Az eltérő vakcinák magyarázhatják, hogy arányaiban sokkal több magyar oltott fertőződik meg, mint amerikai

Régóta várt adatok kaptak nyilvánosságot a múlt héten a koronavírus elleni vakcinák magyarországi hatékonyságáról. Azzal együtt, hogy ezek is demonstrálják az oltások hasznát a járvány elleni küzdelemben, szembetűnő, hogy a magyar adatok alapján a vakcinák jóval kisebb mértékben csökkentik a megfertőződés és a halálozás kockázatát, mint ami az amerikai adatokból látszik.

Ebben a cikkben végigvesszük, mit lehet tudni ennek a különbségnek az okáról. Kiderül többek között, hogy

• a friss magyar adatok alapján itthon az oltottak kisebb eséllyel kerülik el a fertőzést és a halálozást, mint az Egyesült Államokban;
• tavaszi magyar adatok alapján úgy tűnt, hogy kizárható, hogy ez a különbség a két országban használt eltérő vakcinákra lenne visszavezethető, de ezekről az adatokról kiderült, hogy a közzétett formában használhatatlanok voltak;
• ősz eleji adatokból már az látszik, hogy a Pfizer–BioNTech- és a Moderna-vakcina épp ugyanolyan hatékony nálunk, mint az Egyesült Államokban;
• bár a friss adatok nincsenek vakcinatípusokra lebontva, a fentiek alapján az alacsonyabb magyarországi vakcinahatékonyság oka a többi vakcina gyengébb teljesítményében lehet keresendő;
• nagy szükség lenne arra, hogy vakcinatípusokra lebontva is megismerhetők legyenek a magyarországi adatok, de nem olyan formában, ahogy azt a kormány tavasszal lehetővé tette, hanem szakmailag értelmezhető módon.

Mintha Amerikában jobban működnének a vakcinák

Mára szabad szemmel is jól látszik, hogy a vakcinák milyen nagy szerepet játszanak a koronavírus-járvány enyhítésében, elég ehhez megnézni a negyedik hullám alatti halálozás különbségét a magas és az alacsony átoltottságú országokban. Itt vannak erről például az Our World in Data vonatkozó ábrái két uniós szélsőség, Portugália és Románia példájával:

A vakcinák való világbeli hatékonyságának mérése kulcsfontosságú, hogy lássuk, pontosan milyen mértékű védelem várható a járvány elleni harc legfontosabb védvonalától, és ez hogyan viszonyul a vakcinák klinikai vizsgálatok során, azaz sokkal sterilebb körülmények között mért hatásosságához.

A folyamatos, transzparens monitorozás – mint amilyen például a heti rendszerességű nagy-britanniai – azért is fontos, hogy lássuk a védőoltások hatásának időbeli gyengülését, illetve az új variánsok elleni védelem alakulását. A jövőbeli beszerzések szempontjából sem mindegy, egymáshoz képest hogyan teljesítenek a különféle gyártmányú vakcinák.

Bár Európa és a világ számos országa rendszeresen tesz közzé erre vonatkozó adatokat és elemzéseket,

a magyarországi vakcinahatékonyságról nincs átfogó képünk, mert a kormány és az illetékes szervek a szakértők és a média folyamatos kérése ellenére nem tettek még közzé erre vonatkozó, átfogó adatokat.

Az ezzel kapcsolatos kommunikáció is ellentmondásokkal teli. Egészen a múlt hétig csak három kivétel volt ez alól:

• Április végén a kormány közzétett egy kontextus nélküli számokból álló vakcinatáblázatot az oltottak megbetegedési és halálozási adatairól, de ez szakmailag súlyosan problémás volt, számos szakértő éles kritikával fogadta, és politikai üzenetek megtámogatásán kívül másra nem volt alkalmas.
• Június elején kiadták ennek a táblázatnak a frissített változatát – illetve Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beolvasta a számait egy kormányinfón –, de ezzel pontosan ugyanaz volt a probléma, így érdemi következtetést ebből sem lehetett levonni.
• Szeptember elején az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) a 444 egyik olvasójának adatigénylésére válaszul, váratlanul kiadta az oltottak megfertőződésére, kórházba kerülésére és halálozására vonatkozó adatokat, jóval részletesebben, mint amit akár előtte, akár azóta közölt bármilyen állami szerv. Ezeknek az adatoknak az érdekessége, hogy ellentmondanak annak, amik a kormány vakcinatáblázataiban szerepeltek. (Erre még visszatérünk.)

Ezeken kívül eddig csak elcsepegtetett adatfoszlányok és ad hoc statisztikák láttak napvilágot, amelyekkel nem igazán lehet mit kezdeni. A múlt csütörtöki kormányinfón például Gulyás Gergely – miután felhívta a figyelmet a sajtó felelősségére abban, hogy az adatokat korrekt módon, kontextusukban mutassák be – azt mondta, „kilencszer-tízszer legalább, de lehet, hogy százszor nagyobb az esélye a betegség súlyos következményeire annak, aki nincs beoltva, mint annak, aki be van oltva.”

