A sokkoló GDP-adat után: rosszabbul élünk, kevesebbet termelünk és fogyasztunk, de ez segíthet néhány dolgon

Rendkívül kellemetlen adat érkezett szerdán: Magyarország második negyedéves bruttó hazai terméke (GDP-je) a bázishoz képest 2,4 százalékkal, szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 2,3 százalékkal csökkent. A közgazdaságtanra biztosan igaz, hogy minden rosszban van valami jó, minden jóban van valami rossz. A magyar makrogazdaságban most valóban kéz a kézben járnak a pozitív változások és a rémisztő recessziós hírek. Vagyis, az első félév nagy gondjairól, az elszálló inflációról, az aggasztó külkereskedelmi hiányról, de még a költségvetési deficitről is már jó hírek érkeznek, ugyanakkor a GDP, azon belül is az ipari termelés, vagy a kiskereskedelmi adatok aggasztó recessziós hatásokat mutatnak. Hogyan tovább 2023-ban és mi várható 2024-ben?

A Varga Mihály pénzügyminiszter által tavaszra remélt pozitív fordulat eléggé elmaradt, szúrta ki a 444. A kormány első reakciói a szerdai GDP-adatra arról szóltak, hogy nincs itt semmi látnivaló, természetesen a háború, a szankciók és Brüsszel tehetnek a magyar gazdaság mélypontjáról, de a kabinet optimistán tekint a jövőbe.

Az elemzők előzetesen szintén abban bíztak, hogy legalább a technikai recesszió már véget ér, vagyis az előző negyedévhez képest nő a gazdaság teljesítménye, de 0,3 százalékkal az is csökkent. Ahogy Virovácz Péter, az ING szenior elemzője mondta:

előzetesen úgy fogalmaztunk, hogy az egyik szemünk sírhat, a másik nevethet. Utóbbit arra alapoztuk, hogy Magyarország kiléphet a technikai recesszióból. Sajnos a helyzet ennél sokkal borúsabb: mindkét szemünk sírhat.

A nem túl jó helyzetben lévő magyar gazdaság helyzetét sokféle mutatóval lehet jellemezni, mi ebből most négyet választottunk ki:

1. A friss féléves adat miatt a gazdasági növekedést.
2. Az inflációt.
3. A költségvetési hiányt.
4. A külkereskedelmi egyenleget.

Körképünkben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy jelenleg milyen képet mutatnak ezek Magyarországról, és milyen változás várható a közeljövőben. Természetesen ezen fontos elemek mellett rengeteg egyéb mutató, például a munkaerőpiaci helyzet, a reálbérek vagy a forintárfolyam is fontos lehet. Ezek is beszűrődnek az elemzésünkbe, de most nem erre tettük a hangsúlyt.

Röviden erről van szó:

• A magyar gazdaság a második negyedéves GDP-adattal technikai recesszióban maradt. 2023 egészére a korábbi 1,5 százalékos „hivatalos” GDP-növekedés helyett örülhetünk, ha a 0 százalék meglesz.
• Az infláció csökkentésében most jöhet egy kellemetlenebb időszak, de novembertől reális lehet az egy számjegyű pénzromlás, csak ne felejtsük: ez még nem a végcél, hiszen a 3 százalékot kellene elérni.
• Az alacsonyabb energiaárak és a magyar lakosság életszínvonal-eséséből fakadó kevesebb import segített rendbe tenni a külkereskedelmi egyenlegünket, ez mindenképpen jó hír.
• A költségvetési hiányról is kaptunk már jó hírt, de az állandó különadóztatás nem arra utal, hogy a kormány szerint a jelenlegi modell kiadná a 3,9 százalékos idei hiány tartását – de a jövő évi 2,9 százalék elérése ma még nehezebbnek tűnik.

