Egy kétórás jegyet, lécci. Igen kártyával. Most mit mosolyog? Vagy maga mindig ilyen kedves?
Ez csak természetes. Én érkezem mindig elsőként a terembe, és én zárok. A mosolyom és a sminkem tökéletes, nem túl hivalkodó. Ha kérsz egy kávét, hozom máris. A barátaim hajnali kettőkor is hívhatnak, persze, megértem én, megértek én mindent, még azt is, amit nem. A fizetés elég, nem érdekel az infláció, a lényeg a pozitív gondolkodás. Csak mosolygok, visszahívom, feltörlöm, odaadom, átveszem, aláírom, kiengedem, beengedem, megkeresem, megőrzöm, visszaadom, megyek, csinálom, persze, megyek már.
Valami van a szaunával. Alig jön a gőz, csak lehelgeti. A múlt héten is ez volt, meg fogom írni a véleményemet, aztán csak sajnáljad.
Új nap, kihívások, új lehetőség a jóra. Érzem, ahogy a mosolyomtól kicsit beráncosodik a szemem körül a bőr. Pontosan így kell lennie. Hiszen a Torony Six Fitneszközpontba mindenki azért jön, hogy jól érezze magát, feltöltődjön.
De jó kedvünk van ma is, igaz? Magának könnyű, ilyen kis fiatalon. Na viszlát.
A pult felé tart egy vendég. Látom rajta a fáradtságot, de azért egy kicsit ő is mosolyog. Üdvözlöm a Toronyban Sixben! Csak egy napijegyet? Értem, a 303-as szekrény lesz az öné. Kellemes időtöltést! Nagyon siet, nem áll meg a blokkért, csak megy tovább. Valószínűleg fontos dolga van. Csak semmi felesleges kérdés. Semmi személyeskedés, akkor nem bukhatok le.
Hát minek vettem én bérletet, ha egyszer alig lehet használni ezt a szart.
Néha, amikor valaki mérges, azt gondolom, talán azért, mert nem voltam elég kedves. Időnként megismétlem a szavakat magamban, hogy vajon elég lágyan és derűsen mondom-e a telefonba, amikor valaki, mondjuk, az új bérletakcióról érdeklődik. „Üdvözlöm, Torony Six Fitneszközpont, miben segíthetek?” Ez valóban az én hangom?
Igen, köszönöm, a masszázst is. Valami eszméletlen rossz volt a forgalom. Egy órát ültem a dugóban. Maga kocsival jár? Ja, busszal, hát az is nehéz.
A 99-es busszal igen, a Fertő utcáig. Ha látnád a szobát, ahonnét elindulok. De a mosolyom mögé úgysem látsz be, úgysem látsz be a házig, az udvarig, a körfolyosóig, és a szobám falán túlra, ahogy esténként ott ülök, és bámulok magam elé.
Van ma este valami jó kis csoportos óra? Valami, ami jól levezeti a feszültséget… Vagy nem jössz velünk inni egy italt? Mindig csak a munka, mi?
Kedves vagyok, kedves mindig. Ez csak természetes. Csak a tökéletes mosoly számít. Hadd lássák, hogy a Torony Six tökéletes, hogy benne én is. Minden rendben. És vagyok a legmegbízhatóbb csapattag a Toronyban. Kedves vagyok, megcsinálok mindent, csak ne bántsatok.
Tudod, az a kedves lány a recepción. Nem? Na mindegy, a múlt héten lett öngyilkos. Csak ült a pultban, mindig olyan kedvesen mosolygott, búcsúzáskor meg integetett. Egyszer a liftben ráléptem a lábára, és még ő kért bocsánatot. Tisztára, mint egy NPC. Nem sok vizet zavart, még gondoltam is, hogy nekem egy ilyen csaj kéne. Semmi hiszti. Nem dumál sokat, csak mosolyog mindig, mint a vadalma.
Még szeptemberben azzal a felkéréssel fordultunk a Telextárcák szerzőihez, hogy alkossanak szövegeket, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a „karakter” szóhoz. Darvasi László alkotása itt, Egressy Zoltáné itt, Kiss Lászlóé itt, Balássy Fannié itt, Benedek Szabolcsé itt, Szeifert Natáliáé itt, Biró Zsombor Aurélé pedig itt olvasható.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
