Törley Katalin: Lehet jókat nevetni a Kutyapárt 2019-es kampányszlogenjein, de most már máshol tartanak

• Törley Katalin, a Tanítanék Mozgalom egyik alapítója került a Kutyapárt EP-listájának második helyére.
• Szerinte az nem ront a hitelességén, hogy most tanárból politikus lett belőle.
• Nem tartja magát viccesnek, de nem is érzi, hogy neki kötelezően viccekkel kéne nekimennie bármilyen találkozásnak vagy beszédnek. A brüsszeli „Szájer-ereszhez” sem ment el a többi kutyapártossal bulizni.
• Azért a Kutyapárttal indul, mert értékegyezést lát. A pártba ettől még nem akar belépni.

Most a Kutyapárt EP-listájának 2. helyezettjeként ült le velünk beszélgetni. Egyeztetett a Kutyapárt elnökségével az interjúnk előtt?

Nem egyeztettem, de valószínűleg eljutott hozzájuk a hír, mert át szoktuk küldeni egymásnak, hogy milyen sajtómegjelenéseink vannak. Alapvetően ez is az egyik pozitívuma az együttműködésünknek, hogy nagyon autonóm vagyok, és a tanítanékos identitásommal tudok menni. Tehát csinálok, amit akarok.

Akkor arra sem gondolt, hogy a véleményüket esetleg kikérje?

Nem, mert nagyjából egyeztettünk a legfontosabb kérdésekről. Tehát ezzel nincs különösebb gond.

A Kutyapárt március 15-i rendezvényén Baranyi Krisztina azt mondta, kutyapártos tüntetéseket állítólag viccel kell nyitni, és Kovács Gergőtől is megszokott, hogy belesző pár poént az interjúiba. Ön szeretne valamilyen viccel indítani?

Nem, én nem vagyok vicces. Csak a saját humoromat tudom hozni, de ez nem is elvárás velem szemben. Ott, március 15-én, én is mondtam egy beszédet, és az sem volt vicces, de ettől még a helyén volt, még érvényes volt.

Akkor a pártnak ez a vicceskedő vonala öntől távol áll?

Nem, én azt gondolom, hogy a humor az nagyon fontos. Egyébként ezt a tanári munkámban is lényegesnek tartom, tehát isten mentsen azoktól a tanároktól, akiknek nincs humoruk. A humor sok mindenen átsegít, de nem érzem magamra nézve kötelezőnek, hogy kifejezetten viccekkel menjek neki bármilyen találkozásnak, beszédnek, vagy interjúnak.

A pártok általában a legismertebb neveiket tették az EP-listáik legelejére. Talán mondható, hogy a Kutyapárt listájának első három helyezettjéből ön a legismertebb a nyilvánosságban. Az első helyen Le Marietta van, aki korábban az Átlátszó újságírója volt, aztán a Városházának dolgozott. A harmadik helyen pedig a párt alelnöke, Juhász Veronika van. Miért nem öné lett az első hely?

Mariettát keresték meg először, és kifejezetten az első helyre kérték őt fel. Egy nagyon jó képességű jelöltről van szó, aki regionális fejlesztésben, városfejlesztésben, részvételiségben dolgozott, erre helyez hangsúlyt. Szóval szerintem egy nagyon jó jelölt. Az, hogy kinek milyen ismertsége van, az nyilván a múltjából, meg a tevékenységeiből adódik, de én elfogadtam ezt a helyzetet, és nagyon jól tudok a Mariettával együtt dolgozni. Az is jelzésértékű, hogy a Kutyapárt az európai listájának élére olyan szakembereket állított, akik nem is párttagok, de azok az ügyek, amiket mi viszünk, fontosak a pártnak. Regionális fejlesztés, városfejlesztés, oktatás. Ez kivételes a magyarországi pártrendszerben.

De éppen az nem lehet hátrányos a Kutyapártnak, hogy nem a pártemberek vannak a lista élén, hanem civil életből érkezők? Így, hogy ezzel a választók nem a párt saját arcait, vezetőit látják majd a szavazólapon.

