Mindenkinek van válasza arra, hogy kinek az érdeke volt a moszkvai terrortámadás

„Tudjuk, hogy a bűncselekményt radikális iszlamisták kezével követték el...minket az érdekel, ki a megrendelő” – mondta hétfőn Vlagyimir Putyin a moszkvai Crocus Citiy Hallban pénteken elkövetett, 139 halálos áldozatot követelő terrorista támadás után. Aznap ez még csak erős sugallat volt arra, hogy Kreml annak ellenére Ukrajnát tekinti felbujtónak, hogy az Iszlám Állam vállalta magára a támadás elkövetését.

Kedden viszont már az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) vezetője Alekszandr Bortnyikov is kijelentette: az ukrán titkosszolgálatok közreműködtek a támadás kidolgozásában, sőt, az Ukrajna mögött álló nyugati szolgálatok is szerepet vállaltak benne.

Az orosz állami sajtó ezt már napok óta határozottan képviselte: „A kijevi kalifátus tömeges terrorba kezdett Oroszország ellen”, „A Fehér ház ismét megpróbálta az Iszlám Államra terelni a felelősséget” – két példa a Ria Novosztyitól, ami jelezte, hogy az ezt határozottan tagadó Ukrajnát éri majd a vád hivatalosan is a moszkvai merényletért. (A Crocus City Hall közigazgatásilag Moszkva egyik elővárosához, Krasznogorszkhoz tartozik, valójában azonban ez a főváros szerves része, a metró is eléri a területet.)

Az ellenség füle

A koncertteremben legalább négy fegyveres nyitott tüzet, gránátokat is bevetettek, és benzint locsoltak szét, így kapott lángra az épület, amelynek egy részen a teteje is beomlott. Az elkövetők elmenekültek a helyszínről, autójukat Brjanszk közelében állították meg a rendőrök, akikkel tűzharcba keveredtek. Négy tádzsikisztáni fegyverest fogtak el az orosz hatóságok, a kihallgatásuk után megjelent fényképeik alapján láthatóan összeverték őket.

Üzenetértékű az, hogy ezt nyilvánosan bemutatták: így jár minden ellenség – bár a veréssel zajlott kihallgatáson szerzett vallomások erejét akár gyengíthetné is, de egy kivételével beismerték, hogy részt vettek a támadásban. Az orosz nyilvánosságban egyébként sem szokatlan, kisebb bűncselekménynél sem, hogy az elfogott, még csak gyanúsított személyt névvel, arcképpel mutatják, a vélhetően az elfogáskor vagy a kihallgatáskor szerzett sérülések nyomaival együtt.

Az viszont azért szokatlan, hogy valakinek eközben levágják a fülét – ahogyan az a beszámolók szerint a terrortámadás egyik gyanúsítottjával történt. Egy másik gyanúsított kerekesszékben jelent meg, de ez az elfogáskor is történhetett, hiszen a beszámolók szerint autójuk felborult, mielőtt a merénylők tűzharcba keveredtek a rendőrséggel.

Az orosz mértékkel is szokatlanul nyers megjelenítése a gyanúsítottaknak részben érthető, hiszen a terrortámadás mértéke óriási, 20 éve nem látott hasonlót Oroszország. Igaz, a két legsúlyosabb támadásnál, a moszkvai Dubrovka színházban és a beszláni iskolában végrehajtott túszdráma alatt a legtöbb áldozatot nem közvetlenül a terroristák ölték meg, hanem a védelmi erők által elindított túszszabadító, terroristalikvidáló akció során haltak meg. Szokatlan az is, hogy a Crocus City Hallból el tudtak menekülni az elkövetők, és az is, hogy végül élve fogták el őket. Beszlán után egyetlen terrorista maradt életben, Dubrovka után egy sem.

