Add össze a Rám-szakadékot és a Holdvilág-árkot, és szorozd meg tízzel, avagy becsületszámla a magyar hüttében.

A Magas-Tátra legmagasabban levő menedékházának vécéje messze van az épülettől. Valahogy mégis oda kell vonzani az embereket, ezért felejthetetlen kilátást varázsoltak neki.

Alberti-Hamlet Nóri 148 nap alatt járta végig az 5000 kilométeres, Észak-Amerikát a Sziklás-hegység mentén kettészelő Continental Divide Trail-t.

Kicsit olyan, mintha boldog tetőfedőként egy hatalmas gótikus katedrális tetején, a legmagasabb kőtornyok oldalában bujkálnánk a keskeny szervizpallókon.

A két hegyi túra roppant látványos, de nem izomszaggatóan nehéz. Ragyog a nap, derül az arc, egyszóval minden a legnagyobb rendben. Aztán persze kiderülhet, hogy mégsem.

Körös-körbe hatalmas hegyek tornyosultak, úgy éreztem magam, mint egy törpe Pataki Attila, aki a Kör közepén állok című slágert dúdolja elcsukló hangon a kosárlabda-válogatott tagjainak gyűrűjében.

Az a szokás, hogy a Szlovénia legmagasabb hegyét először megmászó túrázóknak a csúcson el kell tűrniük, hogy társuk a kötéllel elfenekelje őket.

Lihegve felnéztem arról a kis sápadt körről, amit a fejlámpám a hóra vetített. A ritkás levegőben alacsonyan lebegett a Hold, hihetetlen, véres-tojássárgás színben. Mintha egy életunt, gyulladt szem...

Irány a zöld szakadékok között Godalandba, majd át az Eyjafjallajökull hóval borított friss láváján a vízesések paradicsomába.