2023. május 23. – 22:57
A magyar közoktatásban mindenki találkozik II. Józseffel, a kalapos királlyal, aki a nála nagyobb formátumú Mária Terézia halála után lett magyar király 1780-ban – a német-római császár címet pedig már 1765-től viselte. II. József megértőnek mutatkozott a különböző vallásokkal, a jobbágyok helyzetén is javított, és az államszervezet átalakításáról is nagy ívű elképzelései voltak. Néhány területen megszállottan takarékos volt, ebből a megfontolásból született az egyik, történelemtankönyvek lapjain ritkábban emlegetett ötlete is, a többször használatos fakoporsó.
Ma is naponta beszélünk energiaválságról és energiatakarékosságról, és ez a téma már a 18. században is napirenden volt. Az ipari és lakossági fahasználat ebben az időszakban megugrott, az erdők pedig fogyatkozni kezdtek. Fenyvesek telepítésével, faiskolák létrehozásával a pótlásról is igyekeztek gondoskodni, de a másik oldalon a fakivágásokat is próbálták szabályozni. Mária Terézia például 1767-ben megtiltotta a parasztoknak a favágásokat, az engedély nélküli fakitermeléseket pedig szigorúan büntette.
Már ekkor is érvényesült a klímaváltozás elleni küzdelemben most is gyakran elővett tétel, hogy a fel nem használt energia a legjobb energia, és számos jó ötlet született a takarékos fogyasztásra. Például nagy népszerűségnek örvendett az úgynevezett gazdaságos tűzhely, ami jóval kevesebb fát használt, mint egy nyílt tűzhely. Kisebbre méretezett és dupla tömítéses ablaka is az alacsonyabb fogyasztást segítette. A 18. század végétől kezdtek ezek elterjedni, majd a 19. században pedig szinte teljesen kiszorították a nyílt tűzhelyeket Bécsben.
A fahasználat szabályozásának néhány a valóságtól elrugaszkodott vadhajtása is volt, Mária Terézia és II. József is megpróbálta minimalizálni a fával való építkezéseket, tiltani a májusfák állítását, az ünnepélyeken máglyák rakását, de még a parasztok lábáról is lehúzták volna a facipőt. Ezeket a racionálisnak kikiáltott intézkedéseket azonban nem igazán lehetett betartani.
Az élet szinte minden területén haszonelvű II. József a temetkezésre is kiterjesztette a takarékoskodást, és 1784 augusztusában elrendelte a többször használatos koporsók bevezetését. Ez a koporsó gyakorlatilag egy utazóláda volt, hiszen nem is került a föld alá. A holttestet beletették, elvitték a sírig, fölé emelték a takarékos koporsót, meghúztak egy kart, kinyílt a koporsó fenekén lévő csapóajtó, az elhunyt pedig belecsúszott a kiásott gödörbe. A koporsó ezután gyakorlatilag végtelenszer újrahasznosítható volt. A takarékos koporsónak volt előképe is, a középkori pestisjárványok idején is használtak hasonlókat, amikor a járvány rendkívül sok áldozatot szedett.
A kalapos király az újrahasználható koporsó mellett még azt is előírta, hogy a halottakat ruha nélkül, csak egy zsákba bevarrva temessék el, hiszen így a megmaradt díszes ruhát is lehet még hordani. Úgy vélte, a test is hamarabb lebomlik, ha nincs koporsó és ruha, így magát a sírgödröt is gyorsabban lehet újrahasznosítani.
A takarékos koporsót minden plébániának ingyen kellett rendelkezésre bocsátania a temetkezéshez, és az egyházközségeknek ezekből elegendő számút kellett csináltatnia. Bár ha az alaplogikát követjük, akkor éppen elég lett volna egy darab is mindenhol. II. József az újrahasznosítható koporsóval azt is elérte, hogy az egyház ne szedjen stólapénzt a temetésért.
II. József racionalizálási elképzelése finoman szólva sem keltett osztatlan sikert, a bécsiek lázadoztak az istentelen eljárás, a takarékos temetés ellen. A nemesség és a nagypolgárság tagjai elképzelhetetlennek tartották, hogy ne legszebb ruhájukban vigyék őket az utolsó útjukra, még halálukban is különbözni akartak az egyszerű emberektől, és a díszes koporsóról sem akartak lemondani. Gyülekezetek és lelkészek is ellenálltak, petíciókat írtak, így végül fél évvel a kihirdetés után a király visszavonta a rendeletét a takarékos temetésről.
Más temetkezési előírásai viszont érvényben maradtak, és ebből profitáltak is az alattvalói. Ő rendelte el például azt is, hogy a temetőket szigorúan a falvak peremén kell létrehozni, mert így a bomló tetemek nem szennyezik a talajvizet különböző kórokozókkal.
A takarékos temetés eltörlése ellenére sok csapóajtós koporsó megmaradt, és néhol a rendelet visszavonása után is használták. II. Józsefet nem ilyenben temették el ugyan, de egyszerű rézkoporsóján is megmutatkozott, hogy távol állt tőle az udvari pompa és hivalkodás.
Felhasznált források: Habsburger.net | Wikipedia |