A csipháború után jön a kvantumharc, és ez nem egy Nolan-film, hanem Amerika stratégiája

• Az Egyesült Államok a Huawei előretörése óta igyekszik korlátozni egyes kínai cégek amerikai technológiához való hozzáférését, és ezen keresztül a kínai technológia fejlődését.
• Ez az utóbbi hónapokban új lendületet kapott: Washington minden eddiginél szigorúbb mikrocsipipari korlátozásokat vezetett be Kínával szemben, amelyekhez Hollandia és Japán is csatlakozott.
• Az amerikai kormány szerint a jelenlegi világpolitikai helyzetben kulcsfontosságú, hogy az Egyesült Államok megőrizze technológiai fölényét, és ebben szövetségesei is segítsenek.
• Ez a kvantum-számítástechnika, a mesterséges intelligencia, a biotechnológia vagy a zöldenergia terén is szakadást jelenthet a keleti és nyugati technológiai szféra között.
• Már ha sikerül, mert a gazdasági realitások talaján az amerikai célok erősen ambiciózusnak tűnnek.

Az Egyesült Államok évek óta próbálja – egyelőre inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel – akadályozni Kína technológiai fejlődését és egyes kínai cégek felemelkedését. A Huawei nevű kommunikációseszköz-gyártó amerikai szankcionálásával indult kiszorítósdi az utóbbi hónapokban egyre több technológiai területre kiterjedt, és egyértelmű biztonságpolitikai élt kapott.

Jake Sullivan amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó egy tavaly szeptemberi beszédben azt mondta, hogy a huszonegyedik század geopolitikai erőviszonyait a tudományos és technológiai előrelépések fogják meghatározni. Ezek közül is kiemelten fontos lesz a mikroelektronika, a kvantum-számítástechnika és a mesterséges intelligencia, valamint a biotechnológia és a „tiszta” energiatermelés, amelyek meghatározók egy állam erejét illetően.

Emiatt az Egyesült Államok számára nemzetbiztonsági cél, hogy ezeken a területeken vezető pozíciót foglaljon el,

amit a hazai ipar és a kutatás-fejlesztés támogatása mellett (ezekről a tervekről korábban itt írtunk) úgy akarnak elérni, hogy korlátozásokat vezetnek be a csúcstechnológiák exportjára, megakadályozandó, hogy azok „ellenséges kezekbe” kerüljenek.

Bár egyedül az Egyesült Államok messze nem domináns szereplő ezekben a szektorokban, az utóbbi hetekben a mikrocsipgyártás értékláncának két fontos szereplője, Hollandia és Japán is belement az amerikaiak által elvárt korlátozások végrehajtásába. A washingtoni tisztviselők pedig további szankciókat ígérnek a nyugati és kínai elektronikai és számítástechnológiai szektor leválasztását illetően – bár a szkeptikusok szerint ezzel inkább Amerikának ártanak.

Szemléletváltás

Az amerikai exportkorlátozások korábban azt a célt szolgálták, hogy az Egyesült Államok néhány generációval fejlettebb technológiával rendelkezzen, mint Kína vagy Oroszország. Ez a mai stratégiai környezetben már nem tartható, a „lehető legnagyobb előny fenntartására” van szükség – mondta Sullivan. A követendő példaként a tavaly Oroszországra kivetett technológiaiexport-korlátozásokat hozta fel, amelyek szerinte megmutatták, hogy egy ország „kemény, kitartó és átfogó” elzárása a nyugati technológiától stratégiai eszköz az Egyesült Államok és szövetségesei kezében. (Ezekről itt írtunk.)

Ez a stratégia már évek óta formálódik: Washington jó ideje hangoztatja, hogy a kínai technológiai fejlődés kéz a kézben jár a hadsereg fejlesztésével, és a kínai techcégek növekvő globális lábnyoma és a kínai ipari beszállítóktól való függés nemzetbiztonsági kockázatot jelent.