Azt gondolom, hogy például az én arcom garancia bizonyos dolgok véghez vitelére. Másrészt nem szimbolikus jelöltek vannak, hanem valódiak. Itt nincs olyan, hogy valaki csak úgy kitűzőnek vagy dísznek van ott egy lista élén. Tehát azok, akik a Kutyapárt listáján szerepelnek, valóban kimennek majd Európába dolgozni azokért az ügyekért, amiket visznek. A pártelnökök, ismertebb személyiségek pedig az önkormányzati választáson vesznek részt.

Egyébként ön mekkora esélyt lát arra, hogy a lista második helyéről kijut az EP-be? A felmérések szerint 1 mandátumra talán biztosan van esélye a Kutyapártnak, néha mérnek másodikat is, néha nem.

Igen, a mérések fontosak, meg informatívak, de – és lehet, hogy ez közhely – nem a méréseket kell megnyernünk, hanem a választásokat. Tehát ezzel olyan nagyon nem foglalkozom. Azt tudom, hogy ez egy esélyes hely, és mindent megteszünk a bejutásomért. Azért mozgósítunk, járjuk az országot, hogy ez a második hely is meglegyen, mert fontosnak tartjuk, hogy egy civil hang, egy tanár kerüljön az Európai Parlamentbe.

A Kutyapárt már 2019-ben is indult az EP-választáson, akkor 2,62 százalékot szerzett, ami úgy 91 ezer szavazót jelent. Ön rájuk szavazott?

2019-ben az EP-választáson? Hú, nem emlékszem. Szavaztam már a Kutyapártra, de erre most egyáltalán nem emlékszem. Nyilván az van, hogy minden egyes választáson mérlegelem, hogy kire szavazzak, miközben az én politikai otthonom leginkább a Tanítanék Mozgalom. Tehát nem vagyok elköteleződve semelyik pártnak. Az, hogy a Kutyapárttal most együttműködünk, az azért van, mert tényleg van egy nagyon komoly értékegyezés, meg egy hasonló működési mód. Ők gyakorlatilag inkább mozgalom, mint párt, alulról építkeznek, és a cselekvésekre helyezik a hangsúlyt, az nagyon egybevág azzal, amit a Tanítanék is csinál nyolc éve. Lehet, hogy a felszínen a viccek látszanak, de az a szociális érzékenységen alapuló, antikorrupciós cselekvéssorozat, amit ők megvalósítottak, és az építkezésük, hogy országszerte van már nyolcezer passzivistájuk, az nagyon hasonlít arra a törekvésre, ami szerint a Tanítanék is működik. Úgyhogy ez egy elég természetes együttműködés.

Az értékegyezés szót említette. A Kutyapárt 2019-ben még azzal kampányolt, hogy Nyugat-Európában legyen ingyenes a sör, és hogy legyen egy felüljáró az ország felett. Ilyenekkel is tud még menni?

Azt gondolom, hogy ez a viccrésze. És ezek mögé kell nézni. Már akkor is szerveztek ételosztásokat, a párttámogatásokat szétosztották civil szervezeteknek és egyéni kezdeményezéseknek. És mostanra már a kommunikáció szintjén is látjuk ezeket a nagyon komoly és nagyon értékes munkafolyamatokat. Nyilván lehet jókat nevetni a 2019-es kampányszlogeneken, de most már máshol tartanak ők is, meg mi is.

Most is mondanak azért olyanokat, hogy több technót akarnak vinni az Európai Parlamentbe.

Igen, van egy csomó ilyen mondás, ami humoros és vicces, és ami azért túlmutat önmagán. A több technó, vagy hogy lehessen kutyát bevinni, az az egyéni szabadságjogokról szól, hogy mindenki úgy bontakozhasson ki, és olyan segítséget kapjon, ami szükséges a számára. Emellé pedig odatenném, hogy a Kutyapárt ténylegesen elkötelezett az európai értékek és a szociális értékek mellett.

Tervez egyébként belépni a pártba?

