A szuper vadászbombázó, aminek csak egy méltó ellenfele volt: egy képzeletbeli vonal az óceán felett

Az amerikai hadsereg híres a folyamatos fejlesztésekről és a méregdrága hadi járművekről, és a Lockheed Martin F–22 Raptor vadászbombázója szintén beleillik ebbe a sormintába. Az F–22-es a maga idejében tökéletesnek tűnt, a légierő gyakorlatilag bármire bevethette: légi csatákban, földi célpontok támadására, elektronikus hadviselésre és akár felderítési, hírszerzési feladatokra is.

A Lockheed meg is kérte ennek az árát. Egy gép 140–250 millió dollárba került, és összesen 195 darabot adtak át, amiből 8 tesztgép volt. Mivel az USA-nak az elmúlt néhány évtizedben nem nagyon akadt olyan ellensége, ami fejlett légierővel rendelkezett volna, az F–22-esek gyakorlatokon csillogtathatták meg tudásukat. És így is tettek, rendkívül sikeresen.

Például 2006-ban, amikor egy alaszkai hadgyakorlaton a piros csapat színeiben a légierő és haditengerészet F–15-ösei, F–16-osai és F/A–18-as Super Hornetjei csaptak össze egy olyan kék csapattal, amiben ugyan voltak hasonló, régebbi repülőgépek is, de amit az F–22-esek vezettek.

A végeredmény 241–2 lett, természetesen a modernebb csapat javára. A kék csapat két vesztesége sem F–22-es volt, hanem két F–15C.

A lopakodó kialakításuk miatt az ellenfél nem látta az F–22-eseket, ezért gyakorlatilag esélyük sem. volt. Nem ez volt az egyetlen ilyen siker, sorra nyerték a hasonló összecsapásokat.

Volt azonban egy ellenfél, ami kifogott rajtuk. Ami szinte megbénította az F–22-eseket, méghozzá annyira, hogy ha nincsenek a környéken a tankerrepülőik, akár komoly bajba is kerülhettek volna. Ez az ellenfél nem volt más, mint a nemzetközi dátumválasztó vonal.

A küldetés alapvetően nem volt bonyolult: egy 15–16 órás átrepülés várt a Raptorokra, egy hawaii bázisról Okinavára kellett átszállniuk. Az út jól indult, ám hamar problémába ütköztek. Amikor a hat vadászbombázó átkelt a dátumválasztón, több számítógépes rendszerük is összeomlott, mint például az üzemanyagért felelős alrendszerek, a navigációs rendszer és a kommunikációs rendszer egy része. Ahogy a CNN híradójában akkor fogalmaztak: „Huszonöt év telt el a fejlesztéstől a bevetésig, és az F–22 Raptor a legfejlettebb harci gép a levegőben. Azonban esélye sem volt a számítógépes hibák ellen, amik miatt hat vadászgép megsüketült, elnémult és megvakult a Csendes-óceán felett, miközben első bevetésükre indultak”.

Hiába próbálták meg még a levegőben újraindítani a rendszereket, nem sikerült. Mivel a navigáció ki volt ütve, a pilóták önmagukban kénytelenek lettek volna vakon visszafordulni, abban reménykedve, hogy pont Hawaii felé fordulnak. Szerencséjükre azonban ott repültek velük az üzemanyag-szállító társaik, amik probléma nélkül szelték át az F–22-esek nagy ellenfelét, így azokat követve magabiztosan fordulhattak vissza a kiindulóbázisra. Ahol kiderült, hogy a fedélzeti számítógépek kódjában volt a hiba, amit hamar ki is javítottak. Ezek után már probléma nélkül át tudtak repülni a Japánban található Kadena Légibázisra. Azonban ha nincsenek más repülők, és nem verőfényes napsütés lett volna, akkor még ha szerencséjük is van, és visszatalálnak Hawaiira, a leszállás műszerek nélkül akkor is kockázatos lett volna. Ha pedig csata közben történt volna, akkor szinte biztos, hogy súlyos veszteségeket szenvedtek volna.

Nem ez volt egyébként az egyetlen komolyabb probléma az F–22-esekkel. Az hadrendbe helyezést követő első években több pilótánál is ájulás, emlékezetkiesés, érzelmi labilitás és idegrendszeri elváltozás alakult ki, valamint elhúzódó légzőrendszeri problémák, például krónikus köhögés. Így alakult ki a raptorköhögés kifejezés.

„Ha egy szoba tele van F–22-es pilótákkal, a legtöbben rengeteget köhögnek. Más is volt – repülés után este lefekszem az ágyba, és csak forog körülöttem a szoba, szédülök, bukdácsolok”

– mondta a CBS News-nak 2012-ben Jeremy Gordon őrnagy, F–22-pilóta.

Emiatt 2010-ben meg is halt egy pilóta, ami után négy hónapig nem engedték felszállni az F-22-eseket, majd korlátozták, hogy milyen magasan és milyen hosszan repülhetnek. 2012-ben kiderült, hogy a szelep, ami a pilóták mellényét fújja fel, mikor egy manőver közben sok G nehezedik rájuk, nem működött rendesen, és sokszor megnehezítette a légzésüket. Emellett a fedélzeti oxigénrendszer is megbízhatatlan volt ilyen manőverek közben.

2013 áprilisára ki is javították a problémákat, de miután a pilótafülke búrája és a lopakodófestés sem bírta úgy a strapát, mint eredetileg tervben volt, és amúgy is elképesztően drága gépekről van szó, a hadügyminisztérium 2012 óta nem rendelt újabb F–22 Raptorokat. Bár a tervek szerint még sokáig fontos részét képezik az amerikai légierőnek, most inkább az F–35-ösöké a főszerep.