Kevés olyan ember lehet az országban, akit ne érintett volna valamilyen módon a csütörtök reggeli bombariadó. A rendőrség adatai szerint összesen 292 oktatási intézmény kapott fenyegető emailt, közvetve pedig sok ezer ember napját írhatta át a bombariadó. Az iskolák kiürítése és átkutatása után meg kellett oldani a diákok elhelyezését. Állami, önkormányzati intézmények vállaltak be pluszfeladatokat, szülők rohantak el a munkahelyükről, és így orvosolni kellett a kiesett munkaerő pótlását is.
A hatalmas káoszról szinte minden kormányzati és ellenzéki politikus elmondta a véleményét, ám volt valaki, aki meglepően a háttérben maradt.
„Forródróton vagyok a belügyminiszterrel. Az érintett iskolák biztonságát megerősítjük, a bombariadók hátterét felderítjük.”
Csütörtökön mindössze egy Facebook-bejegyzéssel reagált az egész országot érintő terrorfenyegetésre Orbán Viktor.
Mivel telt mindeközben a miniszterelnök napja? A pontos programját nem szokták közzétenni, Facebook-oldalán azonban arról posztolt, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre látogatott el egy zárt körű, uniós konferenciára, amit volt külpolitikai főtanácsadója, Gottfried Péter 70. születésnapja alkalmában szerveztek. Délután a legnagyobb problémája az volt, hogy dugóban ül, mert kivételesen nem szirénázó konvoj szállította át a városon. Este aztán arról adott hírt, hogy templomba ment az ökumenikus imahéten.
Péntek reggel elárulta, hogy a Kútvölgyi Kórházban is járt, ahol a koronavírus-járvány öt évvel ezelőtti kitöréséről beszélgetett orvosokkal. Furcsa időzítéssel, a bombariadó után pár órával osztották meg azt is a miniszterelnök Facebook-oldalán, hogy készült egy propagandafilm a járványról, amit vasárnap fognak bemutatni.
„Ez nem a gyávák klubja. Ez a harcosok klubja. Mindegy, hogy vörösiszap, árvíz, járvány, háború, ott kell lenned”
– fogalmazott a riport előzetesében Orbán.
A csütörtöki bombariadóról azonban mintha lemaradt volna a miniszterelnök. A nyilvánosan elérhető adatok szerint nem ment el egy iskolához sem, nem posztolt fotót arról, hogy eligazítást tartana a rendőröknek, nem hívta össze a nemzetbiztonsági kabinetet vagy a védelmi tanácsot, és egyetlen olyan kép se jelent meg róla, amellyel azt mutatnák: az ország első számú vezetője teszi a dolgát, és a kezében tartja az irányítást.
Ez azért meglepő, mert Orbán általában lubickol azokban a helyzetben, amikor az ország megmentőjeként és védelmezőjeként, a parancsnoki hídon álló hajóskapitányként szerepelhet, és azt mutathatja: cselekvő vezetőként azonnal a helyszínre megy, és intézkedik.
A 2013-as árvíz idején gyorsan magára kapta a gumicsizmát, és napokon keresztül járta a gátakat, hogy személyesen is ellenőrizze a védekezési munkákat. 2015-től éveken át rendszeresen megjelent a déli határkerítésnél, ahol a szolgálatot teljesítő rendőrökkel, katonákkal diskurált. A koronavírus-járvány idején kórházakba, oltópontokra rohant, személyesen felügyelte a maszkok, lélegeztetőgépek érkezését a repülőtéren, és dolgozószobájából ő jelentette be a legfontosabb járványügyi döntéseket.
A 2022-es választás előtt ezt a szerepfelfogást úgy fogalmazta meg az évértékelő beszédében, hogy míg szélcsendben „a részeg kapitány is elkormányozza a hajót”, „erős és kavargó szélben, viharjelzés idején (…) kell a jó tengerész”.
A cél mindig ugyanaz: azt kell demonstrálni a választóknak, hogy ő védi meg a magyarokat a migránsoktól, a járványtól és az árvíztől.
Ezzel párhuzamosan pedig az aktuális politikai ellenfelet lehet azzal támadni, hogy migrációpárti, oltásellenes, és akadályozza az árvízi védekezést. A Fidesz egyik erőssége, hogy ezt a forgatókönyvet minden helyzetben adaptálni tudják. Most azonban a kapitány nem volt ott a parancsnoki hídon, legalábbis a nyilvánosságban.
