Mostantól a fő kérdés az, milyen gyorsan sikerül Rogánt levetetni az amerikai szankciós listáról

Legfontosabb

2025. január 8. – 13:26

Mostantól a fő kérdés az, milyen gyorsan sikerül Rogánt levetetni az amerikai szankciós listáról
Rogán Antal a Miniszterelnöki kabinetiroda vezetője a Parlament Gazdasági Bizottságának meghallgatása után újságírói kérdésekre válaszol 2023. november 14-én – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Noha diplomáciai körökben már évek óta terjedt az a pletyka, hogy Washington akár az Orbán-kormány legmagasabb szinten lévő tisztviselőit is szankciókkal sújthatja, az sokakat meglepett, hogy a korrupcióra hivatkozva Joe Biden amerikai elnök távozása előtt pár nappal Rogán Antalt szankcionálták. A magyar kormányzatnak szinte azonnal volt egy válasza a példátlan lépésre. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter az amerikai nagykövet, David Pressman és a demokrata adminisztráció „kisstílű bosszújának” nevezte azt.

A kormányzatot azért is érhette meglepetésként a lépés, mert sokáig úgy tűnt, hogy a mások mellett Rogán Antal szankcionálásáért hosszú ideje lobbizó amerikai tisztviselők (élükön David Pressman amerikai nagykövettel) nem járnak sikerrel. Bár történt már hasonló eset 2023-ban, amikor az Egyesült Államok szankciós listára tette a magyarországi központú, a független sajtóban csak orosz kémbankként emlegetett Nemzetközi Beruházási Bankot, illetve annak három vezetőjét, köztük Laszlóczki Imrét, a bank alelnökét, azt a lépést nem követte negatív kormányzati reakció. Ellenkezőleg: Orbán engedelmeskedett, Magyarország szinte azon nyomban kilépett a bankból.

Voltak, akik már közvetlenül a kémbankos szankció előtt is arra számítottak, hogy nem egy Laszlóczki kaliberű figura, hanem valamelyik magas rangú kormányzati tisztviselő kerül Washington célkeresztjébe, de nem így történt. Később az a pletyka terjedt el, hogy majd a 2024-es választások után, de még az amerikai elnökválasztások előtt szankciós listára teszik valamelyik kormányzati nagyágyút, ám erre sem került sor. Majd jött az amerikai elnökválasztás, és a kormány azonnal lefutott meccsként értékelte a helyzetet: Trump győzelme után Orbánék és a kormányközeli megmondóemberek fellélegezve küldték a reptérre majd vissza az Államokba a nagykövetet.

Jóllehet a kormányzati kommunikáció végig Pressmanre tolta rá a Washingtonból érkező politikai nyomást, őt állítva be egyfajta éceszgébernek, valójában ő csak képviselte azt, amit a demokrata adminisztráció üzenni akart Budapestnek. A döntést az amerikai kormány hozta meg. Nem mellékes az sem, hogy korábban nemcsak a demokrata adminisztráció küldte a figyelmeztetéseket, de időnként még Budapestre utazó republikánusok is.

Az Orbán-kormány egyik legerősebb miniszterét korrupcióra hivatkozva tették most szankciós listára, noha alapvetően geopolitikai jellegű a két ország közötti konfliktus gyökere. Az évtizedek óta NATO-tag Magyarországról már egy jó ideje az a kép alakult ki, hogy távolodva a nyugati politikai és katonai szövetségi rendszertől, Oroszország (és Kína) felé húz, „kibeszél” a sorból.

Akárcsak a korrupciót, ezt a geopolitikai természetű konfliktust is többször nyíltan felemlegette Pressman, hangsúlyozva, hogy óriásit téved az Orbán-kormány, ha ebből pártpolitikát csinál. Merthogy Orbánék a mai napig úgy vélik, hogy az a konfliktus, ami a két ország között van, és amelyik valóban geopolitikai eredetű, Trump eljövetelével egy csapásra elillan.