Afganisztán szomszédjából érkeztek az elkövetők

A fegyvereseket az Iszlám Állam afganisztáni ágához (ISIS-K) kötik, ami egybevágott korábbi nyugati jelzésekkel: az orosz fél ugyanis kapott onnan információt, hogy a csoport terrortámadást tervezhet Oroszországban. Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége március 7-én saját állampolgárait is figyelmeztette, hogy a veszélyre tekintettel jobb, ha nem látogatnak nyilvános rendezvényeket a következő két napban – igaz, a támadás végül március 22-én történt.

Moszkva a jelzéseket nyilvánosan elutasította, az orosz elnök nyugati destabilizációs kísérletnek nevezte őket, a háttérben azonban lépett: a támadás előtti két hétben többeket őrizetbe vettek merénylet előkészítésének gyanújával. Akkor egy zsinagóga elleni támadást akadályozott meg az FSZB. A mostani terrortámadás után azonban a korábban letartóztatottakkal kapcsolatosan újabb információkkal a hatóságok eddig nem álltak elő.

Nem világos egyelőre, hány letartóztatottja van az ügynek: a Kreml előbb 11 személyről beszélt, de eddig csak heten jelentek meg a bíróságon. A négy feltételezett elkövető – 19, 25, 30, 32 éves férfiak, van köztük munkanélküli, fafeldolgozóban és borbélynál dolgozó is –, valamint egy 62 éves férfi és két fia, akik a támadás megszervezéséhez nyújtott segítség gyanújával kerültek őrizetbe hétfőn. Egyikük a meneküléshez használt fehér Renault korábbi tulajdonosa volt, aki állítása szerint az autót egy héttel a merénylet előtt adta el a sógorának, ezért is ment önként a rendőrségre fivérével és apjával. A ma már Oroszországból külföldre kényszerített Novaja Gazeta még beszélt velük, de őrizetbe vételük óta nincs róluk információ. Mindannyian tádzsikisztáni állampolgárok. Közép-Ázsia legszegényebb volt szovjet tagköztársasága és az iszlám terrorizmus közötti kapcsolatról ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

További négy emberről közelebbit nem tudni. A BBC orosz szolgálata úgy tudja, egy elkövetőt még a koncertteremben, egyet menekülés közben Brjanszkban megöltek – de kérdés, hogy ők az említett 11 ember között vannak-e.

A BBC egy lapértesülésre hivatkozva arról írt, hogy az egyikük azt állította, hogy Telegramon lépett kapcsolatba a megbízóval, aki egy bizonyos Abdullah Burijev lehet. Ezt a férfit Törökország is keresi, mert a gyanú szerint egy idei isztambuli merénylethez van köze – egy katolikus templom volt a célpont, egy ember meghalt –, a feltételezések szerint Burijev autót adott az elkövetőknek, majd Oroszországba repült. Neki is van tádzsikisztáni állampolgársága és talán orosz is. A férfi jelenleg is ismeretlen helyen tartózkodik.

Az ISIS-K utolsó betűje Horaszán területre utal – angol átírással Khorasan –, amely Afganisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztán, valamint Türkmenisztán nagy részét foglalja magában. Az etnikailag vegyes, perzsa és türk népek lakta területen az államhatárok nem esnek egybe az etnikaiakkal. A lakosságát 25 év alatt megkétszerező, 40 milliós Afganisztán több mint negyedét például a tádzsikok adják, azaz valamivel többen vannak, mint magában a tízmilliós Tádzsikisztánban.

Az Iszlám Állam – pontosabban az ISIS-K – attól még, hogy szélsőséges iszlám radikális szervezet, nem szövetségese a hasonlóan szélsőséges Talibánnak. A nyugati erők kivonulásával a hatalmat Afganisztánban ismét megszerző tálibok rendszeres összetűzésben vannak az ISIS-K-val, amely az elmúlt két évben aktívabban hajtott végre merényleteket a térségben, Tádzsikisztántól Pakisztánon, Afganisztánon át Iránig. Utóbbiakban követték el a legsúlyosabb támadásokat: Kabulban a nyugati kivonulás idején öltek meg 180 embert a repülőtéren egy robbantásos merényletben, idén januárban pedig a délkelet-iráni Kermánban ölt meg 94 embert egy öngyilkos merénylő.

