Az FBI titkos alagutat ásott a szovjet nagykövetség alá, de semmire sem tudták használni

Bár a hetvenes években már valamelyest enyhült a hidegháborús feszültség, az Egyesült Államok és a Szovjetunió továbbra is minden alkalmat megragadott, ha a másik utáni kémkedésről és információszerzésről volt szó. Amikor a Szovjetunió 1977-ben egy új washingtoni nagykövetség építésébe kezdett, az amerikaiak attól tartottak, hogy a szovjetek olyan fejlett technológiával rendelkeznek, amivel képesek lehetnek lehallgatni a Capitolium, a Fehér Ház, a Pentagon vagy éppen a CIA telefonhívásait.

Az amerikaiakban az keltett gyanakvást, hogy a szovjet nagykövetség a város második legmagasabb pontjára, a Mount Alto nevű dombra költözött, ami ideális helynek tűnt a rádióforgalom lehallgatására. Hogy erről megbizonyosodjanak, a Szövetségi Nyomozóiroda egyből vásárolt egy háromszobás házat a szovjet nagykövetséggel szemközt, majd elindították

az FBI történetének egyik legkudarcosabbnak bizonyult akcióját: a Monopoly-hadműveletet.

Az ötlet az volt, hogy alagutat ásnak a szovjet nagykövetség alá, ahonnan majd lehallgathatják az épületben folyó munkát, és információt szerezhetnek arról, hogy a szovjetek lehallgatják-e őket. Elméletben a terv működőképesnek tűnt, az Egyesült Államoknak már volt tapasztalata az ilyen lehallgatásokban, Kelet-Berlinben és Moszkva környékén is ástak már hasonló alagutakat.

A ház ablakaiból végigfotózták az építkezést, sőt, még azt is elérték, hogy a munkások vágjanak ki három fát, ami zavarta volna a rálátást. Ezzel egy időben az FBI felbérelt egy vállalkozót, aki hozzáfogott az alagút kiásásához. Mivel a követség építése miatt amúgy is nagy volt a jövés-menés a környéken, eggyel több teherautó senkinek sem szúrt szemet. Az alagútból származó földet egyszerűen csak hozzáöntötték a követség telkén álló halmokhoz, így ez sem volt különösebben feltűnő.

Az ásás több évig tartott, ahogy az alagút egyre hosszabb lett, a költségek úgy szálltak el. Becslések szerint több mint százmillió dollárt emésztett fel a küldetés. Ahogy haladtak előre, az NSA nyomban szerelte is fel a legmodernebb, nagyon érzékeny lehallgatókészülékeket. Az alagút elég tágas volt ahhoz, hogy egy felnőtt ember kényelmesen elférjen benne, ugyanakkor kezdettől fogva több gond is akadt vele. Problémát jelentett, hogy a talajvíz rendszeresen beszivárgott a járatba, tönkretéve az NSA eszközeit. Bár részletes tervrajzaik voltak az épületről, de még így sem lehettek teljesen biztosak abban, hogy az alagút pontosan hol helyezkedik el a nagykövetség alatt.

„A probléma az volt, hogy nem tudtad, hol fogsz feljönni. Megvoltak a tervek, de nem lehetett tudni, hogy egy-egy helyiséget mire használnak. Lehet, hogy az egy fénymásolószoba vagy egy raktárhelyiség lesz. Amit mi akartunk, az egy kávézószoba volt, ahol az emberek beszélgetnek. Vagy egy biztonságos szoba, ahol azt hiszik, hogy senki sem hallja őket” – ismerte el évtizedekkel később a művelet egyik résztvevője. David Wise 2002-ben megjelent könyve is foglalkozik a Monopoly-művelet részleteivel. John F. Lewis FBI-igazgatóhelyettes szerint az alagút semmiféle információt nem hozott a cégnek.

A nagykövetség végül csak a Szovjetunió felbomlása után, 1994-ben készült el teljesen, a szovjetek/oroszok addig legfeljebb csak a komplexum egyes részeit használták. Az FBI lehallgatási kísérletei folyamatosan kudarcot vallottak, az alagútban kiépített kémtechnológia sosem működött hibátlanul. Az amerikaiak a kilencvenes évek elején arra kezdtek gyanakodni, hogy tégla van a soraikban. Ez később be is bizonyosodott, 2001-ben letartóztatták Robert Hanssen FBI-hírszerzőt, akiről kiderült, hogy kettős ügynökként már 1989-ben felfedte a Monopoly-műveletet a szovjetek előtt. A közvélemény ekkor szerzett tudomást a hetvenes évek vége óta tartó amerikai hírszerzési akcióról.

Mivel az orosz diplomaták csak öt évvel később, 1994-ben foglalták el teljesen az új nagykövetséget, Hanssen infomációjának köszönhetően elég idejük volt ellenintézkedéseket tenni, például kialakítottak egy teljesen biztonságos szobát a kényes ügyek megbeszéléshez. Az FBI évekig folytatta úgy a műveletet, hogy nem tudták, hogy már lebuktak.

Bár az oroszok már egy évtizede tudták, hogy az amerikaiak mit csinálnak a nagykövetségük alatt, és hogy legfeljebb csak egy raktárszobát tudnak lehallgatni, Hanssen letartóztatását igyekeztek a maguk javára fordítani. Amikor Hanssen lebukott, az oroszok magyarázatot követeltek az alagút miatt, Moszkvában még az amerikai nagykövetet is behívatták.

Az FBI soha nem ismerte el teljes mértékben a Monopoly-művelethez használt háznak vagy magának az alagútnak a pontos helyét. Egyesek úgy gondolják, hogy az alagút bejárata a Wisconsin Avenue-n lévő házban volt, de ehhez a forgalmas út alatt kellett volna alagutat ásni, ezért valószínűbbnek tűnik, hogy ezt a házat csak megfigyelésre használta az FBI. Mások szerint a Fulton Streeten lehetett az alagút bejárata. Bárhol is volt valójában, a hírek szerint már bebetonozták.