Orwellt is megszégyenítő módon tussolta el a koronavírus-járványt a kínaiak fizetett trollhadserege
2021. január 15. – 10:35
frissítve
![Orwellt is megszégyenítő módon tussolta el a koronavírus-járványt a kínaiak fizetett trollhadserege](https://assets.telex.hu/images/20210113/1610537160-temp-Lmjaeo_hero-normal:xl.jpg)
Bár az elmúlt időszakban több kínai várost is le kellett zárni az új, belföldi eredetű koronavírus-mutáns megjelenése miatt, az továbbra is egyértelmű, hogy Kína tavaly nyár óta az újra meg újra felbukkanó gócokat rendkívül gyorsan leküzdve sikeresen tartja féken a járványt. Az ilyen szintű kontrollt sok ország irigyelheti tőlük, de azt nehezen lehetne mondani, hogy a kezdetektől fogva ilyen jól kezelték volna a helyzetet.
Annyira nem, hogy tavaly ilyenkor a járvány kezelése olyan mértékű közfelháborodáshoz vezetett, amit még Pekingnek sem volt könnyű leküzdenie.
Az emberek dühe persze végül nem vezetett komolyabb változásokhoz az országban, és bár a párt bizonyos tekintetben fejet hajtott a népharag előtt, a gyeplőt azért így is hamar visszarántotta. Hogy milyen hamar és mennyire erősen, azt több ezer kiszivárgott fájl és dokumentum bizonyítja, melyek alapján a katasztrófa megfékezéséhez a kormánynak Orwell 1984-ébe illő módszereket kellett bevetnie ahhoz, hogy ne csússzon ki teljesen a kezük közül az irányítás.
Felpörög a gépezet
Mikor 2019 decemberében diagnosztizálták az első koronavírusos eseteket a kínai Vuhanban, nagyjából ugyanaz játszódott le az országban, mint a 2002-2003-as, világszintű pánikot kiváltó SARS esetében. A hatóságok eleinte ragaszkodtak ahhoz, hogy kézben tartják a helyzetet: rémhírterjesztésért vitték el azokat, akik a megbetegedésről írtak az interneten, elhallgattatták az összes, a hivatalos kommunikációval szembemenő hangot, és ami talán a legfontosabb, úgy tettek, mintha minden rendben lenne a városban.
Az első esetekről december 31-én számoltak be, ezt követően azonban továbbra is aktívan dolgoztak az ezzel kapcsolatos diskurzus visszaszorításán, egészen addig, míg január 20-án bejelentették, hogy egy nap alatt a háromszorosára nőtt a betegek száma. Ezen a ponton a kormány is ráébredt arra, hogy nem fogja tudni eltussolni az új vírust, és elkezdte komolyan venni a védekezést, illetve az ezzel kapcsolatos kommunikációt is. Az azonban a beszámolók szerint még a keményen moderált kínai internetet böngészve is egyértelmű volt, hogy az emberekben ritkán látott dühöt szabadított fel az, ahogy a hatóságok addig kezelték a helyzetet.
A cenzorok persze erőteljesen cenzúráztak minden vonatkozó diskurzust, és a vírussal foglalkozó cikkek közül is többet nyom nélkül eltüntettek. Amikor azonban a járványra az elsők között figyelmeztető, ám hamar lekapcsolt kínai orvos, Li Ven-liang meghalt a vírus okozta betegségben, az ellenállás megkapta a maga mártírját, és nemcsak a kínaiaknak, hanem a világon mindenkinek világossá vált, hogy milyen következményekkel járt az, hogy Peking megpróbálta eltussolni a készülődő járványt.
A cenzorok talán életükben először azt érezték, hogy kezdik elveszteni a kontrollt, de arra azért lehetett számítani, hogy nem meghajlanak majd a korlátozásokon is áthatoló düh előtt, hanem még feljebb pörgetik majd a cenzúrát, hogy a kormány alakíthassa ki az uralkodó narratívát. Ez pedig így is lett.
Li halála addig sosem látott kihívást jelentett, az ugyanis már ezt megelőzően is látszott, hogy hiába helyezte a közmédia a hősies orvosi helytállásra a hangsúlyt, az embereket ennyivel nem igazán lehetett megnyugtatni. Így aztán egészen új szintre emelték a tevékenységüket, és titkos parancsok alapján fejest ugrottak egy alternatív valóságba, hogy visszaszerezzék az irányítást.
