Ez van, ők szépen alszanak, majd átlőnek, aztán visszamennek a házaikba. Ilyen az orosz béke
2024. február 24. – 20:19
Az Oroszország által Ukrajna ellen indított támadás villámháborúnak indult, de Ukrajna ellenállt, sőt, 2022 nyarától látványos ellentámadásra is képes volt. Flotta nélkül is visszaszorította az orosz hadihajókat Odesszától, visszafoglalta Herszont, Harkivtól 120 kilométerrel eltolta a frontvonalat, Zaporizzsját pedig sikeresen megóvta az orosz támadástól. A 2023-as ellentámadás azonban szárazföldi kudarccal zárult, és ugyan a Fekete-tengeren sikereket értek el az ukránok, de egy héttel ezelőtt fel kellett feladniuk egy stratégiailag is fontos várost Kelet-Ukrajnában. A négy város egy-egy lakóját kérdeztük arról, hogyan érzik magukat, és hogyan látják városuk helyzetét, a nyugati támogatás alakulását és a frontvonalak erőviszonyait Avgyijivka eleste után, a háború második évfordulóján.
„Az autómat lerakom a fák alatt. Utána a falhoz lapulva megyek végig az utcán. A ház bejáratánál már nyugodtabb vagyok, bemegyek, többnyire a pincébe. Hát, így élünk Herszonban ma is.” Borisz végigélte a 2022 márciusától novemberéig tartott orosz megszállást, és ott maradt az egykor 300 ezres városban azután is, hogy az orosz erők a Dnyeperen (Dnyiprón) túlra húzódtak, ahonnan azóta is folyamatosan tűz alatt tartják a települést.
Herszon: a frontvonalon rekedt város
Most legfeljebb 50-60 ezren lehetnek Herszonban, talán annyian sem. „Inkább csak idősebbek maradtak, a gyerekeket mindenki igyekezett biztonságosabb helyre vinni. A közelemben van egy kilencemeletes ház, most összesen négy lakást laknak.”
Az áramkimaradások ma is mindennaposak, az orosz tüzérségi támadások rendszeresek. „A helyzet talán rosszabb is, mint korábban, amikor csak aknavetőkkel lőttek. Vannak városrészek, ahová inkább nem is megyünk. A lakásom a szigeten van, nem is tudom, mikor voltam ott utoljára.”
Borisz decemberben a folyóparton le akarta fotózni annak a mólónak a maradékát, amelyet a Dnyeper sodort el, miután az oroszok a folyó felső szakaszán felrobbantottak egy gátat Nova Kahovkánál. „Egy-két képet csináltam, máris jött egy drón. Futottam, ahogy bírtam, elestem, kúsztam a sárban a bokrok alatt, szerencsém volt. Persze, egy mesterlövész is lelőhetett volna a túloldalról. Oda biztosan nem megyek többet.”
Az elárasztott városrészről a víz ugyan elvonult, de a házak nagy része lakhatatlan, közmű sincs a legtöbb helyen. „A lakóknak azt mondták, jobb, ha mindent hátrahagynak. Ha elmennek, belső menekültként fejenként havi kétezer hrivnyával tudja őket segíteni az állam, másfajta segítségre nem számíthatnak.” (Egy hrivnya kb. 9,4 forint.) A segítség többi része egyházi és civil szervezetektől jön, külföldről. „Jöttek magyar konzervek is, aztán lengyelek is.”
Herszonban továbbra is nagy szükség van a segélyszállítmányokra. Működnek ugyan boltok, valamennyi étterem, kávézó is, de rendszeres fizetése csak a polgári-katonai adminisztráció és a rendőrség munkatársainak van, és a főként erre épülő kereskedelemnek. „A nagy üzemek nem működnek, a belövések miatt ez lehetetlen.
Ez van, a túloldalon az oroszok beköltöznek az elfoglalt, üresen hagyott házakba, amiket mi nem lövünk. Ők szépen alszanak, majd reggel elmennek a kilövőállásra, átlőnek, aztán szépen visszamennek a házaikba. Ilyen az orosz béke.”
A város és környéke így nem éledt úgy újra az oroszok kiszorítása után, mint a frontvonaltól 2022 nyarán-őszén távolabb került Mikolajiv vagy Harkiv. Az élelmiszerek kiosztása is kockázatos volt, dróntámadásra is volt példa. „Én is kerülöm a nagyobb csoportosulásokat. Ha viszont nem sikerült kiosztani a segélyt, akkor nem jön újabb, így muszáj megszervezni az osztást.”