Az építőipar gyengítette, az egészségügy és az agrárium erősítette a GDP-t

A GDP tekintetében tagadhatatlanul vízválasztó volt a második negyedéves adat. A magyar gazdasági növekedés (csökkenés) most nagyon furcsa. Lehúzza, gyengíti az ipar, az építőipar vagy a rosszabb életszínvonalból fakadóan visszazuhanó kiskereskedelmi forgalom. Mindössze két erősen pozitív elem akad: az egészségügy és a mezőgazdaság. Vagyis az elmúlt negyedévekben az egészségügy gyarapodása növelte a GDP-t, a mindössze 3,5 százalékos súlyú mezőgazdaság pedig a tavalyi aszály után akár sokkal szebb számokat is hozhat.

Viszont egy pillanatra gondoljunk bele a bázisba is: 2022 áprilisában a Fidesz választást akart nyerni, kiosztott egy csomó pénzt a lakosságnak (adóvisszaadás), amit tavaly éppen április és június között fogyasztott el a nép. Így most érthetően óriási a visszaesés, de abban lehet bízni, hogy az év hátralevő hónapjaiban már nem lesz ennyire siralmas a kép. Csak összehasonlításul: a friss adat szerint a második negyedévben az euróövezetben nőtt, az EU-ban stagnált a GDP.

Belső összetétel

Az ipar és a kiskereskedelmi forgalom mindenesetre még mindig visszaesést fog mutatni. Ezen a sokat kritizált akkumulátorgyártás felfutása valamit korrigálhat, ha a magyar ipari teljesítményt, exportot, külkereskedelmi egyenleget javítja.

Virovácz Péter kiemeli, hogy a magyar gazdaság négy negyedéve technikai recesszióban van, ami azért aggasztó, mert még a 2008-2009-es világválság során is már három negyedévnyi visszaesés után jött egy stagnáló negyedév. Ettől most messze voltunk.

A visszaeséshez leginkább az ipar és a szolgáltatószektor járult hozzá. A magyar vásárlóerő csökkenését ismerve ez nem akkora meglepetés, de előzetesen az elemzők a szolgáltatásokban bíztak, mert az képes volt jó teljesítményt nyújtani. Úgy tűnik, hogy a valóság a második negyedévben utolérte ezt a szektort is.

Nagy János, az Erste Bank makroelemzője szerint azért vannak olyan szolgáltatási szektorok is, amelyeknek jobb évük lehet. A Covid alatt például megerősödött az infokommunikációs szektor, és nagyjából tartani is tudta az erejét. De ilyen ellenálló szegmens a pénzügy, a biztosítás, a bankok, (a magasabb kamatok miatt például az OTP elképesztő rekordnegyedévet ért el április és június között), ami a nigériai kamatszint mellett nem meglepő. Itt a nigériai nem egy dehonesztáló jelző: amikor az MNB még kénytelen volt 18 százalékos irányadó kamatot használni, tényleg a nigériai kamatszinttel voltunk párban a globális listán – így ragadt rá a magyar kamatokra ez a jelző.

Becslési mókák

Az elemzők dolga a növekedés megbecsülésében amúgy egyszerre könnyű és nehéz, hiszen van egy csomó havi adat, ipari termelés, kiskereskedelem, ami segít becsülni. De vannak olyan finomságok is, amivel nem is olyan könnyű számolni, például az, hogy egy adott negyedévben vagy évben mennyi munkanap van. Idén például kevesebb a munkanap, éves szinten hárommal, ezt bizonyos adatok kiigazítják, mások nem, és egy adott évben 3 munkanap akár 0,5-0,7 százalékot is változtathat a GDP-n (ezért is teszünk különbséget kiigazított és a kiigazítatlan adatok között).

Nem akarunk nagyon eltérni cikkünk fővonalától, de érdemes belegondolni, hogy vannak csak munkanapokon dolgozó cégek. Például meglepő módon ilyen az építőipar, ami eléggé szignifikánsan csak munkanapokon termel. Vannak emellett mindig dolgozó 7x24-es üzemek (atomerőmű, olajfinomító, bizonyos ipari üzemek) és persze olyan cégek is (például egy aquapark), amelynek a GDP-termelésén még dob is a több szabadnap.

Összességében az elemzők szerint az év egészében nulla, vagy kicsit mínuszos, esetleg szűken pozitív lehet a GDP.

A hangulat azonban már a kormányzati, jegybanki kommunikációban is ellépett a 1,5 százalékos várakozástól, és ma már inkább úgy szól a hivatalos álláspont, hogy örülünk, ha megússzuk a recessziót.

Mindenesetre nagyon izgalmas lesz a második félév – véli Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője. Egy erős utolsó negyedév sokat segíthet, azzal akár meglehet a 4 százalékos jövő évi remélt növekedés, de ha gyenge lesz a külső konjunktúra, akkor csak a 3 százalék reális.

Infláció: haladunk, de most nehezebb lesz

Nézzük a cikkünk elején említett többi tényezőt is.

A 17,6 százalékos, csökkenést mutató júliusi adattal az inflációs kép tisztul, tegyük hozzá: van honnan javulni. Nagyon magas szintről kell lejönni

– mondja Nagy János. A Trading Economics adatai alapján jól látható, hogy bár sokan szeretik úgy beállítani az inflációs folyamatokat, hogy ez most a nemzetközi minta, más országok is ilyen helyzetben vannak, legfeljebb egy kicsit eltolódva jelentkeznek a hatások, ez azonban nincs így. Az Európai Unió országai közül rajtunk kívül csak Lengyelországban van 10 százalék feletti infláció, az átlagos szint már 5,3 százalék.

A hazai inflációról szóló jegybanki és kormányzati kommunikációban az egy számjegyű infláció elérése lett az új kommunikációs elem, de valójában a 3 százalék a cél. Nagy János példájával: ha egy fogyókúrában a 80 kiló a végcél, előfordulhat olyan, hogy sikerként könyveljük el, ha már lementünk 100 kiló alá, de a 80 kilót mint végcélt ne felejtsük el.

Most huplik jönnek

Az infláció biztosan tovább fog esni, de augusztusban azért lesznek nehézségek is. Németh Dávid szerint erre utal, hogy a hónapban az üzemanyag drágult, és azért vélhetően az élelmiszerárakkal is gond lesz. Ugyan nem egyértelmű, hogy az árstop kivezetésének szükséges, de az adott termékeknél azonnali áremelést okozó lépése, illetve a 15 százalékos akciózás milyen egyenleget ad. Azért az önmagában kisebb súlyú, ugyanakkor akár 70-80 százalékos drágulást produkáló termékek miatt Nagy János is kiemeli az üzemanyagok inflációs hatásait. Ez a termékkör 8 százalékos súllyal szerepel az inflációs kosárban, vagyis a drágább üzemanyag látszódni fog.

Érdekes hatás lesz a rezsi, ha a bázisban már a tavalyi „rezsinövelés” utáni árak lesznek, az segít mérsékelni az inflációt. Furcsa kettősség, hogy az európai statisztikákban augusztustól (amikor az első drágább fogyasztás megtörtént), a magyar statisztikákban szeptembertől (amikor erről befizettük a számlákat) érezhető a hatás.

Buktatók

De azért maradnak rejtett aknák:

• Láttuk például, hogy egyes szektorok (például a távközlés) a megelőző év inflációja alapján emel árakat.
• Az iskolai menzákon is majd csak szeptembertől jelennek meg az új közétkeztetési árak.
• 2024-től az üzemanyagok jövedéki adója emelkedik.

Mindenesetre Németh Dávid szerint az év végére 7 százalékos infláció várható, de 2024 egészére is csak 5-6 százalékig mérséklődhet az infláció, hiszen például a drágább üzemanyagok a szállítási költségek révén sokféle árba belekerülnek.

És végül még egy „annál jobb, minél rosszabb” gondolat: az infláció csökkentését segíti, ha globálisan, ha Kínában, ha Európában vagy Magyarországon recesszió lesz, mert ilyenkor az alapanyagok, illetve az energia ára könnyebben apad, de azért ennek nem drukkolunk. Mindenesetre Kínából, ahol nagyon nagy baj van, dezinflációs hatások érkeznek, az Egyesült Államokból, ahol már élénkül a fogyasztás, inkább inflációs hatások.