Oroszország is régóta iszlám célkeresztben

Az, hogy Oroszország is célpontja lehet az iszlamista terrorizmusnak, nem új dolog. Moszkva 2015-ben szállt be a szíriai polgárháborúba Bassár el-Aszad elnök oldalán. A sokszereplős konfliktusban így egyrészt a saját befolyását kiterjeszteni igyekvő Törökországgal, az Aszad elmozdítását és az iszlám radikálisok megállítását célul kitűző, kurd és magukat szíriai demokratikus erőként meghatározó csoportokat támogató Egyesült Államokkal, és természetesen magával az Iszlám Állammal is szembekerült. (Az orosz beavatkozás abból a szempontból célt ért, hogy Aszad jelenleg is elnök, igaz, hatalma a lényegében szétesett Szíria központi területeire korlátozódik.)

Alig egy hónappal az orosz beavatkozás kezdete után – amelyben nagy szerepet vállalt a szélesebb körben akkor ismertté vált Wagner magánhadsereg – az Iszlám Állam már végre is hajtotta első orosz érintettségű merényletét: a Sínai-félsziget felett lelőtt egy Szentpétervárra tartó utasszállítót, fedélzetén 224 emberrel. A következő években voltak akcióik Csecsenföldön is, 2022 szeptemberében pedig a kabuli orosz nagykövetség közelében robbant egy bomba, amely a követség két munkatársával és hat járókelővel végzett.

A csecsenföldi jelenlétnek ma is van nyoma, bár a két csecsen háború – amelyek ugyan nem iszlamistaként indultak, de idővel egyre inkább bevonódtak abba a vallási radikális csoportok – már régen véget ért, Moszkva pacifikálta a térséget, igaz, ehhez nagy önállóságot biztosított az egykor iszlamista oldalon az orosz erők ellen harcoló Kadirov családnak.

Ramzan Kadirov ma Csecsenföld megkérdőjelezhetetlen vezetője, az iszlám vallásnak nagy teret ad, de a radikálisok beengedése semmiképp nem érdeke. Hatalmát a Kremlből érkező források biztosítják, amelyért cserébe elismeri Moszkva fennhatóságát, bár lojalitását gyakran inkább személyesen Vlagyimir Putyin, semmint általában az orosz állam felé fejezi ki. Az együttműködés és a széles körű autonómia közötti egyensúlyozást jelzi az is, hogy a hétvégén Kadirov a csecsen alkotmány elfogadásának évfordulóját ünnepelte – itt Oroszországról keveset beszélt, inkább azt hangsúlyozta, hogy Csecsenföld „államként is helytállt” az elmúlt húsz évben –, majd nem sokkal később arról szólt, hogy az ő utasítására Ukrajna határán szolgálatot teljesítő emberei is szerepet játszottak a Crocus City Hall elleni merénylet elkövetőinek elfogásában.

Nyugatról szóltak, de Moszkva csapdát sejtett

Az Ukrajna elleni háború ismeretében elsőre talán váratlannak tűnhet, hogy Oroszország nyugati jelzéseket kapott az ellene készülő terrortámadásról. Az iszlamista szervezetek azonban globális veszélyt jelentenek, így logikus, hogy az információkat megosztották Moszkvával, noha a Kreml úgy tekinti, hogy lényegében a Nyugattal áll háborúban Ukrajnában.