A közelmúltban egy kismotorral közlekedő férfit és az autójában ülő házaspárt ölt meg egy drónról ledobott gránát. „Civilek voltak, itt egyébként sincsenek látványosan jelen a katonáink – mondta Borisz. – Most éjjel az oroszok drónokkal támadták a Tavricseszkij lakótelepet, az egyik sugárútra rakéta-sorozatvetővel lőttek.”
Az áramkimaradás rendszeres, mert a támadások az infrastruktúrát célozzák. De még a trolibuszvonalakat is lövik – a tömegközlekedés ugyanis működik. Boriszék körzetében a víz- és az áramellátás is leállt a napokban, de csak néhány órára. „A tüzérségi zajok miatt még a madarak is eltűntek a környékről.”
Zaporizzsja: a város, amely felől az ellentámadást remélték
Herszontól 230 kilométerre északkeletre fekszik Zaporizzsja. A békeidőben 700 ezres várost nem foglalták el az oroszok, de ahogy Herszon megye nagy részét, úgy Zaporizzsja megye java is orosz megszállás alá került a háború első napjaiban. Azzal kapcsolatban, hogy délen miért haladtak olyan könnyen az oroszok, jelenleg is folyik vizsgálat, tanúként korábban a nagy köztiszteletnek örvendő, de február elején leváltott főparancsnokot, Valerij Zaluzsnijt is kihallgatták.
Zaporizzsja volt az a pont, ahonnan délkeleti irányban sokan reméltek áttörést tavaly nyáron. Innen úgy tűnt, esélye lehet annak, hogy megakadályozzák a Krím és Oroszország között a szárazföldi, de legalábbis a vasúti összeköttetést. Ez nem történt meg, sőt, most a várostól 60 kilométerre inkább az oroszok vannak fölényben, bár attól sem kell tartani, hogy áttörnék az ukrán vonalakat.
A városból sokan elmentek ugyan, de nyáron a bemenekülők révén még többen is éltek Zaporizzsjában, mint békeidőben (helyszíni riportunkat itt olvashatják). „A tehetősebbek elmentek. Menekültek vannak, de közülük is sokan továbbálltak, a városban érezhetően kevesebb ember van, mint korábban” – mondta Artur Manukjan. Az egykori vállalkozó, aki a háború óta humanitárius segélyek megszerzésével foglalkozik, nem tervezi, hogy elhagyja a várost.
Közvetlenül Zaporizzsját most jellemzően kevésbé érik orosz rakéták, de a megyében húzódó frontvonalat intenzívebben támadják, Avgyijivka eleste után is újabb rohamok indultak. A városban viszont folyamatos a víz- és az áramszolgáltatás, nagyobb kimaradás három hónapja nem volt. „De azért a város szélén így is vannak becsapódások, elérnek civil célpontokat is.”
Artur az általa felépített segélyszervezetet most nemcsak élelmiszerek osztására, de pénzgyűjtésre is bevetette, hogy drónokat vásároljanak a hadseregnek. Igaz, ehhez egy autót is kisorsoltak az adományozók között, de ezzel legalább a saját pénzük mellett összejött annyi, hogy megvegyék a drónokat. Viszont a helyzet jelzi, hogy hiába a szándék, fogytán az emberek pénze, amellyel segíthetik az ukrán hadsereget.
Odessza: a rakéták árnyékában turistaszezonra is készülnek
Az ország legnagyobb kikötővárosa egy időben farkasszemet nézet az oroszok fekete-tengeri flottájával. Mára a hajók eltűntek – ez tulajdonképpen az ukrán hadsereg egyik legnagyobb sikere. Úgy szorították vissza a hadihajókat, hogy saját flottájuk lényegében nincs. Odessza így jóval szabadabb, mint 2022-ben, amikor az oroszok komolyan remélték, hogy elérhetik az egymilliós, hagyományosan orosz nyelvű, ám ettől még nem Kreml-barát várost.
„Változó nyomás alatt élünk. Van, hogy két hétig csend van, aztán két-három éjszakán át jönnek a Sahid drónok, meg a MiG-ek a szárnyas rakétákkal – ad helyzetképet Dmitrij. – Nem lett az életünk könnyebb, csak a fenyegetésre nem pánikkal reagálunk.”
