Soha nem volt ekkora esély rá, hogy kormányra kerüljön a francia szélsőjobb, de sarokba is szorulhatnak Le Penék

Emmanuel Macron nem először hazardírozik, de minden bizonnyal az egyik legmeglepőbb lépései közé tartozik, hogy az európai parlamenti választások estéjén előrehozott törvényhozási választásokat írt ki június 30-ra és július 7-re. Ezzel reagált arra, hogy Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése (RN) látványos győzelmet aratott az EP-választáson, míg a francia elnök pártszövetsége alaposan visszaesett.

Macron döntése azt jelenti, hogy a parlament alsóháza, a nemzetgyűlés feloszlott, és új kormánypártról kell dönteniük a franciáknak. Macron pozícióját ez nem érinti, az elnök miniszterelnök-jelöltje Gabriel Attal eddigi kormányfő, akiről ebben a cikkünkben már bővebben írtunk. Legfontosabb ellenfele a Nemzeti Tömörülés és a szélsőjobboldali párt ifjú titánja, Jordan Bardella lesz, aki pártelnökként az EP-listavezető is volt, most pedig a miniszterelnöki posztra hajt. Mindeközben azonban összeszerveződött a baloldal is, lekörözve a Macron-féle szövetséget, ami csak tovább bonyolítja a helyzetet a vasárnapi első forduló előtt.

Macron pártjából De Gaulle-i bátorságot emlegettek, a konzervatív és baloldali ellenzéki pártok orosz rulettnek tartották a lépést, a Nemzeti Tömörülés pedig győzelemre készül. A vasárnapi első forduló után tisztulhat igazán a kép, de az esetleges visszalépések és a három nagy blokk miatt többféle forgatókönyv is elképzelhető. A végén pedig könnyen újabb patthelyzet állhat elő.

A választás körülményeit, a kampányt és a várható eredményeket Szűcs Anitával, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének docensével elemeztük.

Impulzív döntést hozhatott Macron

Macron nemcsak a francia választókat, hanem saját kormányát is meglepte azzal, hogy az EP-választások első, még nem hivatalos eredményeire reagálva már este 9 körül bejelentette, hogy előrehozott parlamenti választásokat ír ki. A Nemzeti Tömörülés a szavazatok 31,4 százalékát szerezte meg, ami a szélsőjobboldali párt valaha volt legjobb eredménye, és az összes tagországot nézve is Le Penék küldik a legtöbb képviselőt az új Európai Parlamentbe. Macron pártja jóval lemaradva csak 14,6 százalékot szerzett, ráadásul a nevével fémjelzett Európa Megújul (Renew Europe) EP-frakció is veszteségeket szenvedett el.

Macront nem érhette meglepetésként az eredmény, amit a közvélemény-kutatások elég pontosan megjósoltak. Egyes kormánytagok korábban arról nyilatkoztak, hogy Macron előzetesen látszólag elhessegette a kormányon és párton belüli aggodalmakat. De a Le Monde belsős információi szerint az elnöknek valójában volt egy külön „titkos” tanácsa, amelynek tagjai azon dolgoztak, hogy egy esetleges rossz szereplés esetén mik a lehetőségeik.

Szűcs Anita szerint azonban nem az volt a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Macron előrehozott választásokat ír ki.

„Mindenhonnan azt hallani, hogy ez egy irreális forgatókönyv volt, Macron impulzív döntést hozott”

– mondta. A szakértő szerint még a saját miniszterelnökét is meglepte az elnök húzása. A nemzetgyűlés feloszlatása helyett a legtöbben azt tartották valószínűnek, hogy Macron szakértői kormányt alakíttat, ami oldotta volna a feszültséget. Ez egy bevett lépés lett volna, és Macron környezetéből is ezt támogatták a legtöbben.

Az új választás kiírása ugyanis több szempontból hátrányos Macronnak: az EP-választások eredménye alapján kijelenthető, hogy az RN még soha nem volt ilyen erős pozícióban, ráadásul az elmúlt 10 évben, ha egyenetlenül is, de állandóan növekedett a népszerűségük. Az elmúlt években nevet váltottak, és Marine Le Pen igyekezett megengedőbb lenni például a konzervatív jobboldal által sokat tárgyalt abortusz és az eutanázia ügyében. 2022 óta lecsavarták az EU-ból való kilépés hangoztatását is, és a NATO integrált parancsnokságából való kilépésre és az Oroszországgal való kapcsolatok erősítésére vonatkozó szélsőséges álláspontjaik is háttérbe kerültek az utóbbi időben. Ráadásul a párt egyik legnépszerűbb arca, a 28 éves Jordan Bardella már nem viseli magán az antiszemita vagy oroszbarát stigmákat – mondta a Corvinus docense.

