Egyre nagyobb a nyomás Bidenen, egy péntek esti tévéinterjúja rettentően felértékelődött

Az utolsó felvonás ugyanolyan biztosan eljő, mint ahogy a fák és a föld gyümölcsei elfonnyadnak. De egy bölcs ember tudja és méltósággal elfogadja ezt. A természet ellen harcolni ugyanolyan céltalan, mint az óriások harca az istenek ellen

– írta Marcus Tullius Cicero Az idősebb Cato vagy az öregségről című könyvében (amit valamikor régen kölcsönadtam, és a mai napig nem kaptam vissza, úgyhogy a cikkhez kénytelen voltam angolból fordítani). Joe Biden 2020-ban is már igazi kor-elnökként, 77 évesen vállalta azt, hogy összefogja a Demokrata Párt széttartó frakcióit és szavazóit, legyőzi Donald Trumpot, és gazdasági–társadalmi reformjaival megágyaz egy, a már kijelölt utódja által vezetett második elnöki ciklusnak.

Ehhez képest valóban elnökségének már az első hónapjaiban elsikkadt a jeles római államférfi és szónok intelme. Joe Biden feleségén és évtizedes barátain kívül senkivel nem egyeztetve már 2021 tavaszán bejelentette, hogy 2024-ben újraindul. Döntését a párton belülről a nyilvánosság előtt kevesen kérdőjelezték meg, elhatározását pedig megszilárdították sokrétű törvényhozási és szabályzási sikerei, a 2022-es félidős választás demokraták számára kedvező eredményei, illetve az, hogy a republikánus oldalon az egyszer már legyőzött Trump készülődött a revansra.

Biden esélyeit azonban 2024-ben (de már 2023-ban sem) nemcsak saját teljesítménye vagy ígéretei, hanem a korából fakadó fizikai–mentális kérdések is meghatározzák. És bár az elnök stábja gondos előkészületekkel, cáfolatokkal és viccelődésekkel próbálta enyhíteni a korból fakadó kárt, a június 27-i, extra korán megtartott első jelölti vitán – melyben paradox módon pont a demokrata kampánystáb látta leginkább a lendület lehetőségét – Biden borzalmasan szerepelt, többször elfelejtette a mondanivalóját, lefagyott.

Az elnökjelölti viták egyik legnagyobb fiaskójának hatására a demokrata kommentátorok, elemzők részéről az első, pánikszerű reakciók Biden visszalépését is felvetették egy olyan jelölt javára, aki képes egy elnökválasztási kampány teljesítésére (egy esetleges győzelem utáni kormányzás nem csekély feladatairól nem is beszélve). Azóta a New York Times szerkesztősége is visszalépésre szólította fel Bident, és például a Disney-örökös Abigail Disney bejelentette, szünetelteti a Demokrata Párt támogatását, amíg Biden az elnökjelöltjük.

Az elnök az eddig került „belemenős” interjúk bevállalásával és kemény – és a vitánál sokkal jobb fellépést eredményező – kampányeseményekkel próbálja bizonyítani, hogy a vita csak egy botlás volt, és még mindig képes lehet legyőzni Trumpot. És bár a nyilvánosság előtt a párt legtekintélyesebb figurái kiálltak Biden mellett, és a kampány folytatására biztattak, valójában ők is kivárják, mekkora károkat okozott a vita – és a Biden teljesítményénél is rosszabb sajtóvisszhang –, és milyen teljesítményt nyújt az elnök az elkövetkezendő napokban.

A közvélemény-kutatásokban Biden eleve nem állt jól a vita előtt, és helyzete tovább romlott – azonban a felmérések alapján messze nem egyértelmű, mekkora károkat okozott a vita az elnök támogatásában.

Lapértesülések szerint elképesztő mozgolódás folyik a színfalak mögött, és források szerint a visszalépés lehetőségét már maga az elnök is fontolóra vette, tisztában van vele, hogy elbukhatja a Demokrata Párt elnökjelöltségét, ha a következő időszakban nem tud meggyőzően szerepelni a nyilvánosságban.

A Fehér Ház szóvivője az erről cikkező New York Times kérdésére azonban tagadta, hogy Bidenben egyáltalán felmerült volna a visszalépés lehetősége. Később ez hangzott el a Fehér Ház sajtótájékoztatóján is, ahol Karine Jean-Pierre sajtófőnök az újságíróknak azt mondta, a Biden által korábban emlegetett jetlag, az elnök sűrű programja és a vita estéjének hideg időjárása is hozzájárult a rossz szerepléshez. Hozzátette, nem akarják ezzel mentegetni Bident, de ettől még ez a magyarázat. Arra a kérdésre, hogy Biden visszalép-e, Jean-Pierre azt válaszolta, hogy egyértelműen nem.

