Évtizedek óta nem volt olyan hideg a republikánus előválasztási versengést hivatalosan megnyitó iowai kaukusz idején, mint ami hétfőn várható. Az amerikai állam jelentős részén -20 Celsius-foknál is alacsonyabb hőmérséklet lehet, az elmúlt napok hóvihara és ítéletideje miatt pedig sorra mondták le személyes nagygyűlésüket a republikánus elnökjelöltségre pályázó indulók.
Nemcsak az időjárás miatt lesz egyedi az iowai szavazás, hanem mert rég nem látott mértékben megfogyatkozott mezőnnyel indulnak az előválasztások: Donald Trump volt elnök óriási előnnyel vezet, országosan 60,4 százalékon áll, mögötte Ron DeSantis floridai kormányzót 12,1, Nikki Haley volt dél-karolinai kormányzót és Trump alatti ENSZ-nagykövetét 11,7, Vivek Ramaswamy biotech-vállalkozót pedig mindössze 4,3 százalékra mérik.
Iowában ennél egy fokkal kisebb Trump előnye, de a Des Moines Register nevű helyi lap utolsó, szombat este közölt felmérése szerint is leginkább csak az a kérdés, hogy ki tud befutni alaposan lemaradva a második helyen. A FiveThirtyEight összesítése szerint
a volt elnök 51,3 százalékra számíthat, mögötte viszont az utolsó napokban sikerült Haley-nek előznie, 17,3 százalékával szemben DeSantis 16,1-en áll.
Az időjárás azonban a szokásosnál is nagyobb bizonytalanságot jelent, hiszen kaukusz lévén itt nem csak egy megszokott szavazásról lesz szó: az iowaiak kijelölt helyszíneken, csarnokokban, tornatermekben összegyűlnek, hogy aztán egy lakógyűlésre emlékeztető módon csoportokba rendeződjenek, és egymást is győzködve eldöntsék, végül melyik jelöltet támogatják.
Ez valamennyire akár az utolsó hét nagy részét az egyik bírósági perének tárgyalásán töltő Trump eredményét is befolyásolhatja, hiszen a szavazóinak egy jelentős része vidéki területeken lakik, ahol nehezebb lehet eljutni a kaukuszok helyszínére, ráadásul többen gondolhatják úgy, hogy a tetemes előnye miatt úgyis magasan győzni fog. De ezzel együtt is annak van a legnagyobb esélye, hogy a felmérésekben jelzett különbséggel fog tarolni. Trump kampánycsapata egyébként meglepően szerény célokat tűzött ki: bár az összesítés szerint 34 százalékos az előnye, stábja már azzal is elégedett lesz, ha hétfőn 13 százalékot ver a második helyezettre. Ugyanis már ez is rekord lenne az iowai republikánus kaukuszok történetében.
Noha esetleges drámai fejleményektől eltekintve nagyon valószínű, hogy a tévévitákat is magabiztosan kihagyó Trump lesz a republikánusok elnökjelöltje, Iowa így is fontos első állomás: itt fog kiderülni először élesben, hogy mik a tényleges erőviszonyok a jelöltek között – főként az exelnök mögött.
Miközben DeSantis tavaly erős pozícióban vágott neki az előválasztási küzdelemnek, és egyértelműen Trump legfőbb leendő ellenfelének készült, a kultúrharcos floridai kormányzónak a folyamatos botladozásaival a második helye is komoly veszélybe került, miután az utóbbi hetekben egyre erősödött Haley.
Nagy kérdés, DeSantisnak sikerül-e behúznia a második helyet az iowai kaukuszon. A szinte kizárólag fehérek által lakott államban ugyanis mélykonzervatív evangéliumi keresztények teszik ki a republikánus választók jelentős részét, elvileg tehát jól kéne feküdnie a kőkemény konzervatívként kampányoló DeSantisnak. Ha viszont az elmúlt időszakban a Trumppal szembeni szavazókat egyre jobban maga köré gyűjtő, mérsékeltebb Haley az utolsó felmérésnek megfelelően előzni tud, az komoly fegyvertény lenne neki a továbbiakra nézve.
