Putyin Scholznak: Nem akarunk háborút, de volt már rá példa, és azt a NATO kezdte, Jugoszláviában

Moszkvát és Kijevet is figyelmeztette a német kancellár Vlagyimir Putyinnal való tárgyalása után, de a jelek szerint Olaf Scholz jobban megtalálta a közös hangot az orosz elnökkel, mint egy nappal korábban Kijevben Volodimir Zelenszkijjel.

A közös moszkvai sajtótájékoztató alapján Scholz egyensúlyozott az Oroszországot érintő kritika és az ukrajnai helyzetben rejlő veszélyek békés elhárítását elősegítő pozitívumok között, de mindkettejük nyilatkozatából úgy tűnt, a zárt ajtók mögötti megbeszéléseket előremutatónak találták. Az, hogy megköszönik a tartalmas beszélgetést, általában formaságnak tűnhet, de miután néhány napja a brit külügyminiszterrel folytatott találkozó után Szergej Lavrov csalódásról és tartalmatlan megbeszélésről beszélt, látható, hogy ezeknek a szavaknak a jelenlegi helyzetben mélyebb jelentőséget kell tulajdonítani.

Az Ukrajna körüli feszültségről szóló összefoglalónkat itt olvashatja.

A sajtótájékoztatón Putyin kezdte, aki elmondta:

• A NATO ugyan bővítési politikájára hivatkozik, ez azonban nem jelenti, hogy köteles egy jelentkezőt befogadni – azaz, elvárható, hogy mondjon kategorikusan nemet Ukrajnának.
• Az orosz követelések egyértelműek: álljon le keleti irányban a NATO bővítése, az orosz határok mentén mindkét fél vonja vissza kis- és középhatótávolságú rakétáit, úgy, hogy a másik fél területe hatótávon kívül essen, és végül, a NATO vonja vissza „katonai infrastruktúráját” az 1997-es állapotnak megfelelően. (A megfogalmazás tehát kerüli a bővítéssel a NATO-ba került országok, így Magyarország tagságára vonatkozó követelést, ebben a megfogalmazásban azt jelenti, hogy más országok NATO erői ne jelenjenek meg területükön, ami lényegében kiüríti magának a tagságnak a fogalmát Közép-Kelet-Európában.)
• Putyin szerint a három követelésre az USA és a NATO részéről hetekkel ezelőtt megküldött írásos válaszok nem megfelelőek, de vannak olyan elemek bennük, amelyek alapján lehet tárgyalni, feltéve, ha ez nem jelenti a fő követelések figyelmen kívül hagyását.
• Az Ukrajna körüli feszültséget szerinte a minszki megállapodással lehet megoldani, de Kijev nem tett eleget ennek érdekében – sem az Ukrajna decentralizációját elősegítő alkotmánytervezettel nem álltak elő, nincs közvetlen párbeszéd az ukrán vezetés és a donyecki, luganszki szeparatisták között, sem amnesztiát nem hirdettek a szeparatistákkal szemben.

Scholz válaszában a két ország mély és sokrétű kapcsolatait méltatta, a közös problémák közös megoldásáról beszélt, a klímaváltozástól a biztonsági helyzetig.

Utána azonban kitért arra, hogy az orosz civil társadalom mozgástere egyre szűkül – szót ejtett a még a Szovjetunió végén létrejött Memorial jogvédő szervezet bezárásáról is –, megemlítette a Deutsche Welle oroszországi működésének megszüntetését, ami Moszkvában válasz volt arra, hogy Németországban leállt az orosz állami RT német nyelvű sugárzása.

Ezután rátért az Ukrajna körüli krízisre, amelyet az elmúlt évtizedek legsúlyosabb válságának nevezett. „Aggodalommal tölt el bennünket, hogy az ukrajnai határnár 100 ezer katonát vont össze Oroszország” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindent meg kell tenni, „hogy ne kezdődjön el a háború.” Scholz szerint valóban nem merítették még ki a diplomáciai megoldás lehetőségeit, pozitívumként említette meg, hogy bizonyos orosz katonai egységek már távolodnak az ukrán határtól.

Ezután a normandiai négyek tárgyalási fórumának résztvevőire utalva kijelentette: Németországnak, Franciaországnak, Oroszországnak és Ukrajnának egyaránt lépéseket kell tennie a béke biztosításának érdekében.

Itt kitért arra, amit már Kijevben is elmondott: Ukrajna hamarosan bemutatja a kelet-ukrajnai területek különleges státuszáról, a területen megtartandó ukrajnai választásokról és az új ukrán alkotmányról szóló tervet. Valójában azonban ez inkább figyelmeztetés volt Kijevnek, hiszen az ukrán vezetés csapdahelyzetben érzi magát a fentieket előíró minszki megállapodással, amelynek „orosz értelmezés szerinti megvalósítása” az ország gyengítéséhez, és így a bizonytalanság növeléséhez vezet.

Miközben a Kijev felé érezhető kritika elhangzott, Scholz magától nem hozta fel, hogy az orosz parlament épp a tárgyalások idején megszavazta, hogy az orosz elnöktől kérjék a szakadár területek önállóságnak elismerését, és azt sem, hogy Oroszország kedden elállt attól, hogy részt vegyen az EBESZ által február 15-re tervezett tárgyaláson. Ezt ukrán kérésre tartották volna, miután Oroszország nem reagált a megkeresésre, amelyben az ukrán fél a határaihoz közeli orosz katonai mozgásról kért tájékoztatást.

Scholz elmondta, hogy az európai biztonságot nem lehet Oroszország ellenében, csakis Oroszország bevonásával megteremteni.

Lesz háború?

