Nehéz hónapok elé néz Ukrajna, miután megindult az oroszok egy új offenzívája, de mégsem látszik az az átütő erő, amellyel az orosz hadsereg képes lenne áttörésre és olyan átkaroló hadműveletre, amellyel látványosan a maga javára fordíthatná az erőviszonyokat Kelet-Ukrajnában. Az oroszokat az idő is sürgeti a mozgást nehezítő olvadás és az ukrán hadsereget erősítő nyugati harckocsik várható megjelenése miatt. Rácz András Oroszország-szakértővel elemeztük, hogyan áll az első évének végéhez közeledő háború, és mi várható a frontokon a közeljövőben.
Oroszország a héten offenzívát indított, és egy évvel a harcok után az Ukrajnára támadó orosz hadsereg nagyobb, mint tavaly februárban: ukrán becslések szerint most 380 ezer orosz katona van Ukrajnában, míg tavaly nagyjából 200 ezer fővel indult az invázió. Azonban a haderejük hiába nagyobb most, valójában sokkal alacsonyabb minőséget képvisel a sebtében toborzott, gyakran kiképzés nélkül a frontra vitt katonákkal, mint tavaly, a hivatásos és szerződéses katonákból álló támadó erővel.
Négy tényező is az orosz offenzíva ellen szól
Ennek ellenére igaz, hogy az elmúlt napokban a kezdeményezést magához vette Oroszország a támadással, amely végül nem is a Donbaszban – ahol Bahmut környékén folynak harcok –, hanem attól északra, Luhanszk megyénél indult meg, mondta Rácz András. A Német Külpolitikai Társaság munkatársa szerint az sem kizárt, hogy az oroszok erőfölénye valamennyire érvényesülni fog, és akár a Harkiv megyei Kupjanszkot is visszavehetik, amelyet még szeptemberben szerzett vissza az ukrán hadsereg, fél évig tartó orosz megszállás után.
A frontok állását itt lehet megnézni az Institute for the Study of War amerikai agytröszt térképein:
Az orosz szempontból eredményes új offenzívát azonban több dolog is kérdésessé teszi, túl a fentebb említett tényezőn, hogy az orosz katonai állomány gyengébb, mint egy éve:
- Nincs meglepetés: Ukrajna tavaly ősszel azért tudott északkeleten jelentős területeket visszafoglalni, mert meglepte az orosz hadsereget. A meglepetés erejére azonban az oroszok nem számíthatnak, hiszen az ukrán erők nagyon is számolnak az orosz támadással, többek között azért is, mert több nyugati országtól is roppant részletes hírszerzési információkat kapnak az orosz erők mozgásáról.
- Sokan vannak, de nem elegen: A másik ok, hogy ha sok alakulatot is vontak össze, ahhoz a jelek szerint nem eleget, hogy egy olyan átkaroló hadműveletet hajtsanak végre, amellyel harapófogót képezve megszerezhetik Donbasz egészét. Ez ugyanis már tavaly is kudarcot vallott, a mostaninál jobb minőségű csapatokkal. Az utóbbi hónapokban frontálisan próbálták a Donbaszt támadni az oroszok – erről szóltak a jól erődített Bahmut körüli harcok, ami már akkor is önpusztító taktikának tűnt. „Az elmúlt két hónapban a Wagner-csoport becslések szerint 40 ezer embert veszíthetett, és végül annyit értek el, hogy megszerezték Szoledart. Ez aránytalanul nagy ár” – mondta Rácz, megjegyezve, hogy ez egyébként sem változtatott érdemben a frontvonalakon.
- Hatékony az ukrán taktika: A harmadik ok, hogy az ukránok nem adnak át nagy területeket, hanem a nyílt terepről visszavonulva, épített környezetből védekezve lassíthatják az offenzívát, ahogyan tették a háború elején is. „Ebben Ukrajna nagyon jó, és a nyugati fegyverek ehhez óriási segítséget nyújtanak. A mozgékony, precíziós tüzérség, a páncéltörő fegyverek az ilyen védekezésre is nagyon jók.” Az összes kis települést védve kivéreztethető a támadás.
- Kevés az idő: Az esetleg eleinte lendületet vevő orosz támadás lelassítása pedig elvezet a negyedik tényezőhöz, amely az oroszok ellen szól: a szűkös időkeret. Ugyanis nem volt nagyon kemény a tél, így március végére már újra nehezen járható lesz a terep a felolvadt, sáros talajon a vizes-mocsaras térségben. De még inkább szorítja az idő az oroszokat az Ukrajnába érkező nyugati fegyverszállítmányok egyre komolyabb szintje miatt. Ez elsősorban harckocsikat és önjáró lövegeket jelent.
