A Fehér Házból távozva Trump nyakába szakadhatnak a korábbi ügyek

2020. december 13. – 10:30

A Fehér Házból távozva Trump nyakába szakadhatnak a korábbi ügyek
Donald Trump a Fehér Ház udvarán egy sajtótájékoztató előtt 2020 novemberében – Fotó: Tasos Katopodis / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Donald Trump január 20-án távozik a Fehér Házból, a civil életbe visszatérve viszont nyakába szakadhatnak a cégcsoportja elleni nyomozások és a zaklatási vádak. Miközben arról jogi vita van, hogy akár önmagát is elnöki kegyelemben részesítheti-e, az biztos, hogy még ez a jokerkártya sem lehet hatással néhány igazán kényes ügyére. A kellemetlen nyomozások mellett Trumpot több százmillió dolláros adóssága is aggaszthatja, melynek kifizetése pont az elkövetkezendő négy évre esik.

A héten már mind az ötven tagállam és a fővárosi körzet is véglegesítette az elnökválasztási eredményeket, így már tényleg végleg eldőlt, hogy az 538 fős elektori testületben demokrata Joe Biden 306 szavazatra számíthat Donald Trump 232 szavazatával szemben. Miközben miniszterei már az átadásról egyeztetnek Biden csapatával, Melania Trump first lady pedig állítólag a személyes bútoraik átszállítását szervezi a Mar-a-Lagó-i golfcentrumba, Donald Trump és kampánycsapata sietett leszögezni, hogy a héten az eredmények hitelesítésére lejárt határidő csak a „média kétségbeesett próbálkozása annak bizonyítására, hogy vége a harcnak”.

A texasi (republikánus színekben megválasztott) főügyész pedig négy csatatér-állam több milliónyi szavazatát akarja érvényteleníttetni a legfelsőbb bírósággal, sőt, a kezdeményezés mögé beállt 17, szintén republikánus vezetésű állam és nyilván maga az elnök is. A legfelsőbb bíróságban 6-3-as konzervatív többség van, három bírát maga Trump nevezett ki, azonban pénteken a testület rövid úton visszadobta a texasi keresetet, amivel Georgiát, Pennsylvaniát, Michigant és Wisconsint akarták kizárni a hétfői elektori szavazásból. Ezek a jogászok szerint teljesen esélytelen, egyre elszálltabb próbálkozások csak elfedik a tényt, hogy az elnökségért folytatott gerillaháborúnak bizony vége van.

Sőt, ahogy Stephen Gillers jogászprofesszor az ABC Newsnak felvetette, miután csaknem 50 kérelem pattant vissza a bíróságokról a csatatérállamokban – függetlenül attól, hogy a bírók többsége republikánus kötődésű –, eljöhet az idő, amikor az egyik testület megelégeli a bizonyítékokat nem tartalmazó, pontatlanságoktól hemzsegő beadványdömpinget, és akár pénzbüntetést is kiróhat az azokat előterjesztő ügyvédekre. Egy demokrata képviselő pedig jogi panasszal élt az öt tagállamban jogi beadványokkal próbálkozó összesen 22 jogász (és az őket vezető, sokkprodukcióiról elhíresült Rudy Giuliani) ellen.

Arról itt írtunk részletesen, hogy mik játszhattak szerepet abban, hogy Trump nem volt hajlandó hivatalosan elismerni a vereségét, noha hetek után végül engedélyezte a hatalomátadás technikai megkezdését, és folyamatosan csalást kiáltva pénteken egy tweetjében is egy leendő Biden-adminisztrációról írt.

Ahogy egyre biztosabbá és kézzelfoghatóvá válik Trump távozása, úgy válik egyre időszerűbbé a kérdés: mitől tarthat az elnök, amik azt is magyarázhatják, miért ragaszkodik ennyire a Fehér Házhoz?

