Ki az a három bankvezető, akiket szankciós listára tett az Egyesült Államok?

David Pressman amerikai nagykövet szerdán sajtótájékoztatót tartott Budapesten, ahol bejelentette, hogy az Egyesült Államok szankciós listára tette a magyarországi központú Nemzetközi Beruházási Bankot, illetve annak három vezetőjét. Közülük ketten orosz állampolgárok – Nyikolaj Koszov volt elnök, Georgij Potapov alelnök –, de van közöttük egy magyar is, Laszlóczki Imre, a bank alelnöke.

A három vezetőről, de elsősorban a magyar Laszlóczki Imréről beszéltünk hazai bankárokkal, diplomatákkal, illetve olyanokkal, akik mostanában ügyfélként kerülhettek kapcsolatba a bankkal. Pár mondatra elértük Laszlóczki Imrét is, aki jelezte számunkra, hogy nonszensznek tartja, hogy egy nemzetközi fejlesztési bank tisztségviselőit listázzák, erről a bank közleményt is fog kiadni, de részletesebb beszélgetésre – a sok banki teendőre hivatkozva – nem vállalkozott.

Ahhoz képest, hogy Laszlóczki Imre egy Budapesten székelő nemzetközi bank alelnöke, nagyon kevesen ismerik bankárkörökben, hazai külügyi körökben már annál többen. Azok, akinek személyes viszonya volt a most listázott magyar diplomatával, körülbelül a következőket mondták róla:

Old school karrierdiplomata, a KKM-ben nagy népszerűségnek örvendő szakember, aki ugyan átvészelte az Orbán-rendszert jelképező állandó külügyi tisztogatást, de mielőtt a bankhoz került volna, Szijjártó Péter éppen parkolópályára tette, és akinek így a bank alelnöki pozíciója amolyan elégtétel, megváltás lehetett.

Kik ezek az oroszok?

A két szankciós listára tett orosz vezető közül Nyikolaj Koszov már csak volt elnök – a közleményeiből nem igazán derült ki, hogy már nem az. Ő is inkább külügyes, de ahogy ismerői mondják, volt azért üzleti pályája is, viharos időkben dolgozott például az Autovaznál (Lada).

Ezt azért emelte ki számunkra egy ismerője, mert a cég Borisz Berezovszkij kilenc éve elhunyt orosz-zsidó matematikus és üzletember felvásárlási célpontja volt ekkor, és az orosz oligarchának menekülnie kellett Oroszországból. Koszov azonban a hangosan Putyin-kritikus Lada-tulajdonossal ellentétben megmentette pozícióit, dolgozott az állami Vnyesekonombankban is.

Georgij Potapov, aki Laszlóczki mellett most a bankot vezeti, sem elsősorban bankár, bár van ilyen szakirányú végzettsége is, sokkal inkább külügyes. Ő mielőtt 2013-ban csatlakozott az NBB-hez, volt Roszatomos, de dolgozott a Bank Rosszijánál is. A jellemzőbbek azonban inkább a külügyes pozíciói voltak, állítólag első állomáshelyén Bangkokban teljesített például szolgálatot. Ő is, akárcsak Laszóczki Imre, a Moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) végzett.

Az orosz vezetők helyzetére jellemző az a sztori, hogy a 2022. január 7-re eső ortodox Karácsony idején többen hazautaztak, három hét szabadság után pedig úgy tértek vissza „széles mosollyal” Magyarországra, hogy mindenkit megnyugtattak: nem lesz háború. Pár hét múlva pedig kitört a háború. Ennek szomorú lenyomata, hogy a bank 2022. február 17-én küldött meghívót egy március eleji sajtóbeszélgetésre, majd a háború kitörése után jött egy újabb üzenet: a sajtótájékoztató elmarad.

A kémbanknak titulált NBB egyébként két tűz közé került: a háború, mint amolyan keleti pofon ellehetetlenítette a működését, az amerikai szankció pedig, mint nyugati pofon végképp nehéz helyzetbe hozta a bankot és vezetőit.

Laszlóczki Imre

Laszlóczkiról pozitívan nyilatkoztak a volt kollégái, normális, kultúrember – hallottuk mindenkitől. Azt már korábban is megírtuk, hogy neki tényleg nem volt banki háttere. A 61 éves, paksi születésű alelnök 1987-ben végzett az említett moszkvai MGIMO-n. Mint hallottuk, a nemzetközi iskolában két fő irány volt, a nagyon minőségi diplomataképző és egy nemzetközi újságírószak. A magyar közéletben rengetegen végeztek itt, a teljesség igénye nélkül, Kovács Béla (KGBéla), Kovács Gábor (Bankár Holding), Felcsuti Péter bankár, Veres Tibor (Wallis), Nagy György milliárdos, Frei Tamás újságíró-író-üzletember. A két ág elkülönült, de volt átjárás.