Viszont épp az ukrajnai háború az, ami miatt ezeknek az értesítéseknek Moszkva láthatóan nem ad hitelt. „Az orosz fővárosban március 22-én elkövetett szörnyű merénylet célja a félelemkeltés. És azonnal adódik a kérdés: kinek az érdeke? Ez a gonosz tett csupán egy láncszem hosszú kísérletek hosszú láncolatában azok részéről, akik 2014 óta harcolnak az országunk ellen a kijevi náci rezsim felhasználásával” – mondta hétfőn Putyin. Ezzel így Ukrajnát és az orosz támadókkal szemben az ukrán hadsereget fegyverszállítmányokkal segítő kollektív Nyugatot sejteti a támadás mögött.

Ez hamar visszaköszönt az orosz állami sajtó elemzéseiben is, amelyek lényege, hogy a Nyugat úgy akar bizonytalanságot kelteni Oroszországban, hogy egyúttal elvonja Moszkva figyelmét Ukrajnáról, szándékosan az iszlám terrorizmusra terelve a gyanút. Szerintük ezzel az orosz társadalomban is kétséget akarnak kelteni a Kreml által hangoztatott kijelentésekkel szemben, amelyek szerint az igazi veszélyt Ukrajna jelenti.

A Kreml egyik bizonyítéka az ukrán kapcsolatra az, hogy a merénylőket az Ukrajnával szomszédos Brjanszk megyében fogták el, azaz Ukrajna felé igyekeztek. Igaz, ezt a verziót épp a Kreml legszorosabb szövetségese, Alekszandr Lukasenko gyengítette kedden. A Belaruszt 30 éve irányító elnök ugyanis saját határellenőrzési készültségét dicsérve arról beszélt, hogy a terroristák eredetileg az orosz–belarusz határ felé akartak menni, de belátták, hogy erre nincs esélyük, és kényszerből, csak ezután fordultak Ukrajna felé.

Ez egyébként valóban reális lehetőség, hiszen a korlátozott tartalommal, de mégiscsak létező orosz–belarusz Szövetségi Állam meglehetősen szabad átjárást biztosít a két ország között, sokkal egyszerűbbet mint amilyen a terroristák előtt állt volna Ukrajna felé, ahol az orosz–ukrán frontvonalon is át kellett volna jutniuk, ami sokkal nehezebb lenne.

Ha a Nyugat lehetett, akkor a Kreml is lehetett

Miközben a Nyugattal szembeni, egyelőre a nyilatkozatokban még csak közvetve megjelenő vádak egyre hangosabbak a Kreml felől, felmerülnek ellenkező teóriák is. A börtönében meghalt Alekszej Navalnij korábbi novicsokos mérgezésének orosz titkosszolgálati hátterét feltáró Bellingcat oknyomozó csoport meghatározó tagja, Hriszto Grozev már a merénylet napján megjegyezte, hogy ha az iszlám szálat nem sikerül meggyőzően bizonyítani, akkor felmerülhet, hogy a merénylet valahogy magához a Kremlhez kötődik.

Azzal ugyanis, hogy az orosz vezetés az ukrán kötődést hangsúlyozza, megalapozhatja az újabb katonai mozgósítást.  2022 őszén már volt egy részleges mozgósítás, amelyet azonban a korlátozott nyilvánosság ellenére is nagy ellenállás kísért. Háromszázezer embert így is sikerült bevonni a hadseregbe, sokakat érdemi kiképzés és felszerelés nélkül a frontra küldtek, ami szintén nem erősítette a társadalmi bizalmat a mobilizációval szemben.

Azonban miután a március 17-én véget ért, vitatható tisztaságú választáson Putyin 87 százalékos többséggel újabb hat évre nyert elnöki mandátumot, szóvivője már utalt rá, hogy az ukrajnai helyzet és a Nyugat ottani szerepvállalása miatt minden érintettnek el kell gondolkodnia a mozgósításon. Márpedig a közvetlen veszélyérzet, mint amilyen egy véres terrortámadás, alkalmas lehet arra, hogy a mozgósítást könnyebben elfogadja a társadalom.