Az intézményi stabilitás szentsége, a hatalom békés átadásának alapelve mindig is megvédte az amerikai exelnököket attól, hogy komolyan felelniük kelljen egyes döntéseikért. Azonban Trumpot számos nyomozás kísérti még elnöksége előttről, és miután 2021-től többé nem védik a Fehér Ház falai, ezekkel a kísértetekkel muszáj lesz megbirkóznia.

>>>Itt találja a Telex legfrissebb híreit<<<

New Yorkban a legforróbb a talaj

A Washington Post által megkérdezett jogászok szerint a legveszélyesebbnek a Trump cégbirodalma ellen folyó New York-i nyomozások tűnnek, melyeket Cyrus Vance Jr. (a néhai befolyásos diplomata fia) manhattani kerületi ügyész, illetve Letitia James, New York állam főügyésze indítottak – utóbbi mondjuk nem büntetőügyben. Ezekről a nyomozásokról viszonylag keveset tudni, fejleményeikről az amerikai sajtó leginkább a bíróságokra beadott adatszolgáltatási és meghallgatási kérvényeikből tud következtetni – ezek a kérvények ugyanis nyilvánosak.

Pénteken is érkeztek arról hírek, hogy a manhattani ügyészség többeket meghallgatott a Trump Organizationnek hitelező banknál és a cégbirodalommal dolgozó biztosítónál.

A bírósági iratokból összecsipegetett információmorzsák alapján úgy tűnik, hogy a hatóságok azzal gyanúsíthatják Trumpot, hogy félrevezette az adóhatóságokat, a bankokat és üzletfeleit, de eddig egyetlen ügyben sem sikerült még elegendő bizonyítékot összegereblyézni a vádemeléshez.

Micheal Cohen, Trump volt ügyvédje 2019 februári meghallgatása, és az ott bemutatott fotó az egyik kiállított csekkről – Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images

A nyomozás egyik kiindulópontja a Stormy Daniels egykori pornósztár és Karen McDougal volt modell még a 2016-os választási kampány idején megvásárolt hallgatása – a keresztény fundamentalista felekezetek és gyülekezetek által támogatott Trump az ügy alapján 2006-ban mindkettőjükkel megcsalta a közös gyereküket, Baront épp világra hozó Melania Trumpot. A nyomozóhatóságot természetesen nem az ügy erkölcsi vonatkozásai érdeklik, hanem az, hogy a Trump-cégcsoportból kiutalt hallgatási pénzekkel az akkori elnökjelölt megsérthette-e a kampányfinanszírozási szabályokat. A hatóságok számára azonban a Trump egykori bizalmasa, a 2016-os elnökválasztási kampányra tett orosz befolyást vizsgáló Robert Mueller különleges ügyész által megtört, és egyfajta pentitóként mindent kitálaló Michael Cohen ügyvéd vallomása csak a kiindulópont, ők a pénz útját követve akarják feltárni a Trump Organization esetleges törvénysértő gyakorlatait.

Márpedig ahogy az Trump kiszivárgott adóbevallási dokumentumaiból is felsejlik, van miben vájkálniuk. Nem véletlen, hogy egy nyáron beterjesztett, Trump személyes és céges adópapírjaira kiterjedő adatszolgáltatási kérelemben a manhattani ügyészség úgy fogalmazott, hogy a Trump-cégcsoportnál „felmerül a törvények kiterjedt és rendszeres megsértésének lehetősége”.

A vádhatóságok érdeklődése nemcsak az elnökre, hanem családjára is kiterjed. Lánya, Ivanka Trump nem csak az adóbevallások miatt került célkeresztbe (üzemeltetési költségként számolja el a fodrászát), Washington kerületi ügyészi hivatala öt órán keresztül faggatta arról, az apja 2017-es beiktatási ünnepségét szervező bizottság miért bérelhetett ki túlárazott szobákat a Trump Hotelben, nagyjából egymillió dollárral megrövidítve az adófizetőket. Egyik fiát, Eric Trumpot is meghallgatták a New York-i nyomozók apja ingatlanügyleteivel kapcsolatban.