Persze a szigorú bevándorlásellenes politika azonban maradt a régi, és az év elején az Államtanács, Franciaország legfelsőbb közigazgatási bíróságának döntése megerősítette, hogy a párt szélsőjobboldalinak tekinthető. Macron abból a szempontból hátrányos helyzetben van most, hogy a gazdasági helyzet nem kedvezett egy kampánynak, nem nagyon lehet „osztogatni”, mert nincs miből – mondta Szűcs.

Bizonyos szempontból viszont logikus, és még előnye is van annak, hogy Macron – szokásához híven – all-int mondott a pókerben. Az elnök az elmúlt évben politikai patthelyzetbe került, hisz 2022-ben az elnökválasztás után tartott parlamenti választáson pártszövetsége végzett az élen, de nem sikerült abszolút többséget szereznie a nemzetgyűlésben. Mostanra rekordot döntött a népszerűtlensége, és a törvények elfogadása nehézkessé vált – a nyugdíjreformot egy alkotmányos kiskapuval verte át a felháborodó parlamenten.

Ebből a patthelyzetből akarhatott kilépni azzal, hogy az új választás révén egy új szövetséget – és talán egy másik patthelyzetet – hoz létre maga körül.

A nemzetgyűlés feloszlatásával elébe ment a problémának, ráadásul nem adott felkészülési időt arra, hogy egy még erőteljesebb kampányt szervezzen bárki – mondta a Corvinus docense.

A másik érve, hogy a döntése sokkoló is lehet a választók számára, akik eddig „tét nélkül” szavaztak le az EP-választáson a szélsőjobbra, más a helyzet azonban, amikor a nemzetgyűlés összetétele a tét. Ez a sokkhatás – a számok alapján ítélve – eddig nem hozta meg a kívánt eredményt, ugyanis a Nemzeti Tömörülés népszerűsége az elmúlt két hétben csak nőtt. Viszont a kétfordulós választásnál a franciáknak két lehetőségük is van, hogy jól meggondolják, kire szavaznak le, korábban pedig pont emiatt szereztek Le Penék kevés képviselői helyet a nemzetgyűlésben és regionális szinten is: a kieső jelöltek ugyanis a második fordulóban rendre a másik talpon maradt indulót támogatták.

És még egy érv: ha az RN nyerne, akkor a 2027-es elnökválasztás előtt kiderül, hogy kormányzásra is képes-e a szélsőjobboldali párt. Nem véletlen, hogy erre a kérdésre húzta fel a kampányt Gabriel Attal is. (Arról itt írtunk, hogyan válik el Franciaországban az elnöki hatalom és a kormány/nemzetgyűlés jogkörei.)

Le Pen pártja mindent megígér, a kérdés, hogy miből?

Az EP-választások után egyből kampányidőszak következett, és nincs is új kampánystratégiája a pártoknak. Szűcs Anita szerint inkább egy témaszűkülést látni: a diskurzus nagyon erősen a jövendő költségvetés és a vásárlóerő köré koncentrálódik. Ezek körül volt a legnagyobb összecsapás a miniszterelnök-jelöltek tévévitájában. Mindeközben Franciaország globális pozíciója szóba se került, pedig fontos lenne erről is beszélni.

Macron és Gabriel Attal is csak kevés kampányeszköz közül válogathatott. Szűcs szerint Attal nagyon faramuci helyzetbe került: azt hangsúlyozza, hogy ő már tapasztalt kormányerő, de mégse mondhatja, hogy a kormányával folytatni fogják amit eddig, hisz pont ezért népszerűtlenek, és ezért nő az RN támogatottsága.

Már csak azért is érdekes Attal pozíciója, mert az eddigi intézkedéseik azt a középosztályt segítették, amely most a legelégedetlenebb velük. A pandémia és az energiaválság minden EU tagállamban nagyon keményen sújtotta a középosztályt, de Szűcs szerint Macron nyúlt bele leginkább a büdzsébe, és egy halom olyan intézkedést hozott a járvány után, amivel a középosztályt támogatta. Így a társadalmi elégedetlenség nem indokolt. A franciák azonban olyan beállítottságúak, hogy ha valamilyen problémájuk akad a megélhetéssel, azt automatikusan a kormány hibájának tekintik. Holott a gazdaság állapotát most inkább a külpolitikai helyzet befolyásolja.