Azt nem tudni, hogy az Orbán-kormány miért ennyire magabiztos ebben. Talán azért, mert informális csatornákon keresztül ezt már letárgyalta a leendő elnökkel, vagy a leendő elnöktől „zöld utat” kapott ahhoz a külpolitikához, amit Bidenék mindig is támadtak. Ám ezeknek az informális tárgyalásoknak a tartalmáról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni, Magyarország pedig nem lett nagyobb állam attól, hogy Trump győzött, mérete alapján ugyanakkora geopolitikai súlya van, mint volt a novemberi elnökválasztás előtt. Így sok múlik majd azon, hogy milyen lesz Trump Amerikája – de ez egyelőre nem látható.

A Rogán elleni szankció technikai értelemben nem jelent veszélyt Orbán Viktor legerősebb miniszterére, és az is kizárt, hogy ebbe belebukjon – még ha az ellenzék le is futja a kötelező kört, lemondásra szólítva fel őt és az egész kormányt. Bár kellemetlenségeket nyilvánvalóan okozhat neki, például különféle bankkártyák használatakor vagy ha éppen elő szeretne fizetni egy amerikai szolgáltatásra. A pedigrében sem néz ki jól, de láttunk már hasonlókat különösebb következmény nélkül: ugyan más-más hátterű történetek, de 2014-ben a NAV akkori elnökét, Vida Ildikót tiltották ki az Egyesült Államokból, egy időben elvileg Habony Árpádot is, a Mol-vezér Hernádi Zsoltot körözte az Interpol, Magyarország pedig éppen nemrég adott politikai menedékjogot egy körözés alatt álló lengyel politikusnak.

Másfelől Rogánnak nincsenek amerikai (üzleti) érdekeltségei, papíron még olyan üzletfelei vagy partnerei sem, akiket egy ilyen szankció érzékenyen érintene, így nem valószínű, hogy bárkivel komolyan kiszúrtak volna ezzel a lépéssel. Az pedig a szankcióról szóló közleményből is kiolvasható, hogy a határozathoz szükséges döntést nem hírszerzési, hanem nyilvánosan elérhető információk alapján hozták meg. Így valószínűleg attól sem kell tartania Rogánnak, hogy ha esetleg jogi útra tereli az ügyet, akkor olyan információk kerülnének napvilágra, amiket inkább megtartana magának.

Szankcionálásának indoklása általános, röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy Washington szerint Magyarország egy korrupt ország, a korrupció motorja pedig Rogán, ő áll a korrupciós háló közepén. Konkrétum ugyan nincs, de a szövegből kiolvasható, hogy a különféle közbeszerzésekből a NER-es cégeknek juttatott EU-s pénzek kiosztását olvassák a fejére. Egyértelmű, hogy Rogán csak a „brand”, az üzenet a NER-es politikai elitnek szól.

Abban semmi újdonság nincsen, hogy a magyar politikai elitet korruptnak látják Washingtonban. Pressman erről nyíltan beszélt többször is. Ám Washingtonban is tudják, hogy a NER-elit vagyongyarapodása az elmúlt 14-15 évben a legfelső szinten meghozott stratégiai döntés, amiben nem Rogán a kulcsszereplő, hanem Orbán Viktor. Rogán legfeljebb csak az egyik legerősebb koordinátor, akinek a kezében a kormányfő legerősebb minisztereként komoly hatalom összpontosul. Ha őt lehet szankcionálni, akkor bárkit lehet – valószínűleg ez a politikai üzenet, amit a Biden-adminisztráció Budapestnek üzenni akart.

Hogy miért éppen most, arra az egyik lehetséges magyarázat, hogy a Biden-adminisztráció még utoljára, minden mindegy alapon bevetette ezt a politikai fegyvert. Csakhogy az időzítés éppen az üzenetnek az értékét gyengítette, így a magyar kormányzat már joggal állíthatja be a demokraták piti bosszújának azt.