Haley-t kampányának kezdeti sikertelensége után a jó vitaszereplései és a mérsékelt riválisok kiesése a mezőny élbolyába repítették. A héten visszalépett Chris Christie volt New Jersey-i kormányzó volt az egyetlen Trump kihívói közül, aki merte valóban kritizálni a korábbi elnököt a tévéviták és a kampányesemények során; most az ő szavazói is Haley-hez vándorolhatnak, főként a képzettebb, mérsékeltebb New Hampshire-ben egy héttel az iowai után tartott előválasztáson. Ott Haley több felmérésben egy számjegyűre csökkentette a hátrányát Trumppal szemben. DeSantis viszont könnyen bajba kerülhet, ha nem sikerül Iowában meglepetést okoznia, hiszen New Hampshire után hamarosan Dél-Karolina is következik, ami egyértelműen hazai pálya Haley-nek.
Bemutatjuk a republikánus előválasztáson abszolút esélyes Trumppal szemben talpon maradt két legfontosabb jelöltet.
Konzervatív csodakormányzó
„Egy nagy felfordulás közepén vagyunk nemzetünkben” – kezdte beszédét január elején a 45 éves Ron DeSantis államának törvényhozása előtt, sötét képet festve az ország helyzetéről. Együtt megőrizzük Floridát, folytatta, és reményt adunk az amerikai szellem újjáélesztésére az egész Egyesült Államokban. Bár beszédében többször is méltatta a saját államát, a republikánus politikus nem sok időt töltött kormányzói feladataival az elmúlt évben. 2023 májusában ugyanis bejelentette indulását pártja elnökjelölti posztjáért, azóta pedig megállás nélkül kampányol a legfontosabb előválasztási államokban.
Ronald Dion DeSantis Jackonsville-ben született 1978-ban. A Yale-en tanult történelmet, majd rövid ideig középiskolai tanárként dolgozott, később pedig a Harvardon végzett jogot. 2004-ben belépett az amerikai haditengerészetbe, ahol a Haditengerészeti Igazságügyi Szolgálat tisztje lett. Szolgálata során többek között a guantánamói támaszponton és Irakban is megfordult.
2010-ben lemondott aktív katonai szolgálatáról, de a tartalékosok tagja maradt. Ugyanebben az évben megházasadott, majd 2011-ben megjelentette első könyvét, amelyben a konzervatív politikai nézeteit fejtette ki, és bírálta Barack Obama akkori demokrata elnök politikáját. 2012-ben Florida hatodik kongresszusi körzetének képviselőjeként bekerült az amerikai kongresszusba, ahol az ultrakonzervatív Freedom Caucus alapító tagja lett.
Rövid időn belül felszállt a Republikánus Pártot akkoriban felölelő populista vonatra, 2016-ban például a Donald Trump kampányának orosz kapcsolatait feltáró sokszálú vizsgálatok egyik legharsányabb ellenfeleként szerzett országos ismertséget. 2018-ban az elnök egyik leghűbb követőjeként indult el Florida kormányzói székéért, az egyébként hatalmas demokrata győzelmeket hozó félidős választásokon pedig egy hajszállal, 0,4 százalékkal, de megverte ellenfelét.
DeSantis azonnal keménykezű kormányzásba kezdett, és a republikánus törvényhozással karöltve egyre-másra hozta a konzervatívabbnál konzervatívabb intézkedéseket. A Covid-járvány idején például a republikánusok körében megerősödött oltás- és járványszkepticizmusra rájátszva halogatta vagy szabotálta a járványellenes intézkedéseket, és folyamatosan ellenezte a szövetségi előírásokat vagy ajánlásokat a vakcinációtól a maszkviselésig.
Az oltásszkepticizmus mellett DeSantis az amerikai kultúrharc több frontján is bevetette magát. Megtiltotta, hogy az iskolák az Egyesült Államokban a múltban és a jelenben is dívó szisztematikus rasszizmussal foglalkozzanak, mondván, ezek a baloldali szellemi irányzatok „csak a saját hazájuk gyűlöletére tanítják a gyerekeket”, és a szexuális identitás témájához hasonlóan ezen a területen is biztosította a szülők feljelentéshez való jogát. DeSantis emellett keresztülverte a floridai választókerületek átszabását is, ahol az új határok a jelenleginél néggyel több mandátumot garantálnak a republikánus jelölteknek.
A kormányzó legbevállalósabb húzása azonban a Disney-vel való összetűzése volt, amelynek során Florida állam legtöbb embert foglakoztató magáncégével sodródott genderharcba. A cég és DeSantis közötti konfliktus alapját a „Szülői jogok az oktatásban” (Parental Rights in Education) elnevezésű törvény szolgáltatta, amely az óvodák felső csoportjában és az iskolák alsó tagozatában lényegében megtiltaná az LMBTQ-kisebbséggel kapcsolatos témák tárgyalását.
