„Olyan ez a busz, mintha belesűrítették volna a bolygót – elmélkedett az angyal. – Bár ilyen nyugodt maradna mindenki az út végéig. De mindjárt Mannheimba érünk, és kezdődik elölről – szomorodott...

Még egy fölösleges online megbeszélés, ami púp mindenki hátán. Ráadásul nem várt komplikációk adódnak, a főnök pedig éhes! E heti novellánk a tekintélyelvű, mérgező munkahelyi légkört mutatja be...

„Annyira megkérdezném tőle, hogy akkor miért. Miért vagy most itt a félmilliós ruhádban a százfős násznép előtt. Kinek az álma volt ez? A tiéd? Péteré? Anyádé? Vagy a Pinteresté? De végül nem...

„Kimegyek fotózni a sufnit. Ekkor tűnik fel, milyen tiszta a faház körül az udvar. Se szemét, se gyom, se kutyaszar. Nem a szegénység, hanem az igyekezet nyomait rögzítem.” Juhász Tibor...

„Ez volt az első szín, amit megláttam magam körül. Ez a piros, a dinnyének ez a pirosa, ahogy ezt habzsoljuk mind a négyen. Ahogy harsog a fogunk alatt, ahogy omlik és olvad a nyelvünkön. Valami...

„A kottaállványra Vali előre kitette a kottát, Bachot, Dvořákot. Igazából nem lett volna rá szükség, mert Gitta mindkettőt fejből tudta, de úgy érezte, az ilyen kis külsőségek is emelik az est...

„Gyerekvállalás, olvasom. Világvállalás inkább. Te elvállalod a létet, a világosságot. Ő pedig bevilágít, befogad. Mi csak őrzünk téged, ahogyan végre elalszol.” A születés és a szülővé válás örömei...

„Nézi egymást Silber meg Hopolák Jani, és mindkettő úgy érzi, nem éri meg megszületni, ha az ember ilyen lehetetlen helyzetekbe kerülhet.” E heti novellánk a második világháború hátországába...

„Az úgy volt, hogy közvetlenül a helyhatósági választások előtt összeomlott a civilizáció, és minden megszűnt, ami addig volt, de a plakátok kint maradtak.” Ebből a disztópikus alaphelyzetből indul...