Ebből kiindulva Attal lényegében azzal kampányol, hogy Bardellával szemben ő nem ígér hazugságokat. Vele szemben ugyanis

„Bardelláék mindent mondtak eddig, majdhogynem a toronyórát lánccal ígérik”

– mondta Szűcs. Emiatt a miniszterelnök-jelöltek tévévitája is matekozásba csapott át. Bardelláék azt ígérik, hogy a szociális ellátórendszert a korábbi mintára erősítik meg, de semmilyen megnyugtató válasz nem hangzott el, hogy ezt miből akarják finanszírozni. A legkonkrétabb válasza Bardellának az volt, hogy a bevándorlókat segítő támogatásokat elveszik, és abból csoportosítanak át, de ezek az összegek Szűcs szerint nincsenek egymással arányban.

Pénteken a baloldalon és Macron hívei között is nagy felháborodást váltott ki az RN egyik képviselőjének nyilatkozata. Marine Le Pen elhatárolódott az RN esetleges kormányalakítása esetén leendő oktatási miniszterként is emlegetett Roger Chudeau-tól, aki arról beszélt, hogy egy kormánytagnak nem lehetne a jövőben kettős állampolgársága. Bardella korábban arról beszélt, hogy kormányfőként nem fogja engedélyezni a biztonsághoz vagy a védelemhez köthető szektorokban a stratégiai munkahelyek betöltését a kettős állampolgároknak, de Le Pen szerint választott tisztviselőkre ez sem vonatkozna.

A kampány és a tévévita során a baloldali Új Népfront (Nouveau Front populaire) a köztársasági értékek védelméhez ragaszkodott, és többször rámutatott, hogy az RN elfogadhatatlan ebből a szempontból. A mögöttük álló pártok összetétele alapján a témáik között ott van még a környezetvédelem, és az államiság stabilitása – mondta Szűcs. A balos pártok emellett azt ígérik, hogy eltörlik a Macron-féle nyugdíj- és bevándorlási reformokat. A szakértő szerint azonban nincs elég frakciófegyelem a meglehetősen széles ideológiai spektrumon alakult szövetségben – amit az is mutat, hogy még nem találtak megfelelő miniszterelnök-jelöltet maguk közül. A szövetség kváziügyvezetőjeként Manuel Bompard ugyanis kijelentette, hogy nem lesz miniszterelnök.

Nagyon rossz üzenet a választók felé, hogy egy ilyen ügyben sem tud megegyezni a csoport – vélte a szakértő.

Igaz, az egyik legismertebb politikusuk, az összefogás fő erejét adó Engedetlen Franciaországot vezető Jean-Luc Mélenchon már ajánlkozott erre a szerepre, de a pártszövetség tagjai nincsenek oda ezért az ötletért. Már csak azért sem, mert bár a Népfront elkötelezte magát az antiszemitizmus elleni harc mellett, korábban Mélenchon több alkalommal is antiszemita hangvételű megjegyzéseket tett. Macron azzal is támadta a csoportot, hogy bevándorláspártiak, és túlságosan megengedők a transzneműeket érintő adminisztratív kérdésekben.

Ahogy a magyar influenszerek is egyre több politikai hatással bírnak, úgy láthatjuk ezt a francia kampányban is. Például Kylian Mbappé, a francia labdarúgó-válogatott csapatkapitánya arra figyelmeztette honfitársait, hogy „a szélsőségek a hatalom kapujában állnak”, és hogy Franciaország történelmének nagyon fontos pillanatában van. Bardella gyorsan vissza is szólt neki, hogy multimilliomos sportolóként ne leckéztesse a megélhetésért küzdő embereket. Emellett számos TikTok-influenszer és youtuber is felszólította a követőit, hogy aktivizálják magukat, és szavazzanak a szélsőjobboldal ellen.

„Borzasztó fontos, hogy ennyien megszólalnak, mert a mérések azt mutatják, hogy ez sikeres mozgósítást eredményezhet. Hihetetlen erős részvételi arányra lehet számítani, ami a középerők számára lehet kedvező” – mondta Szűcs. Az EP-választáson 51,85 százalékos volt a részvétel, a legutóbbi nemzetgyűlési választáson 47,5 százalék volt a részvételi arány. A nem sokkal előtte tartott elnökválasztás első fordulójában viszont 73,69 százalékos volt a részvétel.