A Huawei és a legnagyobb kínai mikrocsipgyártó, az SMIC már Donald Trump elnöksége alatt, 2019-ben, illetve 2020-ban kereskedelmi korlátozások alá került, rajtuk kívül pedig két tucat további, jellemzően szuperszámítógépek fejlesztésével foglalkozó, kevésbé ismert kínai védelmi és elektronikai cég is. Az exportkorlátozás nem jelent ugyan automatikus tiltást, de az exportkorlátozási listára került kínai cégeknek az amerikai kormány és szövetségesei egyre ritkábban adnak exportengedélyt, a legfejlettebb termékekre pedig fő szabály szerint nem adnak.

Joe Biden elnök és vele Jake Sullivan hatalomra jutásával az Egyesült Államok sebességet váltott, és a Trump-kormánnyal szemben nem egyes kínai cégekre utazik, hanem

a stratégiainak tekintett szektorokban a teljes kínai technológiai ökoszisztémát akarja elzárni a nyugati technológiától.

Az utóbbi időszak irányváltása mögött iparági szereplők szerint két dolog állt: tavaly nyáron az SMIC bejelentette, hogy a korábbi amerikai korlátozások dacára képessé vált hét nanométeres tranzisztorokat használó mikroprocesszorok gyártására, ami két generációra (a szektor eddigi fejlődési tempójában néhány évre) van a jelenlegi legmagasabb, három nanométeres technológiai színvonaltól. (Minél kisebb a tranzisztor, annál több fér egy lapkára, és annál gyorsabb lesz a processzor. A nanométer a milliméter egymilliomod része.)

A másik ok a Nancy Pelosi volt amerikai házelnök tavaly augusztusi tajvani látogatására adott erős kínai katonai reakció volt, ami azt az érzetet keltette Washingtonban, hogy nem sok esély van a feszültségek deeszkalációjára, így ideje keményebb eszközöket bevetni Kína felzárkózása ellen.

Három csapás

A három héttel Sullivan beszéde után bejelentett új exportkorlátozások a kínai mesterségesintelligencia-fejlesztés és szuperszámítógép-gyártás ellehetetlenítését célozzák, a legfejlettebb mikrocsipek, illetve az azok tervezésében és gyártásában használt technológiák kínai exportjának korlátozásán keresztül.

Ezeken a területeken az Egyesült Államok messze nem domináns szereplő, ám a mikroprocesszorok és memóriakártyák gyártása egy rendkívül összetett folyamat, amelyben kismillió, az egyes gyártási részfolyamatokra szakosodó cég vesz részt. Amerikának itt három, plusz egy fegyvere van:

• A csipek tervezésében, a tervezéshez és a gyártáshoz használt szoftverek fejlesztésében, valamint egyes precíziós gépek gyártásában amerikai cégek a világpiac domináns szereplői. Ezt kihasználva az amerikai korlátozások az Nvidia és az AMD legfejlettebb, Kínában nagy keresletnek örvendő mesterségesintelligencia-csipjei és másfél tucat gyártóeszköz kínai exportját tették engedélykötelessé. Ez lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy kézben tartsa az ellátási lánc néhány neuralgikus pontját, és ezzel „elfojtsa” a kínai szereplőket.
• Az Egyesült Államok másik fő fegyvere, hogy harmadik országok cégeit is eltiltja a Kínával, illetve kínai cégekkel való üzleteléstől, ha azok amerikai technológiát vagy alkatrészeket használnak Kínába exportált termékeikben. Miután az elektronikai gyártás mögött egy több ezer vállalkozásból álló globális ellátási lánc áll, amelyben a mai napig számos amerikai kulcsszereplő tevékenykedik, ez jelentősen növeli az amerikai szankciók hatáskörét, különösen a fent említett, amerikai dominanciájú területeken keresztül.
• A harmadik eszköz az amerikai kormány kezében az amerikai természetes és jogi személyek kínai csipgyártásban való részvételének korlátozása.

Szövetség

A plusz egy pedig az amerikai külpolitika csatasorba állítása, hogy a szankciókat ne csak az amerikai, hanem más nyugati cégekkel is betartassák: a washingtoni nyomás hatására a korlátozásokhoz idén a csipgyártó eszközök piacának két másik fontos szereplője, Hollandia és Japán is csatlakozik. E három ország vállalatai együtt a csipgyártó eszközök kínálatának 90 százalékát adják.

