Először arra gondoltam, hogy megírom az Egri csillagokat, de abban csak kétezer karakter van, ráadásul folyamatosan zajlik a karaktergyilkosság. Kinézek az erkélyen. Milyen csonka ma a Hold, de jó, hogy eszembe jutott, hogy verset írjak. Nem érdekel, hogy más is megírta, nekem ez most jutott eszembe. Milyen szomorú vagyok én ma. Rólam szól, jó, más is érezheti ezt, de miért érezné, ha én érzem, és épp ma. Nem találta ki más, ezt én találtam ki. Azt is, hogy minden egész eltörött, mert tényleg, az egész világ egy törött világ, és mindennek csak a fele van meg, vagy még az sem. És fut velem egy rossz szekér. Mindenki tudja, hogy a rossz szekér nem fut, de ez egy olyan kép, ami az életemre vonatkozik, hogy az rossz, és mégis halad. (738 karakter)
Ez nagyon jó vers, szerencse, hogy megírtam, mert így majd mindenki el tudja olvasni, szerintem azt a címet kéne adni neki, hogy Kocsi-út az éjszakában, mert most volt nemrég Munkácsy-kiállítás, és ott van egy ilyen kép. Minden mindennel összefügg. Én is összefüggök a mindennel. Gondoltam, írok egy verset, és meg is írtam. Nem azt, amit meg is írtam, hogy milyen csonka ma a Hold, hanem amit elfelejtettem. Az volt benne, hogy élnek, akik élnek, ez volt rímhelyzetben. De nem tudom, hogy volt-e értelme, vagy csak azért lett, mert olyan korábbi sor volt, hogy mért nem, vagy kértem. A rímek általában ostoba dolgok miatt jönnek létre, de ezt senki nem meri elárulni, mert ha elárulná, akkor kibeszélne a szakmából, ahol van becsülete a rímnek. (1496 karakter)
Arról akartam írni, hogy mennyire felhergel, ha valaki szóba hozza Horger Antal urat, akkor is, ha ezt egy versben (rím) teszi. Különösen utálom, ha ennek a már létező versnek (Születésnapomra) a játékos változatait írják meg mások. Talán mert az eredeti versben is erőltetett taní/tani meg efféle idiotizmusok most a felkérés nyomán a későbbi költőknél egészen szarba/szökkennek. Mit akartam írni, még visszaaludtam, vagy csak másról kezdtem el gondolkodni, aztán az egész füstbe ment terv lett. A megidézett versnek állítólag nem ez lett volna a címe, ha nem ez lett volna a címe, mondjuk, az lett volna, hogy szüleimnél Vácon vagy Vácott. De utálom azt a Pécsett, Győrött, a picsában megfogalmazást. Ez mind ki fog halni a magyar nyelvből, nem lesznek ikes igék és semmiféle archaizmus, hogy Pécsett, és nem fogják az emberek használni a babe mellett a banbent. Még az iskolába vagyok. Senki nem fog kiabálni, hogy ban, baszki, ban, vagy nem ba vagy. (2467 karakter)
A nyelv így fejlődik, a korábbi nyelvhasználók szerint vissza, de valójában tovább. Amikor én megírtam a Füstbement terv című versemet Vácon, hát, nagyon könnyű volt, mert egyáltalán nem kellett megszólítanom édesanyámat, mert már nem élt. Nem szálltam felé, és nem lógtam ajkán, bár megpusziltam, amikor még élt, és simogattam, amikor még élt. Nem azért, mert azt olvastam, hogy ezt kell csinálni, hanem csak úgy. Nem csüggtem ajkán, azokon a kicserepesedett szájszéleken, csak bekentem, hátha az még segít, és megpróbáltam vizet adni neki, és kiskanállal valami ételt. Meghallgattam, amikor a nővér elmondta, hogy a néni nagyon rossz. Kiabál, amikor pelenkázzák. (3148 karakter)
Bocsánat, ne tessenek haragudni, nem csinált korábban ilyet, mert nem is voltak ilyen fájdalmai. Meghunyászkodok a szakemberek előtt. Igen, ha szeretni fognak, akkor őt is szeretni fogják, és úgy fognak bánni vele, ahogyan mi bánnánk, ha épp itt lennénk azokban az órákban is, amikor nem vagyunk itt. De ez az irgalom, bár a kórház neve irgalmasok, nem jelenik meg a mindennapokban. Irgalom atyja, ne hagyj el.
Kéne írni egy ilyen balladát. Végül is író vagyok, az a dolgom, hogy írjak ilyeneket. Ha a ballada nincs divatban, akkor egy ilyen átütő verssel divatba lehetne hozni, hogy nem tudom, mi az első sor, de a második az lesz, hogy halva találták Bárczi Benőt. Halva egy ellel, mert nem a hallásról van szó, hanem a meghalásról. A radványi sötét erdőben. Hú, ez jó lesz, senki nem tudja, hogy az hol van, ráadásul, de most már eldöntöttem, ezt a verset fogom megírni, mert az Ágnes asszony is jó lenne, de most inkább ezt a másikat, majd egy következő felkérésre megírom az Ágnes asszonyt is. De ez a név, hogy Bárczi Benő, nekem nagyon bejön. Az probléma, ha az irgalom szót nem használom benne, mert ugye, amiatt jutott eszembe. Ma rendkívül versírós kedvemben vagyok, már három remekművet is írtam. Ebben a kis szövegben csak a részleteit említem meg. Van egy olyan hely, ahol az van, hogy Versek, 2025. Valójában nem ez van odaírva, hanem hogy Versek 2017-től. Na, oda írom bele a Kocsi-út az éjszakában címűt, utána következik a Füstbement terv, aztán a Tetemre hívás, és végül, de ez már csak holnap lesz, mert már nagyon kifáradtam, az Ágnes asszony. Felvetődött bennem, hogy megírjam-e az Esti kérdés című verset, de rossz verset nem szeretnék ezek közé a remekművek közé írni, mert egy olyan vers, ami nem jó, megkérdőjelezi a remekművek értékét is. (4926 karakter)
Felhívtak telefonon, és teljesen kiestem ebből az ihletett
Még szeptemberben azzal a felkéréssel fordultunk a Telextárcák szerzőihez, hogy alkossanak szövegeket, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a „karakter” szóhoz. Darvasi László alkotása itt, Egressy Zoltáné itt, Kiss Lászlóé itt, Balássy Fannié itt, Benedek Szabolcsé itt, Szeifert Natáliáé itt, Biró Zsombor Aurélé itt, Ughy Szabináé pedig itt olvasható.
A Telex tárcarovatának célja közelebb vinni az olvasóhoz a kortárs szépirodalmat, hogy az ne csak kisebb példányszámú irodalmi folyóiratokban jelenhessen meg, hanem olvashassa mindenki, aki napi sajtót olvas, ahogyan az 1900-as évek első felében ez még természetes volt. A sorozatban eddig megjelent írások itt találhatók .