Ahogy egy diplomata fogalmazott nekünk,

mai viszonyrendszerben az már nem értelmezhető, hogy aki itt végzett, az mennyire köteleződött el a Szovjetunió és Oroszország mellett, de természetesen valamennyire mindenki.

A Moszkvában végzett diplomata ezután 1987-től a banki álláság a Külgazdasági és Külügyminisztérium különböző szintjein volt karrierdiplomata.

Az Orbán-érák minden külügyminisztere, Martonyi János, Navracsics Tibor – talán erre kevésbé emlékszünk, de három hónapig ő is volt külügyminiszter –, Szijjártó Péter hatalmas vérengzést csapott a szervezetben, de pont az orosz hátterű, old school diplomatákból nem volt utánpótlás, így ezek a káderek maradhattak.

Laszlóczki is foglalkozhatott különböző állomáshelyeken Magyarország schengeni övezethez való csatlakozásával, a közel-keleti és észak-afrikai országokkal való kapcsolattartással, szolgált Olaszországban, Kuvaitban, Líbiában, Marokkóban, Portugáliában és Oroszországban.

Aztán a legújabb Orbán-kormányok idején kiemelten fontos állomáshelyeken, Kazahsztánban és Azerbajdzsánban volt nagykövet. Előbb 2010 és 2015 között Nur-Szultánban (akkor még Asztana), vagyis Kazahsztánban vezette a magyar külképviseletet, ebben az időben ő felelt Kirgizisztánért és Tádzsikisztánért is, aztán 2015-től Bakuban, vagyis Azerbajdzsánban volt nagykövet.

Bizalomvesztés

Ezután azonban volt egy törés az életében, legalábbis, ahogy a kollégái mesélték. Miután hazatért nem került át újabb állomáshelyre, hanem alacsonyabb szinten kezdett el dolgozni.

„Nem kérdeztük, hogy ennek mi az oka, ilyen kérdést nem volt szokás feltenni”

– mondta egyik beszélgetőpartnerünk, aki szerint Laszlóczki nem gondolta, hogy háttérbe szorult volna, fontos pozíciói voltak FÁK-ügyekben a felelős helyettes államtitkár mellett.

Szijjártóék mindenesetre ekkor sem Laszlóczkival, sem az NBB-vel nem foglalkoztak különösebben, akikkel beszéltünk, azok szerint sokkal inkább banki és nem külügyi feladatnak gondolták a bank érkezését. Laszlóczki pedig maga egyáltalán nem ilyen területen tevékenykedett, így mindenkinek meglepetés volt, amikor a Budapestre költöző banknál felreppent a neve.

Laszlóczki ugyanis nem volt klasszikus moszkvai káder, „moszkovita”, ahogy a KKM-ben mondták, bár ott végzett, jól tudott oroszul, de inkább a tagköztársaságokban volt kapcsolatrendszere.

Mégis stratégiáért és politikáért felelős alelnöknek hívták, aki a nemzetközi és nemzeti pénzügyi fejlesztési intézményekkel, azok szakszervezeteivel és szövetségeivel való együttműködésért, valamint a tagállamok, és a harmadik országok közjogi szervezeteivel való együttműködésért is felel.

Kémbank-e?

Aki a bankban dolgozik, vagy üzleti kapcsolatba került mostanában, a sajtóban állandó görög jelzővé szervesült „kémbank” kifejezést túlzásnak tartja.

„Hogy tudsz úgy kémkedni, hogy a homlokodra van írva, hogy kém? A titkos ügynök kifejezésnek elég fontos attribútuma az, hogy titkos”

– hallottuk. Olyan ez, mint az orosz ENSZ-küldöttség, dolgoznak 100-an a képviseleten és 300 ügynök figyeli őket. Vagyis a kémbank-narratíva a bankon belülről inkább az orosz-nyugati kultúrharc része, miközben az is igaz, amit mások említenek, hogy a bank vezetésében valóban külügyesek vannak inkább és nem bankárok, és egy korlátozott létszámú külföldi – javarészt orosz – csapat könnyebben mozgott a diplomata-útlevelekkel.

