Tízéves volt, amikor nevelőapja elvitte egy bokszedzésre, és ugyan félt attól, hogy orrba vágják, ami meg is történt, megkedvelte az ökölvívást. A KSI-ben nevelkedett, később Klein Csaba lett az edzője, akit nagyra tartott. 1992-ben, tizennyolc évesen megnyerte a junior-Európa-bajnokságot, és akkor már érezhető volt, hogy nagy karrier előtt áll – és így is lett. 50 éves Erdei Zsolt.
Erdei 1996-ban, az atlantai olimpia előtt szerezte első felnőtt érmét, a vejlei Európa-bajnokságon a második helyen zárt középsúlyban – az elődöntőben állítása szerint egyik legjobb amatőr meccsét abszolválta –, az olimpián a második fordulóban kiesett. Nem úgy az 1997-es budapesti világbajnokságon, ahol az olimpiai bajnok Ariel Hernández ellen pontozással győzött. 2000-ben olimpiai bronzérmes lett, majd a sydney-i játékok után profinak állt.
A profi boksznak akkoriban Kovács István miatt óriási felfutása volt, az RTL Klub közvetítette a gálákat, és a német Universum úgy gondolkodott, hogy Kokó mögött lehet egy másik magyar, aki majd nagy sikereket ér el. Erdei a profik közt aztán jelentősen túltett Kovácson, sőt minden eddig próbálkozó magyaron. Ha nem is mindig vívott látványos ütközeteket, második világbajnoki címe épp egy heroikus küzdelem után született meg – de ne szaladjunk előre. Erdei 34-szer nyert egy vereség mellett, most öt meccset választottunk ki a pályafutásából.
Julio César González és egy váratlanul nagy győzelem
2004. januárban jött el Erdei első nagy pillanata, amikor a mexikói González volt az ellenfele, aki néhány hónappal korábban nemcsak egyszerűen legyőzte Dariusz Michalczewskit, hanem ezzel egyúttal ő fosztotta meg a veretlenségétől a Tigrist. González koncentráltabb és jobb volt, és mivel az Universum lekötött egy visszavágót, arra már nem a lengyel bokszolót állították, hanem Erdei kapta meg élete lehetőségét egy nagy győzelemre, amivel maximálisan élt is, megszerezve a WBO félnehézsúlyú világbajnoki címét.
A találkozót Karlsruhéban rendezték, és ahogy mindig, ezúttal is a Szállj el kismadár című Republic-dalra vonult be. Ez egy vitathatatlan, teljesen megérdemelt győzelem volt, a 12 menet jelentős többségét elvitte, jól védekezett, pontosan ütött, és egyhangú pontozással nyert, a mexikói sem vitatta, hanem sportszerűen elismerte vereségét. Erdeit élete formájában láthattuk ekkor, mindent bemutatott a sportág szépségeiből.
Hugo Hernán Garay, akit nem akart soha többé látni
Az argentinnal kétszer is találkozott, nehezebb riválist nem is igazán kaphatott volna első címvédésére, mert Garaynak sem volt addig veresége. Először Dortmundban találkoztak 2004. májusban, és Garay nemcsak kemény volt, hanem gyors is, de messze nem annyira pontos, mint a magyar. Erdeinek minden tudására szüksége volt, hogy nyerjen. Egy pontozó döntetlenre adta a küzdelmet, a másik kettő Erdeit hozta ki győztesnek.
Garay hőzöngött, és mivel előre leszerződtek a visszavágóra, ez 2005. februárban el is jött. A 15 ezres hamburgi arénában még kiélezettebb csata bontakozott ki, mint az első meccsen, Erdeinek voltak látványos találatai, de Garay igazi harcosként ment előre. Miután kihirdették Erdei pontozásos sikerét, a közönség egy része kifütyülte. A három pontozó mintha egészen más meccset látott volna, az egyik ugyanis nyolc ponttal látta jobbnak az argentint, a másik kettő szűken, két ponttal a magyart.
„Megtévesztő lehetett a közönségnek a Garay stílusa és az én harcmodorom közötti különbség, mert ő mindig jött előre, folyamatosan ütött, igaz, kevésszer talált. Akik az utolsó pár menetet látták, azokban nyilvánvalóan az maradt meg, hogy elfáradtam, és alig állok a lábamon. Ez nem is állt távol a valóságtól, de még akkor is voltak találataim. Egy biztos, nem akarok harmadik meccset, nem akarom többé látni őt” – mondta Erdei a visszavágó után.
