A Moszkva melletti terrorista mészárlás után most az iszlamisták tádzsikisztáni fészke került célkeresztbe

Bár még viszonylag keveset lehet tudni a Moszkva környéki szörnyű merénylet elkövetőiről, szándékairól, az már kiderült a híradásokból, hogy többeknek tádzsik kötődésük lehetett. Mikor a feltételezett elkövetőket az ukrán határ közelében lévő Brjanszkban rendőrök tartóztatták fel, lövöldözés tört ki, az autójuk felborult. Két embert a helyszínen, kettőt a közeli erdőben fogtak el, autójukban pedig tádzsikisztáni útleveleket találtak. Az is elterjedt, hogy az egyik terroristát csak tádzsik tolmáccsal lehetett kihallgatni.

A terrortámadás péntek este egy telt házas rockkoncert előtt a Moszkva melletti Krasznogorszk városában lévő Crocus City Hallban történt. A teremben már csaknem hétezer ember volt, amikor fegyveresek lövöldözni kezdtek, majd robbanásokat is lehetett hallani, ami után az épület kigyulladt. Elfogásuk után az orosz állami média videókat és képeket is közölt a több mint 130 halálos áldozatot követelő terrortámadás feltételezett elkövetőiről, sőt a teljes nevüket is nyilvánosságra hozta. A Naszridinov Mahmadraszul, az Iszmonov Rivozsidin, a Szafolzoda Sohindzsonn és a Nazarov Rusztam nevek közül több sem tekinthető tipikus orosz vagy éppen ukrán névnek.

Bár a merényletért közvetlenül az Iszlám Állam vállalta is a felelősséget, a hivatalos orosz közlések persze azt emelik ki, hogy a merénylők Ukrajna felé távoztak. Ukrajna minden érintettséget határozottan tagad, de az orosz propaganda hatásosnak bizonyul: az X-en (korábban Twitteren) már megjelent olyan videó, amin orosz katonák azt írják az ukránokra kilőtt Grad-rakétákra, hogy azokkal a Crocus City Hallban történt mészárlásért fizetnek meg nekik.

A merényletet az Iszlám Állam Horászán (angolos átírában: Khorasan) néven működő csoportja vállalta magára, röviden az Iszlám Állam-K vagy az ISIS-K, amelynek székhelye Kelet-Afganisztánban van. Horászán egyébként Közép-Ázsia történelmi régiója, amely Afganisztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Irán és Tádzsikisztán egyes részeit foglalja magába.

Arról egyelőre nincsenek híradások, hogy a feltételezett merénylők hogyan érkeztek orosz földre, vagy már eleve Moszkvában voltak-e. Az viszont, hogy Moszkvában, vagy bárhol Oroszországban tádzsikokkal lehessen találkozni, egyáltalán nem ritka. A szegény államból akár 1-1,5 millió munkavállaló is dolgozhat Oroszországban, részben legálisan, részben feketén. Az ő hazautalásaik a szomszédos Afganisztánra emlékeztető, hegyes, sokszor családok, klánok által uralt állam egyik fő bevétele.

Tádzsikisztán lakosságának körében 80 százalék a tádzsik, 15 százalék az üzbég, illetve vannak még páran oroszok, kirgizek, egyebek. Az első nyilatkozatokban azonnal felmerült a sokszor kettős állampolgárságú orosz-tádzsikok elleni határozott fellépés, akár kiutasítás, de ebben a kérdésben Vlagyimir Putyin visszafogottságot kért. Az orosz elnök azzal érvelt, hogy a terroristák nem érhetnek célt, nem zavarhatják meg az orosz társadalmat és a belső viszonyokat.

A közelmúlt viharai

Az egykori Szovjetunió legszegényebb, legiskolázatlanabb, déli fekvésű, tengerpart nélküli és döntően muszlim vallású szövetségi köztársaságáról kevésbé hallhattuk talán eddig, hogy terroristái lennének ott. Az ország azonban valójában elég jelentős muszlim szélsőségessel rendelkezik, akik nyíltan egy közép-ázsiai iszlám állam létrehozását tűzték ki célul.

Az 1991-es függetlenné válás után véres polgárháború robbant ki, ahol a kegyetlen, 100 ezer ember életét követelő öldöklés során klánok, különböző családok emberei harcoltak egymással. A polgárháború egy szakaszában a máig uralkodó Emomali Rahmon lett a legerősebb vezető, aki éppen harminc éve elnökként irányítja az autoriter vezetésű államot.

Ám az elnök fellépése még nem zárta le a harcokat, sőt, a legtöbb ember a következő három évben esett áldozatul. 1997-ben aztán végre békemegállapodás született Emomali Rahmon elnök és Szaid Abdullah Nuri ellenzéki vezető között. Ugyanakkor két másik iszlamista vezető, Tohir Joldos (korábban Tohir Juldasev) és Juma Namangani iszlamista fegyveresei nem fogadták el a békét, és iszlamista mozgalmat alapítottak (UMI), majd szövetségre léptek az al-Kaidával, és megfogadták, hogy Közép-Ázsiát iszlám államként egyesítik.