Putyintól azt kérdezte a Deutsche Welle, hogy kizárható-e a háború. Putyin visszautalt Scholz korábbi megjegyzésére, hogy az ő generációja nem tud elképzelni háborút Európában. „Láttunk már háborút, amit a NATO kezdett el: Jugoszlávia ellen, bombázva Belgrádot” – vetette ellen az orosz elnök. Oroszország nem akar háborút, de a NATO felé küldött javaslataikra nem kapott kielégítő választ. De végül visszatért oda, hogy van lehetőség a párbeszédre.

Scholz megjegyezte, hogy Jugoszlávia helyzete más, ott egy népirtást kellett megakadályozni, mire Putyin közbevetette, hogy szerinte Donbászban is népirtás folyik.

A német kancellár ezután ismét a minszki megállapodás követéséről és az ukrán kormány, valamint a Donbász képviselői közötti közvetlen párbeszéd fontosságáról beszélt. Ezt megint inkább Moszkva hallotta szívesen, Kijev kevésbé.

Putyin szerint a parlament a nép hangjára figyelt

Csak az újságírók kérdésénél került elő a szakadár Donyecki és Luganszki Népköztársaságok (DNR, LNR) elismerésére vonatkozó orosz parlamenti szavazás, erről Putyin azt mondta, a képviselők a nép hangját hallották meg, márpedig Oroszország aggódik az ott élők biztonságáért.

Scholz válaszában viszont megjegyezte, hogy az elismerés – amely a parlament kérése alapján most az orosz elnökre vár – katasztrófa lenne, félrelökné a minszki megállapodást, és teljesen új helyzetet teremtene a térségben.

Schröder az orosz gázon

Az orosz elnök beszélt arról, hog az Északi Áramlat első szakasza is kényszerpálya volt, azért született meg, mert Ukrajna, felrúgva egy német-orosz-ukrán megállapodást, mégsem engedte, hogy egy nemzetközi konzorcium irányítsa az ukrán gázvezetéket, garantálva az európai szállítás biztonságát. Így született meg a Németországot közvetlenül elérő Északi Áramlat, amelyen keresztül ma évi 55 milliárd köbméter földgáz – az EU-ba irányuló orosz export negyede-harmada – áramlik át.

Putyin szerint a németek „köszönjék meg Schrödernek”, hogy most nem ötszörös árat kell fizeniük a gázért, a hosszútávú szerződéseknek és az Északi Áramlatnak köszönhetően. A volt német kancellár jelenleg az Északi Áramlatot felügyelő társaság után a nyáron a Gazprom igazgatótanácsába is bekerülhet, Putyin szerint ez csak még átláthatóbbá teszi Európa számára a cég működését.

Az Északi Áramlat 2 elkészült, öt német cég vett részt a létrehozásában, csak a jóváhagyásra vár, hogy elindulhasson rajta a szállítás. (A vezeték elindítása a jelenlegi feszültség miatt nem történt meg, egyelőre nem vonatkozik rá szankció, de a helyzet súlyosbodása esetén ez megtörténhet, amit Németország és Oroszország is szeretne elkerülni.)

Scholz kérdést kapott Alekszej Navalnijról, a bebörtönzött ellenzéki vezetőről, akit ő maga az orosz civil társadalom mozgásterének szűküléséről szólva nem említett meg. „Álláspontom világos: nem felel meg jogállami kritériumoknak az ellene indított eljárás” – közölte.

Lesz háború? – ismétlődött meg lényegében a kérdés a DPA részéről. „Hogy Oroszország mit tesz a továbbiakban, az a valós helyzet alapján dől el” – mondta Putyin. „Ki mondhatja meg, hogyan fog alakulni a helyzet? Még senki. Ez nem csak tőlünk függ.” Az elnök szerint Oroszország törekszik rá, hogy diplomáciai úton állapodjon meg az ország számára lényeges kérdésekről.

Putyin itt megismételte a '97-es állapothoz való visszatérést a NATO katonai potenciálját és infrastruktúráját illetően, és ismét kitért arra, hogy Oroszország nem fogadja el a NATO bővítését.

„30 éve mondják, hogy nem lesz egyáltalán NATO-bővítés. Ma meg már a házunk előtt látjuk”. Az ukrán tagsággal szemben nem elég az, hogy ez most nem aktuális. „Mikor lesz az? Holnap, holnapután? Ez nekünk semmit nem jelent. Ukrajna most nem áll készen a belépésre, tudjuk. És, hogy holnap sem. De majd akkor lesz, amikor felkészítik rá? Akkor nekünk késő lesz, ezt a kérdést most akarjuk rendezni, békésen, tárgyalásos úton.”

Scholz arról beszélt – itt azonban sokszor nem vitáztak, inkább kiegészítették egymást a felek –, hogy el kell kerülni a katonai konfrontációt Ukrajnában. „Nem egymásra kell mutogatni, hanem mindenkinek tennie kell a béke megőrzéséért” – közölte a kancellár.

A gyors rendezést Moszkva várja, igaz, ezzel Scholz nem kecsegtette az orosz elnököt. Miközben Moszkva hangsúlyozza, hogy önmagában a tárgyalás nem eredmény, hiszen közben olyan döntések születhetnek, amelyek Oroszország pozícióit rontják, a német kancellár arról beszélt, hogy a lényeg, hogy a felek beszélnek egymással. „Az álláspontok eltérnek, ez világos, de fontos, hogy az EU és a NATO válaszolt Oroszországnak, és ha nem is ért vele egyet, de talált a válaszban pozitívumot. Mi sem értünk egyet Oroszországgal, de van, amit meg tudunk vitatni.”

Scholz szerint a lényeg, hogy ezzel enyhíthető a helyzet, az már jó kiindulási alap a rendezéshez – bár annak alapján, amit Putyin mondott, Moszkva ezt csak rövid távon tekinti elfogadhatónak.