Ugyanazon a napon, de már a kormányinfó után azonban fordulat állt be:

a járvány kezdete óta első alkalommal ismerhettünk meg érdemi, szakszerűen elemzett és kontextusukban tálalt magyar vakcinahatékonysági adatokat.

Ezeket Oroszi Beatrix, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának megbízott igazgatója, a kormánynak tanácsot adó Járványmatematikai Modellező és Epidemiológiai Elemző Munkacsoport tagja szolgáltatta egy szakmai konferencián tartott előadásában. A legfontosabb megállapítások:

• Az oltatlanok kétszer nagyobb eséllyel fertőződnek meg, mint az oltottak. (Ennek vizsgálatához az igazolt fertőzöttek közötti átoltottságot vetették össze a teljes népességen belüli átoltottsággal. Oltottnak azt tekintették, aki legalább 14 nappal a teljes védettséget adó oltása után betegedett meg.)
• Az oltatlanok ötször nagyobb eséllyel halnak meg fertőzés esetén, mint az oltottak.
• A vakcinák hatása idővel csökken: a fertőzés elleni védelem 80-90 százalékos szintről indulva jutott el arra az 50 százalék körüli szintre, amit a kétszeres kockázat százalékban kifejezve jelent.
• Látványos viszont a harmadik oltás hatása a csökkenésnek indult védelem visszaépítésében.

Ebből nekünk most az első két pont az igazán érdekes, azaz hogy az oltatlanok kockázata a fertőzésre kétszeres, a halálozásra ötszörös az oltottakéhoz képest. Ezek a számok jól összevethetők a hasonló amerikai adatokkal, amelyek szerint a delta variáns június végi dominánssá válását követő hónapban az oltatlanok megfertőződési kockázata ötször nagyobb, a halálozási kockázatuk pedig tizenegyszer, mint az oltottaké. Augusztusban az otlatlanok esélye a megfertőződésre 6,1-szeres, a halálozásra 11,3-szoros volt.

A magyar és az amerikai adatok közötti jelentős különbség nem újdonság, már a kormány két vakcinatáblázata alapján is megállapítottuk, hogy akkora többlet mutatkozik az amerikai adatokhoz képest, amit látszólag semmi nem indokol.

Felmerül a kérdés, hogy mi ennek a különbségnek az oka. Ahhoz több és részletesebb adatra lenne szükség, hogy ezt nagy biztonsággal megválaszoljuk, de ennek hiányában is érdemes visszafejteni, hogy a korábbi adatközlések alapján milyen magyarázat lehet életszerű.

Magyarázhatják-e a különbséget a keleti vakcinák?

Elsőre erre gondolhatnánk, hiszen ez a legkézenfekvőbb különbség a magyar és az amerikai oltási program között, és a kínai vakcinával kapcsolatban merültek is már fel kételyek. Valójában azonban nemcsak a két keleti vakcina – a kínai Sinopharm oltása és az orosz Szputnyik V –, hanem az AstraZeneca vakcinája is említést érdemel, hiszen ezt sem használják az Egyesült Államokban. A korábbi adatok arra utaltak, hogy ez a magyarázat kizárható, de mint kiderült, a helyzet nem ilyen egyszerű.

Már a vakcinatáblázatok idején is látszott nagyságrendi különbség a magyar és az amerikai áttöréses (az oltás ellenére bekövetkező) halálesetek között, de mivel akkor a kormány vakcinatípusra lebontott adatokat közölt, közvetlenül össze lehetett hasonlítani azokat a vakcinákat, amelyeket az Egyesült Államokban és nálunk is egyaránt használnak. Három ilyen vakcina van, de mivel a Janssen-vakcina mindkét országban elhanyagolható részét teszi ki az összes beadott oltásnak (az Egyesült Államokban 3,67, Magyarországon 1,75 százalékát), lényegében a Pfizer–BioNTech- és a Moderna-vakcináról van szó.

Mivel a nagyságrendi különbség a vakcinatáblázatok adatai alapján akkor is megmaradt, ha csak ezt a két vakcinát vettük figyelembe, kijelenthető volt – és ki is jelentettük –, hogy az eltérő vakcináknak nagy valószínűséggel nincs közük ehhez a különbséghez. Azóta azonban több dolog is történt: előbb az Okfő adta ki az adatait szeptember elején, majd múlt héten a kutatói elemzés is nyilvánosságra került a hazai vakcinahatékonyságról. Ezek együttesen más megvilágításba helyezték a kérdést.

