2022. november 18. – 12:06
Merre menjünk a nagyobb gyerekekkel, akik már kinőtték a Mátrát? A Bécsi-Alpok egyik pillére, a Rax jó választás. (A Szépkilátás blog korábbi posztja alapján.)
Hova érdemes menni, amikor a gyerekek már annyira felnőnek, hogy komolyabb helyekre (hegyekre) mennének túrázni? Ráadásul az idő is erősen őszi? Gyakran kapom ezt a kérdést. Ha Magyarország közvetlen környezetét nézzük, három hegy jöhet szóba második lépcsőként:
- az Alacsony-Tátra (Szlovákia)
- a Schneeberg (Ausztria)
- vagy a Rax (Ausztria)
Az elsőt nagyon szeretem, több alkalommal jártunk már ott, a második egy látványos szurdokvölgyön is megközelíthető, de legnagyobb kedvencem talán a harmadik. Itt kezdtem én is az ismerkedést a hegyekkel, hangulatos alpesi fennsíkján több nagyszerű menedékház is van, itt az egyik legalapabb középhaladó via ferrata, és több útvonal vezet fel, ami 11 évtől felfelé már vállalható.
Mivel Vili betöltötte már a 11 évet, és már nyaggatott, hogy a Kis-Fátrában felállított magassági rekordját meg akarja dönteni, úgy határoztam, hogy irány a Rax 1783 méter magas csúcsa, a Jakobskogel. Azért a Jakobskogel, mert viaferrata-mentes ösvény vezet fel, kb 1000 méteres szintemelkedéssel, és nem messze tőle található egy nagyon jó menedékház, az Ottohaus. Mindenképpen fent akartam aludni, egy éjszaka egy alpesi hüttében felejthetetlen élmény egy gyereknek.
Az indulás természetesen nem sikerült a szokásos elcseszés nélkül: otthon hagytuk a fiúk (Vili és Leó) iratait, márpedig az osztrák határon manapság jobb, ha iratokkal megy át az ember, mert még hirtelen egy menekülttáborban találja magát. Vissza kellett fordulnom tehát a személyikért, de nem volt nagy baj, mert kiderült, hogy Leó a túranadrágját is otthon hagyta. Óbudán felszedtük Amerika kollégát, és meg se álltunk a Knappenfof Hotel külső parkolójáig (760 méteren).
Középgyengén esett az eső, de valahogy teljesen természetesnek tűnt, hogy ez egyáltalán nem zavar senkit. A Lammel-Brünnl forrásig tulajdonképpen séta volt az út, onnan kezdődött a meredek, szerpentinként kanyargó gyalogösvény, a Törlweg. (A félúton található jóízű forrás egyben azt is jelenti, hogy nem kell vizet cipelni az útra.)
Az erdőből a sziklafalak alá érve kezdett izgalmasabbá válni a túra. Vili kanyarról-kanyarra ámult a kitárulkozó alpesi panorámán. Hamarosan a ház is felbukkant, már egészen közelről.
Körülbelül 4 óra alatt értünk fel kényelmesen az Ottohaushoz. A házban már tucatnyi osztrák túrázó nézte a negyed órája kezdődött Izland-Magyarország Eb-meccset, mi is csatlakoztunk hozzájuk. Hamar megegyeztünk mindenkivel, hogy ők drukkolnak nekünk, mi meg nekik, az esti osztrák-portugál meccsen. Sőt, a ház vezetője még egy kört is kilátásba helyezett a szurkolótábornak arra az esetre, ha mindkét csapat nyerne.
A meccs szünetében kimentünk a Vilma von Haid kilátóra, nem messze a háztól. Mintha erkélyről néztük volna a Rax keleti végét, a túloldalon a Schneeberg csúcsával. (Próbáltam utána keresni, ki volt az, akiről elnevezték a kilátót, de sajnos nem jutottam sehova.)
A második félidőt ismét együtt szurkoltuk ki a többiekkel, aztán jött a csúcsmászás a naplemente fényében. Fel a Jakobskogelre. A csúcskereszt egy 15-20 perces, nem túl megerőltető séta az Ottohaustól. Azért az látszik a fenti képen, hogy nem kapott ki a válogatott.
Mire visszaértünk, már el is kezdődött az osztrák meccs. A végeredmény itt is döntetlen lett, de mennyivel másképp élték meg az osztrákok mint mi: míg velünk madarat lehetett volna fogatni, ők már mintha sejtették volna, hogy hamarosan véget ér számukra az Eb.
