Major János volt bankár biztosként felel az állami vagyongazdálkodásért

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter Major Jánost nevezte ki az állami vagyongazdálkodási stratégiáért felelős miniszteri biztosnak. A pozíció nagyon fontos, a miniszteri biztos ugyanis az állami vagyongazdálkodásra vonatkozó stratégia kialakítása mellett a közvetlen és közvetett állami tulajdonú ingatlanok nyilvántartási rendszerének kialakításában is részt vesz. A biztos munkáját egy fős titkárság segíti, és bár vélhetően anyagilag visszalépés a pozíció, hiszen Major János korábban a remekül fizető Magyar Nemzeti Vagyonkezelő második embere volt, de szakmailag előrelépés.

Bankármúlt

Major az életrajza szerint a pályáját 1991-ben a Leumi-Hitelbankban vállalati finanszírozás területen kezdte, majd az ING Bankban corporate banking (vállalati) területen dolgozott.

1999-től három éven át az ING Bank kockázatkezelési igazgatója volt, igaz a rövid pórázon tartott holland bankban túl nagy hatásköre nem volt, mert az LCC (local credit comittee) inkább csak arról döntött, hogy mit enged tovább a következő (regionális és központi) szintekre.

Több egykori pályatársát is elértük a különböző cégeknél, Majort becsületes, jó szakembernek írták le egykori kollégái.

Egyik ING-s munkatársa, aki később a McKinseyhez távozott, elmesélte, hogy amikor egy olyan megbízhatóságú ügyfél, mint a Mol kért volna hitelt, de az ügyet előterjesztő ING-s bankár felkészületlenül érkezett, nem tudta megmondani, hogy hány benzinkútja van a cégnek, Major hatvanas pulzussal azt mondta, hogy dolgozzon még az előterjesztésen, mert így nem lehet azt megtágyalni.

Lakossági tapasztalatok

Érdekesség, hogy a miniszter, vagyis Nagy Márton is ekkor az ING-csoportban landolt. Nagy a Corvinus elvégzése után az Államadósság Kezelő Központban kezdett, de 2000-ben elhagyta azt az ING kedvéért.

Majorral időben is volt átfedés, de több egykori kolléga is határozottan úgy emlékezett, hogy az ING Vagyonkezelőben elemző Nagy Márton és a bankban tevékeny Major János fizikailag is máshol dolgoztak, pályájuk nem keresztezte egymást, a két hazai ING voltaképpen csak a csúcson, vagyis Amszterdamban ért össze.

Major később, egészen 2005-ig a bank lakossági üzletágának vezetője volt.

A magyar lakossági bankolás hőskorában volt egy remek kisbank, a Dunabank. Remek ügyfélkörrel rendelkező menő lakossági bank volt, egyik forrásunk úgy emlékezett, hogy Magyarországon először ez a bank bocsátott ki bankkártyát.

A Dunabank 1996-ban az ING Banknak adta el ügyfélállományát, az ING bíbelődött velük, de 2000-ban végül mégis kiszállt a téma remek specialistája felé. A tranzakció után az ING egy ideig nem építhetett lakossági üzletágat, de amikor már nem kötötte a moratórium, akkor megint megpróbált lakossági ügyfeleket toborozni.

Az ING-nek nem volt hálózata, de Amszterdamban kitalálták a click-call-face princípiumot, vagyis azt, hogy az ügyfélnek elég, ha neten, telefonos ügyfélszolgálaton és mozgó ügynökökön keresztül tartja a kapcsolatot a bankjával.

Nem volt elég, Major János ebben a feladatban nem volt, nem lehetett sikeres.

Az Ersténél

Major János 2005-ben az Erste Bankhoz váltott, itt érte el pályája csúcsát, nagyvállalati és projektfinanszírozás ügyvezető igazgató, majd a bank vezérigazgató-helyettese és az igazgatóság tagja lett. Csak éppen 2008-ban jött a nagy pénzügyi válság, amelyben az ingatlanprojekteket is nagy tételben finanszírozó Erste nagyon megégett,

Majornak 2013-ban mennie kellett, fogalmazzunk úgy, hogy a bank nem hosszabbított vele (Érdekes, de Major pályáját semmiben nem érintő elem volt, hogy a sokat emlegetett Dunabank, ING, Citi pályán mozgó „magyar hitelkártyások” portfólió végül az Ersténél landolt).

A szanáló

Magyarországon négy bank égette meg magát igazán a projektfinanszírozással (CIB, Erste, MKB, Raiffeisen). Közülük az MKB volt egykoron a projektfinanszírozás úttörője, ő hitelezte az első nagy, főleg izraeli tőkéből épülő bevásárlóközpontokat. A 2008-as pénzügyi és ingatlanválság után ez a portfólió rengeteget romlott, és amikor az állam megvette az MKB Bankot annak bajor tulajdonosától, a BLB-től, valamit kezdeni kellett a rossz hitelekkel.

Többféle megoldás született, néhány nagyon értékes, egyedi ingatlant, vagy ahhoz kapcsolódó hitelt, elsősorban jól működő bevásárlóközpontokat egyesével is sikerült eladni. Amelyekre pedig nem volt jó ár, azokat összecsomagolták. Ezt a csomagot előbb az állami MARK Zrt, majd a szintén MNB-s kötődésű, de kereskedelmi banki forrásokból gründolt Magyar Szanálási Vagyonkezelő (MSZVK) Zrt. kezelte. Utóbbi cég vezetését kapta meg Major János, aki az Erste után csak kisebb feladatokat vállalt, elsősorban Leisztinger Tamásnak dolgozott.

2016 júniusától volt a Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója volt. Végül mostani feladatához akkor került a legközelebb, amikor 2018 októberétől (a korábbi Seszták Miklós jelképezte NFM-es időket követő cseréknél) ő is a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vezetésébe került, Rózsa Zsolt elnök-vezérigazgató helyettese lett..