![Li Ven-liangra emlékeznek a Kaliforniában az UCLA kampuszán 2020. február 15-én – Fotó: Mark RALSTON / AFP](https://assets.telex.hu/images/20210113/1610537649-temp-olLiiK_cikktorzs:xl.jpg)
Propaganda kimaxolva
Mindezt persze korábban is sejteni lehetett már, a New York Times és a ProPublica által december közepén publikált dokumentumokból azonban teljes részletességgel sejlik fel az a nagyon kifinomult, disztópiába illő rendszer, amellyel az állampártnak megfelelővé alakították a közvéleményt. A parancsokban többek közt
- megtiltották a médiának a push értesítések küldését Li Ven-liang haláláról;
- a közösségi médiában fokozatosan kivezettették a nevét a népszerű témák közül;
- és online kommentelők hordáit aktiválták, akiknek lehetőleg feltűnés nélkül kellett könnyedebb tartalmak felé terelniük a diskurzust.
Mivel Kínáról van szó, önmagában ez nem tűnik túl izgalmasnak, a dokumentumok azonban egyértelműen rávilágítottak arra, hogy mennyi háttérmunkára és koordinációra van szükség ahhoz, hogy ennyire szoros kontroll alatt lehessen tartani az internetet. A bürokráciától kezdve a hatalmas emberi erőforráson és a speciális technológiákon át egészen a közösségi oldalak és a média folyamatos megfigyeléséig egy rakás dologra van szükség hozzá, ez pedig alighanem jó sok pénzébe is kerül a kormánynak.
A dokumentumok alapján ráadásul az is egyértelműnek tűnik, hogy a már január elején is intenzíven zajló cenzúrázásnak nem csak az volt a lényege, hogy Kínában visszaszorítsa az információk terjedését, és csökkentse a pánikot. Hasonlóan fontos szempont volt az is, hogy az egyre fokozódó nemzetközi figyelem miatt a vírust külföldön is kevésbé veszélyesnek állítsák be, a hatóságokról pedig azt sugallják, hogy urai a helyzetnek. Hsziao Csiang, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem szakértője szerint Kína gyakorlatilag államilag támogatott és használt fegyverré tette a politikai cenzúrát, és olyan szintre fejlesztette, hogy nemcsak tartalmak eltávolítására tudja felhasználni, hanem akár országos szinten is képesek a segítségével bármivel kapcsolatban megalkotni a saját narratívájukat.
Ilyen rendszere pedig semelyik másik országnak nincs.
Mindez persze nem is annyira meglepő, Hszi Csin-ping kínai elnök ugyanis 2014-ben pontosan emiatt hozta létre az angolszász sajtóban Cyberspace Administration of China (magyarul nagyjából Kínai Kibertérkezelő) néven emlegetett hatóságot, amely egy szervezetben összpontosította az internetes cenzúrát, a propagandát és a digitális irányelvek más ágait. Az ügynökség mára közvetlenül a központi bizottságnak felel, ami jól mutatja, mennyire fontos a vezetésnek. A szervezet a koronavírus-járvánnyal először január elején kezdett el foglalkozni, ekkor többek közt parancsot küldtek minden hírlapnak, hogy
- csak kormányzati infók alapján dolgozhatnak, és
- nem vonhatnak párhuzamot a SARS és a titokzatos vírus között.
Az ügynökség alkalmazottainak megadott cikkeket kellett népszerűsíteniük a híraggregátorokon és a közösségi médiában. Az utasításokban még az is szerepelt, hogy pontosan mit hol kell elhelyezni a híroldalak címlapján, mennyi ideig kell ott tartani őket, és melyek azok a címek, amelyeket ki kell emelni. A címekben nem szerepelhettek olyan szavak, mint „gyógyíthatatlan” vagy „halálos”, az utazásra vonatkozó korlátozásokat nem lehetett „lezárásnak” nevezni, és ha közöltek is aggasztó cikkeket, azokat a lehető legjobban el kellett rejteni. A beszámolóknak magasztalniuk kellett a Vuhanba küldött egészségügyi dolgozók helytállását, és ami külső szemlélőként ennél sokkal furcsább, a kommunista párt tagjainak „elengedhetetlen hozzájárulását” is.
