Francia katonák több száz éve írt szerelmes leveleit bontották fel

Felbontották és így most először olvasták el azokat a leveleket, amiket 265 évvel ezelőtt írtak szerelmes francia nők a hétéves háborúban szolgáló kedveseiknek. A lányok, asszonyok 1757 és 1758 között írták soraikat, a címzettek egy francia hadihajó, a Galatee fedélzetén szolgáltak. A hajót azonban elfoglalták a britek, de ezt nem tudhatták a feleségek és jegyesek, amikor feladták a francia postán a leveleket.

A kézbesítő futároknak viszont már tudomására jutott, hogy a hajó angol kézre került, ezért kapásból Angliába továbbították a leveleket, ahol átadták azokat a londoni tengerészetnek. Az angolok két levélbe néztek bele, nem tartalmaznak-e hadititkokat, de csak családi dolgokról volt bennük szó. Ezért nem is foglalkoztak velük, bevágták az összeset egy raktár mélyére, ahol évszázadokig pihentek bontatlanul, olvasatlanul.

A 104 darab levelet a Kew-i Nemzeti Levéltárban találták meg, három kupacba csomagolva, szalaggal átkötve. Renaud Morieux professzor, a Cambridge-i Egyetem munkatársa azt mesélte, hogy a lepecsételt levelek nagyon kicsik voltak, ez keltette fel a kíváncsiságát, így megkérte a levéltárost, hadd nézze meg őket.

„Rádöbbentem, hogy megírásuk óta én vagyok az első ember, aki elolvasta ezeket a nagyon személyes sorokat, mivel a címzetteknek nem volt erre lehetőségük.”

A hajó főhadnagyának felesége, azt írta levelében: „Egész álló éjjel tudnék írni neked... Örökké hűséges feleséged maradok.” A pár soha többé nem látta egymást, miután a feleség egy év múlva meghalt, a főhadnagy pedig újraházasodott.

Morieux professzor szerint a levelek azt mutatják, hogy miként tudunk megbirkózni az élet kihívásaival. Amikor rajtunk kívül álló események – egy világjárvány vagy a háborúk – miatt elszakítanak minket szeretteinktől, ki kell találnunk a módját, hogyan tartsuk velük a kapcsolatot, hogyan nyugtassuk meg őket, hogyan gondoskodjunk róluk, és hogyan tartsuk életben a szenvedélyt.

„Ma már ott videóhívás, az üzenetküldés, a 18. században az embereknek csak a levél volt. De amiről írtak, az ma is nagyon ismerős.”