Odessza infrastruktúráját az utóbbi hónapokban már kevésbé érik el az orosz rakéták. Ebben a légvédelemnek is szerepe van, de annak is, hogy az oroszok rájöttek: annyi rakétájuk nincs, amennyi ahhoz kell, hogy a közműveket hosszú távon működésképtelenné tegyék. „Ezen a télen lényegében nem volt áramkimaradás. Ha volt becsapódás, a rendszert nagyon gyorsan helyreállították” – mondta Dmitrij.
Eközben az orosz rakéták, drónok továbbra is civil objektumokat támadnak, boltokat, élelmiszerraktárakat is ért találat. „A közelünkben is volt egy becsapódás egy lakóházban.” Ennek ellenére Odesszában működnek az iskolák, nem csak online oktatás van – ellentétben Herszonnal, Zaporizzsjával vagy akár az ország második legnagyobb városával, a békeidőben 1,4 milliós Harkivval.
Most Odesszában a kelet felől elmenekültekkel közel annyian élnek a városban, mint békeidőben. Sőt, a város idén már-már igazi turistaszezonban reménykedik. Tavaly már megnyitottak a strandok, ezen a nyáron még több étterem kinyitására számítanak.
Újév előtt szinte békebeli bevásárlótömegek voltak a boltoknál. „Láthatóan él a város, a kereskedelmi központok működnek, él a szolgáltatói szféra, nyitva vannak a szépségszalonok is. Vannak gyárak, az emberek munkába mennek, úgy érzem, a város legalább 80-90 százalékon pörög.” Működik a kikötő is, jönnek be uszályok is, részlegesen a gabonaexport is zajlik. Bár az oroszok nem hosszabbították meg tavaly a gabonaexportra vonatkozó garanciájukat, viszont jelenleg az orosz flotta nincsen abban a helyzetben, hogy a kiszállítást ellehetetlenítse.
Harkiv: már épül egy föld alatti iskola
„Élünk, ez sem kis dolog manapság” – foglalta össze Harkiv helyzetét Andrej. A város 2022 nyaráig volt közvetlen frontvonalban, ezután jött a háború eddigi legsikeresebb ukrán ellentámadása, amellyel több mint 130 kilométerrel keletebbre tolták az orosz erőket, lényegében kiszorítva a megszállókat Harkiv megyéből.
A fenyegetés ettől nem múlt el teljesen, a múlt héten is volt becsapódás a városban. „De vannak többhetes csendes időszakok is. Január végén viszont megint találat érte Szaltivkát, ekkor is civil objektumba csapódott be rakéta. Egy kolléganőm meghalt a támadásban.” Két hete a város másik pontján egy lakóházat ért találat, megölt egy háromgyerekes családot. A közelben egy üzemanyag-tároló volt.
A támadások ellenére viszont Harkivban is ritka az áramkimaradás. Az iskolák azonban csak online üzemmódban működnek, de van egy mély aluljáró, ahol hetente egyszer-kétszer órákat is tartanak. És már épül egy óvóhelyként működő föld alatti iskola is – mondta Andrej, jelezve, hogy az ország hosszú háborúra készül.
„Nem tudom, meddig tart, de inkább készüljünk így a háborúra. Bár abban biztos vagyok, hogy váratlanul fog véget érni, de azt senki sem tudná megmondani, mikor.”
Sok vállalkozás működik, Harkivba is sokan tértek vissza. A szolgáltatói szféra működik leginkább. Andrej egy IT-cégben dolgozik, amely külföldön használt terméke révén viszonylag stabil bevétellel számolhat. „De vannak az IT-szektorban sokan, akik küszködnek újabb megrendelésekkel, mert sok külföldi partner attól tart, hogy a hadihelyzet miatt a cég esetleg nem tudja tartani vállalásait.” Pedig az IT-szakemberek az országban vannak, és a mozgósítható férfiak egyébként sem mehetnek külföldre, így Andrej szerint lehetne rájuk építeni.
A külföldi figyelem csökken
A négy beszámolóban a leginkább közös elem Avgyijivka elvesztésének megítélése és az, ahogyan a nyugati segítség szerepét és a támogatás alakulását látják.
Az erődítés elvesztése szerintük nem jelent fordulópontot, a terület lényegében betöltötte funkcióját az orosz erők egy részének felőrlésével, ahogyan az Bahmutban is történt. Igaz, ez egy tíz éve erődített pont volt, de a támadás önmagában ettől nem válik intenzívebbé orosz részről. Az inkább azon múlik, milyen segítséget kap Ukrajna az ellenállásra, amihez sokan az F–16-osok megjelenését várják.
