például „Brüsszel”.

A magyar–amerikai kapcsolatokat javíthatja az is, ha Orbán számítása bejön, és hivatalba lépése után Trump az ukrán–orosz tárgyalások megkezdését sürgeti, egyúttal a republikánusok csökkentenék a katonai és pénzügyi támogatást. Ahogy arról korábban írtunk, Orbánnak és ezáltal a magyar kormánynak is jól jönne, ha Trump változtatna az Egyesült Államok Ukrajna-politikáján, valamilyen módon nyomás alá helyezve Kijevet. Ezzel ugyanis egyrészt felértékelődne a kormányfő „békemissziójának” jelentősége, másrészt a nyugati világban túlzottan oroszpártiként elkönyvelt Orbán válthatna, és békeközvetítő szerepben tűnhetne fel. Olyan politikusként, aki már a kezdet kezdetekor is azon a véleményen volt, hogy Ukrajnának Oroszországgal meg kell egyeznie – gyakorlatilag bármi áron.

Ebben az ügyben azonban még sok a bizonytalan faktor, de valószínűleg nem Trump lesz az, aki Orbán oroszpolitikáját bírálja majd. Az mindenesetre már most látszik, hogy Orbán igyekszik ebben is utat mutatni amerikai barátjának, hiszen már szerdán Kirgizisztánban, a türk tanácsban közölte: új európai stratégiára lesz szükség Ukrajna kapcsán, miután republikánus győzelem született az Egyesült Államokban.

Orbán szerint Trump győzelme azt a „kérdést teszi az asztalra nekünk európai vezetőknek”, hogy vajon Európa egyedül képes lesz-e az eddigi katonai és pénzügyi támogatás fenntartására Ukrajna irányába. Ez egyértelmű utalás arra, hogy Orbán arra számít és arra játszik, hogy az amerikai támogatás csökkenésével Európa is kifarol az ukránok mögül. Orbán a háború kitörése óta erre játszik: először egy gyors orosz győzelemre számított, később pedig arra, hogy Európa elfárad, kihátrál az ukránok mögül. Trump győzelmével ez valóban bekövetkezhet, de mivel a republikánusok között is bőven akad, aki nem engedné el Ukrajna kezét, így ez a meccs még nincs lejátszva. Ebben a cikkben négy olyan lehetséges forgatókönyvről írtunk, ami Ukrajnára várhat egy Trump-győzelem esetén. Még a legvalószínűbb forgatókönyv sem számol azzal, hogy a háborúskodás abbamaradna.

Trumpnak és Orbánnak egyelőre érdekében áll egymás erősítése, ahogy tették ezt a kampányban. A visszatérő elnöknek is fontos, hogy legyen egy stabil európai szövetségese. Főleg akkor, ha várhatóan éppen Trump miatt lesz hidegebb a viszony az EU és az Egyesült Államok között. Ebben az esetben egyébként az az érdekes felállás jelentkezhet, ami az orosz–ukrán háború kitörésekor. Akkor Magyarország képviselt különutas oroszpolitikát az EU-ban. Könnyen lehet, hogy ugyanilyen különutas Amerikai-politikát képvisel majd a Trump-éra alatt, ez pedig még jobban növelheti az elszigetelődését az unión belül. Egy ilyen elszigetelődést viszont Orbán akár még az előnyére is fordíthat, hiszen továbbra sem marad ellenfél és bűnbak nélkül.

Lesznek súrlódási pontok, főleg Kína miatt

Ezek persze inkább csak politikai-ideológiai sikerek Orbán szempontjából, de Trump győzelme közel sem jelenti azt, hogy a jövőben ne lennének komoly érdekellentétek Washingtonnal. Éppen ellenkezőleg, de ezek az ellentétek valószínűleg inkább gazdasági, mintsem a politikai-ideológiai síkon jelentkeznek majd. Még akkor is, ha Gulyás Gergely miniszter szerint Trump elnöksége esetén az Egyesült Államokkal gazdasági téren sem fognak konfliktusba kerülni.

Az egyik ilyen ütközőpont egyértelműen Magyarország Kína-politikája, beleértve az Orbán Viktor által hangoztatott gazdasági semlegességet is. A fideszes politikusok egyértelművé tették, hogy a kínai kapcsolatok stratégiai fontosságúak Magyarországnak, leginkább pénzügyi okokból. Nagyon egyszerűen: a kormányzatnak szüksége van a kínaiak pénzére, a kínai hitelre. Ez viszont függőséghez vezet, amit Washingtonban is rosszallnak.

Ennek azért lehet jelentősége, mert Trump Kína-politikája jóval keményebb, mint a demokratáké. És bár Orbán szerint Trump a „békepárti” politikusok táborába sorolható, a Kínával szemben kevésbé baráti nyilatkozatai nem arra utalnak, hogy például egy tajvani konfliktus esetén ne vinné háborúba Amerikát. Ahogy a demokraták szemében nemzetbiztonsági ügy lett Orbánék Oroszország-politikája, úgy válhat könnyen hasonló fajsúlyú üggyé a Kína-kapcsolat is.

Ez persze a Kína-kapcsolatnak csak a „politikai” része, de van egy gazdasági vetülete is. Trump azt ígérte, hogy megválasztása esetén akár hatvanszázalékos vámot is kivetne minden kínai árura és húszszázalékosat a legtöbb, bárhonnan az Egyesült Államokba érkező importtermékre. Nem életszerű, hogy a magas védővámokat sürgető Trumppal a jó viszonyra való tekintettel Orbán különalkut tudna kötni. Már csak azért sem, mivel Magyarországnak az Egyesült Államokba irányuló exportjának nagy része a német export része. Az a kevés pedig, ami „tisztán” magyar, nem jelentős a gazdaság szempontjából.

Sem a demokraták, sem a republikánusok nem nézik jó szemmel például a Budapest–Belgrád-vasutat, a kínai bankoktól felvett, egymilliárd eurós kölcsönt, ahogy a kínai akkumulátor- és elektromosautó-gyárak bevonzását sem. Ha a Trump-éra alatt felerősödnek Washingtonban a Kína-ellenes hangok, az kihathat a magyar–amerikai kapcsolatokra is, és újra jelentkezhetnek a feszültségek. Az más kérdés, hogy Orbánéknak ebben az esetben sem attól kellene tartaniuk, hogy a demokráciát kéri majd számon rajtuk Washington. Ellenben a korrupció újra téma lehet, és ismerve, mennyire aktív az FBI a kínai gazdasági ügyletek monitorozását tekintve, bőven lenne annyi információ az amerikaiak kezében, amivel szorongatni tudnák a magyar kormányzatot – ha az lenne az érdekük.