A hollandok jelentősége az, hogy a csipgyártás legfontosabb eljárásában, a fotolitográfiában használt gépek gyártásának domináns szereplője egy holland vállalat, az ASML. Az ASML gépei képesek fénymegvilágítással néhány nanométeres tranzisztorokat „nyomtatni” a szilíciumlapkákra, így az azokhoz való hozzáférés elengedhetetlen a leggyorsabb processzorok legyártásához.

Japán is a processzorokra fénnyel „nyomtatás”, vagyis a fotolitográfiai eljárásban használt eszközök terén érdekes, ahol egyes japán cégek – a Nikon, a Tokyo Electron vagy a Screen – piaci részesedése 20 százalék körül van.

Hogy pontosan mi esik majd a holland és japán korlátozás alá, az egyelőre nem teljesen tiszta.

A japán kormány március végén jelentette be, hogy júliustól engedélykötelessé teszi két tucat, a csipgyártásban használt eszköz exportját minden külpiacra nézve, de a részletek még nem ismertek. A holland korlátozások sajtóértesülések szerint egyebek mellett az ASML két legfejlettebb géptípusát érintik majd.

A holland kormány irányváltása különösen érdekes: a liberális Mark Rutte kormányfő korábban még a Kínával szembeni kereskedelmi hadakozás ellen foglalt állást, az utóbbi hetekben azonban nyilatkozatokban és egy nevével jegyzett cikkben nyíltan is közölte, hogy Washingtonnal van. Ehhez pedig Európa legfejlettebb elektronikai cégének egyik legfontosabb piacát is hajlandó korlátozni. „Fontos, hogy a technológiai vezető szerep Nyugaton maradjon” – mondta Rutte márciusban.

Megy a mesterséges intelligencia, felkészül a kvantum

Március elején a Bloomberg az amerikai kormánytól előzetes tájékoztatást kapott vállalatoktól úgy értesült, hogy még

nyár előtt további szigorítások jöhetnek a csipgyártó eszközök exportjára nézve.

A Bloomberg és a New York Times a folyamatra rálátó forrásokra hivatkozva azt is megszellőztette, hogy Washingtonban egy olyan elnöki rendelet készül, amely korlátozná az amerikai cégek kínai befektetéseit a legfejlettebb félvezetők, a mesterséges intelligencia és a kvantum-számítástechnika, például a titkosítás feltörésére használható innovációk terén. Ez a Kínában befektető amerikai tőkealapoktól kezdve a kínai kutatás-fejlesztési központtal rendelkező techcégekig elég sok szereplőt érintene.

Kevin Klyman, a Harvard Egyetem egyik külpolitikai intézetének kutatója szerint a kvantum-számítógépek terén szintén fészkelődik Washington. (Azt, hogy mi a fene ez a kvantum-számítástechnika, képzettebb szerzőink itt és itt foglalták össze.) Az amerikai kormány már 2021-ben külön engedélykötelessé tette a kvantumtechnológiával foglalkozó kínai partnereknek való exportot, és a hírek szerint a hardver és szoftver jelentősebb korlátozására készülnek.

A probléma Washington számára, hogy ez egy erősen gyerekcipőben járó technológiai szféra, világos alkalmazott felhasználási módok és egyértelmű technológiai hierarchia nélkül. Bár Klyman szerint Kína négy fontos kvantumtechnológiai területből csak egy esetben előzte meg az Egyesült Államokat, három szegmensben pedig a Google jár élen, e területen nem igazán látszik, hogy Amerika hogyan tudna nyomást gyakorolni Kínára vagy akadályozni Kína fejlődését.

Szintén nehezen tapinthatók az erőviszonyok a mesterséges intelligencia terén.

Az utóbbi években számos elemzés foglalkozott vele, hogy Kína alacsony fejlettségi szintje ellenére messze erőn felül teljesít a gépi tanulást és az „intelligens” emberi gondolkodást utánozni próbáló algoritmusok terén, miután ezek fő üzemanyaga az információ, ebből pedig a kínai IT-szektor elég jól el van látva. Kínában a digitalizáció az utóbbi években az élet egyre több területét behálózta, a digitális szolgáltatásokat néhány „szuperapplikáció” uralja, ezek pedig a közelmúltig a lazább adatkezelési szabályozás következtében jóval több felhasználói adathoz fértek hozzá, mint amerikai vetélytársaik.