Egy ilyen nyomásgyakorlás egy-két éve még (így például közvetlenül az orosz–ukrán háború kirobbanása után) akár súlyos bizonytalanságot, repedéseket okozhatott volna a NER elitjén belül, főleg akkor, ha több személyt érint, és egyre másra kerülnek listára az érintettek. De azzal, hogy Biden néhány nap múlva távozik, és az Orbán egyik politikai szövetségesének elkönyvelt Trump kerül hatalomra, a kormányzatnak nem kell attól tartania, hogy Rogán szankcionálásának hatására a NER elitje megroppanna a hír hallatán.

Mindenki arra számít, hogy előbb vagy utóbb, de a miniszter lekerül a listáról. Bryan E. Leib, akit a Magyar Nemzet a lehetséges következő nagykövetként emleget, dörgedelmes X-posztban ment neki Pressmanéknak. Posztjában arról ír, „szégyen”, amit a mostani nagykövet tett, és ez szerinte politikailag motivált cselekedet volt.

Persze ettől még okozhat kisebb-nagyobb zavarokat a szankció. Részben éppen azért, mert maga Orbán Viktor az, aki az elmúlt időszakban felülértékelte, de legalábbis egy magasabb polcra tette az amerikai–magyar kapcsolatok jelentőségét – természetesen csak azután, hogy Trump nyert. Olyannyira, hogy részint a gazdaság remélt erősödését is összekapcsolta ezzel.

Márpedig Pressmanék most annyit bizonyosan elértek, hogy ezt a kapcsolatot a lehető legmélyebbről kell Orbánéknak újjáépíteni, ami akkor sem kis feladat, ha Trump lesz az elnök. Az is bizonyos, hogy a hivatalba lépő Trumpnál már most sorban állnak azok, akik kérni szeretnének tőle valamit. Kevéssé hihető, hogy Rogán Antal ügye lenne a legfontosabb, a legsürgetőbb Trumpnak, Orbánéknak viszont az. Az pedig a magyar diplomáciának jelent hátrányt, hogy a gazdasági-politikai szempontból fajsúlyosabb ügyek helyett most Rogán szankciós ügye válik első számú prioritássá.

Amíg ez a kérdés politikailag és/vagy jogilag nem rendeződik megnyugtatóan az Orbán-kormány számára, addig az amerikai–magyar kapcsolatokról nehezen lesz elhihető, hogy egy jottányit is javulnak. Politikailag Orbán sem teheti meg, hogy a két ország közti kapcsolat javulásáról beszél, miközben a legfontosabb minisztere az amerikaiak feketelistáján szerepel. Az is kérdés, hogy mindez milyen hatással lesz például a két ország titkosszolgálatainak a viszonyára, mivel a hazai szolgálatokat politikailag Rogán felügyeli. Egyébként figyelemreméltó, hogy éppen ez kimaradt abból a felsorolásból, amiben Rogán portfólióját ismertették a szankciós szövegben.

A szankciónak tehát akarva-akaratlanul lett egy másik szerepe a meggyengült politikai üzeneten túl: lakmuszpapír lesz Orbán és Trump kapcsolatában. Ha nem is ez dönti el a két vezető kapcsolatának milyenségét, a közvélemény szemében ez lesz a mérvadó, erre figyel majd mindenki: vajon az Orbán-kormány el tudja-e érni a Trump-adminisztrációnál, és ha igen, mennyi idő alatt és milyen áron, hogy Rogán lekerüljön a szankciós listáról? És mi lesz addig, amíg Rogán a listán lesz?