Győztes kirándulás a cirkálósúlyban, Fragomeni bánta
Ha sok címvédéskor bírálták is, hogy sótlan, és messze nem látványos a bunyója, csak a tuti győzelmekre megy, ez volt az a találkozó 2009. novemberben, ami minden igényt kielégített. Majd két évet hagyott ki azután, hogy a félnehézsúlyban nyolcadszor is megvédte a címét, mert a címegyesítés csak nem akart összejönni, és nem igazán találtak neki megfelelő ellenfelet. Amerikában más típusú bokszolókat kerestek, és így kapóra jött a cirkálósúlyban egy világbajnoki mérkőzés a WBC betöltetlen övéért.
Az olasz Giacobbe Fragomeni nemcsak nehezebb volt, de keményebb is. Egyetlen vereségét mindaddig a nehézsúlyra váltó David Haye ellen szenvedte el. Erdei remekül küzdött, jól mozgott, jól hajolt el, a kombinációira nem találta ez ellenszert az olasz. Erdei szokásos holtpontja a hatodik menet tájékán érkezett el, akkor nem úgy tűnt, hogy kibírja a 12 menetet. Utólag bevallotta, fel akarta adni. A két utolsó menetben őszinte bunyót láttunk, már nem a kimunkált ütéseké volt a főszerep, sokkal inkább a parasztlengőké. Erdei olyan oldalát mutatta meg, amiről nem is hittük, hogy benne van. Beleállt az adok-kapokba, és a maga javára fordította a meccset. A tizedik menetben még az is belefért, hogy megsimogassa riválisa fejét.
Az ESPN úgy látta, hogy az öt évvel idősebb olasz a kíméletlen testütéseivel szétbombázza Erdeit, de nem így lett.
„Megingott – de nem esett el. Megmutatta, mekkora szíve van, és feltámadt”
– jellemezte a teljesítményét a német Bild. Erdei viccesen azt mondta az összecsapás után, hogy most már jöhet a nehézsúly, mert ott még nem volt bajnok.
És a dráma
A következő két amerikai fellépésén meggyőzően bunyózott már eredeti súlycsoportjában, és a WBO kihirdette, hogy 2011. december 31-én Tavoris Cloud ellen mérkőzhet Los Angelesben. Mindenki tudta, ha most valami nagyot mutat, betörhet az amerikai piacra, ami Michalczewskinek sem sikerült. Ha pedig Amerikában érdekes a performance-a, akkor dollármilliókkal fizetik ki őt a tévétársaságok és a meccset szervező cégek. Fanatikusan készült, Klink Zoltán erőnléti edző segítségével kifejezetten szálkás lett az izomzata, a gödi Duna-parton lépcsőzött nagy elszántsággal, ám egy kézsérülés miatt le kellett mondania a meccset.
2013. március 30-án aztán újra ott állt a ringben, és élete első és egyetlen vereségét gyűjtötte be Gyenyisz Gracsov ellen. Ez a pontozás ritkán érzékelhető, heves vitát váltott ki itthon, napokon át érveltek, hogy téves eredmény született, ha egyenként nézzük végig a meneteket, nem lehetett jobb nála Gracsov. Volt olyan feltételezés, hogy azért kellett az oroszt kihozni győztesnek, mert a győztes Rodriguezzel találkozhatott, akire Gracsov semmilyen veszélyt nem jelentett, KO-val kapott ki tőle, míg Erdeivel szemben lett volna egy kőkemény küzdelem.
Erdei mosolygott, miután kihirdették az eredményt, majd érzelmektől mentesen nyilatkozott, de fájt neki, hogy a veretlenségét egy ilyen meccsen, egy korántsem neves ellenféllel szemben veszítette el. „A bokszot megölik ezzel, ha nem az értékelhető találatokat pontozzák. Ha az egyik szétszedi a másik karját, az miért jó? Gracsov sokszor ütötte a kezem, a tiszta találatokkal simán nekem kellett volna nyerni, ezért a győztes nyugalmával beszélgetek most. Mindent megtettem a győzelemért, nagyon kemény felkészülésen vagyok túl, azt érzem, látványos bokszot csináltam, felállva tapsoltak nekem. Az ellenfél is meglepődött, hogy ő nyert” – mondta.
Végül 2014-ben, Kecskeméten hagyta abba – győztesen. 2017-ben megválasztották a hazai szövetség elnökének, de a ringben otthonosabban mozgott, mint az irodában, és nemsokára leváltották, miután százmilliós hiány maradt a junior-vb után. Visszatért az utánpótlásba, és a Madárfészek Akadémián tanítja a gyerekeket.