A médiában „Don’t say gay” (kb.: Ne mondd ki, azt, hogy „meleg”!) néven elhíresült jogszabály ellen tiltakozott a Disney is, mire DeSantis egy tollvonással megszüntette a Walt Disney Co. vállalat vidámparkjainak otthont adó terület több mint ötven éve fennálló különleges adózási-közigazgatási státuszát. A Disney és DeSantis azóta kölcsönösen perlik egymást szólásszabadsági és más jogi alapokra hivatkozva, azt pedig még nem látni, hol lehet az egésznek a vége. A hosszú és szövevényes ügyről, illetve DeSantis felemelkedéséről ebben a cikkben írtunk bővebben.
Csetlő-botló kampány
A 2022-es félidős választásokon Joe Biden amerikai elnök népszerűtlensége, a magas infláció és a régóta fennálló politikatudományi megfigyelések miatt a legtöbben nagy republikánus győzelmeket és demokrata bukásokat vizionáltak. Ehhez képest bár a republikánusok szűken visszaszerezték az alsóházat, a szenátus maradt a demokratáké. Sőt, a választásokon több, Trumphoz közel álló jelölt csúnyán leszerepelt.
DeSantist azonban rég nem látott fölénnyel választották újra Floridában, az ország egyik hagyományosan, de már egyre kevésbé billegő államában. Ennek mentén felerősödtek a republikánus megadonorok közt azok a hangok, miszerint a pártnak nem szabad a népszerűtlen Trumpot jelölnie, és fel kell sorakozni az egyetlen valós alternatíva mögött, aki aztán legyőzheti a volt elnököt az előválasztáson.
Trump a novemberi félidős választások után azonnal bejelentette indulását, DeSantis viszont egészen május végéig kivárt. Visszanézve azonban ez meglehetősen rossz döntésnek bizonyult, miután a DeSantis és Trump közti különbség többszörösére nőtt az elmúlt évben.
A floridai kormányzó kampánystartja ráadásul katasztrofálisan sikerült.
A techmágnás Elon Muskkal és a Szilícium-völgy kockázati befektetőinek egyik kiemelkedően extrovertált alakjával, David Sacksszal tartott közös Twitter-bejelentkezése előbb lefagyott, aztán megakadt, majd teljesen lehalt. DeSantis kampánya azóta sem igazán talált magára, és ősz végére a kezdeti 35 százalékos támogatottsága a mostani nagyjából 12 százalékra esett.
Azt nem lehet megmondani, ebben mekkora szerepe volt DeSantis kirívóan rossz kampányrajtjának, kínos közszerepléseinek vagy a különböző vádemeléseket követően a Trump mögötti összezárásnak, mindenesetre DeSantis a felmérések szerint a talpon maradásért kapaszkodik éppen. Az biztos nem segített, hogy Trump valóságos szőnyegbombázást indított a kormányzó ellen, akit gazdasági konzervativizmusa mellett magassága és bizarr pudingevési szokásai miatt is támadott. Egyesek szerint DeSantis azért is nehéz helyzetben van, mert egyszerre kéne egyesítenie a mereven Trump-ellenes republikánusokat azokkal a trumpista szavazókkal, akik nyitottak lennének arra, hogy egy hozzá hasonló populista politikusra voksoljanak.
DeSantis mindennek ellenére továbbra is kitartott amellett, hogy jó helyzetben van Iowában, ahol a választók gyakran jutalmazzák azokat a jelölteket, akik időt szentelnek az állam teljes bejárására, ahogy ő is tette. Ráadásul az állam republikánus kormányzója hivatalosan is DeSantis mögé állt be az elnökválasztási párharcban. Az utolsó felmérések azonban így is Haley-nek kedveztek vele szemben.
DeSantis ennél is kevesebb reménnyel indulhat New Hampshire-ben, ahol a Trump-kritikus Chris Christie kilépésével akár még valódi verseny is kialakulhat az így is több mint tíz százalékpontos különbséggel vezető Trump és Haley között. Az északkeleti államban még az is előfordulhat, hogy a negyedik versenyben maradt (érdemleges) jelölt, a hiperpopulista Ramaswamy indiai-amerikai biotechnológiai és befektetési vállalkozó is megelőzi DeSantist.