A második forduló előtt az összefogások és visszalépések számítanak majd

A nemzetgyűlésben 577 képviselői hely van, köztük 13 tengerentúli körzet és 11 választókerület, amelyek a külföldön élő franciákat képviselik. Az abszolút többséghez egy pártnak 289 helyre van szüksége. Macron szövetségének csak alig 250 mandátuma volt a leköszönő nemzetgyűlésben, és minden alkalommal más pártok támogatását kellett megszereznie egy-egy törvény elfogadásához.

A francia választási rendszerben azok a jelöltek győznek rögtön az első körben, akik 50 százalék felett végeznek, máskülönben második fordulót kell tartani. Oda a két élen végzett jelölt jut tovább, de mellettük bármelyik olyan jelölt is, aki legalább a regisztrált szavazók 12,5 százalékának voksát megszerzi. Miután most három nagyobb tömbre szakad a francia társadalom, az Ipsos azt becsülte, hogy akár 250 olyan választókerület is lehet, ahol hárman maradnak talpon a második körre. Így minden korábbinál nagyobb jelentősége lesz az esetleges visszalépéseknek.

Macron a radikális baloldali Engedetlen Franciaországot is elutasítja, és az első forduló előtt hivatalosan nem beszéltek arról az elnök mögött álló erők, hogy támogatnák a baloldali jelölteket azokban a körzetekben, ahol nem jut tovább a jelöltjük, azonban az MTI szerint helyi szinten nem kizárt az összefogás. Mélenchon már jelezte, hogy arra kéri majd híveit, hogy szavazzanak a Nemzeti Tömörülés ellen a második fordulóban.

Persze ne legyenek kétségeink: attól még, hogy nem hallani róla, biztosan nagyon kemény tárgyalások mennek a háttérben a centristák és a baloldal között, hogy ki, mikor, hol léptesse vissza a másik javára a jelöltjét, annak érdekében, hogy legyőzzék a szélsőjobbot. Ebben a helyzetben sem a balosok, sem Macron nem fognak tudni finnyáskodni – mondta Szűcs. Le Penék ezt nem is nagyon tudják befolyásolni.

Bardelláék győzhetnek, de a többség a kérdés

Szűcs Anita szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy senki nem fog tudni egyedül kormányt alakítani, mert szinte mindenki 1-1 harmaddal számolhat. A második eshetőség, hogy az egyik nagy blokk közül valamelyik mégis többséget szerez – erre Bardelláéknak van a legnagyobb esélyük.

A Politico közvélemény-kutatásokat összesítő átlaga szerint a Nemzeti Tömörülés 35 százalékkal vezet, a baloldali Új Népfront 28 százalékra, míg a Macron mögött álló szövetség 20 százalékra számíthat.

A Nemzeti Tömörülés erősödni tudott az EP-választás óta eltelt hetekben. A néhány százalékpontos erősödés egyébként együtt járt Éric Zemmour szélsőjobboldali Visszahódítás pártjának gyengülésével. Zemmourék Marine Le Pen unokahúgának, Marion Maréchalnak a listavezetése mellett öt EP-képviselői helyet szereztek június 9-én. Azóta viszont mindössze egyetlen EP-képviselőjük maradt: Maréchalt kizárták a pártból, miután az RN jelöltjeinek támogatására szólított fel a nemzetgyűlési választáson, és három másik EP-képviselőjük is így járt, miután kiálltak mellette.

A Nemzeti Tömörülés esetében az első kérdés, hogy mennyi helyen végez magabiztosan első helyen vasárnap, és mennyi másik választókerületben jut tovább a második fordulóba. A kétfordulós rendszerben semmi sem biztos: még ha a Nemzeti Tömörülés számos választókerületben be is jut a második fordulóba, a választók dönthetnek úgy, hogy – ahogy korábban számos választáson történt – a taktikai szavazás („le vote utile”) mellett döntenek, és átszavaznak a legesélyesebb másik jelöltre, hogy a jobboldali pártot távol tartsák a hatalomtól. Mindenesetre a leköszönő nemzetgyűlésben csak 88 képviselői helyük van, a felmérések szerint most viszont 200-nál is több széket szerezhetnek.