A sajtóinformációk szerint Biden egész családja is azt kérte, folytassa a kampányt, emellett egy belsős forrás a CBS-nek arról beszélt, hogy szerdán az egész kampánystábot összehívták, az elnök pedig többek közt azt mondta nekik, hogy nemcsak végig fogja tolni ezt a kampányt, hanem meg is fogja nyerni. Nem száll ki, jelezte Biden a július 4-i nemzeti ünnep egyik eseményén is csütörtökön.

Közben viszont meglehetősen furcsa volt, hogy miközben csütörtökön az elnök 24 demokrata párti kormányzóval folytatott megbeszélést, a találkozó után a legtöbbjük csak sematikus pozitív posztokkal jelezte támogatását, és csak három politikus állt ki a sajtó elé, hogy élő szóban is megerősítsék Biden rátermettségét és a kampány folytatására való alkalmasságát. Ráadásul – ahogy azt látni fogjuk – sem Wes Moore marlylandi, sem Kathy Hochul New York-i, sem pedig Tom Walz minnesotai kormányzó neve nem merült fel az elnök lehetséges utódjaként.

A CNN szerint Biden egyik bizalmasának maga is elismerte, hogy a következő napok teljesítménye döntő lesz a folytatás szempontjából.

A legkritikusabb esemény az ABC Newsnak adott nagyinterjúja lesz, melyet helyi idő szerint pénteken vesznek fel, és vágatlanul kerül adásba a főműsoridőben. Bident már évek óta sok kritika éri amiatt, hogy a korábbi elnökökhöz képest kevés interjút vállal be vezető lapok és tévécsatornák újságíróival. Az elnökjelölti vita óta az ABC News lesz az első orgánum, mely interjúban kérdezheti Bident, akinek nyilván mindenki árgus tekintettek figyeli majd esetleges szótévesztéseit, pontatlanságait és más, akár csak gesztus szintjén is megnyilvánuló bizonytalanságait.

A tétet – ha ez még lehetséges – tovább növeli, hogy a legfelsőbb bíróság konzervatív többsége a héten úgy döntött, hogy az elnöknek lényegében sosem kell felelnie bíróság előtt az elnökként hozott döntéseiért, megvalósított tetteiért, ami a demokraták szemében még sürgetőbbé teszi egy alkotmányosan nehezen megfékezhető második Trump-elnökség elkerülését.

Közülük kerülhet ki Biden utódja

Biden a demokrata előválasztáson – a legtöbb hivatalban lévő elnökhöz hasonlóan – markáns kihívók híján elsöprő győzelmet aratott; az előválasztáson érződött, hogy még a benne kétkedők is inkább 2028-ra tartalékolják ambícióikat. Az előválasztáson elnyert küldöttek kötött szavazata és a párt számos egyéb szabálya gyakorlatilag kizárja azt, hogy az augusztus 19-i demokrata elnökjelölő gyűlés megakadályozza Biden hivatalos elnökjelöltségét, ha ő maga nem akar visszalépni, ráadásul egy 2024 májusában hozott szabály szerint a delegáltak voksolását már július 21-e és augusztus 7-e között le kell bonyolítani.

Azaz ha a Demokrata Pártban – mely a Republikánus Párthoz hasonlóan az európai pártoknál sokkal decentralizáltabb, inkább a kampányok finanszírozására specializálódott szervezet – komolyan gondolják, hogy új elnökjelöltre van szükség, akkor ehhez nélkülözhetetlen Joe Biden minél gyorsabb visszalépése és egy alternatív elnökjelölt kiválasztása.

Az elnök egészsége felőli kételyek miatt eddig is számos politikus neve terjedt lehetséges alternatív elnökjelöltként, a mostani súlyos válság közepette pedig rengeteg a találgatás, ki léphetne adott esetben Biden, a választás előtt négy hónappal járva kemény feladatokkal járó örökébe – noha komolyan senkinek a neve sem merült fel. A potenciális nevek a meglehetősen kevés felmérésben egyelőre mind nagyjából ugyanakkora hátrányban vannak Trumppal szemben, azonban tényleges elnökjelölti státusz és tényleges kampány nélkül ezeket a számokat szakértők szerint fenntartásokkal kell kezelni.

A legkézenfekvőbb beugró az az ember, akit az alkotmány soványka feladatköre mellett az elnök helyettesítésére jelöl ki: az 59 éves alelnök, Kamala Harris. Ugyan a kaliforniai politikus hiába lett a meghatározó demokrata kampánytémának számító „reprodukciós jogok” (azaz az abortusztilalom elleni fellépés) arca, pozíciója és jamaicai-indiai származása miatt megkerülhetetlennek tűnik, az elmúlt három évben nem tudott kilépni főnöke árnyékából, hivatalát nem tudja hatékonyan működtetni, és még Bidennél is népszerűtlenebb. Óriási előnye viszont, hogy ő már most is a kampány második legfontosabb arca, ezért gyakorlatilag szünetmentesen illeszkedne bele a kampányba, és országos ismertsége is igen nagy. Esélyeit mutatja, hogy az elmúlt napokban republikánus kampányszervezetek felpörgették az őt támadó hirdetési kampányokat. Abigail Disney is Kamala Harris alelnök nevét dobta be. „Ha a demokraták csak egy tizedannyira tolerálnák az ő vélt hiányosságait, mint amennyire Bidenét tolerálták, megnyerhetjük ezt a választást” – jelentette ki.