Az Okfő által kiadott adatok legnagyobb érdekessége, hogy ellentmondtak azoknak a számoknak, amelyek korábban a kormány vakcinatáblázataiban szerepeltek.

Az áprilisi táblázat szerint december 26. – az oltási program magyarországi indulása – és április 20. között az akkori 549 190 pfizeres oltottból összesen 175 halt meg. Az Okfő adatai hosszabb időtávra, július közepéig terjednek ki, ennek megfelelően már 2 476 735 pfizeres oltottról, de ebből csak 103 halálesetről szólnak. Azaz három hónappal később, négy és félszer több oltottból több mint 40 százalékkal kevesebb halálozást rögzítenek. Vajon mi történt az eltűnt 72 halálesettel, illetve azokkal, amelyek április és július között történhettek? (És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy a második, júniusi táblázatban már 268 pfizeres haláleset olvasható.) Miért szerepeltek a vakcinatáblázatok adataiban ennyire más számok?

A választ a kormány adhatná meg, de a vizsgálat módszertanáról és részleteiről semmilyen információt nem közöltek a számok mellett, hiába érdeklődtünk, választ sem kaptunk, így csak közvetett jelek alapján lehet találgatni (ami már önmagában is figyelemre méltó jelenség ilyen fontos adatok esetében). A legvalószínűbb magyarázat az lehet, ami a vakcinatáblázat szövegének megfogalmazása alapján már a kiadásakor is gyanítható volt: nem vették figyelembe, hogy a második adag után el kell telnie legalább két hétnek, hogy kialakulhasson a teljes védettség. Az Okfő által kiadott adatok számoltak ezzel (ahogy az amerikaiak is), így ez magyarázhatja, miért lett az áprilisig regisztrált 187 pfizeres és modernás halálesetből július közepére 118.

A két adat közötti eltérés olyan ellentmondás, ami erős kételyeket ébreszthet az amúgy is ritkás és kevéssé transzparens adatszolgáltatás megbízhatóságával kapcsolatban. Ez különösen káros egy olyan helyzetben, amikor az oltási program egy helyben toporog, mert a vakcinák iránt bizalmatlan oltatlanokat sehogy sem sikerül meggyőzni arról, hogy beoltassák magukat.

De a cikkünk szempontjából azért is fontos ez az ellentmondás, mert jelentős hatással van a vakcinák hatékonyságának kiszámítására is. Ezért érdemes összehasonlítani, hogy ezekkel a szeptemberben kiadott számokkal hogy néz ki a magyar és az amerikai vakcinahatékonyság közötti különbség a mindkét országban használt vakcinák esetében.

Ez a különbség, úgy néz ki, nyomtalanul eltűnt.

Ha megnézzük, hogy az Okfő számai alapján a Pfizer–BioNTech- vagy Moderna-vakcinával oltottak hány százaléka halt meg koronavírus-fertőzésben, egészen hasonló arányt kapunk, mint az Egyesült Államokban:

• Az amerikai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) november eleji adatai szerint 189 millió oltottból 10 857 halt meg, ami 0,0057 százalékos arány.
• Az áprilisi vakcinatáblázat szerint 549 190 pfizeres oltottból 175 halt meg, ami 0,032 százalék, tehát egy nagyságrenddel nagyobb.
• Az Okfő adatai szerint viszont 2 476 735 pfizeres oltottból 103 halt meg, ami már csak 0,0042 százalék, azaz nagyságrendileg megegyezik az amerikai adattal.
• Ha az Okfő adataiban a modernás oltottakat is hozzávesszük a pfizeresekhez, és 2 809 869 oltottból 118 halálesettel számolunk, ugyancsak 0,0042 százalékot kapunk.

(Módszertani eltérés, hogy a CDC legalább 14, az Okfő legalább 21 nappal a második adag utáni áttöréses esetekkel számolt, de ez a különbség az arányok érzékeltetésében nem számottevő.)

Valójában persze ez a papírforma. Bár azonos vakcinák esetén is lehetnek különbségek az áttöréses halálozásban az adott ország aktuális járványhelyzete, a népesség általános egészségi állapota, az egészségügyi rendszer felkészültsége és hasonló tényezők miatt, semmiképpen sem olyan nagyságrendűek, mint amit a kormány áprilisi vakcinatáblázatainál láttunk.

Azzal azonban, hogy a kormány vakcinatáblázatának a számai a jelek szerint nem állnak kifejezetten szoros kapcsolatban a valósággal – szerencsére, hiszen az a valóságosnál sokkal durvább halálozási arányt jelentene –, még egy dolog következik. Az, hogy hiába tűnt úgy tavasszal, mégsem zárható ki, hogy a keleti vakcinák és az AstraZeneca oltása magyaráznák az amerikai és a magyar vakcinahatékonyság között a múlt héten bemutatott adatokban újra felbukkant különbséget.