Mivel az előválasztási naptárban Nevada mellett következő Dél-Karolinában sem számíthat sok sikerre, nem túlzás azt mondani, hogy DeSantis elnökjelölti ambíciói múlhatnak azon, hogyan teljesít Iowában. Ha rosszul, akkor egyesek szerint
arra is van esély, hogy egy borzasztó nagy mélyrepülés és sorozatos csalódások után még a március eleji nagy előválasztás-dömping, azaz a szuperkedd előtt kiszáll a versenyből,
a sok millió elégetett dollár mellett pedig politikai szövetségesei is elpártolhatnak mellőle.
Akárhogy is sikerül elnökjelölti kampánya, Florida alkotmányának értelmében nem indulhat harmadik kormányzói mandátumért. DeSantis politikai jövője így kétséges, úgy meg végképp, hogy környezete is érzi a változó politikai szeleket. „A tavalyi év egyértelműen a hatalma csúcspontja volt” – mondta DeSantisról egy republikánus lobbista. „Mindenki azt hitte, hogy ő lesz a trónörökös”, most viszont azt érzik, hogy komoly gondban van.
ENSZ-nagykövetként az elnökjelöltséggel szemezve
November végén erkölcsi tisztánlátás névvel jelent meg Haley első tévés reklámja. „Egy új konzervatív vezetői generációra van szükségünk” – hangzott el a reklámban, amiben az 51 éves politikus azt ígérte, vele az élen Amerika elhagyhatja az elmúlt évek káoszát. A hétfői iowai eredményektől sok függ, de az utolsó hetekben sokkal inkább Haley volt felívelőben, és ha Iowában sikerül jól szerepelnie, akkor DeSantishoz képest neki van több esélye talpon maradni Trumppal szemben.
Nikki Haley, eredeti nevén Nimarata Nikki Randhawa pandzsábi szikh bevándorlók gyerekeként látta meg a napvilágot 1972-ben. Már tinédzserként dolgozott szülei családi vállalkozásában, és miután számvitelt tanult a Clemson Egyetemen, ott is folytatta a munkát. 1996-ban férjhez ment Michael Haley-hez, aki később a Nemzeti Gárda tagjaként szolgált, majd Afganisztánban is bevetették.
2004-ben Haley bekerült a dél-karolinai képviselőházba, ahol hagyományos republikánus programmal, azaz adócsökkentéssel, a bevándorlási szabályozás szigorításával és az abortusz korlátozásával kampányolt. 2010-ben elindult a masszívan republikánus állam kormányzói székéért, amelyet az ultrakonzervatív Tea Party mozgalom támogatásával el is nyert. Amikor 2011-ben hivatalba lépett, történelmet írt mint Dél-Karolina első női és első etnikai kisebbségi kormányzója.
Újraválasztása után 2017-ben lemondott tisztségéről, hogy Donald Trump elnöksége alatt az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete lehessen. Haley az ENSZ-ben többek között azzal szerzett hírnevet, hogy gyakran bírálta a szervezetet, amiért szerinte az elfogult Izrael ellen. Szintén az ő nevéhez fűződik az USA tagságának visszavonása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából.
Haley-t sokáig a párt egyik legígéretesebb politikusának tartották. Azonban ahogy sok más klasszikus konzervatívnak, neki sem tett jót az elmúlt időszak, amikor intervencionista külpolitikájával és liberális gazdaságpolitikájával nem igazán illett bele a Trump-féle populista hullámba.
2023 februárjában aztán az egyik első republikánus politikusként bejelentette indulását a párt elnökjelöltségéért. Kampánya már az elejétől kezdve optimista hangot ütött meg, és a múlttal való leszámolás mellett Haley külpolitikai tapasztalatára és (republikánus politikustársaihoz képest) mérsékelt kormányzói múltjára fektetett hangsúlyt. Ennek megfelelően Haley főleg azzal támadja Joe Biden amerikai elnököt, hogy gyengén lép fel Oroszországgal szemben, Iránnal és Kínával pedig túlságosan engedékeny.
Hátterét pedig kampánya során arra használta fel bizonyítékként, hogy az amerikai álom igenis létezik. Korábban kiadott Can't is Not an Option (a nem vagyok rá képes nem opció) című önéletrajzi könyvében például saját példáján keresztül mutatta be, mennyit érhet az egyszerű bevándorlók gyereke, ha keményen dolgozik. Nem meglepő az sem, hogy klasszikus republikánusként adócsökkentést és a költségvetési hiány megvágását ígéri.