Az elnökválasztás sikere szempontjából a legkifizetődőbb egy olyan jelölt lenne, aki az ingadozó „csatatérállamok” (2024-ben Arizona, Georgia, Michigan, Nevada, Észak-Karolina, Pennsylvania és Wisconsin számít csatatérállamnak) egyikéből érkezik. Ezen kritérium alapján az egyik fő esélyes az 52 éves Gretchen Whitmer, Michigan állam kormányzója, aki alig leplezetten készül a 2028-as elnökválasztásra. Whitmer – akit a Covid alatti intézkedései miatt szélsőjobboldali milicisták akartak túszul ejteni – a 2022-es félidős választáson óriási sikert aratott, amikor vezetésével a demokraták a tagállami törvényhozás mindkét házában elnyerték a többséget, és ezt a többséget egy sor progresszív törvény elfogadására használta fel. Országosan azonban mérsékelt az ismertsége.

Nem csatatérállamot vezet, de az Egyesült Államok legfontosabb demokrata bástyájának vezetőjeként mégis országos jelentőségű politikusnak számít az 59 éves Gavin Newsom, Kalifornia kormányzója. A szintén 2028-ra készülő karizmatikus politikus az elmúlt években valóságos árnyékkampányt folytatott; milliókat költött országos ismertségének növelésére, ellátogatott a konzervatív Fox Newsba, hogy ott folytasson országos kérdésekről vitát a nem is olyan régen még Trump utódjának tartott Ron DeSantis floridai kormányzóval. Newsom személyes életvitele (a Covid-lezárások alatt például rajtakapták, hogy kiszökött egy Michelin-csillagos étterembe), a csatatérállamok szavazóinak ízléséhez mérten túlságosan is liberális intézkedései miatt nem feltétlenül nyerő jelölt.

A még csak 42 éves Pete Buttigieg közlekedési miniszter 2020-ban az Indiana állambeli, alig százezres South Bend polgármesteri székéből dobbantott az országos politikába. Az USA első nyíltan meleg jelöltjeként ő volt az akkori demokrata előválasztás meglepetésembere, de az iowai győzelem után elfogyott a lendülete, és végül visszalépett Biden javára, aki hálából beemelte kormányába. Buttigieget általánosan a Biden-adminisztráció egyik leginkább önálló karakterrel rendelkező tagjának szokás tartani, aki olyan kényes ügyekben képviselte a szövetségi kormányt, mint a kelet-palesztinai (ez a Palesztina Ohio államban található) súlyos szennyezéssel járó vasúti baleset kármentése vagy a Southwest Airline légitársaság tömeges karácsonyi járattörlései utáni, komoly bírsággal végződő vizsgálat.

Az 51 éves Josh Shapiro annak a Pennsylvania államnak a kormányzója, melyet 2016-ban Trump, 2020-ban Biden nyert meg, és a helyi republikánusokkal is megtalálja a hangot, apolitikus ügyekben pedig energikus intézkedésekkel veteti magát észre. A politikus a csatatérállamok legnépszerűbb kormányzója, akit még a helyi republikánusok 40 százaléka is támogat. Az állam harmadik zsidó származású kormányzója szilárdan kiáll Izrael gázai háborúja mellett, ami elidegenítheti a demokrata párt balszárnyát. Shapiro legnagyobb gyengéje azonban az, hogy országosan teljesen ismeretlen politikus, akit épp ezért a helyi lapok inkább Kamala Harris potenciális alelnökjelöltjeként tudnák elképzelni.

Az 59 éves Jay Robert Pritzker Illinois állam kormányzója, aki szintén kipipálta az összes progresszív rubrikát a fegyvertartás részleges engedélyhez kötésétől a minimálbér óránkénti 15 dollárra való növelésén át az abortuszhoz kapcsolódó jogok védelméig – utóbbi kérdésben ráadásul rendszeresen össze is akasztja a bajszot olyan ultrakonzervatív kollégáival, mint a texasi Greg Abbott vagy a floridai Ron DeSantis. A pártban rengeteg jó pontot szerzett azzal, hogy a 2022-es félidős választáson is meg tudta védeni a demokrata pozíciókat, és az sem hátrány, hogy a Hyatt hotelláncolat örököseként saját zsebből is százmilliókat tud költeni a kampányra.