Kata helyett ica: az informatikai távmunka miatt új adónemekre volna szükség

2022. augusztus 08. – 11:06

Kata helyett ica: az informatikai távmunka miatt új adónemekre volna szükség
Vinnai Balázs az IVSZ SMART konferencián, 2022. április 6-án – Fotó: IVSZ

Másolás

Vágólapra másolva

A Covid alatt még jobban elterjedt a távmunka. Sok magyar szakember dolgozik akár Magyarországról is nemzetközi megrendelőknek. Vinnai Balázs, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnöke szerint arra kellene fókuszálnunk, hogy az ő tudásuk a magyar cégeket, a magyar GDP-t segítse. Például egy rugalmas és kiszámítható adónemmel – sajnos a kata kiüresítése éppen ellentétes hatású.

Folyamatosan arról hallani, hogy kevés a hazai informatikus. Nagyon nemzetközi szakmáról beszélünk, sok tehetséges magyart látnának szívesen külföldön. A kataszabályok változása után nem félnek attól, hogy az a fajta szellemi szabadfoglalkozású tevékenység, amely az informatikára is jellemző, még kevésbé lesz vonzó a hazai feltételekkel?

A kata alapvetően egy adózási kérdés, ami nem a mi szakterületünk, de két negatív hatástól valóban mi is tartunk. Az egyik az agyelszívás, vagyis az, hogy több informatikus szakember költözhet külföldre, hiszen a magasabb jövedelmek és jobb karrierkilátások eddig is komoly vonzerőt jelentettek, de a kata lehetősége sokakat itthon tartott.

A másik, jól érzékelhető negatív hatás egy viszonylag új jelenséghez kötődik: a Covid után láttuk, hogy sokszor nem valódi az elvándorlás, hanem virtuális. Vagyis egyre többen itthonról fordulnak a külföldi munkavégzés felé, pedig nyilván jobb lenne, ha a jó szakemberek tudása a magyar gazdaságot gyarapítaná. Az itthonról külföldre végzett távmunkára, illetve az ennél is nagyobb rugalmasságot jelentő digitális nomaditásra nagyon oda kellene figyelnünk, mert az egyébként is súlyos hazai munkaerőhiányt tovább növelhetik.

Kiket ért digitális nomádokon?

Olyan szakembereket, akik távolról, nagyon rugalmas formában tudnak dolgozni, kevesebb a klasszikus kötöttségük, mást jelent az életükben a szabadság, a törzsidő. Gyakran világjáró utazók, akik mindig ott vernek tanyát, ahol éppen megtetszik nekik. De digitális nomád az a pesti informatikus is, aki ideje egy részében a Balaton-felvidéki présháza teraszán, máskor egy füredi kávézóban vagy a Balaton közepén egy vitorláson dolgozik. Én miskolci vagyok, ebben a változásban az is fontos, hogy a vidék lehetőségeit is erősíti.

Amikor a Covid alatt a távmunka sokkal szélesebb körben lett elfogadott, azt is megtapasztalhattuk, hogy a Budapest környéki agglomeráció felértékelődött, még infrastrukturális problémák is jelentkeztek. De ha mindezt továbbgondoljuk, a vidéki lét, a megélhetés alacsonyabb költsége, a megnyíló terek még a túlzott Budapest-centrikusságon is segíthetnek. Sőt: a legtöbb szellemi munkakörben értelmezhető digitális nomádság akár az elnéptelenedő magyar vidéki települések túlélését is segítheti. Erre számos példa van a világban: ha egy települést felfedeznek maguknak a digitális nomádok, úgy belakják, mint a belvárosi romkocsmákat.

Igen, de visszatérnék az eredeti kérdésemhez: ebben a versenyben a kata kinyírásával egy hazai előny eltűnik.