Egyelőre nem. Nekem a Tanítanék Mozgalom a politikai otthonom. Tehát én tanítanékos jelölt vagyok, a Kutyapárt listáján.

Pár hete elég tumultusos időszaka volt a Kutyapártnak, előbb lemondtak a társelnökök, Kovács Gergely és Döme Zsuzsanna, aztán mégsem. Ha nem ők maradtak volna az elnökök, akkor is velük indult volna az EP-választáson?

Ez nagyon nehéz pár nap volt, és nekünk is számolnunk kellett a következményekkel. Én valóban úgy gondoltam, hogy akkor van esélyünk a Tanítanék és az oktatás ügyét továbbvinni, ha ez a pártvezetés van, azzal az irányvonallal, amit elkezdtek. Szerencsére két nap alatt ezt nagyon transzparens és őszinte módon sikerült rendezniük, úgyhogy nekem ez így megnyugtató volt. Valószínű, hogy ha ez így nem történik, akkor nekünk is át kellett volna gondolnunk az indulást meg az együttműködést.

Ez akkor azt is jelenti, hogy ön azt gondolja, Kovács Gergelyék nélkül nincs Kutyapárt?

Egyelőre talán ezt gondolom. Elképzelhető, hogy fel tudtak volna utána is állni, de nagyon kevés idő volt már a választásokig. Így fontos volt, hogy ez a pártvezetés újra a helyére álljon. Ráadásul amikor mi elkezdtük az együttműködési tárgyalásokat, akkor a Gergővel, Suzival és a jelenlegi pártvezetéssel jutottunk egyezségre, úgyhogy nekünk ez nagyon fontos volt, hogy velük menjünk tovább. Ugyanakkor azt látom, hogy ez nem kétszemélyes párt, vagy egy vezető mellett álló közösség, hanem egy nagyon erős és egyre komolyabban kiépülő közösség.

Több interjúban elmondta már, hogy a Tanítanék döntött úgy, hogy részt vegyenek az EP-választáson, hogy megpróbálják magasabb szintekre vinni az oktatás ügyét. Miért önt választották ki, hogy akkor ön legyen a képviselőjelölt?

Hát, nem is tudom, hogy van-e erre igazán racionális válasz. Valahogy egyfajta evidencia volt, hogy európai szinten akkor én képviseljem a Tanítanékot. Ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy milyen ismertségem, nyelvtudásom, képességeim és kapcsolataim vannak. Tehát ez nem egy egyéni egotrip, nem egyéni ambíció, hanem a szervezetünknek az akaratát és az ügyét szeretném továbbvinni. Nem szerettem volna semmiképp azt a játékot eljátszani, amit már többször láttunk, hogy valaki politikai ambícióktól vezettetve elhagyja a maga civil közösségét, és úgy csinál, mintha egyedül lenne.

És hogy kell tanárból politikussá válni?

Erre csak azt tudom mondani, hogy nyolc éve vagyok a közéletben, és szerepelek. Egy ideig tanárként, aztán amikor kirúgtak, akkor már nem tanárként. Egyáltalán nem érzem azt, hogy bármi változna. Én ugyanaz a Törley Kata vagyok, aki kétgyerekes anya, meg tanár, meg kórusban énekel, meg csinálja a dolgait. Ami változott, az az, hogy ha engem nem rúgnak ki, ha nem lenne a státusztörvény, ha én még benne lennék a rendszerben, akkor ez nem merült volna fel. Akkor én most dolgozatokat javítanék, vagy osztálykirándulást szerveznék, vagy akármi, és nem itt beszélgetnénk. De egy olyan helyzet teremtődött meg, amikor más terepeket, más lehetőségeket kellett keresnünk, és szerintem az tök menő dolog, hogy úgy döntöttünk, nem hagyjuk, hogy a politika használjon minket, hanem hogy mi használjuk a politikát, ha kell.

Nem túl nagy ugrás ez? Lehet, hogy szakpolitizáltak, de rögtön az Európai Parlamentbe menni? Nem gondolkodtak azon, hogy előbb kicsiben kezdjék az ismerkedést a politikával, valamilyen itthoni helyi szinten?