Felívelő kampány
Bár neve országosan ismert volt, Haley kampánya nehezen indult be. Hónapokig mindössze pár százalékon állt az országos támogatottsága, és általánosan elfogadott volt, hogy Trump legerősebb kihívója DeSantis lesz. A floridai kormányzó azonban visszaesett a felmérésekben, és a vitákon sem szerepelt igazán jól.
Úgy tűnik, Haley lehet DeSantis gyengélkedésének legnagyobb nyertese. Ehhez hozzájárul a kiemelkedő szereplése az előválasztási vitákon, a tévénézők rendre őt tartották az egyik legmeggyőzőbbnek, és ezek az események biztosítottak neki kitűnően reklámozható lecsapott labdákat. Ezek közül kiemelkedik az, amikor Ramaswamy Haley lányának viselkedésével támadta riválisát, mire a politikus annyit válaszolt:
Egyszerűen csak söpredék vagy.
Haley emellett mérsékelt riválisai visszalépéséiből is sokat profitált. Ide tartozik Chris Christie mellett Mike Pence, aki Trump alelnöke volt, illetve Tim Scott dél-karolinai szenátor, akik feltehetően szintén a republikánus párt Trump-szkeptikus szárnyának voltak szimpatikusak. Az ő távozásukkal tehát megnyílt az út Haley előtt, hogy a konzervatív, de a Trump-féle populizmus felől elmozdulni akarók egyedüli jelöltje legyen.
Haley kampánya igazán pár hete robbant be, amikor az egyik legfontosabb konzervatív donorként számon tartott Charles Koch nyíltan beállt mögé. Ezt követően a mérsékelt republikánusok egy ikonikus alakja, Chris Sununu New Hampshire-i republikánus kormányzó is hivatalosan bejelentette Haley támogatását, aki így komoly szervezeti tőkével és pénzügyi segítséggel fordulhatott rá az első előválasztásokra.
Egy új McCain?
Nate Cohn, a New York Times közvélemény-kutatási guruja úgy látja, Haley egy klasszikus frakciójelölt, azaz olyasvalaki, aki a párt egy kisebbségének kívánságait kielégítve épít ki egy elkötelezett támogatói bázist. Ennek értelmében Haley a republikánus párt szavazóbázisának mindössze egy szeletét képviseli, a többség viszont egyértelműen Trump személyét és a trumpista politikát támogatja. Ezt bizonyítja az is, hogy Haley nemcsak Trumptól van lemaradva közel 50 százalékponttal országosan, de a volt elnök esetleges visszalépése esetén is vesztésre állna a jóval populistább DeSantis ellen.
Egyes elemzők párhuzamot vonnak Haley és John McCain korábbi arizonai republikánus szenátor között, aki 2000-ben mérsékeltként próbált meg sikertelenül elnökjelölt lenni a rendkívül népszerű és jóval konzervatívabb George W. Bush-sal szemben. Bush végül megnyerte az elnökjelöltséget (ahogy az elnöki posztot is), McCainnek azonban sikerült behúznia pár olyan államot, ahol mérsékeltebb volt a republikánus szavazóbázis. (2008-ban aztán McCain a republikánusok elnökjelöltje is lett.)
Haley tehát sikerrel pályázhat olyan liberálisabb államokban, mint az északkeleti New Hampshire, és hazai pályán, Dél-Karolinában is megszorongathatja Trumpot. A kezére játszhat az is, hogy az említett két állam elöl van az előválasztási naptárban, így ha az első, konzervatívabb Iowa kaukuszán sikerül tisztesen helyt állnia, nagy lendülettel mehetne neki a verseny további részének.
Ám ha esetleg ki is esik mellőle DeSantis, a volt elnökkel szembeni republikánus elit teljes ereje sem lesz szükségképpen elég ahhoz, hogy legyőzze Trumpot. Egy mérsékelt, az establishment által támogatott jelölt lehet a legjobb módja annak, hogy a szavazatok 25 százalékát megszerezze valaki egy olyan populista, konzervatív jelölt ellen, mint Trump, de az 50 százalékhoz vezető út sokkal nehezebb – írja Nate Cohn.
A republikánus előválasztás tehát hétfőn kezdődik az iowai kaukusszal, majd január 23-án folytatódik a New Hampshire-i előválasztással. Az elnökválasztási kampány jelenlegi állását és egy esetleges újabb Biden–Trump összecsapás kilátásait vizsgáló elemzésünket itt olvashatják.