Jönnek a nyugati páncélosok
Az Egyesült Királyság Challenger-2 és típusú harckocsijaiból ad, Németország némi hezitálás után zöld utat adott a német gyártmányú Leopard-2-k leszállításának. Ezeket a németeken túl azok az országok is átadhatják, ahol ezek hadrendben vannak, többek között Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Portugália. Emellett a Leopard-1 és Challenger-1 átadásáról is szó van. Ukrajna 300 harckocsit kért, ez egyelőre nem gyűlt össze, de a felajánlás már a 150-et közelíti.
Ezek koncentráltan bevetve már jelentős erőt képviselhetnek az orosz állásokkal szemben – ilyeneket a Dnyeper mögött Herszon és Zaporizzsja megyék megszállt részein gőzerővel építenek ki az oroszok. Ezeket harckocsik és páncélozott gyalogsági harcjárművek nélkül lehetetlen lenne áttörni, de még a beígért nyugati páncélosokkal sem lesz könnyű, jegyezte meg az Oroszország-szakértő.
Szerinte azonban már 150 harckocsi is komoly erőt képvisel, hiszen nem arról van szó, hogy az egész, több száz kilométeres frontvonalra kellene elosztani ezeket.
Így az oroszok joggal aggódnak a Leopard-2-k és Challenger-2-k várható megjelenése miatt, ez is magyarázza, miért indult meg most az orosz offenzíva. „Túlzás nélkül igaz, hogy a T-72-eshez képest ez olyan, mint Zsiguliból Mercedesbe ülni” – hozott civil példát Rácz.
A szovjet harckocsik fentről védtelenek
A szovjet T-72-es és az annak alapján modernizált tankok a hidegháború idején lettek kidolgozva, abban az időben, amikor felülről támadó rakétákkal nem kellett számolniuk. A szempont inkább az volt, hogy a tank kicsi legyen, gyors és olcsó. Ennélfogva személyzete csak háromfős – a vezető, a parancsnok és az irányzó –, a lőszereket az automata töltőberendezés kezeli, a harckocsi tornyában. Ennélfogva a személyzet lényegében a lőszereken, illetve azokkal körülvéve ül a járműben – azaz ha találat éri, különösen fentről, ahol a legkevésbé védett, akkor a lőszerek szinte biztosan berobbannak, garantáltan megsemmisítve a harckocsit, a személyzettel együtt.
Márpedig NLAW és Javelin rakéták bőven jutottak az ukrán hadseregnek nyugatról, így az orosz tankok nagyon is sebezhetők. Ezzel szemben a Leopard-2 és Challenger-2 sokkal jobban védett – a lőszerek is jól el vannak különítve, így a személyzet túlélési esélye is sokkal nagyobb. Ezek a harckocsik modern páncéltörőkkel megsemmisíthetők, ám ebből az orosz erőknek kevés van – ez magyarázza az oroszok aggodalmát. A szovjet eredetű harckocsikkal szemben a szintén szovjet gyalogsági páncéltörő fegyverek, mint például az RPG-7-es és különféle változatai még hatékonyak voltak, de a modern nyugati járművekkel szemben ez már korántsem egyértelmű.
A nyugati harckocsik is fontos szerepet kaphatnak, ha nagy számban megjelennek. Nemcsak a támadásban lehet velük számolni – vastagabb a páncélzatuk, mint az exszovjet járműveknek –, de az ukrán védelmi képességeket is növelik.
A nyugati harckocsikat ugyanis „a történelem során most először használhatják arra, amire eredetileg kitalálták őket: arra, hogy megállítsanak nagy orosz páncélos alakulatokat” – hívta fel a figyelmet Rácz.
A nyugati önjáró lövegek már az eddigiekben is komoly szerepet kaptak a harcokban: az önálló, gyors helyváltoztatási képesség kiemelten fontos. Így szinte lehetetlen bemérni, miután lövést ad le, hiszen a helyszínt gyorsan elhagyja, így nehéz megsemmisíteni. (A HIMARS rakétarendszer nevében a HIM a high mobility, azaz a gyors helyváltoztatás képességét takarja.) A lőszerellátás is jobb, mint tavaly nyáron volt.
Veszteség azért így is van önjáró lövegekből, és egyébként is komoly túlterhelésnek vannak kitéve, márpedig a karbantartás sokszor nem végezhető el Ukrajnában – legközelebb csak Lengyelországban és Litvániában, típustól függően.