Másnap még elsétáltunk a Rax-fennsík északi oldalára, a Höllental kilátóhoz. A Höllental (Pokol-völgy) a Rax egyik legszebb völgye, levezet egészen a Rax és Schneeberg között kanyargó műútig. A Höllental aljából indultunk neki egy évvel ezelőtt a rémisztő nevű, de azért nem túl rémisztő nehézségű Teufelbadstubensteig (Az ördög fürdőszobája) via ferrátának, ami a Törlweggel ellentétben nem déli, hanem északi irányból közelíti meg a Rax-fennsíkot.
Az ördögbe!
Itt akkor egy hirtelen időugrással vissza is megyek egy évet, amikor szintén négyen (Gabival, Olivér fiammal és Amerikával) indultunk neki az Ördög fürdőszobájának. A terv az volt, hogy felderítem, mennyire nehéz ez a B-s via ferrata a legkisebb fiamnak.
Hosszú völgyséta után hirtelen a sziklafal alatt találtuk magunkat. Amerika ferrataszűz lévén riadt sünszemekkel méregette a lentről első pillantásra nehéznek tűnő falat. Ahogy elindultunk, úgy nyugodott meg folyamatosan.
Itt átveszem egy szakportál, a hegyvilág.hu leírását: a mászás egy folyamatosan emelkedő párkányon kezdődik meg. Rövidesen egy meredek szűkületbe érünk, ahol vaslétra segíti a följutást. Innen gyaloglóterepen megkerülünk egy lefutó bordát és már megszemlélhetjük az út jellegzetességét, a barlangüregbe vezető újabb jókora, 8-10 méteres létrát. Balra kerülve jutunk ki az ásító barlangszájból, majd rövid mászás következik tagolt sziklákon. Innen a biztosított út véget ér.
De csak egy ideig. Mert aztán hamarosan folytatódik Alpenvereinsteig néven. A szintén könnyű, B-s nehézségű ős-klettersteiget 1910-ben építették. Annak ellenére, hogy vasalt részei elég ósdinak tűnhetnek sokszor, a via ferrata szép és látványos. Nagyjából két óra alatt lehet felmászni rajta, és már ott is vagyunk az előző túra végén emlegetett Höllental-kilátónál a völgy tetején.
A lényeg, hogy kezdőknek azért néha izzasztó meredekségű sziklaperemeken és létrákon kell mászkálni, de teljesen biztonságos útvonalon (természetesen a megfelelő biztonsági felszerelést, a beülőt, ferrata kantárt és sisakot használva). Szóval lehet tesztelni a tériszonyt. Aki volt már magyarországi via ferrátán, jó eséllyel mászott ennél nehezebbet. Ha valaki pedig nem bízik magában, akkor mehet csoporttal-túravezetővel, több magyar cég is szervez túrát erre az útvonalra.
Mivel a kiszállástól még elég sokat kell gyalogolni az Ottohausig, ahol frissítőt vehet magához az ember, és a lefele úton is folyamatosan koncentrálni kell, 11-12 év alatt nem ajánlanám a túrát. Vili is vár még vele egy kicsit. Viszont mi remekül éreztük magunkat.
Konklúzió: A Törlweg szerpentinje már alkalmas arra, hogy egy 10-12 éves gyerek kipróbálja, hogy tetszik neki az alpesi túra. Inkább kitartás kell hozzá, mint ügyesség, viszont kilátásban, alpesi hangulatban nincs hiány, főleg a fennsíkhoz közeledve. A Teufelbadstubensteig már nehezebb falat, oda már csak nagyobb, 12 évesnél idősebb gyereket vinnék a folyamatos koncentrációigény miatt. Az Ördög fürdőszobája felnőtteknek kiváló kezdés a via ferrátához. Megvan a magasság- és térélmény, nem túl technikás. De szint, az van benne bőven.
A költségekről: az út Budapestről egy tanknyi benzin, plusz autópályadíjak (összesen cirka 20 ezer Ft). A szállás az Ottohausban 15 euró a felnőtteknek, 10 euró a gyerekeknek. A leves 3-5 euró, a főétel 6-10 euró, a sör 3,5 euró. Mi hárman a két fiúval kijöttünk 90 euróból vacsorával, sörrel, reggelivel, szállással (kényelmes matracláger, azaz 12 fős alvóhelyiség), ami azért nem rossz.
Frissítés: A feltüntetett árak 2016-os árak!
A Szépkilátás – A Telex túrarovata friss anyagokból, valamint a korábbi blog.hu-s Szépkilátás blog túraleírásainak az archívumából állt össze. Ez a poszt 2016-ban jelent meg, de hangulatában most is ugyanilyen végigjárni az útvonalat.
További túrák a Bécsi-Alpokban: