Köpd már ki azt a rágót!

A 80-as években a rágózás a mozivásznon olyan volt, mint a bőrdzseki és a cigaretta, erotikusnak és lázadónak számított. Persze ez az én 90-es évekbeli iskoláskoromhoz csak a Donald és a Turbo rágó formájában jutott el, amit gondosan gyűjtögetett tízforintosokból vettünk a trafikban. Volt olyan, amihez tetkó is járt, de a rágó maga valójában egy feladat volt inkább, mint élvezet. Iszonyúan kemény, szájnyálkahártya horzsolásokat okozó szélei voltak, szörnyen nehéz volt rágni, majd ha erős munkával sikerült megpuhítani, percek múlva elmúlt minden íze, és maradt a kiábrándulás, az üres, semmilyen gumi. Még ennél is csodálatosabb volt a golyórágó, attól hányingere is lett az embernek a rágóizomgörcs mellé, meg persze a cigirágó és későbbi utódjaik.

Aztán jöttek a lapocskarágók, amelyek puszta birtoklása, kicsomagolása és szájba vétele is vagányságnak számított. Mire a drazsékig jutottunk, a rágózás hirtelen cukormentes, egészséges, pH-érték- és fogsorbarát tevékenységgé vált, és abban a pillanatban elillant a vonzereje, a rágó nem volt szexi többé.

Engem pedig a rágózás halálra idegesít, a csámcsogás, a nyálcsobogás, a fogzománcon megcsikorduló gumi zaja, nem beszélve az utóéletéről. Az iskolai padokra ragasztott rágók, a zsebkendőbe rosszul csomagolt, szemetesbe ragadt, hajba tapadt, cipőbe ékelődött hideg gumidarabok. Lélekben valószínűleg nem pesti, hanem szingapúri vagyok, ott ugyanis épp az ilyen incidensek miatt tilos rágót árulni, eldobni meg pláne.

Hiába nem sikk már a rágó, még mindig, mindenütt ott van. Ebben a cikkben arra a kérdésre keresem a választ, hogy miért rágózunk. Egészséges rágózni? Soványabbak leszünk tőle, vagy tényleg jó a fogainknak, ahogy a reklám mondja? Esetleg megnyugszunk az evés nélküli rágástól? Illik manapság rágózni, ha beszélgetünk valakivel?

Bár az emberi ösztönökkel ellentétesnek tűnhet a táplálkozási célok nélküli rágás, mégis ősidők óta rág valamit az ember. Az ókori görögök fakérget, a maják és az aztékok egy mexikói fa, a sapodilla gyantáját rágták. Eladásra szánt termék viszont csak a 19. században lett a természetes, rágható anyagból Amerikában. Később a természetes gumit édesíteni és ízesíteni kezdték, és olcsóbb, szintetikus anyagra cserélték. Kezdetben stigmatizált volt, a rágózás udvariatlanságnak számított, talán épp ezért vált a lázadás és a vagányság szimbólumává. Mindenkinek megvannak a Grease rágózós epizódjai, de még a Tom Cruise és Julia Roberts korai szerepeiben előadott dramaturgiai rágójelenetekre is emlékszik mindenki. A popkulturális rágózás mégis elég hamar, a Spinédzserek megjelenése óta inkább poénná vált.

A mozikban menőzve rágózó figurák által hamar konszolidálódott a rágózás, manapság pedig mindenféle praktikus okokra hivatkozik az, aki rágón kérődzik: ezeket vesszük most végig.

A pH-értékért

Biztosan mindenki emlékszik arra az elcsépelt reklámra, ami a senki által nem értett pH-értékekre hivatkozva javasolta a rágózást. Meglepő módon a lényeg mégis igaz: a fogainknak tényleg jót tesz a rágó, de csak a napi fogmosások mellett, kiegészítő, de nem helyettesítő módszerként hatásos. Ez persze csak a cukormentes rágók esetében igaz. Úgy működik, hogy serkenti a nyáltermelést, és a nyál szájban való keringését is intenzívebbé teszi, így egyrészt hamarabb ürülnek ki a cukrok a szájüregből, másrészt a nyál áramlása a lepedéket is felhígítja, ami (illetve a lepedékben lévő baktériumok által termelt sav) így kevésbé okoz fogszuvasodást. Ez tehát rendben van: cukormentes rágót rágni nem ártalmas a fogaknak.

Van, aki azért rágózik, hogy ne legyen szomjas, ami elég értelmetlennek hangzik, hiszen ha szomjas vagy, nyilván vízre van szükséged. Gyerekkorunkban azzal riogattak ugyan minket, hogy ha lenyeljük, örökre bennünk tapad, ez szerencsére nem igaz, bár lehetséges annyira sokat lenyelni belőle, ami gondokat okoz. De egy-egy gumidarabka még simán végigmegy rajtunk, majd távozik, a rajta lévő ízesítőket pedig meg is emésztjük.

A karcsúságért

Ha már emésztés, vannak olyan legendák is, amelyek szerint a rágózás segíthet a fogyókúrázásban is. Mivel nekem éhségre csak pár pillanatnyi figyelemelterelésként hat egy rágó, aztán csak még nagyobb, mindent szétmaró éhség következik, megkérdeztem dietetikus szakértőnket, Soltész Erzsébetet, hogy mit gondol a jelenségről.