Egy fontos magyar hitel

A Magyarországra érkező NBB bank nem annyira magyar ügyeket finanszírozott, de az állami MVM-nek adott egy nagy 100 millió eurós hitelt. Mint hallottuk, bármily meglepő, nem a kormányok szóltak le, hogy induljon el a kapcsolat, hanem a bank maga jelentkezett be, hogy érdemes lenne leülni egy kávéra.

Az MVM-nek rengeteg finanszírozásra volt szüksége és az 5-7 évre hitelező kereskedelmi bankok mellett nagy fejlesztési bankokkal is volt kapcsolata. Az EIB-vel és az EBRD-vel dolgozó MVM hamar „beleszeretett” az orosz bankba, mégpedig azért, mert kevés dokumentációval, rugalmasan, a gázinfrastruktúrát is hajlandók voltak finanszírozni.

Az európai fejlesztési bankok az áraminfrastruktúrát és a gáztárolókat finanszírozták, de a fosszilis vezetékrendszert nem, az orosz bank a gázfejlesztéseket is, ahol az MVM-nek volt egy finanszírozási lyuka. Az NBB végül 2020 októberében írta alá a megállapodást, és 15 éves futamidővel 100 millió euro értékű hitelt nyújtott forintban, igaz ezt azóta eadta az MFB-nek

Belefolyt a székházügybe

A bank számára a február az elmúlt években mindig meghatározó volt. Az NBB éppen egy évvel a háború kirobbanása előtt, 2021 februárjában avatta fel a Lánchíd Palota műemléképületében a székházát. A nagyszabású ünnepségen ott volt Varga Mihály magyar pénzügyminiszter és Timur Makszimov orosz pénzügyminiszter-helyettes is, mindenki mindenkivel kezet fogott, csattogtak a vakuk.

Nyikolaj Koszov volt elnök még főszerepben volt, de jelen volt Gion Gábor pénzügyminisztériumi államtitkár is, aki tárgyalt a jövőről a bank igazgatóságával. A hivatalos magyar narratíva az volt, hogy az NBB olyan európai fejlesztési bank, mint akár az EIB, vagy az EBRD, Varga Mihály büszkén azt is mondta, hogy

„az Európai Unióban működő öt multilaterális fejlesztési bank közül ez az egyetlen, amelynek székhelye Kelet-Közép-Európában, azon belül is Magyarországon található”.

Ez volt a „csúcspont”, az oroszoknak oly fontos unióba költözés sikerült, egy uniós ország vezetői kezeltek a vezetőkkel. Laszlóczki szerepét ekkor sem értették pontosan a külügyes kollégái, ő szerintük csak egy kényszer szülte helyzet miatt maradt eleve a hazai rendszerben; orosz nyelven jól tudó diplomatajelöltekben nem volt új generáció. De ekkor nem bírta a magyar diplomáciai vezetés bizalmát.

Volt, aki arra gondolt, hogy a Szijjártó rendszerében egyre fontosabb Balogh Csaba volt közigazgatási államtitkár (személyzeti főnök) személye segíthetett. Ő szintén „moszkovita” volt, a legújabb kormányalakítás óta pedig pozsonyi nagykövet. Balogh erős káder volt, ahogy hallottuk róla, ő még a szocialista kormányzat idején is híresen jobboldali volt. Amikor például Bulgáriában szolgált, ő volt a fideszes a szófiai követségen. Ha ő vette a szárnyai alá Laszlóczkit, az jó ajánlólevél volt, mert azért az egykori IMO-s körből már szinte mindenkit kigyomláltak.

Aztán jött 2023. április 12-e, és a bankvilágban, de főleg a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen Laszlóczki Imre nevét mindenki megismerhette. Ennek az érintett aligha örülhetett, ahogy voltaképpen a bank orosz vezetői sem. Bármit is csináltak, abban sem a háború, sem a szankciós lista nem segített.

„Most nagyon sok fontos döntést kell meghoznunk, így leteszem, de bizarrnak gondolom, hogy egy több tagállamot tömörítő nemzetközi fejlesztési bankkal szemben szankciókat hoznak.”

– mondta Laszlóczki Imre, amikor röviden beszélni tudtunk vele.

A szerdai amerikai szankciós bejelentés másnapján a Világgazdaság saját forrásaira hivatkozva azt írta, döntést hozott a kormány, és a Nemzetközi Beruházási Bank helyzetének áttekintése után arra jutottak, hogy visszahívják a bankból a kormányzati delegáltakat. A hírt később a Gazdaságfejlesztési Minisztérium is megerősítette.