A külföldről érkező segélycsomagokról sem nagyon lehetett beszámolni, a vezetés ugyanis attól félt, hogy emiatt külföldön azt hihetnék, hogy külső segítségre van szükségük a vírus elleni harchoz. Az ügynökség emellett természetesen törölte az utcán fekvő testekről készült felvételeket, és azokat is, amelyek kórházakban készültek, és szórakoztató tartalmakkal próbálta felvidítani az otthonukban rekedt embereket.
![2020. február 7-én a vuhani kórház megerősítette Li Ven-liang halálát. Ezen a napon az AFP hírügynökség ezt a képet közölte róla közösségi médiából származó források alapján](https://assets.telex.hu/images/20210113/1610539045-temp-FgLGjm_cikktorzs:xl.jpg)
Februárban aztán Li Ven-liang halála után Hszi Csin-ping szorosabb kontrollt kért, ezt pedig meg is kapta az ügynökségtől. Mivel az orvos az online ellenállás vezéralakja lett, teljesen nem foszthatták meg az embereket a részvétnyilvánítástól, de ha úgy látták, hogy valaki túl nagy feneket kerített a dolognak, és túl sok embert ért el, arra kíméletlenül lecsaptak. Erre egyébként az utasításokban egy videó volt a példa, ahol Li anyja könnyek közt beszélt a fiáról, de a gyertyákat, maszkos embereket vagy csak feketeséget ábrázoló képek is elegendőek voltak ahhoz, hogy az ember bajba kerüljön. Emellett pedig a törölt tartalmakat archiváló felhasználók sem úszták meg a dolgot, sokakat letartóztattak, ha ezzel próbálkoztak.
A Hangcsouban dolgozó propagandamunkások feljegyzései alapján tényleg mindent megtettek azért, hogy kizárólag a párt nyugtató üzenete jusson el az emberekhez. Az egyik kerületben például több mint 40 ezerszer elolvasott hozzászólásokkal járultak hozzá a pánik megfékezéséhez, máshol tizenhat emberre szabadították rá a rendőrséget álhírterjesztésért, egy harmadik kerületben pedig 1500 fős különítménnyel figyeltek meg zárt csetszobákat a WeChaten.
1984 Deluxe
Ez utóbbi erős túlzásnak tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen, a szakértői becslések szerint ugyanis több százezren lehetnek azok, akik részmunkaidőben a kormány narratíváját népszerűsítő tartalmakat osztanak meg az interneten. Sokan közülük alacsony beosztású közszolgák, de egyetemistákat, sőt egyetemi tanárokat is alkalmaznak ilyen célra, a helyi önkormányzatok pedig képzéseket is tartanak, hogy biztos jól végezzék a dolgukat.
Egy ilyen népes trollhadsereggel jól látható eredményeket lehet elérni, de a kínai vezetés tényleg biztosra akar menni, az emberállományt ugyanis megfelelő szoftverekkel is felszerelik, hogy képesek legyenek szinte erőfeszítés nélkül befolyásolni a közvéleményt. A kormány egyik nagy beszállítója az Urun nevű cég, amelynek a termékeivel az online trendek követése mellett lehetőség nyílik a cenzúra összehangolására, illetve a közösségi oldalakon létrehozott kamuprofilok menedzselésére is.
Az Urun egyik programja segítségével például nemcsak lájkokkal lehet elárasztani bizonyos posztokat, a vezetők könnyen osztogathatnak külön feladatokat a kommentelőknek is. Az ő munkájukat számon is tartja, és ez alapján állapítja meg, hogy mennyi pénzt kell nekik fizetni – Hangcsouban egy 400 karakternél hosszabb eredeti bejegyzés 25 dollárt (7400 forintot) ér, egy negatív hozzászólás jelentése 25 centet, egy megosztásért pedig egy cent üti a markukat. A cég emellett videójátékokra hasonlító programokat is gyárt a játékos cenzúrához, van például egy olyan alkalmazásuk, amely piros és kék csapatra osztja a felhasználók egy csoportját, akik aztán egymás ellen harcolnak, a győztes pedig az lesz, aki népszerűbb posztokat tud írni.