E területen ugyanakkor a korábbi nagy kínai tervek csak részben jöttek be, és manapság a ChatGPT nevű csetbot és egyéb alkalmazott felhasználások terén az amerikai cégek látszanak befutni. Ez részben az amerikai felsőoktatás és a magánszektor kutatás-fejlesztési előnyének lenyomata; részben pedig annak a következménye, hogy a kínai döntéshozók az utóbbi években elkezdték megrendszabályozni a túl nagyra és befolyásosra nőtt techvilágot, ami nem tett jót az ilyen feltörekvő területek fejlesztésének.

Nem világos, hogy bejön-e

A stratégiának ugyanakkor számos potenciális hátulütője van. Az egyik legalapvetőbb, hogy az Egyesült Államok hiába a világ legerősebb gazdasága, fölénye már nem a régi: az 1960-as években a globális kutatás-fejlesztési költés több mint kétharmadáért felelt, manapság alig több mint negyedéért. Ez jelzi azt is, hogy

pusztán az amerikai, vagy akár a holland és japán cégek kizárása nem zárja el Kínát a fejlett technológiák importjától.

Kapcsolódó probléma, hogy a globális vállalatok nem egy-egy országhoz kötve működnek. Az Nvidia legfejlettebb csipjeinek egyes tervezési és mérnöki munkáit például Kínában végzik, de számos más amerikai techcég is létesített kínai fejlesztőközpontot az utóbbi években. A korlátozások feltekerése a félelmek szerint azzal járhat, hogy ezek a cégek jogilag leválasztják kínai részlegeiket, hogy kivonják azokat az amerikai szabályozók hatalma alól – de a biznisz nem áll majd meg.

Az amerikai állampolgárokra vonatkozó korlátozások is veszélyes precedenst jelenthetnek egyesek szerint: az olyan amerikai fejlesztések, mint az OpenAI-féle ChatGPT mögött rengeteg kínai származású és kínai állampolgárságú mérnök áll, akiknek beáramlását megnehezítheti a geopolitikai feszültségek élesedése (és az Egyesült Államok bevándorlásellenes közhangulata).

A vállalati szféra természetesen a háta közepére sem kívánja a dolgot, és azt hangoztatja, hogy ha az Egyesült Államok kizárja őket a kínai piacról, azzal jelentős bevételeket, ezáltal pedig kutatás-fejlesztési forrásokat veszítenek. Az amerikai cégek szerint a korlátozások nem Kínát, hanem őket büntetik, miközben helyzetbe hozzák azon nyugati és ázsiai versenytársaikat, amelyek továbbra is szabadon üzletelhetnek Kínában. És versenyelőnybe hozza a kínaiakat is: a kínai kormány számára a geopolitikai feszültségek és a technológiai korlátozások miatt még égetőbb kérdés lesz a technológiai önellátás, és még több pénzt fognak ölni a szektorba. (A Huawei elnöke márciusban azt hangoztatta, hogy a kínai csipipar „újraéled” majd az amerikai szankciók hatására, bár az nem világos, hogy mikor halt meg utoljára.)

Bár a holland és japán tervek nem ismertek, az ASML és japán cégek is igyekeztek azt az üzenetet közvetíteni részvényeseiknek, hogy a tervezett korlátozások nem érintik számottevően idei és jövő évi bevételeiket. Ezt viszont az amerikai konkurencia úgy értékelte, hogy a két állam az amerikainál gyengébb szabályokat készül bevezetni Kínával szemben, ami egyrészt megkérdőjelezi a washingtoni szigor létjogosultságát, másrészt megint csak azt jelzi, hogy miközben az amerikai kormány a technológiai előny megtartásáról beszél, a gyakorlatban a technológiai előnyt jelentő hazai cégeket szívatja.