A belpolitikában is leginkább ez utóbbinak lesz jelentősége. Ha Orbánék gyorsan elérik, hogy Rogán lekerüljön a szankciós listáról, akkor annak a politikai üzenete erősebb lesz, mint a Biden-adminisztráció által kezdeményezett szankció eredeti politikai üzenete. Ha a Biden-féle üzenetet az Orbán-kormány felül tudja írni, azt politikai sikerként könyvelheti majd el. De ha nem sikerül rendeznie a kérdést, akkor a szankció politikai üzenete a jelenleginél is sokkal erősebb lesz, ami már árthat Orbánnak, hiszen éppen az erejét, a befolyását kérdőjelezi meg alapjaiban.

Az országon belül a Fidesz vagy Rogán Antal megítélésén ez a szankció nem igazán változtat, és ennek leginkább két oka van. Egyrészt az ellenzék eddig is őt tartotta az Orbán-rezsim egyik legsötétebb, már-már ördögi figurájának, a hatalomgyár tótumfaktumának. Ezen a nem túl szép imidzsen egy ilyen szankció már nem tud érdemben rontani.

Másrészt ahogy a 2014-es amerikai kitiltási botrány sem tudott ártani a kormánynak a 2018-as választásokon, úgy 2022-ben is tudott kétharmaddal nyerni a Fidesz, pedig az Egyesült Államok már akkor nyíltan bírálta Orbánékat, és az EU is keményen osztotta őket. Ezekből a támadásokból és bírálatokból a rezsim voltaképpen profitálni is tudott, a külső bírálatokból rendre politikai előnyt kovácsolt.

Mindemellett az elmúlt évek történései világosan bebizonyították, hogy a „külföldi beavatkozási” kísérletek igazán csak akkor sikeresek, ha arra a kormányzat politikailag „vevő”. Jó példa erre az orosz–magyar vagy a kínai–magyar kapcsolat, ami nem vált ki különösebb ellenérzést a Fidesz táborában, mert nem a kormányzat gyengítése a célja.

Ahogy az is bebizonyosodott már számtalanszor, hogy a Fidesz szimpatizánsait inkább összerántja, mintsem elbizonytalanítja, ha úgy érzik, hogy a politikai közösségüket támadás éri. Ráadásul a mostani szankcióval éppen a Rogán által irányított hatalomgyár kapott egy muníciót, mondván, nem alaptalan, amit a kormánypropaganda már évek óta sulykol: az Egyesült Államok demokrata vezetése minden eszközzel megpróbál beavatkozni a magyar belpolitikába. Egyértelmű, hogy a kormányzat ezt a narratívát erősíti majd, ahogy tette ma Lázár János is, és Pressman távozásával már attól sem kell tartania, hogy az amerikai adminisztráció kommunikációs fronton ellentámadást indít.

Rogán szankcionálása néhány hétig adhat ugyan kommunikációs muníciót az ellenzéknek, erősítheti a korrupciós narratívát, de nem számít politikai atomfegyvernek. Azt ugyanis, hogy az ellenzéknek ily módon juttatott külföldi „segítség” visszafelé is elsülhet, már többé-kevésbé, de az ellenzék is megtanulta. Nem véletlen, hogy a Fidesz szavazóira is hajtó legnagyobb ellenzéki párt vezetője, Magyar Péter a szankció híre hallatán azt hangoztatta, hogy Rogán felelősségre vonása nem külföldi hatalmak feladata, hanem a magyar igazságszolgáltatás felelőssége.

Ez a cikkünk ide kattintva angol nyelven is olvasható a Telex English oldalán. Nagyon kevés az olyan magyarországi lap, amelyik politikától független, és angol nyelvű híreket is kínál. A Telex viszont ilyen, naponta többször közöljük minden olyan anyagunkat angolul is, amelynek nemzetközi relevanciája van, és az angolul olvasó közönségnek is érdekes lehet: hírek, politikai elemzések, tényfeltárások, színes riportok. Vigye hírét a Telex English rovatnak, Twitterünknekés angol nyelvű heti hírlevelünknek az angolul olvasó ismerősei között!

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!