Az elnök jogi csapata eddig ebben az ügyben is leginkább az időt húzta (egyes kulcsdokumentumok visszatartásával egészen a legfelsőbb bíróságig elmentek), de most, hogy Trumpot nem terhelik majd az elnöki teendők, valószínűleg a nyomozások is felpörögnek; a feltételes módot az indokolja, hogy magáról a menetrendről semmit nem tudni.

Trump New Yorkban, mely szülővárosa, egészen a legutóbbi időkig a lakhelye, és a mai napig is vállalkozásainak székvárosa, személyesebb ügyekben is megégetheti magát. Ugyanis hivatalából távozva új sebességfokozatra kapcsolhat két nő ellene emelt vádja: E. Jean Carroll egykori újságíró szerint Trump a kilencvenes évek közepén erőszakot követett el vele szemben, Summer Zervos restaurátor, és Trump „The Apprentice” nevű sikerember-kiválasztó valóságshowjának egyik szereplője pedig azzal vádolja az elnököt, hogy 2007-ben egy megbeszélés ürügyén akarata ellenére megcsókolta, és megfogdosta őt.

Ugyan Trump – aki a 2016-ban kiszivárgott Access Hollywood-felvételeken arról beszélt, hogy minden olyan nőnek, aki tetszik, „meg kell ragadni a pináját” – eddig már 26 zaklatási vádat úszott meg, és a két zajló ügyben is mindent tagad, de elnöksége végével újult erővel követelhetik E. Jean Carroll ügyvédei a DNS-vizsgálatot.

Summer Zervos a Trump elleni ügy tárgyalásán 2017 decemberében – Fotó: Barry Williams / Pool / AFP

A volt amerikai elnökök nem szoktak bíróság elé kerülni

Trump két dologban reménykedhet: az egyik az, hogy eddig minden ellene indított jogi természetű támadás elől ki tudott siklani, a New Yorker összesítése alapján eddig megúszott

  • 1 elnöki vádeljárást,
  • 2 válást,
  • 6 csődeljárást,
  • 26 szexuális zaklatási vádat
  • és nagyjából 4000 egyéb peres eljárást.

Trump ellen nehéz bizonyítékot gyűjteni, mivel – ahogy azt Michael Cohen vallomásaiból tudjuk – Trump soha nem ad írásos utasításokat, nem küld szöveges üzeneteket, nem ír emaileket, és még szóban is csak célozgatni szokott arra, mit is szeretne elérni.

A másik pedig az, hogy az amerikai politikai- és jogi gyakorlat a békés hatalomátmenetet, a politikai vendetták elkerülését sokkal fontosabbnak tartja az igazság szolgáltatásánál. Az elnöki hatalom 231 éves története alatt még egyetlen távozó elnök ellen sem indult meg vádeljárás, utódja, Gerald Ford elnöki kegyelmének köszönhetően még Richard Nixon is megúszta a Watergate-botrányt – miközben 29 beosztottjának bíróság elé kellett állnia, közülük többen is letöltendő büntetést kaptak.

Azonban Trump kétes üzleti múltja, az elnökségére jellemző összefonódások, illetve persze a demokrata szavazók körében iránta élő ellenszenv miatt a baloldalon erős az igény a felmerülő ügyek kivizsgálására.

Trump utódja, Joe Biden saját bevallása szerint nem akarja politikai tőkéjét elődjével való csatározásokban felőrölni, és nem akarja utasítani az igazságügyi minisztériumot, hogy túrják elő Trump szövetségi szinten esetleg büntethető szennyesét – igaz, nem is áll semmilyen vizsgálat útjába. Az is felmerült, hogy a szövetségi nyomozások kizárása jó alkualap lehet abban az esetben, ha Biden csapata meg akarja olajozni az átadás-átvételi folyamat jelenleg igencsak csikorgó gépezetét.