Igen, de mi nem konkrétan a kata után kapkodunk. A szakemberek tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében az IVSZ méltányos és rugalmas adózási formák bevezetését javasolja a magas hozzáadott értékű szellemi munkát végző, de a hagyományos foglalkoztatási formákból kiszoruló szakemberek számára.

Ezek a szakemberek atipikus foglalkoztatásra vágynak, jellemzően nem csak egy cégnek dolgoznak, inkább szabadúszók, nem járnak be munkahelyekre. Olyan adónemet érdemes kidolgozni nekik, amelyik erre reflektál. Vagyis rugalmas, nemzetközileg is versenyképes adózást, amely természetesen tartalmaz lokális közteherviselést, de hosszú távon is átlátható, tervezhető, kiszámítható. És, ami a legfontosabb, hogy egyszerű legyen, ezeknek az embereknek ne kelljen elsajátítaniuk mindenféle könyvelői ismereteket. Ha úgy tetszik,

mi a kata helyett az ica, vagyis az informatikusok célzott adóztatásának bevezetését javasoljuk.

Azért az icával mintha csak körbeírta volna a katát.

Azért nem teljesen. Bár a kata tartalmazott ezekből az elemekből néhányat, de azon például biztosan lehetett volna vitatkozni, hogy a befizetendő terhek megfelelőek voltak-e. Én személy szerint azt tapasztalom, hogy a digitális szakembereknek kevésbé fontos, hogy pontosan mekkora a teher. Sokkal fontosabb, hogy mennyire egyszerű, transzparens és rugalmas az adó, vagyis mennyire illik a munkavégzésükhöz. És még egy fontos elem, az adórendszer legyen felfelé nyitott. Arra gondolok, hogy amennyiben valaki az egyéni munkavégzése után annyit fejlődik, hogy már céget szeretne alapítani, ez a váltás is legyen egyszerű.

Hálásak lehetnek a kormánynak, amely ezt a folyamatot most nagyon begyorsította. Sok informatikusnak kell kényszerűen szintet ugrania, váltania.

Ez nem csak az informatikáról szól. A digitális szakértelem ma már sokkal szélesebb fogalom, mint az informatikus. De az biztos, hogy olyan területről beszélünk, amelynek kimagasló a hozzáadott értéke a gazdaságban. Amennyiben ennek a szakterületnek a munkavégzőit meg tudjuk tartani az országnak, az javítja a versenyképességünket. Ezt bizonyítják a digitális nomádságról készített friss kutatásunk eredményei. Természetesen már az is valami, ha ezek a jól fizetett szakemberek fizikailag Magyarországon maradnak, és itt költenek, de még jobb lenne, ha a magyar versenyképességet javítanák, magyar cégeknek dolgoznának.

A kormány nemcsak elvett, de adott is önöknek valamit. Megemelte a rezsi árának egy részét, vagyis a digitális nomádoknak, a szabadúszóknak költségesebb lesz az otthoni munkavégzés, tehát előnyösebb lesz bejárni egy magyar céghez dolgozni.

A Covid idején nagyon megnőtt itthon a távmunka ismertsége és elfogadottsága. Mi azt mértük, hogy a dolgozók 93 százaléka ilyen formában dolgozna, igaz, csak 24 százalék keres teljesen otthonról végezhető munkát. Vagyis az emberek kötődnek a hagyományos munkahelyekhez is, azok szociális világához. De azt is tapasztaljuk, hogy nagyon megnőtt azok aránya, akik gondolkodnak, hogy külföldi cégnél vállaljanak itthonról munkát, illetve, akik már kaptak is ajánlatot. Sajnos ez is az agyelszívás egy formája. Pedig tényleg nem lenne szabad elveszíteni a magyar GDP-termelésből ezt a munkaerőt.

Számszerűsíthető, hogy mekkora a gond, mennyi képzett munkaerőt tudna még foglalkoztatni a magyar piac?

