Már hónapok óta tartott, amikor Balázs közbelépett. Simonék korábban Csongornak is csak a fejére céloztak a kidobóban, vagy úszás után őt is ostorozták a vizes törülközőkkel, mint a többi kisbuzit, de mióta az óra előtt egy pofontól lefejelte az asztalt, és felszakadt a homlokán a bőr, csak rá koncentráltak. Hát veled meg mi történt, kérdezte Szenes, miután a helyükre küldte őket. Csongor a kézfejével törölte ki a szeméből a vért, Simonra sandított. A lányok sutyorogni kezdtek. Kuss legyen ott hátul, szólt rájuk Szenes. Elestem, mondta Csongor.
Balázs kísérte a háziorvoshoz. Balázs csendes, jó tanuló volt, a tanárok mindig rá bízták, hogy kísérje haza a lázas osztálytársát, segítsen bepótolni a lemaradást, beszéljen XY fejével. Simonék strébergecinek, a lányok unalmasnak tartották, mert sosem értette a poént, dolgozatírás közben takarta a megoldásait. Feszengve ült Csongor mellett a váróban, szóra nyitotta a száját, aztán mindig becsukta; láthatóan kötelességének érezte azt is, hogy beszélgessen. Csongor dühbe gurult, épp el akarta küldeni, amikor behívták őket. Az orvos fertőtlenítette és ideiglenesen leragasztotta a sebet, de közölte, hogy össze kellene varrni.
Otthon az anyja cigarettát tartó kezével keményen megfogta Csongor állát, úgy fordította arcát a fény felé. A legközelebbi sebészet félórányi buszútra, az SZTK-ban volt. Beforr ez magától is, mondta, máskor nézz a lábad elé.
Pár napra rá kezdték módszeresen verni. Először csak bekerítették a teremben, amint a tanár kilépett az ajtón, később már szünetben is betalálták, belenyomták az arcát az udvaron a kavicsba, majd bevárták iskola után. Ha felugrott a padra a pofonok elől, lerángatták, ha földre került, rúgták. Arra figyeltek, hogy ne törjön semmije, de volt, hogy elájult, vagy napokig sántított. A verések után az sem ment oda hozzá, akivel korábban jóban volt.
Nem tudta, mikor kezdett üvölteni. Majd azt meglátjuk, röhögött Simon, és lekevert neki egyet. Ekkor tudatosult Csongorban, hogy talán már percek óta azt üvölti, hogy megöli őket, megöli mindannyiukat. Esés közben felmarkolt egy körzőt az egyik asztalról, megpróbálta a legközelebb álló Puskás arcába vágni, de kicsavarták a kezét.
Délután Cooper volt. Jó távot szokott futni, de most lemaradt Simonéktól. Viszont Balázst, aki az oldalát fogva imbolygott a sor végén, így is lekörözte. Futás közben Csongor megcsúszott, aztán látta, hogy egy döglött egér került a lába alá. Az egér feje összeroppant. A pálya túloldalán Simonék sípszóra épp a kör végére értek.
Otthon, amíg anyja a tévé előtt aludt, előkereste az apja régi rugós kését. Kipattintotta, visszacsukta, újra kipattintotta. Éjszaka alig bírt aludni, az izmai megfeszültek, a szíve a fülében dobolt.
Másnap menetrend szerint ment mindent, Simon épp át akarta venni a haverjaitól. Most, gondolta, és rámarkolt a zsebében a késre, amikor Balázs közéjük ugrott. Csongor, Simon is lefagyott, Simon aztán felnevetett. Na mi az, beszállsz? Közel ment Balázshoz, fél centiről nézett az arcába. Gyerünk, üss meg! Balázs nem mozdult, nem szólt, lesütötte a szemét, de nem is állt odébb. Na, mi lesz?, lökött egyet rajta. Ha közbeugatsz, legalább mozdulj! Balázs ugyanúgy állt. Simon félredöntött fejjel rágózott, buborékot fújt, majd kipukkantotta. Ez dögunalom, mondta, aztán intett a haverjainak, és lementek az épület mögé bagózni. A többiek is szétszéledtek.
Balázs csak ekkor kezdett remegni. Nem bántanak többet, szólalt meg fél perc hallgatás után. Csongor döbbenten nézte. Balázs kézbe vett egy vonalzót, és zavarában hajlítgatni kezdte. A bátyám szerzett néhány menő képregényt… Nincs kedved iskola után megnézni őket? A vonalzó eltört, Balázs összerezzent. Baszódj meg, robbant ki Csongor. Még mindig a kést szorongatta.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