Szankciótörők

Ezek a cégek közben üzleti érdekeik miatt igyekeznek kijátszani a korlátozásokat. Az Nvidia például azután, hogy az amerikai kormány engedélykötelessé tette két legfejlettebb processzorának kínai exportját, mindkét csipből piacra dobott egy-egy enyhén lebutított verziót, amelyek nem esnek korlátozás alá. Azok a kínai startupok, amelyek nagy nyelvi modelleket építenek, és be akarnak szállni a mesterségesintelligencia-forradalomba, megtalálhatják számításaikat az Alibaba, a Tencent és a Baidu (három kínai techóriás) Nvidia-technológiával működő felhőszolgáltatásaival – hirdette március végén Jensen Huang, az Nvidia ügyvezetője.

Az is kérdéseket vet fel, hogy a csipgyártás két legnagyobb szereplője ma Tajvan és Dél-Korea, amelyek eddig üzleti érdekeik miatt nem csatlakoztak az amerikai szankciókhoz. Az amerikai technológiák továbbadására vonatkozó tilalom őket is érinti ugyan, és emiatt valamelyest kénytelenek visszafogni a kínai eladásaikat és együttműködéseiket, de messze nincs szó Kína technológiai elszigetelődéséről.

További probléma, hogy a nyugati elektronikai szektornak nagyon is szüksége van a kínai csipgyártó kapacitásra: az utóbbi években pont az okozott problémát, hogy a koronavírus-járvány alatt a csipgyártás nem tudott lépést tartani a növekvő kereslettel. Ezt belátva

az amerikai kormány kizárólag a legfejlettebb, 14 nanométeresnél kisebb tranzisztorok gyártására alkalmas eszközöket akarja korlátozni. A kevésbé fejlett, a mesterséges intelligencia helyett például háztartási cikkekben vagy autókban használt csipek kimaradnak a merítésből.

Ez a legvérmesebb washingtoni hangok szerint hiba, mert a kínai gyártók letarolhatják a kevésbé fejlett csipek piacát, és mennyiségi téren domináns pozícióba kerülhetnek a világpiacon, ahogy korábban a napelem- vagy akkumulátorgyártás esetében. Ezt jelzi, hogy az SMIC bevétele kétévnyi szankciózás után 33 százalékkal nőtt. Ezért szerintük még keményebb, a kevésbé fejlett csipekre is kiterjedő exportkorlátozásokra lenne szükség. A másik oldal szerint a konklúzió pont ennek az ellenkezője: az SMIC amerikai technológia nélkül is szépen fejlődik, és a kínai kapcsolatok elvágása csak Kína amerikai függését, ezzel pedig az amerikai külpolitika zsarolási potenciálját csökkenti – azaz már a mostani politika is értelmetlen, nemhogy a szankciók szigorítása.

Az is felmerül, hogy Kína eddig nem hozott hasonlóan komoly exportkorlátozásokat az Egyesült Államokkal szemben, amiben vélhetően szerepet játszik, hogy a technológiai versengés által érintett területeken nagyrészt le van maradva. Ám számos fontos ipari területen a kínai beszállítók a központi szereplők, és

a kínai napelemekhez, akkukhoz vagy vegyipari termékekhez való hozzáférés elvágásával a nyugati ipart is rendesen meg lehetne szívatni.

A cégfelvásárlások engedélyeztetése során pedig már elkezdték a szankciók megkerülésére ösztökélni a nyugati cégeket a kínai hatóságok.

Végül az is szkepticizmusra ad okot, hogy a hatalmas technológiai előrelépések jóslata nem mindig jön be. Néhány éve a Huawei esetében az volt a kínai cég ötödik generációs mobilhálózatokból való kizárása mögötti egyik fő érv, hogy az 5G a jövő egyik meghatározó technológiája lesz, a gyorsabb adatátvitel miatt a „dolgok internetén” keresztül gyárak, járművek, robotok, háztartási gépek stb. millióit fogja összekötni és működtetni a hálózat, ehhez pedig nem szabad hozzáférést adni a kínaiaknak. Ehhez képest pár évvel később, az 5G elterjedése után (még) nem alakult át gyökeresen a világ a pár extra megabittől – és lehet, hogy a ChatGPT-től sem fog.