Jöhetnek a nyugati vadászgépek is?
Rishi Sunak az ukrán elnök londoni látogatásakor azt mondta, hogy a brit tankok márciusban már Ukrajnában lehetnek. A brit kormányfő sokatmondó ígéretet tett Volodimir Zelenszkijnek a vadászgépek átadásáról is, kijelentve, hogy „semmi sem lehetetlen”. Ben Wallace védelmi miniszter később azt mondta, hogy azonnal biztos nem szállítanak vadászgépeket Ukrajnának, az Egyesült Királyság egyelőre arra koncentrál, hogy alternatív módokon biztosítsa a légi támogatást Ukrajnának.
„Előbb-utóbb ez bizonyosan megtörténik” – vélte Rácz. „Bármilyen módon fejeződik is be a mostani háború, Ukrajnát közép- és hosszú távon teljes mértékben át kell majd fegyverezni nyugati eszközökre.”
A szakértő szerint ez egy több évtizedes projekt lesz, és ennek keretében jöhet majd nyugati vadászgépek és támadó repülőgépek beszállítása. Már csak azért is, mert az ukrán hadiipar java a háborúban megsemmisült, de az egyébként is csak szovjet, vagy arra épülő fegyvereket állítana elő.
Ugyanakkor most nem a vadászgépeké a főszerep, bár Ukrajna a volt szocialista országokból – elsősorban Lengyelországból, de vélhetően máshonnan is – szétszerelve kapott MiG-29-eseket. Légi fölényt azonban az orosz légierő nem alakított ki, Ukrajnában a légvédelem dominál. „Az orosz légierő sosem volt arra való, hogy hasonló erejű ellenféllel szemben légifölényt alakítson ki” – mondta Rácz.
Az ukrán offenzívához kiképzés is kell
Leszállítani a nyugati haditechnikát önmagában kevés, hiszen azt kezelni képes katonák is kellenek hozzá. A harckocsikhoz már meg is kezdődött a briteknél és a németeknél a kiképzés, harckocsizó tapasztalattal rendelkező ukrán katonák esetében 6-10 hetes kurzusokkal számolva.
A személyzet a nyugati páncélosokban három helyett négyfős, de a töltőkezelő kiképzése viszonylag egyszerű – így március végétől már lehet elég képzett személyzet a Leopardokra és Challengerekre. Rácz szerint ezután lehet gondolni arra, hogy Ukrajna offenzívába kezdene, előbb nem.
A szakértő ezért állítja, hogy nehéz másfél-két hónap áll az ukrán erők előtt.
De van elég katonája Ukrajnának?
A háború első évének végéhez közeledve is elmondható, hogy van elég emberi tartaléka Ukrajnának – ehhez persze elkerülhetetlen a sorozás, már csak azért is, mert egy év után pihenniük kell azoknak, akik eddig harcoltak.
A magyar kormányhoz közeli sajtó az utóbbi időben előszeretettel használja a kényszersorozás kifejezést, Szijjártó Péter külügyminiszter legutóbb az ENSZ-ben is arról beszélt Kijevet kritizálva, hogy a magyar kisebbséget kemény módszerekkel sorozzák be.
„A kényszersorozás kifejezés egyébként is tautológia, hiszen a sorozás kényszerre alapul, ez a definíciója. Ami nem kényszerű, azt nem sorozásnak, hanem toborzásnak hívják
– jegyezte meg Rácz, aki szerint a magyar kormány szándékosan igyekszik a lehető legnegatívabb érzetet kelteni az ukrajnai sorozással szemben.
A magyar kormány és a Kreml szókincse közös
A magyar kormányhoz hasonlóan egyébként az orosz propaganda is egyre többször beszél ukrajnai kényszersorozásról, sőt kifejezetten ukrajnai magyarok kényszersorozásáról. Legutóbb Igor Korotcsenko újságíró – Kreml-párti, másmilyen már nem lehet az orosz nyilvánosság előtt – beszélt arról egy orosz tévéműsorban, hogy a magyar nemzetiségű kényszersorozottakat, megadásuk esetén Moszkva átadhatná „Orbán Viktor kormányának”, hálából azért, mert Magyarország távolságot tart a háborútól. Erről itt olvashatják fact-check cikkünket.
A kényszersorozás szó orosz használata különösen visszás annak ismeretében, hogy Oroszországban százezreket mozgósítottak – az orosz történelem során mindössze harmadszor –, hogy aztán sokszor kiképzés nélkül a frontra dobják oroszok tízezreit a Kreml által hivatalosan különleges katonai műveletnek nevezett háborúban.