Igen, erről van egy nagyon konkrét számunk. A következő három évben 36 ezer informatikusnyi többletet tudna felszívni a piac. Ismétlem, mindössze 36 hónap alatt 36 ezernyi informatikus tűnik el a magyar gazdaságból.

Vagyis ennyien hiányoznak a magyar piacról 2025 közepéig?

Igen. A szám a mostani, eredménytelen keresésekből, illetve egy nagyon komplex munkaerőpiaci kutatásból alakult ki, vagyis ez egyszerre egy toborzásalapú, illetve a munkáltatók és a munkavállalók terveire alapuló megközelítés.

Nem kapunk segítséget? A szomorú apropó miatt itt is kézenfekvőnek tűnik az utánpótlás az ukrán munkaerőből. Mi nem tudunk csábítani, mindenhol hiány van?

Magyarország alapvetően jó hely lehet a digitális nomádok számára, hiszen a lakhatási és megélhetési költségek nemzetközi összevetésben még mindig viszonylag alacsonyak, sok helyen magas az életminőség, és olyan időzónában vagyunk, ahol a munkanap nagyjából egyezik (vagy összhangba hozható) azzal, ahonnan a feladatok érkeznek. Tehát valóban mintha lenne egy ilyen folyamat, a szakmában úgy mondjuk, hogy az offshore-ból a near shore felé haladunk. Egyszerűbben: a nyugati megrendelők már nem Indiába vagy a Fülöp-szigetekre, hanem kicsit közelebb, például a kelet-közép-európai régióba telepítenek feladatokat.

Szakmai szövetséget vezet, nyilván lobbiznak. Mennyire tudják ezeket a megalapozottnak tűnő érveket, vagy akár az adóval kapcsolatos megfontolásokat eljuttatni a kormányzatnak?

Van egy négy pillérre épülő kiáltványunk, amelyben egyébként az oktatás az egyik legmarkánsabb elem. A mai munkaerőhiány miatt is fontos ez, de sokkal szélesebb lesz ez a piac, és a képzési potenciál fejlesztésében fontos az állam szerepe, az alapképzésben is, a felnőttképzésben, vagyis a tovább- és átképzésben (upskilling/reskilling) is. A már idézett, újabb kutatásaink kivonatát is eljuttatjuk a szakpolitika megfelelő képviselőinek.

A megfelelő helyre, de egyáltalán hol van ez most a kormányzatban?

Nem vagyunk könnyű helyzetben, mert ez egy eléggé fragmentált terület, több képviselője is van a digitalizációnak.

Az új kormány megalakulásánál a legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Rogán Antal, vagyis a Miniszterelnöki Kabinetiroda kapta meg a digitalizációs feladatokat (ide értve a Digitális Megújulás Operatív Program, a DIMOP tervezését), de nem nagyon tudom elképzelni, hogy például a gazdaságfejlesztési vagy a technológiai és ipari miniszternek ne lenne ebben feladata.

És ha már a képzést hoztam szóba, a humán innovációs és a köznevelés miatt már a belügyi tárcának is.

Sokfelé kell szétszórniuk az üzeneteiket.

A téma tényleg sokfelé tartozik, de ez nem biztos, hogy rossz megközelítés, hiszen a digitalizáció tényleg mindenre kiterjed, mindent átsző, minden iparágban van vele feladat. Régóta hangoztatjuk, hogy a digitalizáció nem egy vertikális szakpolitikai terület, hanem minden ágazatra és az élet, illetve az állami működés minden mozzanatára kiterjedő horizontális szemlélet.

Volt is egy politikai párt, amely a digitalizációt tűzte a zászlajára, majdnem kapott is egy százalékot a választóktól. Az IVSZ-nek ezzel szemben nyilván nem csak mostantól feladata a digitalizációról kommunikálni. Az elmúlt időszakban elégedettek voltak a változásokkal?