Később mindkét lázadó amerikai légicsapás áldozata lett Afganisztánban, de nagyon érdekes életük volt. Tohir Joldosról például azt terjedt el, hogy előre tudhatott az ikertornyok elleni 2001-es New York-i repülőgépes támadásról, és figyelmeztetni próbálta az Egyesült Államokat. Attól tartott ugyanis, hogy ezzel a térségbe ellenséges megtorló amerikai erők érkeznek, ami ütközött az érdekeivel.

Hol járunk?

De mi közük ezeknek a terroristáknak Afganisztánhoz? Tádzsikisztánt délen Afganisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kirgizisztán, keleten Kína határolja. Máig ez a legszegényebb szovjet utódállam, ahol az ország területe Magyarország másfélszerese, viszont olyan zord, hogy nem látja el a 10 millió itt élő embert, az élelmiszert nagyrészt importálni kell.

A lakosság 91 százalékban szunnita muszlimokból áll, de van egy síiták lakta autonóm része (Gorno-Badahsán autonóm terület) is az államnak, és ma már igen kevesen, de élnek errefelé egyéb vallásúak is. A korábban nagy számban itt élő oroszok és a zsidók zöme azért ha tehette, az etnikai viszályokat sem nélkülöző polgárháború alatt már elmenekült. Az iszlám fegyveresek pedig elég paradox helyzetben vannak. Voltak közöttük, akik még szovjet katonaként ismerték meg Afganisztánt, később azonban már valamelyik iszlám szervezet tagjaként harcoltak, és amikor meleg lett a talaj Üzbegisztánban vagy Tádzsikisztánban, akkor átmentek Afganisztánba.

Az iszlamista fundamentalista szervezeteknek sok sérelmük és sok követelésük van, amelyektől a kétes értékű választásokon rendre hatalmas fölénnyel megválasztott Emomali Rahmon elnök elzárkózik. Rahmon Oroszországnak abban az értelemben szövetségese is, hogy harcol a lázadók ellen, akiket – vélhetően némi alappal – azzal is vádol, hogy az Afganisztán felől induló arany-, fegyver- és kábítószer-csempészet támogatói.

Van terror, de szerencsére nem sűrűn

A terrorcselekmények szerencsére nem túl sűrűek errefelé, de a milicisták olykor határátkelőknél öldökölnek, mind kirgiz, mind üzbég területre is betörnek. De itt olykor keveredik az, hogy az agressziót a szélsőségesek követik-e el, vagy maguk a hivatalos tádzsik erők is érintettek. Nem kis konfliktusokról van szó: akadt, amikor több tucat áldozata lett az összetűzéseknek.

Az Iszlám Állam nevében a fegyveresek rendőrökre, határőrökre is támadnak, akár fegyverrel, akár öngyilkos robbantással, de a turisták sincsenek biztonságban, akikből amúgy sincsen sok errefelé. A legmegrázóbb eset 2018-ban történt, amikor egy túrázó társaság tagjai – két amerikai, egy svájci és egy holland állampolgár – Danghara körzetében bicikliztek. Egy Daewoo autó szándékosan rájuk fordult, elütötte őket, majd a járműben ülők kiszálltak, és késekkel, baltákkal lemészárolták őket. A csapat azon tagjai, akik kicsit lassabbak voltak, életben maradtak.

Az eset utána olyan vélekedés is napvilágot látott, hogy hatalmas naivitás volt az autópályán Dusanbétől 100 kilométerre kerékpározni. Tény azonban, hogy egészen odáig az Egyesült Államok a teljesen veszélytelen országok közé sorolta Tádzsikisztánt. Az eset után természetesen megemelte a veszélyességi figyelmeztetés szintjét.

Az Iszlám Állam akkor is vállalta a támadást, és közzétett egy videót az öt támadóról, akik hűséget fogadtak a terrorcsoportnak. Érdekes, hogy a merénylők akkor éppen Oroszországból érkeztek, ott radikalizálódtak.

Kilátások

A tádzsik helyzet azóta sem jó. Az elnök egy nepotista, autoriter állam élén a családjának adta a legfontosabb gazdasági érdekeltségeket, fémfeldolgozást, légitársaságot, és bár vannak pártok és választások, ez nem egy demokrácia, hanem egy diktatúra.

Talán nem annyira bornírt a helyzet, mint Türkmenisztánban, de Tádzsikisztánban is vannak furcsa szabályok. Például tilos nyilvánosan ünnepelni a születésnapokat, nincsenek szilveszteri, újévi bulik, de még a karácsonyt sem lehet az iskolákban ünnepelni.

Viszont a diktátor valójában az oroszokkal és az amerikaiakkal is együttműködik a terror elleni harcban. Akadnak képzések, mindkét országból jártak már katonák tádzsik földön, például azért, hogy az afgán–tádzsik határt megerősítsék. A Tádzsikisztánban legaktívabbnak tartott két iszlamista szervezet, a libanoni központú, pániszlamista Hizb ut-Tahrir és a korábban Afganisztánban és Üzbegisztánban is aktív UMI sok tagját le is tartóztatták.