Politico: Trump abban gondolkozik, hogy megegyezik Putyinnal az ukrán területekről

Nagyobb cikket szentelt a Politico annak a témának, mi lesz a NATO-val, amennyiben Donald Trump nyeri a novemberi amerikai elnökválasztást. A jövőkép elég borús, amit Európában is jól tudnak, több európai döntéshozó már rég kongatja a vészharangot, hogy védelmi szempontból ideje a kontinensnek a saját lábára állnia.

A Politico olyan névtelen forrásokra hivatkozik, akik szerintük ismerik, miről gondolkoznak Trump belső köreiben. Ukrajnának semmi jót nem ígér egy esetleges váltás a Fehér Házban: egy Trump-kormányzat valószínűleg az ukrajnai háború gyors lezárására törekedne, komoly engedményeket téve Vlagyimir Putyin orosz elnöknek.

Két Trump-párti nemzetbiztonsági szakértő arról beszélt a lapnak, hogy Trump állítólag abban gondolkozik, hogy megegyezik arról Putyinnal, hogy a NATO nem vesz fel keletebbi tagokat – különös tekintettel Ukrajnára és Grúziára nézve, és arról is egyeztet az orosz elnökkel, hogy mekkora megszállt ukrán területeket tarthatna meg Oroszország. Ez feltehetően a Krímet és a Donbaszt jelenthetné.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök még szerdán ezt reagálta a háború gyors lezárásáról szőtt trumpi tervekre a Bloomberg TV-nek: „Ha Trump tudja, hogy vessen véget ennek a háborúnak, már ma elmondhatná nekünk.” A Kreml is reagált arra, zajlanak-e puhatolódzó tárgyalások Moszkva és Trump csapata közt. Erre Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő annyit felelt a Newsweek szerint: „Nem, ez nem igaz.”

A Politicónak megszólalt olyan szakértő is, aki szerint a fent említett szcenárió még nem zárja ki a fegyverszállítás folytatását sem Kijevnek. Trumpnak azért volt olyan mondata, ami alapján nem örül az oroszoknak kedvező, négy ukrán megye (plusz a Krím) átadásával járó forgatókönyvnek, a Joe Bidennel való tévévitán többszöri visszakérdezésre azt mondta erről: „Nem, ezek nem elfogadhatók. De figyeljen, ez egy olyan háború, aminek sohasem szabadott volna elkezdődnie.”

Mi lesz veled, NATO?

Azzal itt foglalkoztunk részletesebben, hogy mi lehet a NATO-val Trump korábbi nyilatkozatai és fenyegetései után, és ezek hogy viszonyulnak az Egyesült Államok korábbi hozzáállásához.

A republikánusok körében egyre alacsonyabb a szövetség támogatottsága, és valós aggály, hogy Donald Trump az esetleges újraválasztása esetén felrúghatja vagy gyökeresen átformálhatja a szövetség jelenlegi kereteit, és visszavonhatja vagy új feltételekhez kötheti az európai tagok védelme iránti elkötelezettségét. Trump európai és amerikai tisztviselők szerint már 2017 és 2021 közti elnöksége alatt is többször kétségbe vonta, hogy egy külső támadás esetén megvédené-e Európát, és idei kampánya során egyebek mellett azt mondta, csak azok védelmében avatkozna be, akik „eleget fizetnek” (ez alatt vélhetően a NATO által 2014 óta hivatalos célnak tekintett, GDP-arányosan két százalékos védelmi költségvetés elérését értette, bár nála sosem tudni pontosan).

A Politico olyanokkal is beszélt, akik a lap szerint várhatóan pozíciót kaphatnak Trump esetleges új kormányzatában, de ettől még nem tudni, mennyire valós tervekről vagy csak felmerülő ötletekről van-e szó.

A beszélgetések alapján nem valószínű, hogy Amerika kilépjen a védelmi szövetségből, ellenben alapvetően átalakíthatja azt. Dan Caldwell, Trump egyik nemzetbiztonsági tanácsadója „radikális reorientációnak” nevezte a folyamatot. Caldwell azzal magyarázta a lépést, hogy nő az amerikai adósság, nehézkes a toborzás, és a védelmi ipar is nehezen tartja a lépést az oroszokkal és kínaiakkal. Trump és köre mindenesetre nagyobb áldozathozatalt vár el a NATO-ért az európai tagoktól.

Azon beszélgetések alapján, amit a Politico folytatott Trump nemzetbiztonsági (egykori és jövendő) embereivel, a következő kép rajzolódik ki: az USA megtartaná nukleáris elrettentő védőernyőjét Európa felett, a haditengerészeti erőt a környéken, ahogy légibázisait is Németországban, Törökországban és Angliában. Azonban a gyalogsági, páncélos, tüzérségi és logisztikai egységek jelentős részét elvonnák, ezt az európai országoknak kellene pótolni.

Amerika új szerepe az lenne, hogy csak a háttérből támogatja Európát, krízis esetén lép csak fel nagyobb erőkkel – mondta Caldwell, aki annak a Russell Voughtnak a tanácsadója, aki várhatóan komoly szerepet kaphat egy új Trump-kormányban, a kabinetfőnökségre látják esélyesnek.

Az a bizonyos 2 százalék

Nem mellékes változtatási ötlet, hogy azon NATO-tagoknál, amik GDP-jük 2 százalékát nem védelemre fordítják, nem részesülnek az amerikai védőernyőből. A NATO-alapokmány híres ötös cikkelyét, miszerint ha egy tagot támadás ér, akkor az összes tagnak kötelessége segíteni, a Trump közelében álló védelmi szakemberek flexibilisen értelmezik, miszerint nem kell feltétlen katonai eszközökkel segíteni a megtámadottat. Emlékezetes volt, amikor Trump arról beszélt, bátorítaná Oroszországot, hogy támadja meg az Egyesült Államok bármelyik NATO-szövetségesét, aki szerinte nem teljesítette pénzügyi kötelezettségeit

Érdemes hozzátenni, hogy a mi régiónkban, a NATO keleti peremén már mindegyik ország, Magyarország is a GDP-je több mint 2 százalékát költi védelemre, sőt a lengyelek még az Egyesült Államokat is előzik ezen a téren.

A Trump védelmi stratégiájának kidolgozásában fontos szerepet vállaló Elbridge Colby így fogalmazott a Politicónak, utalva a volt hadvezérre és elnökre: „Azt akarjuk, hogy a NATO aktív legyen, de azt is, hogy az európaiak vezetésével. Ez volt az eredeti elképzelés is. Ez volt Dwight Eisenhower elképzelése.”

Kiron Skinner, Trump stábjának egyik tagja egyszerűbben fogalmazott: „Az USA nem a világ ATM-je.” A cikk megjegyzi még, az orosz energiáról (Trump körei szerint túl lassan) leválóban lévő Európa gazdaságilag meggyengült, és katonailag is messze áll attól, hogy elengedje az USA kezét. Jens Stoltenberg leköszönő NATO-főtitkár is azt mondta nemrég optimistán, az amerikai katonai ipart segít fenntartani Európa védelme. Az európai védelmi iparról és az ehhez kapcsolódó tervekről itt írtunk részletesen.

Sok szakértő szerint fontos lenne, hogy az európai kormányok ne csak a nemzeti haderőkben gondolkodjanak, hanem katonai erőik határokon átnyúló együttműködésében (a NATO gyorsreagálású, többnemzeti ereje például 40 ezres, ami messze elmarad a tervezett 300 ezer főtől).