Háború: Orbán majdani békefenntartókról beszél, a NATO szerint nem változott az álláspont Ukrajnáról

Szombati évértékelőjében Orbán az ukrán háborúról elmélkedve egy, a konfliktus eszkalációját garantáló lépésről tájékoztatta hallgatóságát. Fideszes celebekből és politikusokból álló hallgatóságát arra figyelmeztette:

„A belesodródás veszélye állandósult. Sisakkal kezdődött, emberi élet kioltására nem alkalmas eszközök szállításával folytatódott, most tankok küldésénél tartunk, s már napirenden vannak a harci repülők, és hamarosan hallani fogunk úgynevezett békefenntartó csapatokról is.”

A háború legfontosabb tabuja dőlne meg

Az „úgynevezett békefenntartó csapatok” említésével Orbán mintha a koreai vagy az öbölháborúban ENSZ-felhatalmazással az egyik oldalon harcba induló kontingensekre utalt volna, azonban ezek a csapatok nevükben sem voltak békefenntartók. Békefenntartó csapatok csak a harci cselekményeket felfüggesztő fegyverszünetek után foglalták el helyüket a harcoló felek között.

De a fogalmi zavarnál is fontosabb a miniszterelnök sugallata, miszerint a támogatási spirál már ott tart, hogy egyes államok készek harcoló alakulatokat küldeni Ukrajna megsegítésére.

Egy ilyen kijelentés egy Bayer Zsolt szájából még betudható lenne a kormánymédia napi oroszbarát propagandadózisának, de egy NATO-tagállam miniszterelnökétől azért elég meredek kijelentés. Ugyanis a NATO hivatalos álláspontja egy éve változatlan: „A NATO egy védelmi szervezet. A Szövetség felelősséget vállal azért, hogy a háború ne fajuljon el, és terjedjen túl Ukrajna határain, mivel ez a fejlemény még veszedelmesebb és pusztítóbb következményekkel járna.”

A NATO ezért nemcsak, hogy mereven elzárkózott katonai egységek Ukrajnába küldésétől, de még Kijev azon kérését is elutasította, hogy az orosz légicsapások megakadályozására repüléstilalmi övezetet hozzon létre az ország felett. Ahogy Jens Stoltenberg főtitkár fogalmazott:

„Látjuk, milyen pusztítás megy végbe Ukrajnában, és hány ember szenved ott, de úgy gondoljuk, hogy ez csak még rosszabb lenne, ha a NATO olyan beavatkozást hajtana végre, amelynek következtében háború törne ki a szervezet és Oroszország között.”

Az éppen hétfőn Kijevbe látogató Joe Biden amerikai elnök is többször leszögezte, hogy az USA a NATO „minden centiméterét” meg fogja védeni, de az amerikai erők nem vesznek részt és nem is fognak részt venni az Oroszországgal folytatott ukrajnai konfliktusban. Az USA a február 24-i támadás előestéjén még a kiképzőit is kivonta Ukrajnából, hogy így csökkentse a közvetlen súrlódás esélyét.

Sem igény, sem szándék

Miközben tagadhatatlan, hogy szövetségesei egyre komolyabb katonai eszközöket biztosítanak Ukrajnának (bár a támogatást nem valamiféle eszkalációs törekvés, hanem a harctéri igények formálják), az egy éve felállított tabut egyetlen, Ukrajnát támogató ország sem szegte meg. Az ukrán katonák kiképzési programját a határon túlra szervezték ki, a fegyverszállítmányokat a lengyel–ukrán határig kísérik NATO-katonák. Sőt, Ukrajna támogatói még önkéntes alakulatokba vagy katonai magánvállalatokba sem akarták kiszervezni a közvetlen katonai támogatást.

A kezdeti hírverés és lelkesedés ellenére az Ukrán Területvédelmi Egységek Nemzetközi Légiójának súlya meg sem közelítette híres spanyol polgárháborús elődjéét. Az olyan szerveződésekről pedig, mint a Wagner Csoport ellenpólusaként indult Mozart Csoport még a konfliktust alapvetően a NATO agressziójaként tálaló Oroszország is azt állítja, hogy nincs komoly szerepe a háborúban.

A közvetlen katonai intervenció jelentette vörös vonallal az újabb meg újabb támogatásokért igen rámenősen lobbizó kijevi vezetés is tökéletesen tisztában van; kérései eszközökre és hadianyagra vonatkoznak, katonákra soha. Egyébként Ukrajna a sorozásnak köszönhetően a veszteségek ellenére valószínűleg nem szenved hiányt emberekben, bár a nyugati kiképzési segítség ellenére a frissen frontra küldött egységek harcértéke nyilván elmarad a NATO gyors reagálású erőitől.

Összességében tehát Orbán kijelentése ellenére nem látszanak annak jelei, hogy akár igény, akár szándék lenne külföldi katonák Ukrajna oldalán történő bevetésére.

A magyar kormányt megkérdeztük arról, hogy Orbán Viktornak pontosan honnan származnak azok az információi, amire alapozza kijelentését, és megkerestük a NATO-t is azzal, hogy változott-e a szövetség álláspontja a be nem avatkozásról, illetve Magyarország jelezte-e Ukrajna katonai támogatásával szembeni kifogásait a NATO felé, mondjuk például a védelmi miniszterek múlt heti brüsszeli csúcstalálkozóján.

Tisztázó választ a magyar kormánytól nem kaptunk, a NATO sajtóközpontjából azt írták nekünk:

a NATO álláspontja az Ukrajna elleni orosz agresszióról a háború kitörése óta változatlan, amit Jens Stoltenberg főtitkár legutóbbi nyilatkozatai és beszédei is tükröznek.