Szűcs szerint hiába a legerősebb párt a Nemzeti Tömörülés, valószínű, hogy nem fognak tudni egyedül kormányt alakítani. Ebben az esetben koalíciós kormányzás jöhetne. A francia politikai rendszerben azonban ennek nincs olyan hagyománya, mint például a belgáknál, mert Charles De Gaulle óta stabil parlamentet támogat a francia választási rendszer. A Nemzeti Tömörüléssel nem is nagyon fogna össze másik erő, ráadásul maga Jordan Bardella is kijelentette, hogy abszolút többség nélkül nem fog koalíciós kormányt alakítani, ebben az esetben ugyanis a többi párt megkötné a kezét. „Nem fogok olyan intézkedéseket vagy akciókat eladni a francia népnek, amelyeket nem tudnék végigvinni” – mondta. De ha Bardella nem alakít kormányt, akkor az mégiscsak elég kellemetlen az őt megválasztó állampolgárok felé.

Ha az RN mégis többséget szerez, és kormányt alakítanak, akkor Szűcs Anita szerint ebben az esetben ugyanaz történhet velük mint az olaszországi Giorgia Melonival, az Olasz Testvérek vezetőjével. „Amióta Meloniék hatalomra kerültek, látunk egy erős mérséklődést a politikában, egyre fogynak a neofasiszta elemek, a kormány okosan taktikázva középerőként állt be” – mondja. Ez az út kézenfekvő lenne Bardella és Le Pen számára, ugyanis a pártban már évek óta ez a modernizációs folyamat megy végbe. Ennek egyébként része, hogy Le Pen kinevelte Bardellát, akihez nem tapadnak orosz pénzes botrányok és az egykori Nemzeti Frontot megalapító Jean-Marie Le Pen holokauszttagadása sem.

Csakhogy felmerül a kérdés, hogy hatalomra kerülve hogyan navigálnák az olyan kényes ügyeket, mint például a költségvetés elfogadtatása? „Ha a nagy szocialista ellátórendszert visszaerősítik, és Macron piacnak kedvező intézkedéseit eltörlik, akkor arra a piac reagálni fog” – mondta Szűcs. Bardella kormányalakításakor kiderülhet, hogy nincs elég mozgásterük, mert a világpolitika és a gazdaság behatárolja azt.

„Vagy megszelídül, és nem azt csinálja, amit mondott, vagy azt csinálja, és kisül, hogy megvalósíthatatlant ígért.”

Mindeközben ráadásul a társadalmi feszültségek is nőhetnek, hisz ők sok szempontból még mindig egy rendszeren kívüli párt, akiknek csak 35 százalék körüli a támogatottságuk. Velük szemben még mindig ott egy 65 százalékos tömeg, akik inkább elleneznék egyes intézkedéseiket.

Második helyen a szocialisták, a Zöldek, az Engedetlen Franciaország (LFI) és a Kommunista Párt Új Népfront nevű csoportosulása áll, ami tulajdonképpen a korábbi Nupes második verziója. Annak a szövetkezésnek is az volt a problémája, hogy nem volt köztük frakciófegyelem – mondta a Corvinus oktatója. A számaik nem azt mutatják, hogy kormányra jutnának, mert nem tudják olyan erőteljesen mozgósítani a táborukat, hogy Macront ÉS Bardellát is lenyomják. Ennek egyik oka a szélsőbalos LFI vezetője, Jean-Luc Mélenchon. Bár a BBC szerint a franciák 30 százaléka baloldali érzelmű, Mélenchon miatt sokan mégis vonakodnak a balos szövetségre szavazni. Mivel a Népfront népszerűsége az elmúlt időkben nem nőtt így Szűcs szerint nem valószínű, hogy többséget tudnának szerezni.

Szűcs szerint viszont az biztos, hogy Macron szövetsége nem tud többséget szerezni. Olyan tényező most nincs játékban, ami bármilyen módon ezt a forgatókönyvet erősíthetné – mondta. A centrista Reneszánsz, a Horizont és a SzocDemek Együtt nevű szövetsége csak harmadik helyen áll, noha valamennyit erősödött az EP-választás óta. Viszont Macron mindegyik eshetőségből húzhat hasznot, főleg abból, ha az RN lejáratja a kormányzóképességét.