A kiáltványunk, mint vitairat, éppen ezekre reflektál, szerintünk az utolsó pillanatban vagyunk. A pandémia nagyon felgyorsította a digitalizációs igényeket. Az, hogy erre az egyes országok hogyan reagálnak, meghatározhatja a hosszú távú versenyképességet. Sokat beszélünk mostanában az RRF Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközről, ennek a húsz százalékát digitalizációra kell költeni. Nem véletlen, hogy az EU ezt felismerte, de szerintünk a mi régiónknak ez egy különösen fontos kitörési pontja. Joggal vagyunk elégedetlenek, ha egy vagy két évtizedre visszanézünk, de ez nem azt jelenti, hogy végleg elúsztak volna a lehetőségeink.

Még egy pillanatra ugorjunk vissza a politikához! Említette, hogy nagy a csábítás, mennek el a képzett munkavállalók vagy fizikailag, vagy virtuálisan. A hazai kormányzat eközben látványosan támogatja az alacsonyabb hozzáadott értékű munkahelyek megteremtését, például a feldolgozóiparban. Nem lehetne elérni, hogy a kormány a nem gyári munkahelyek vonzására és fenntartására is érvényesítse ezt a logikát?

Az automatizáció és a robotizáció révén az egyszerűbb munkavégzések versenyképessége folyamatosan csökken. Az infláció is ezt erodálja, vagyis a munkaerő drágább, a robot olcsóbb lesz. Ez nem puszta ijesztgetés, hanem inkább arról szól, hogy átalakul a munkavégzés. Amit automatizálni lehet, azt automatizálni is fogják – amint hosszú távon olcsóbbnak ítélik, mint a repetitív emberi munkavégzést. A digitalizáció ugyanakkor sok új munkahelytípust teremt, ahol elképesztő hiányok alakulnak ki, és ahol az emberi kreativitás, a döntésképesség és a kommunikációs képesség a meghatározó, mert a munkavállalóknak bonyolult rendszereket kell működtetniük.

Ilyen igényekhez kellene tehát igazodnunk.

Ez jó, mert a magasabb hozzáadott értékű, nagyobb versenyképességet jelentő, és persze jobb bérekkel jutalmazott munkatípusok megjelenése jobb életformát ad a társadalomnak. Ezért fontos, hogy ez a munkavégzés is támogatott legyen. Nem arról van szó, hogy a munkahelyteremtést közvetlenül támogassa az állam. Ma már akkora a verseny az erőforrás-tartalékokért, hogy nem a kormányzati pénzügyi támogatás számít, hanem az, hogy egyáltalán hol van erőforrás. Viszont, minél nagyobb mértékben segít az állam a képzések újragondolásában, korszerűsítésében és jövőállóságának biztosításában, annál sikeresebb lehet az ország.

Segítse az állam a képzést! Oké. De másról nincsen szó? Például arra gondolok, hogy amikor egy orvos külföldre megy, néha azt hallom, hogy már nem is azért teszi, mert a megélhetési költségekkel arányosítva jobb lesz a fizetése, hanem azért, mert jobb a közeg, a gépek, az előremenetel, a szemlélet. Nincs ilyen az informatikában? El tudom képzelni, hogy a szakembereknek az is számít, hogy milyen közegben dolgozhatnak, hogy az állam a jót, vagy a csókost bízza meg, hogy van-e korrupció.

Szerencsére egyre több az olyan cég, ahol már magas az exporthányad, az új cégek, illetve a növekvő cégek a nemzetközi piacra is dolgoznak, ez a fejlődési irány. Ők már a globális ökoszisztémának a részesei, kevesen élnek csak kormányzati megrendelésekből, vagy csak magyar vevőkből. Ez pedig jó, mert növeli az exportképességet, beemeli a magyar tehetségeket is a nemzetközi ökoszisztémába, és tényleg lehetőséget ad az itthoni és magyar cégeknek dolgozó munkavállalóknak is, hogy valójában már a nemzetközi sztenderdek szerinti világban dolgozhassanak.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!