Van tudományos háttere az elméletnek, mondta: végeztek olyan kutatásokat, amelyek azt bizonyították, hogy rágózás után az alanyok kevesebbet nassoltak. A dietetikus szerint valahol középen van az igazság: a rágózásnak akkor van szerepe egy kezelésben, ha már van egy holisztikus szemlélet, ami az alany egész táplálkozáshoz való viszonyának és – ha van ilyen, akkor – táplálkozási zavarának megoldására született. Ennek a komplex szemléletnek a rágózás csak egy kis része lehet. Tehát a rágót nem megoldásként, hanem tüneti, alkalmanként bevetett kezelésként lehet használni. Néha elterelheti a figyelmet a nassolási vágyról, vagy segíthet a kényszert leküzdeni, de ez nem tartós stratégia, csak mankó. Soltész Erzsébet szerint azt is fontos észben tartani, hogy a rágókban zömmel már nem cukor van, hanem édesítőszer.

A xilit azért jó, mert a szájüregben lévő bacikat pusztítja. Vannak viszont azok a klasszikus mesterséges édesítőszerek, amelyek a bélflórában lévő bacikat megzavarhatják. Mivel a rágógumi ízesített bevonatának tartalmát lenyeljük és megemésztjük, és csak maga a gumi marad a szánkban, ezeket az édesítőket is megesszük. Épp ezért gyerekeknek vagy arra érzékenyeknek, például gyomorsavproblémákkal küzdőknek nem érdemes rendszeresen rágózniuk. A folyamat a következő: a rágónak édes az íze, elkezdjük rágni, ettől a két információtól az emésztőrendszer az agytól kap egy olyan jelzést, hogy indul az evés. Ez beindítja a gyomorsavtermelést, ami kicsit felboríthatja az emésztőrendszer normális működését, ezért nem jó rendszeresen rágózni. Esetenként nem árt, ha valakinek nincs ideje fogat mosni vagy rossz a szájíze, vagy épp leszokóban van a nassolásról, foglalta össze a dietetikus.

Koncentrációért és nyugalomért

Bár számomra, aki az étkezés rajongója, a lét értelmetlenségének szimbóluma az evés nélküli rágás, sokan számolnak be arról, hogy szellemi teljesítményükben segíti őket a rágózás. Sőt, van, aki a figyelemzavarát tartja kordában rágózással. Munka közben feltörő álmosságrohamokon, koncentrációs zavarokon segít át sokakat, sőt olyan is van, akit kifejezetten megnyugtat a rágózás, amikor ideges. A jelenséget vizsgálták kutatások is, az egyik arra jutott, hogy a rágózás javíthatja a hangulatot és a kognitív funkciókat is, de a legtöbb pozitív eredménnyel járó kísérlet a figyelem fenntartására és a tanulás során szerzett információk könnyebb előidézésére gyakorolt pozitív hatásait igazolta. A leglátványosabb kísérlet két tanulókból álló csoportot vizsgált: az egyikben rágóztak tanulás közben, a másikban nem. A rágózó csapat jobban teljesített ugyanazon a vizsgán, mint azok, akik rágás nélkül csinálták végig. A magyarázat annyi, hogy a rágózás serkenti az agyi vérkeringést a tanulásért felelős területeken.

Ám ahogy az lenni szokott, más kutatások épp az ellenkező eredményre jutottak, miszerint mindegy, rágózol-e tanulás közben. Később volt kísérlet, ami arra jutott, hogy inkább attól függ, milyen hatással van ránk a rágózás, hogy milyen az alapkarakterünk. Ennek ellenére több kutatás számolt be arról, hogy a rágózás stresszoldó, nyugtató hatású lehet, de ha nem hat, akkor legrosszabb esetben semmi sem történik.

Mire ennek a bekezdésnek a végére értem, teljesen elvesztettem a fókuszt a sok kutatási eredmény között, és bevettem egy rágót. Most sem tudok jobban koncentrálni, viszont emlékeztet a gyerekkori csalódásra, amikor a gondosan összegyűjtött pénzből szerzett rágó íze pillanatok alatt elillant.

Bunkóság

Bár az illendőség viszonylag elavult dolognak számít, még sokan vannak, akik szerint létezik etikett, és annak vannak szabályai. Ezért végül megkérdeztem Kibédi Varga Katalint, az Etikett Iskola alapítóját arról, illik-e rágózni. Szerinte ez elég egyértelmű: ugyanolyan szabályok vonatkoznak a rágózásra, mint az evésre. Evés közben nem illik beszélni, ebből következik, hogy egyedül lehet rágózni, de amint beszélgetünk valakivel, ki kell köpni egy zsebkendőbe. Hozzátette: sokakban felmerülhet a félelem, hogy a rossz szájszagnál még a rágózás is kevésbé udvariatlan dolog, de ez szerinte nem így van, inkább mossunk fogat naponta többször, de ne rágózzunk társas érintkezés, beszélgetés közben vagy bármikor, amikor mások társaságában vagyunk.