Részletesebb adatokra lenne szükség

A vakcinatáblázatok és az Okfő-adatok közötti ellentmondásnak tehát az ad különösen nagy súlyt, hogy a múlt héten frissen közzétett adatokban újra jelentős különbözet mutatkozik az amerikai adatokhoz képest. Míg azonban a korábbi vakcinatáblázatokról az Okfőnek hála bebizonyosodott, hogy megbízhatatlanok, a múlt héten bemutatott elemzés módszertani helyességéhez nemigen fér kétség. Ezúttal nem egy kontextus és szerzők nélküli táblázatról, hanem elismert szakemberek munkájáról van szó, amelynek a módszertanát is részletesen ismertették a múlt heti konferencián.

Bár fentebb a halálozási arányokban tapasztalt különbségekre koncentráltunk, a friss magyar adatok esetében érdemesebb a fertőzöttek arányaira összpontosítani, mert ez statisztikailag megbízhatóbb adat. Ennek az az oka, hogy míg fertőzöttből sok van, ezért pontos becslések végezhetők, halálesetből az elemzést megelőző hónapokban szerencsére kevés történt, kis elemszámnál pedig nehezebb pontosan megbecsülni a halálozás elleni védőhatást.

A frissen megismert magyar adatok szerint tehát az oltatlanok kétszer nagyobb eséllyel fertőződnek meg, azaz az oltások összesített hatása a megfertőződés ellen átlagosan 50 százalék körüli. Az amerikai adatok szerint az oltatlanoknál ez a kockázat az oltottakénak az ötszöröse, ami 80 százalékos hatékonyságot jelent a megfertőződés ellen. Ez a védelem az amerikai adatok szerint is jelentősen csökken a második adag után 5-6 hónappal – sokkal nagyobb mértékben, mint a vakcinák elsődleges funkcióját jelentő súlyos betegség elleni védelem –, de így is magasabb szinten marad, mint a magyarországi adatok szerint.

Ha elfogadjuk azt a meglehetősen valószínű feltevést, hogy az amerikai oltási program nagy részét is kitevő Pfizer–BioNTech- és Moderna-vakcina Magyarországon is van olyan hatékony, mint bárhol máshol, akkor

az összesített hatékonyságban tapasztalt különbség logikailag csak úgy jöhet ki, ha ezt a többi vakcinatípus teljesítménye lefelé húzza.

A vakcinatípusokra lebontott adatok nélkül azonban nem lehet biztosan tudni, hogy ez az átlag hogyan jött ki. Azaz voltak-e számottevő különbségek az egyes vakcinatípusok között, volt-e, amelyik ennél az átlagnál jelentősen jobban vagy rosszabbul teljesített. Az elemzés készítőinek minden bizonnyal lehet hozzáférésük olyan adatokhoz is, amelyek alapján vakcinatípusokra lebontva is látható lenne, mennyi áttöréses fertőzés történt Magyarországon, de ilyet nem tettek közzé. Márpedig ez kulcsfontosságú információ lenne nemcsak a vakcinák és az oltási kampány eredményességének a pontosabb megítélésében, de a jövőbeni tervezés szempontjából is.

Gulyás Gergely a múlt heti kormányinfón azt ígérte, akár már ezen a héten előállhat ilyen adatokkal: „Azt kértük az NNK-tól, hogy valamennyi oltóanyagra vonatkozóan legyen hatékonysági mutató, és akkor azt egyszerre nyilvánosságra fogjuk hozni. [...] Azt szeretnénk, hogyha ezek az adatok is összegyűjtve meglennének, és nyilvánosságra hozhatóak lennének. [...] Egyetértek az igénnyel, és természetesen, mondom, azt kértük az NNK-tól, hogy ezeket átfogó jelleggel, valamennyi kórházra vonatkozóan állítsuk elő, hozzuk nyilvánosságra, vegyük figyelembe az egy oltást, két oltást, harmadik oltást is, és legyen megismerhető” – mondta.

A miniszter által emlegetett Nemzeti Népegészségügyi Központnak (NNK) – az Okfőhöz hasonlóan – néhány hete mi is küldtünk közérdekű adatigénylést a vakcinahatékonysági adatokért, de azt a választ kaptuk, hogy a fertőzöttek, kórházba, intenzív osztályra, lélegeztetőgépre kerültek és meghaltak oltottsági arányait tekintve nem minősülnek adatkezelőnek. Ehhez képest a múlt héten küldtek hasonló adatokat egy másik adatigénylésre (azt viszont abban a formában bár ne tették volna). Reméljük, Gulyás Gergely nagyobb sikerrel jár, és a vakcinákra bontott hatékonysági adatok is megismerhetővé válnak, méghozzá ezúttal hiteles, tudományosan megalapozott és értelmezhető formában.