„Van bennem egy kis csalódás. Amerikai barátaink húzzák az időt a támogatás megszavazásával, talán a novemberi választásokig már nem is akarnak dönteni. Pedig világos, mivel érne véget a háború, ha nem kapjuk meg a segítséget” – mondta Dmitrij Odesszából.
A zaporizzsjai Artur szerint minél kevesebb segítség jön, annál nehezebb az ellenállást fenntartani. „Pedig ezzel nemcsak nekünk segítenek, hanem saját maguknak is. Ukrajna most a szabad világért is küzd. Ha elesik, a háború megy tovább Európába.” A fegyverszállítmányok fenntartásával viszont meg lehetne állítani Oroszországot. „Értem én, hogy a külvilág is fárad, de ha segítenek, azzal az oroszokat gyengítik, miközben mi harcolunk. Minél gyengébb Oroszország, annál erősebb Amerika, talán az átlag amerikai nem érti ezt, de a politikusaik igen, így remélem, nem apad el a támogatás.”
Borisz gyermeki naivitásnak érzi, ahogy az utóbbi időben a Nyugat viszonyul a helyzethez. „Úgy tesznek, mintha mindez messze volna, és nem érintené őket. Pedig ez közel van.” A herszoni férfi az új lengyel vezetésben is csalódott, szerinte meglepő, de Donald Tusk kormánya mintha kevésbé aktívan állna ki Ukrajna mellett, mint tette az EU-szkeptikus előd, a Jarosław Kaczyński vezette konzervatív kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS).
„Oroszország egy újabb gyárat nyitott a Tu–160-as stratégiai bombázók gyártására. Ugye senki sem gondolja, hogy azokkal Oroszország Ukrajna ellen akar harcolni?” – utalt Borisz a Kreml esetleg messzebb tekintő terveire.
„Hihetetlen lélekerővel tartottunk ki eddig is. Ha megkaptuk volna a segítséget, amelyet kértünk tavaly, az ellentámadás is lehetséges lett volna. Nekünk ehhez nincsen elég eszközünk, a Nyugat meg mintha mégis félne attól, hogy felbőszíti az oroszokat” – mondta Dmitrij. Az odesszai vállalkozó szerint a világ mintha azt várná, hogy a nagy ukrán ellenállás után magától megoldódjon a probléma.
„Tízezrek nem térnek haza soha többé, fájó azzal a sugallattal szembesülni, hogy tárgyaljunk.”
„Az oroszokat nem sújtják elég szigorú szankciók. Jó, bizonyos áru, kocsi nem jön be, de elrepülnek nyaralni Törökországba. Az orosz bloggerek a szürke importból származó Apple-termékeket ugyanúgy bemutathatják, mint korábban. Mi meg Sahidok alatt élünk. Mintha nyugaton nem értenék, milyen szörnyű árat fizetünk az orosz agresszió feltartóztatásáért.”
Andrej is azt érzi, hogy a nyugati figyelem csökken. „Nem véletlenül mondta már 2022-ben az elnök, hogy Bucsa kell hogy emlékeztesse a világot, micsoda háborúban vagyunk. De ezt nehéz megértenie annak, aki nem látja minden nap elzúgni a rakétákat a feje felett.”
Másodszorra már nem adnának esélyt a megszállók
Az ellenállás vége mindannyiuk szerint egyértelmű következményekkel járna. Oroszország meghódítaná a területet, és tovább nyomulna, ezután a Baltikumot és Közép-Európát fenyegetve. A személyes helyzetük is világos: elhagynák a városukat, mindazt, ami orosz fennhatóság alá kerülne.
„Én végigéltem az orosz megszállást, amikor a melletted elrobogó autóból bármikor kiugorhatott egy civil ruhás FSZB-s, hogy átnézze a telefonodat. Ha ukránpárti anyagot talált rajta, bevitt a fogdába, ahonnan volt, aki ki sem jött élve” – mondta Borisz. Herszoniként ő maga is egyértelműen kiállt Ukrajnáért, számára nem kérdés, hogy ha az oroszok visszatérnének, nem kegyelmeznének neki sem.
Artur sem maradna Zaporizzsjában. „Örményként biztosan kimagyarázhatnám magam, de én ukrajnai hazafi vagyok. Erkölcsileg is elfogadhatatlannak érzem, hogy megalkuvóként velük éljek, amikor ők ölni jöttek ide.”