Az MNB-nek most nagyon szigorúnak kell maradnia, ha nem akar beragadni egy 5-7 százalékos inflációs szintre. Szintén nehéz előre jelezni, hogy a most éppen pilinckázó forintárfolyam merre indul: a gyenge forint importál inflációt, az erős segít csökkenteni azt. Mindenesetre ilyen hatások fogják eldönteni, hogy 2023 egészére végül az átlagos infláció hol landol a 15-17 százalékos sávon belül.

Egyensúlyi mutatók

Végül pár alapvetően pozitív szó az egyensúlyi mutatókról. Tavaly nagy riadalmat okozott, hogy az elszálló energiaárak miatt a külkereskedelmi egyenleg rémes lett. Idén már újra pozitív hónapokat látunk, visszaszorulhatott az energiaimport, de – bármilyen rosszul hangzik is – a magyar vásárlóerő összeomlása is „segít”. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy most kisebb az import, ám ha a belső kereslet elindul a mélypontról, akkor magasabb lehet az import. Itt hozzuk be egy pillanatra ismét az akkumulátorgyárakat: ha azok beindulnak, a pótlólagos export majd javít az egyenlegen.

Nagy riadalom övezte a költségvetés év eleji nagy mínuszait, most már sokkal jobban fest a kép, de még szükség lehet rendkívüli intézkedésre. A cégek és a lakosság itt vegyesen mérlegelhet, ha minden marad így, akkor az előírtnál (3,9 százalék) magasabb lehet a hiány (akár 5 százalék), ha pedig a kormány komolyan veszi a céljait, akkor jöhetnek még rendkívüli bejelentések.

Mindenesetre jó hír, hogy a dráguló államadósság-finanszírozás ellenére nincs nagy finanszírozási gond, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) kordában tartja a folyamatokat. Az ÁKK maga természetesen nem felel a hiányért, ő csak a „takarító”, amely majd előteremti a pénzt, de az sosem jó, ha gyakran kell változtatni a finanszírozási célokat, mert az olyan rossz üzenet a piacnak, ami drágítja a finanszírozást.

Az elemzők azon megnyugtató üzenete, hogy a finanszírozás rendben van, azért is nagyon fontos, mert a kormány állandó adózási ötletelése és változtatásai, vagy az állampapírok felé erőszakosan forrásokat terelő jogszabályok olyan üzenetek, mintha nagyobb lenne a baj.

Előre tekintve

Ha pár összefoglaló mondattal zárjuk az elemzést, az infláció továbbra is szépen csökkenhet, és ha valahogyan közben a hazai fogyasztás újra képes lesz erősödni, megúszható az év egészét tekintve a recesszió is.

Virovácz Péter most már jelentős esélyt lát arra, hogy a magyar gazdaság 2023-ban összességében nem lesz képes pozitív növekedést elérni. Ezt annak ellenére gondolja így, hogy a gazdaság a második félévben jobban teljesíthet.

Az első félévben ásott gödör azonban túl mélynek tűnik ahhoz, hogy gyorsan kimásszunk belőle.

Ugyanakkor a két elem egymás ellen is hat, ha az életszínvonal-csökkenés után visszatér a reálbér-emelkedés, akkor a nagyobb hazai kereslet reménysugár a jövő évi GDP szempontjából, de veszély az infláció elleni harcban.

És az egyensúlyi mutatóknál is örülhetünk a jó trendeknek, de korai még a pezsgőbontás. A kormány előtt nagy kiadások is állnak (nyugdíj), a kamatkiadások még nagyon durvák, nem véletlen, hogy az állam magán is spórol létszámleépítéssel, visszafogott béremelésekkel.

Németh Dávid szerint a GDP-arányos államadósságunk csökkenni fog, előbb 70 százalékra, majd az alá. Ez jó hír, de az rejtély, hogy a jelenlegi európai gazdaság erejét elnézve hogyan lát esélyt a kormány jövőre 4 százalékos GDP-növekedésre.