A miniszterelnök az elmúlt években fokozatosan eltávolodott a napi belpolitikától, és egyre inkább a külpolitikai folyamatok kötötték le a figyelmét. A közvélemény előtt is próbálta magát nemzetközi szinten is meghatározó vezetőként pozicionálni, aki Gyurcsány Ferenc helyett már Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal játszik egy ligában. Szimbolikus volt, amikor Semjén Zsolt tavaly nyáron kinevette a kórházi klímákról kérdező riportert Tusványoson. A miniszterelnök-helyettes abszurdnak nevezte, hogy a kórházi klímákról van szó, miközben a magyar kormány és annak vezetője épp a világháborút próbálja megakadályozni.
Orbán is leginkább békemisszióról, világrendszerváltásról, nemzetstratégiáról beszélt az elmúlt hónapokban, miközben az egészségügy, közlekedés és gyermekvédelem súlyos hiányosságairól szólt a tavalyi év. Egyre több jele van annak, hogy a Fidesz belekényelmesedett a 15 éve tartó kétharmados kormányzásba, és olyan, korábban elképzelhetetlen hibákat is elkövetnek, mint ami a kegyelmi ügy volt, vagy épp az, hogy egyre gyakrabban nem képesek visszavenni a napirend uralását Magyar Pétertől. Hiába javasolta tavaly nyáron Tusványoson Orbánnak Kovács Péter XVI. kerületi fideszes polgármester, hogy térjen vissza a magyar politikába, és tegyen rendet a Fideszen belül, ez a visszatérés egyelőre elég nyögvenyelősen megy.
A tavaly őszi árvízi védekezésnél Magyar Péterhez képest késve kapcsolt a miniszterelnök stábja, és mire Orbán felvette a bakancsot, a Tisza Párt elnöke már letarolta az internetet a homokzsákolás közben készült fotóival. Csütörtökön ismét az látszott, hogy nem jött reflexből a magyarokat védelmező kapitányi szerep. Miközben a híradások csak a bombariadóról szóltak, a miniszterelnök teljesen mással volt elfoglalva.
Egyre többször tűnik úgy, hogy Orbán Viktor nem rezonál az emberek többségét ténylegesen érintő problémákra.
Ezt jól mutatja, hogy a pénteki rádióinterjúban alig három perc után máris a nemzetközi kontextusról, migrációs veszélyekről, brüsszeli paktumról kezdett el beszélni, és a Kossuth rádió riportere is hiába próbálta a következő kérdéssel visszaterelni a beszélgetést a csütörtöki bombariadó hazai vonatkozásaihoz.
„Mindenki megtapasztalta tegnap, minden szülő, tanár és diák, hogy biztonságban van” – jelentette ki a miniszterelnök, hogy aztán az interjú további részében már sokkal többet beszéljen Donald Trumpról és az energiaszankciókról. Orbán az egészet letudta annyival, hogy az állam a helyén van, jól vizsgáztak, és hamar úrrá lettek a fenyegetésből fakadó bizonytalanságon és káoszon. A magabiztosság annyiból meglepő, hogy olvasóink jelzése szerint nem mindenhol ment ez olyan flottul.
Ezzel minden bizonnyal azokra az ellenzéki vádakra kívánt reagálni Orbán, amelyek hónapok óta arról szólnak, hogy nem működik az állam, és ezért végső soron ő a felelős. Másrészt viszont azt a képet sugallta, hogy az állami gépezet az ő aktív irányítása és személyes intézkedése nélkül is elzakatol. Egy percig sem próbált most gyakorlati kérdésekkel foglalkozni, mint például azzal, hogy miként lehetne felkészíteni az iskolákat és a rendőrséget egy hasonló szituációra, és milyen feladatuk van a belügyi szerveknek. Helyette inkább azt a tanulságot szűrte le, hogy brüsszeli nyomásra sem szabad beengedni migránsokat, mert akkor nemcsak fenyegetés lenne, hanem halálos áldozatokkal járó terrorcselekmény is.
Mindez persze jól illik a központi kormányzati kommunikációba. A csütörtöki eseményekre először a kormányinfón reagált Gulyás Gergely és Vitályos Eszter, Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára pedig a rendőrségi szóvivővel állt ki közös sajtótájékoztatóra. Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója arról posztolt, hogy ismét bebizonyosodott: a szélsőséges eszmék képviselői komoly veszélyt jelentenek a biztonságunkra. Szijjártó Péter azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy minden ilyen fenyegetés csak újabb megerősítése annak, hogy a nyomásgyakorlás ellenére ragaszkodni kell ahhoz, hogy illetéktelenek ne léphessen be az ország területére. „Orbán Viktor és kormánya megvédi a magyarokat, ahogy tette eddig, és teszi ez után is” – jelentette ki Lázár János Szombathelyen. Csak épp Orbán Viktor valahogy most mintha kimaradt volna ebből a történetből.