Hát most ez a lehetőség adódott. Mivel az önkormányzatoktól elvették az oktatási intézményeket, ezért azt gondoltuk, hogy az európai szint az, ami olyan lehetőségeket ad a kezünkbe, amivel tovább tudunk lépni. Bizonyos tekintetben persze hogy nagy ugrás. Más helyszínekre fog kerülni az életem. Itt fogok ugrándozni Budapest, Brüsszel és Strasbourg között. De őszintén szólva, azzal, hogy engem kirúgtak az állásomból, olyan módon forgatták fel az életemet, hogy ehhez képest ez az ugrás semmi. Huszonhárom évig tanítottam, és egyik pillanatról a másikra veszítettem el a munkámat, csak azért, mert véleményt nyilvánítottam. És az sokkal nagyobb ugrás, vagy ha úgy tetszik, zuhanás volt. Sokkal jobban felkavarta az életemet.

Kért már tanácsot, útmutatást jelenlegi EP-képviselőktől, hogy kell ezt csinálni?

Több képviselővel találkoztam a Zöld frakció képviselői közül, meg ottani munkatársakkal is. Ők segítenek olyan kérdésekben, ahol egy kicsit elveszettnek érzem magam. Amikor a francia civilizációt tanítottam, akkor nekem meg kellett tanítanom az Európai Unió intézményeinek történeteit meg a működésüket. Tehát azt gondolom, hogy az átlagosnál többet tudok az EP működéséről, de ez még mindig nem elég.

Magyar EP-képviselőktől nem is kért tanácsot?

Nem.

Ez az első kampánya. Ki segíti?

Van a tanítanékos csapatom, egy fantasztikus csapat. Nem is tudom, hogy hányan vagyunk. Mondjuk, tízen.

Kampányfőnöke van?

Van, a tanítanékos csapatból.

És politikai tanácsadója?

Konkrétan ilyen szerepkörre címkézett emberem nincs. Vannak a csapatomban olyanok, akik már csináltak kampányt. Mindannyian nyitottak és nyitott szemmel járók vagyunk, elfogadjuk a segítséget, és kérünk is segítséget, de alapvetően a magunk erőforrásaiból dolgozunk.

Csak a Tanítanékról beszél. A Kutyapárt ebből nem veszi ki a részét?

Dehogynem. Nagyon igyekszünk összehangolni a kutyapártos és a tanítanékos kampányt, hogy legyenek összeérések. Rendszeresen egyeztetünk. A múlt heti brüsszeli utunkat a Kutyapárt szervezte, együtt mentünk oda, rendszeresen beszélek Mariettával és Juhász Veronikával is.

És milyen pénzből kampányol?

Hát, kis adományokból. Az EP-kampányra, meg az önkormányzati kampányra nincs állami támogatás. Úgyhogy annyit tudunk tenni, hogy azokat, akiknek szimpatikus a mi tevékenységünk, és akik követnek minket, azoktól kérünk, és egyébként kapunk is támogatást.

Mennyi jött be eddig?

Nem tudom. A pénzügyekkel a munkatársaim foglalkoznak, annyit tudok, hogy a kis adományok mellett talán van egy vagy két nagyobb támogatás, és ezekből tudjuk fedezni az országjárást, a szórólapok nyomtatását, azt, hogy pultot tudtunk magunknak csináltatni. Az biztos, hogy egy kampányt finanszírozni nem könnyű dolog.

Hogy marad egyébként civil szervezet a Tanítanék, ha közben ön, aki az alapítója és az arca, az Európai Parlamentben ül, politizál, a szervezet több tagja pedig az ön kampányát segíti?

Ez egy tanítanékos projekt. Ugyanakkor konkrétan a kampányhoz fűződő eseményeket és kommunikációt hermetikusan leválasztottuk, mondjuk, a hálózatépítési és egyéb tanítanékos tevékenységekről, hogy egyáltalán ne érhessen semmiféle olyan vád minket, hogy ezt a kettőt összemossuk. Tehát a Tanítanék közösségének más üzenetek mennek ki, mint annak a Facebook-közösségnek, ami az én politikusi oldalam alatt van.

Azt nem gondolja, hogy ez a nagypolitikai kikacsintás ronthat az ön és a Tanítanék hitelességén?

Én azt hiszem, hogy nem. De most visszatérek oda, amit az előbb mondtam. Én gyakorlatilag ugyanazt csinálom, mint eddig. És a hitelességem az abból a nyolcéves tanítanékos munkából és a 23 évnyi tanításból jön, ami viszont megvan nekem. Az az enyém, és én ebből táplálkozom. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik, de nagyon sokan vannak, akik ezt támogatják, és egy logikus útnak érzik.

Az előbb említette, hogy jártak kint Brüsszelben. Mielőtt kimentek, a Kutyapárt EP-listájának vezetője, Le Marietta úgy nyilatkozott, hogy elmennek a „Szájer-ereszhez” bulizni.

Igen. Én oda nem mentem el. Nekem erről külön véleményem van. Én senkinek a magánéleti bukását vagy nehézségeit nem akarom semmilyen módon ünnepelni. Bárki megteheti, hogy odamegy az ereszhez, és ott videót forgat. Engem ez különösebben nem érdekelt. Én a brüsszeli utat elsősorban ismeretszerzésre használtam fel.

Mit gondol Magyar Péterről?

Minden olyan kezdeményezés, ami valamilyen módon megrengeti ezt a betonszilárdságú igazságtalan rendszert, az jó, én azt üdvözlöm. Ettől még azt gondolom, hogy a mi utunk más. Én abban hiszek, hogy alulról szerveződve, apró munkával, cselekvéssel lehet hosszú távú eredményeket elérni, nem pedig egy csodára vagy egy vezérre kellene várnunk. De nagy kíváncsisággal figyelem, hogy mire képes Magyar Péter, és mit tud még tenni azért, hogy ez az igazságtalan rendszer egyszer csak megrepedezzen, és esetleg összeomoljon.

Ezt csak azért kérdeztem, mert neki nagy ígéretei vannak: feloszlatná a Kliket, önálló oktatási minisztériumot állítana fel, csökkentené a tanárok terheit, szabad tankönyvválasztást tenne lehetővé. Azt gondolnám, ez szimpatikus egy tanárnak.

Hát nagyon szépen elmondta a programunkat, ez egy nagy siker egyébként a számunkra. Tehát tényleg nem mondott mást, mint amit mi szoktunk mondani. Ezek szerint ez a program az, ami bárhol működik.

Akkor, ha jól vettem ki az előző válaszából, az nincs tervben, hogy együttműködjenek vele és a pártjával?

Amennyire most látom, ideológiailag azért mi elég távol vagyunk egymástól Magyar Péterrel. Nem érzem azt, hogy én otthonosan érezném magam vele. Együttműködésekre szakpolitikai szinten ugyanúgy számíthat ő is, mint ahogy az eddigi ellenzéki pártokkal is működtünk együtt. De az én politikai otthonom az elsősorban a Tanítanék. És a Kutyapárt, amellyel, ahogy mondtam, nagyon sok értékbeli és módszerbeli egyezőségünk van.

Tegyük fel, hogy kijut az EP-be. Milyen eredményekre számít úgy, hogy maximum csak felszólalhat ott párszor? Hiszen az oktatás az tagállami terület, az EP-képviselők pedig nem kezdeményezhetnek jogszabályokat.

Európai parlamenti képviselőként olyan lehetőségekhez fogok jutni, amelyek ajtókat nyitnak meg, egy újabb színpadot ácsolnak nekem, egy megafon vagy bömbi helyett egy komoly erősítőt adnak a kezembe. Így magyarországi szinten is hatékonyabban tudjuk kihangosítani a problémákat. Arról szeretnék beszélni minél többet és minél hangosabban, hogy itt egy olyan helyzet alakult ki, amelyben a magyar adófizető állampolgárok minimum duplán fizetnek az úgynevezett ingyenes állami oktatásért. Miközben befizetik az adójukat, amit oktatásra, egészségügyre, szociális ügyekre, kultúrára kellene fordítania az államnak, ez nem történik meg. És ebben a helyzetben még felháborítóbb, amikor tankerületi korrupciós ügyekről és rendőrségi nyomozásról hallunk.