![2020 februárjában egy kelet-kínai város kórházában önkéntes pakisztáni orvos képeket posztol munkájáról egy koronavírus-mintavételi ponton – fotó: Xinhua/Weng Xinyang / AFP](https://assets.telex.hu/images/20210113/1610540609-temp-pLJCdf_cikktorzs:xl.jpg)
Különféle kulcsszavakra is lehet szűrni az Urun egyik alkalmazásával, így könnyen meg lehet találni azokat a tartalmakat, amelyekben károsnak ítélt kifejezések szerepelnek – Hangcsouban tavaly év elején ilyen volt például a tüdőgyulladás vagy a vírus. Ezek külön-külön is ijesztőnek tűnnek, együttesen viszont olyan mértékű kontrollt tettek lehetővé, ami tényleg orwelli állapotokat idézett. Mindezt jól jellemzi, hogy a rendes kerékvágásba való visszatérés gyakorlatilag nem jelentett mást, mint hogy az ügynökség visszatért a hagyományos problémákhoz az emberek megfigyeléséről szóló jelentéseiben.
Közelebb az igazsághoz
Mivel Kínában április környékére a vírus terjedését is sikerült megfékezni, nem is igazán volt semmi, ami megakadályozhatta volna a visszarendeződést, azaz a hatalmi kontroll visszaállását az online térben. Az azonban mégis beleköpött az ügynökség levesébe, hogy májusban hirtelen online elérhetővé váltak a közvéleményt elemző jelentések.
Erre válaszul aztán nemes egyszerűséggel kitörölték a belső adatbázisból a jelentéseket, és vegytiszta cinizmussal megígérték, hogy a jövőben tesznek arról, hogy ne szivároghassanak ki ilyen, a társadalomra nézve káros adatok az internetre.
Az ügynökség azóta a jelek szerint inkább arra fókuszál, hogy megpróbálja összezavarni a külföldi közvéleményt és lerázni Kínáról a járvány kirobbantásának felelősségét. Az ország a felelősségüket firtató szervezetek és nemzetközi vezetők kereszttüzében is végig makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy nem követett el hibát, és mióta megfékezték a maguk járványát, látványos segítségnyújtási akciókkal próbálták meg jobb színben feltüntetni magukat.
Emellett egyre inkább igyekeznek azt a narratívát előtérbe helyezni, mely szerint nem is Vuhanban jelent meg először a koronavírus, illetve hogy a fagyasztott élelmiszerek csomagolása nagy szerepet játszott a terjedésben. A mostani kampánnyal befelé egyértelműen egy erős és sikeres Kína képét sulykolják, amely fantasztikusan kezelte a járványt, a globális közösséget pedig alighanem el akarják bizonytalanítani azzal, hogy a tényekből politikailag kényes, vitatott kérdéskört kreálnak.
Persze ha Kínában tényleg hisznek abban, hogy nem tőlük ered a vírus, azt könnyen be is bizonyíthatnák egy független vizsgálat segítségével, ám ezeket a kísérleteket eddig rendre megpróbálták megakadályozni. A WHO szakértői tavaly februárban jártak már Vuhanban, de a vírus elszabadításáért felelősnek tartott piacra nem engedték be őket. Később aztán felmerült egy újabb csoport kiküldése, de ennek egyeztetése talán még a vártnál is jóval körülményesebben zajlott.
Hétfőn aztán kiderült, hogy csütörtökön mind a tíz kutató megérkezhet Kínába, és kezdetét veheti a küldetés, melynek célja, hogy azonosítsák a vírus eredeti hordozóját, valamint azokat a lehetséges módokat, ahogy a koronavírus állatról emberre terjedhetett. A kutatóknak valószínűleg másodjára sem lesz könnyebb dolguk, de mostanra talán lecsillapodtak annyira a kedélyek, hogy eredményeket érjenek el – ha a helyi hatóságok hagyják nekik.
(A cikkhez elsősorban a Pro Publica és a New York Times közös, Leaked Documents Show How China’s Army of Paid Internet Trolls Helped Censor the Coronavirus című anyagát használtuk fel alapul.)