Biden könnyen moshatja kezét, ugyanis Trump elnökségének hátralevő heteiben pont a szövetségi szinten elindított eljárások ellen biztosíthatja be magát a legkönnyebben. Az elnöki kegyelem jogával élve felmentheti korábban elítélt bizalmasait, akiket ennél fogva az esetleg az ő ügyeiben vizsgálódó hatóságok sem tudnak nyomás alá helyezni. Trump november végén kegyelemben részesítette volt nemzetbiztonsági tanácsadóját, Michael Flynnt, és egyes értesülések szerint a hatalomból való távozása előtt felpörgeti a kegyelmek osztogatását. Sőt, a New York Times szerint egy furcsa, de nem precedens nélkül álló gesztussal összes kétes ügyekben potenciálisan megvádolható családtagjának, de akár önmagának is biankó kegyelmi végzést próbálhatna meg kiállítani.

Donald Trump üdvözli Michal Flynnt 2017 februárjában egy floridai légitámaszponton – Fotó: Smith Collection / Gado / Getty Images

Megkegyelmezhet-e magának az elnök?

Trump korában leszögezte, hogy „abszolút jogában áll” előre kegyelmet adni önmagának minden később ellene emelt váddal szemben, de alkotmányjogászok között sincs egyetértés arról, hogy az amerikai elnök önmagára is kiterjesztheti-e a kegyelmet. Ez a kérdés legutóbb a Watergate-botránynál merült fel, amikor Richard Nixonnak már nemcsak a politikai bukástól, hanem a börtöntől is tartania kellett. Ekkor helyettes igazságügyi államtitkára azzal hárította el felvetését, hogy „senki nem lehet bíró saját ügyében”; azonban jogászok hozzátették: ha a Fehér Ház kinyilvánítja, hogy az elnök valamilyen okból kifolyólag ideiglenesen nem tudja ellátni teendőit, akkor a szerepét átvevő alelnök megkegyelmezhet neki. Azonban amellett, hogy egy ilyen önkegyelem – Jon Meacham elnöki hatalmat kutató történész szavait kölcsönvéve – „egy nárcisztikus elnök alkotmányos önkielégítése lenne”, nem is lenne garancia a sérthetetlenségre.

Ugyanis ez a kegyelmi jogkör hangsúlyosan a szövetségi szintű ügyekre terjed ki, azonban a Trump ellen folyó legveszélyesebb nyomozásokat kerületi, illetve tagállami szintű hatóságok indították, azaz ezekre az elnöknek jogi értelemben semmi ráhatása nem lehet. Mondjuk az eddig sem egyszerű helyzetben újabb fordulatot jelenthet az, ha az eljáró bíró vagy ügyész – mint például Michael Flynn esetében – az elnöki kegyelmet kötelező iránymutatásként fogja fel, és ejti az egész ügyet.

Nehéz azokat irigyelni, akik bele mernek állni egy Trump elleni büntetőügybe

A Trump sorsáról szóló latolgatásoknál azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a leköszönő elnök elleni nyomozások, az azokat követő esetleges vádemelések, az esetleges vádemelésekre esetlegesen megszülető elmarasztaló ítéletek nem egy légüres térben zajlanak, a szikár jogi érvek körül csak úgy örvénylik a pártpolitikai magma, mely a választások óta eltelt több mint egy hónap alatt sem hűlt még ki. Egy volt amerikai elnök megvádolása vagy elítélése is nehezen feloldható dilemma elé állítja az illetékeseket:

  • Egyfelől ha esetleg bűnösségére utaló bizonyítékok ellenére sem történik semmi, akkor annak az az üzenete, hogy ebben az országban az elit mindent megúszhat. Ráadásul ha pont a hatalomból való távozással állítanák le a Trump ellen indított eljárásokat, azzal beismernék, hogy az eljárást nem elsősorban jogi, hanem politikai motivációk miatt indították.
  • Ha viszont Trumpot vád alá helyezik, netán elítélik, akkor azt tízmilliók fogják – a legszilárdabb bizonyítékoktól függetlenül – úgy értelmezni, hogy Trumpnak és az őt támogató összes konteó-üzenetnek igaza volt: mégiscsak boszorkányüldözés folyik ellene, mégiscsak sikerrel járt az elit, a „mocsár” aknamunkája. Ehhez az is hozzátartozik, hogy az elmúlt hetek felfokozott hangulata miatt felmérések szerint a republikánus szavazók háromnegyede nem gondolja, hogy Biden tisztességen nyerte meg a választást.