Oké, de ha felszólal az EP-ben, az hogy segít ezen?

Egyrészt az EP-ben tudok felszólalni, másrészt viszont itt is fel tudok szólalni. Egy európai parlamenti képviselőnek sokkal több jogosítványa van, mint nekem, Törley Katalinnak, a Tanítanék Mozgalom egyik képviselőjének arra, hogy például közintézményekbe jusson be, hogy esetleg a magyar Országgyűlésben felszólaljon. Másrészt, bár a közoktatás tagállami hatáskör, van csomó olyan terület, ahol lehet dolgozni, és amik nagyon közvetlen kapcsolatban vannak pontosan azokkal a problémákkal, amikkel küzd a magyarországi oktatási rendszer. Itt gondolok a gyerekjogokra, a szegregáció kérdésére, munkavállalói jogokra, a közszolgálatiság kérdésére. Ezeken a területeken pedig Európában lehet hatékony munkát végezni, és azokat majd szépen lehet alkalmazni tagállami szinten is.

Azt mondja, lesz lehetősége felszólalni a magyar Országgyűlésben, de azzal mire megy? Mennyivel másabb, mint hogy kiír valamit a Facebookra?

Nagyon nehéz ebben a Fidesz vagy a NER által uralt médiaközegben bármilyen nyilvánossághoz jutni, és elérni azokhoz a választópolgárokhoz, akik mind érintettek ezekben a dolgokban. Azt hiszem, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy hallhatóvá tegyük magunkat e mellett a betontömb mellett, amit a NER nyilvánossága jelent. Hogyha nekem emiatt a parlamentben kell felszólalnom, akkor a parlamentben fogok felszólalni. Csináltunk már akciót ott, és egyébként az nagyot szólt, bár nem szólaltunk meg, némán tiltakoztunk.

És mennyire ért egyet azzal, hogy a Kutyapárt a Zöld frakcióba akar beülni?

Abszolút egyetértek ezzel. Ideológiailag nekem a Zöld pártcsalád az, ami a leginkább elfogadható, a legbefogadóbb és legtoleránsabb. A zöld gondolat nem mellékes, nem kihagyható. Az, hogy én az oktatásról beszélek, nem elválasztható egy csomó más területtől, és hogyha nagyon demagóg akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy hiába hozunk létre egy fantasztikus oktatási rendszert, hogyha közben már megfőtt körülöttünk a Föld. A zöld és a fenntarthatósági szemlélet rendkívül fontos az oktatásban, benne van a tantárgyakban.

Az előrejelzések szerint egyébként a Zöldek jó eséllyel a legnagyobbat fogják bukni a választáson, a Europe Elects napokban kiadott mandátumbecslése szerint a frakció a mostani 72 helyből 20-at veszíthet. Így nem szűkül be még jobban a mozgásterük azoknak, akik ebben a pártcsaládban ülnek?

Én is olvastam ezeket a felméréseket. Ez nyilván az erős és sokfelé megtapasztalható jobboldali előretörésnek is egy következménye, illetve annak is, hogy bizonyos zöld kérdéseket már valahogy rendezett az Európai Unió. De egy kisebb frakció is rendelkezik azokkal az erőforrásokkal, amikre nekem szükségem lesz. Szakértőkkel, infrastruktúrával, bizottsági helyekkel. És az engem őszintén szólva nem zavar, hogy egy kicsi frakcióban leszek, az sokkal jobban zavarna, ha egy olyan frakcióba kéne beülnöm, ahol nem értek egyet a többséggel, ahol a szabadságomat és az autonómiámat nem tisztelik.

Ön főleg oktatásról meg pedagógusokról beszél, de ha kijut az EP-be, akkor ott nemcsak a tanárokat és diákokat kell képviselnie, hanem minden magyar embert, olyan témákban is például, mint a jogállamiság. Hogy tervezi ezt meglépni?