A felmérésekben 8 százalékra mérték a Nicolas Sarkozy személyében még elnököt adó A Köztársaságiak (Republikánusok) jobbközép pártot, azonban ez a választás a teljes eljelentéktelenedésükhöz vezethet. A Köztársaságiaknál már nem sokkal az EP-választás után állt a bál: a pártelnök Éric Ciotti bármilyen egyeztetés nélkül elfogadta Marine Le Pen ajánlatát a két párt közötti választási szövetségre, amivel azonban a vezető konzervatív politikusok közül senki nem értett egyet. Egy vezetőségi ülésen egyhangúlag kizárták a pártból Ciottit, aki viszont utána jelezte, hogy továbbra is pártelnöknek tekinti magát.

12 hosszú, bizonytalan hónap jöhet

A Ciottit is keményen bíráló Macron azt mondta, hogy a szélsőségek programja polgárháborúhoz vezethetne. „A szélsőjobboldal vallás vagy származás szerint kategorizálja az embereket, megoszt és polgárháborút idéz elő, míg az Engedetlen Franciaország egyfajta kommunitarizmust, azaz közösségi gondolkodást képvisel, ami szintén polgárháborút jelent” – mondta a hét elején. Ezzel a politikai kommunikációval próbálta azt hangsúlyozni a szavazóinak, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal is veszélyt jelenthet a köztársaság intézményére. „Ezt az egészet valószínűleg nem felmérésekre alapozza, de ne felejtsük el, hogy a franciák nagyon könnyen kimennek az utcára. De ettől perpillanat még nagyon távol állunk, persze nagy megmozdulások még történhetnek” – mondta Szűcs.

Annak sem lenne feltétlen ilyen következménye, ha az RN a jelenlegi nagy támogatottsága ellenére nem szerezne többséget. „Le Penék középerőként aposztrofálják magukat, a középerő meg nem szaladgál be furcsa ruhákban a parlamentbe” – utalt Szűcs az amerikai Capitolium 2021. januári ostromára.

Bárki is nyer, Macron azt mondta, hogy nem fog lemondani elnöki tisztségéről. Ha pártja veszít, és a Nemzeti Összefogás vagy az Új Népfront győz, és valamelyik kormányt is alakít, akkor a „cohabitation” (társbérlet), azaz a hatalommegosztás időszaka következne. Ilyenkor más politikai erő adja az elnököt, és másik a miniszterelnököt és a kormányt.

Ez már korábban is előfordult az V. Köztársaság történetében, ugyanakkor ez a „társbérletes” elrendezés nagyon megnehezíti a kormányzást, ezért is igyekeznek általában megakadályozni. Ezért is voltak az elmúlt 20 éveben mindig nem sokkal egymás utánra időzítve az elnök- és a törvényhozási választások. Utoljára a jobboldali Jacques Chirac elnöksége alatt fordult elő 1997-2002 között, hogy a baloldali Lionel Jospin volt a kormányfő. A kényszerű együttélés megnehezítené Macron víziói megvalósítását elnöksége hátralévő három évében.

Az eddigi társbérleteknél semmiben nem tudtak megegyezni, véres politikai csatározások folytak. Viszont a külpolitika területét ez soha nem érintette – persze azért is, mert ezek a hidegháború idején zajlottak le. Ennek egyik oka, hogy ilyenkor a belpolitika a miniszterelnök és a kabinet, a kül- és a védelmi politika pedig az elnök kezében van. Macron az elmúlt években – Nicolas Sarkozy és François Hollande külpolitikáját továbbvíve – sok helyen bővítette a francia befolyás területeit. Mivel a külgazdaság az, ami most meghatározza a belső gazdaságot, kulcsfontosságú Franciaország és Macron szempontjából a globális helyzet.

Le Pen ezúttal elkezdte ezt is a felállást is megkérdőjelezni, és arról beszélt a kampányban, hogy a hadsereg vezetését illetően a köztársasági elnök címe csak „tiszteletbeli”, és különben is „a miniszterelnöknél van a pénztárca”. Sébastien Lecornu francia védelmi miniszter azzal reagált, hogy egyértelműen az elnök a fegyveres erők vezetője, és „az alkotmány nem tiszteletbeli”.

Belpolitikai szempontból viszont könnyen intézményes válságba csúszhatnak bele a franciák, hisz várhatóan bármelyik esetben nagyon nehéz lesz törvényeket keresztülvinni. Szűcs szerint a költségvetés elfogadtatása lesz az első nagy teszt, bárhogy is alakul a nemzetgyűlési választások eredménye.

„Az előrehozott választások miatt 12 hónapig biztosan nem lehet új választásokat tartani. Hogy ezalatt mi lesz, azt senki sem tudja. Egy megbénult Franciaországot várhatunk.”