Trumpot a hitelezői is fenyegethetik

Viszont a távozó elnök nem csak a kellemetlen – bár ahogy az az elmúlt években kiderült, politikai szempontból lényegtelen – perek miatt aggódhat, saját anyagi helyzete sem éppen rózsás.

Ahogy az már a sokéves huzavona után szeptember végén nyilvánossá vált (a New York Timeson keresztül kiszivárogtatott) adóbevallásaiból kiderült, 2024-ig cégeinek több mint 300 millió dollárnyi olyan hitelt kell törlesztenie, melyért személyesen vállalt kezességet. Ráadásul a Financial Times számításai szerint Trump hotelbirodalmának – melyet a lobbisták tömeges foglalásai sem tudtak megvédeni a koronavírus-járvány hatásaitól – is pont ebben az időszakban kéne előteremtenie 900 millió dollárt hitelei visszafizetésére.

És bár az amerikai elnökök beszédeikkel, emlékirataikkal akár több tízmillió dollárt is meg tudnak keresni, miután távoztak a hatalomból, és Trump eddig sem volt szégyenlős, ha nevét zoknikra kellett nyomtatni, ekkora összeg kevés lesz az adósságok törlesztésére. Új bombaüzlet pedig egyelőre nem látszik a horizonton; a régóta híresztelt Trump News Network beindításáról sincs újabb hír, pedig egy saját csatornával – hacsak nem lanyhul az iránta való érdeklődés – Trump valóban tízmilliónyi nézőt ránthat át a Fox Newstól. Arról viszont itt írtunk részletesen, hogy ennek komoly politikai ára lehet egy esetleges 2024-es elnöki indulása esetén.

Trump támogatója gyűjt pénzt a „választási eredmények megvédésére” 2020. november 8-án – Fotó: Paul Hennessy/SOPA Images / LightRocket / Getty Images

Mondjuk Trump egyelőre ügyesen feji meg saját szavazóit: rajongótáborrá összekovácsolódott szimpatizánsainak mutatóujját nem nehéz a „Donate” gombra vezetni; eddig több mint kétszázmillió dollárt dobtak össze Trumpnak a „választási eredmények megvédésére”, és miután ez a cél hamarosan okafogyottá válik, az adomány nagy részét át lehet folyatni egy másik pénzalapba (jelezték előre is, hogy az adakozások egy részét bevallottan a kampányának más tartozásainak és kiadásainak fedezésére szánták). Egyesek szerint ez az összeg alapozhatja meg a következő elnöki kampány tábori pénztárát, de ha megnézzük a szintén sokat pereskedő, és az elmozdítására intézett eljárást szintén túlélő Bill Clintonnak az ügyvédi költségeit, akkor esélyes, hogy ezt a pénzt tényleg az utolsó centig elvihetik a Trump ellen indított perek.

Miután ha Trumpról van szó, semmilyen forgatókönyv nem tűnik igazán valószínűtlennek, meglehetősen tekintélyes lapokban is meglehetősen meredek feltételezések is napvilágot láttak arról, hogyan próbálhat megmenekülni a távozó elnök az anyagi csődtől. Eszerint Trump béna kacsaként nemzetbiztonsági kockázattá vált, mivel némi szívességért, esetleg pénzért cserébe elnöksége hátralevő heteiben feloldhat a titkosítás alól olyan dokumentumokat, melyek tartalmára nagyon kíváncsi az orosz hírszerzés, netán áldását adja csúcskategóriás, eddig féltve őrzött fegyverrendszerek Öböl-országokba történő exportjára.