Bizonyos kérdésekben, mint az emberi jogok, szabadságjogok, jogállamiság, van egy saját, eléggé jól kiérlelt véleményem, és ezeket a saját lelkiismeretem szerint tudom majd képviselni. És nyilván lesz egy csomó olyan kérdés, amihez nem értek, amiben minden egyes európai képviselőnek meg kell nyilvánulnia, például az agrárpolitika. Nyilvánvaló, hogy egyetlen európai képviselő sem ért mindenhez, de egy pártcsaládban rengeteg nagyon jól felkészült szakértő dolgozik, aki segíti a munkánkat, és akkor utána lehet lelkiismeret szerint megfelelő döntést hozni.

És ha nem jut ki az EP-be, akkor vége az ilyesfajta nagypolitikai céloknak?

Erre egyelőre nem gondolok. Most van ez az EP-kampány, ezt szeretnénk jól megcsinálni. Remélem, hogy összejön, amit kitűztünk célként, ha nem, akkor pedig van dolgunk, amit csináljunk tovább. És egyelőre eddig látok.

Akkor nem is került szóba a 2026-os országgyűlési választás semmilyen formában?

Egyelőre nem.

Tervezi az új, magasabb EP-s fizetéséből a hazai oktatást valahogy segíteni?

Igen, bár még egyáltalán nem mélyültem el abban, hogy mennyi lesz az a magasabb fizetés, meg miből kell csapatot építeni. Szóval az ilyen gyakorlati dolgoknak az átgondolása még hátravan. De azt remélem, hogy ezzel akkor a magam szintjén hozzá tudok járulni ahhoz, amihez eddig a támogatóink járultak hozzá.

Ha már fizetés. Úgy tűnik, a tanárok fizetésemelésével elhaltak a korábbi tüntetések, sztrájkok. A nyilvánosság és az emberek is továbbálltak a következő témára. Ez azt jelenti, hogy elég volt a fizetéseket megemelni, és megoldódtak a dolgok?

Hát egyrészt szerintem elégtelen volt ez a fizetésemelés, éppen csak az elmúlt pár év nagyon súlyos inflációját kompenzálta valamennyire. Ebből nem következik az, hogy fiatal tanárok tömegével fognak bejönni a rendszerbe, sem az, hogy a pedagógusok nem kényszerülnek másod- vagy harmadállásokra. Ez a dermedt csend, amiben most vagyunk, nem kifejezetten a fizetésemeléseknek köszönhető, hanem egyfajta kifáradásnak. Azért ilyen még a rendszerváltás óta nem volt, hogy egy szakmacsoport ilyen hosszan, közel két évig tartson fenn egy tiltakozást. De az, hogy most éppen nincs hangos tiltakozás, az nem jelenti azt, hogy megoldódott volna bármi. Sőt. Ilyenkor inkább azt kell kitalálni, hogy a csendes időszakot hogy használjuk föl addig, amíg jön a következő hangos időszak. Mert lesz hangos időszak.

És mit gondol azokról a tanárokról, akik aláírták a státusztörvényt, és maradtak a közoktatásban?

Én senkit nem ítélnék el azért, mert aláírta a státusztörvényt. Én szinte biztosan nem írtam volna alá. Ez már nekem nem volt kérdés, mert addigra már kirúgtak. De az, hogy valakinek a tanítás az élete, és ezért hajlandó nagyon súlyos kompromisszumokat hozni, akkor is, ha ezekkel nem ért egyet, ez a számomra elfogadható. Ahogy az is, ha valaki konkrétan az egzisztenciáját, vagy a szeretteinek az egzisztenciáját félti. És hát vannak olyanok is nyilvánvalóan, akik egyszerűen ezzel nem foglalkoznak. Tehát akik közömbösek. Egy több mint százezres közösségtől nem lehet egységes fellépést elvárni.

Ehhez a cikkhez fizetett együttműködésben az Alrite beszédfelismerő (speech-to-text) megoldást használtuk az interjú hanganyagának legépeléséhez.