Fel van adva a lecke Orbánnak, hogy politikai igazgatójának botránya után 1956-ról beszéljen

A Fidesz történetének legnehezebb október 23-ája elé néz most szerdán. Nincs könnyű helyzetben Orbán Viktor, akinek úgy kell közönség elé állnia a nemzeti ünnepen, hogy politikai igazgatója nemrég tulajdonképpen 1956 lényegét kérdőjelezte meg, amikor azt sugallta, hogy az ‘56-os szabadságharcosok küzdelme felelőtlen és értelmetlen volt. Orbán Balázs a kormányközeli Mandinernek arról beszélt, hogy „Pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát.”

Ezek a mondatok nemcsak azt teszik zárójelbe, amit eddig gondoltunk 1956-ról, de még Orbán Viktor korábbi október 23-i beszédeinek is ellentmondanak. 2008-ban például azzal érvelt 1956 megünneplése mellett a miniszterelnök, hogy a magyarság megmutatta, képes lázadni a zsarnokság ellen, de a 2010-es beszédét is érdemes felidézni, amiben a Fidesz kétharmados választási győzelmét az ’56-os forradalom lezárásának nevezte. Orbán Balázs fejtegetése szembemegy a fideszes emlékezetpolitika azon törekvésével is, hogy a szabadságharcosokat, a pesti srácokat tegyék meg az 1956-os események központi alakjainak.

Fel van adva tehát a lecke a miniszterelnöknek, mert hát mit lehet mondani 1956-ról ilyen előzmények után? Orbán beszédeiben 1956 volt már minden, választás Kelet és Nyugat között, zsarnokság elleni felkelés, higgadt rendszerváltás, nemzeti újjászületés és lázadás egy birodalom ellen – attól függően, hogy éppen mit diktált a politikai érdeke. Az, hogy Orbán Balázs kijelentéseiből nem lett egy második kegyelmi ügy, azt is mutatja, hogy a hatalom kedve szerint csűrheti-csavarhatja 1956 emlékét a magyar társadalom statisztálása mellett.

1956-ot is a politikai érdekek szolgálatába állították

Egy ideje Orbán arra használja 1956-ot, hogy a Nyugatot és az Európai Uniót ostorozza, így igazolván saját politikáját. Nem volt ez mindig így. 2007-ben még Kelet és Nyugat harcaként értelmezte ‘56-ot, ahol a magyarok a Nyugat oldalára álltak, amit a jövőre nézve is irányadónak tartott. Akkor még úgy látta, hogy Vlagyimir Putyin rezsimje testesíti meg azt az erőt, ami ellen a magyarok fellázadtak 1956-ban. „A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz” – mondta Orbán.

2013-tól kezdve viszont egyre hangsúlyosabban jelent meg ’56-os beszédeiben az Európai Unió elnyomó hatalomként. Ebben az a tény sem gátolta meg, hogy Magyarország önszántából, egy népszavazás eredményeként lett az unió tagja. A 2013-as volt az első ünnepi beszéde, amiben világos párhuzamot vont a hazai ellenzék, bizonyos EU-s politikusok és az 1956-os forradalom leverői között. „Nem dugjuk homokba a fejünket. Látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek” – fogalmazott.

Ahogy haladunk előre az időben, Orbán egyre nyíltabban beszélt arról, hogy az EU nem sokkal jobb, mint az 1956-os forradalmat eltipró és Magyarországot évtizedekig elnyomásban tartó Szovjetunió. „Igen, előfordul, hogy a történelem ismétli önmagát. Szerencsére, ami először tragédia volt, másodjára legfeljebb komédia. Szerencsére Brüsszel nem Moszkva. Moszkva tragédia volt, Brüsszel csak egy rosszul sikerült kortárs paródia. Úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült. Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk. S ha nem akarunk, akkor nem táncolunk. De az elvtársi kioktatás változatlan, csak most kondicionalitási eljárásnak hívják” – mondta például tavalyi október 23-i beszédében.

Talán a 2021-es beszédében teljesedett ki igazán az EU=Szovjetunió hasonlat. Ekkor már nyoma sem volt a 2010 előtti Nyugat- és Európa-pártiságnak. „Déjà vu érzésünk van, a Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát. Ideje volna, hogy Brüsszelben is megértsék, velünk még a kommunisták se boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, tüske a köröm alatt” – mondta akkor. Ettől független Orbánnál 1956 mindig a magyar történelem egyik dicsőséges fejezeteként jelent meg, egyszer sem beszélt úgy a forradalomról, mintha értelmetlen lett volna.

2022-ben, bő fél évvel az orosz–ukrán háború kitörése után még egyet csavart 1956 üzenetén Orbán. Beszélhetett volna arról, hogy tessék, igazuk volt a magyaroknak 1956-ban, amikor fellázadtak a Szovjetunió ellen. Ehelyett a Zalaegerszegen mondott beszédében a Nyugatot hibáztatta a forradalom bukásáért. „Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, a szovjetek összezavarodtak, s ha a Nyugat nem árul el bennünket – 1945 után másodszor is –, sikerrel járhattunk volna.”

Nem véletlenül beszélt Orbán a forradalom elárulásáról, még ha vajmi kevés történelmi alapja van ennek az értelmezésnek. Ha szóba hozta volna Ukrajnát, arra is magyarázatot kellett volna adnia, Magyarország miért nem ítéli el határozottabban az orosz agressziót. Mindez csupán néhány nappal azután hangzott el, hogy a Kossuth Rádióban azt mondta Orbán, hogy a magyarok 1956-ban nem a szovjet hadsereget akarták legyőzni, hanem tűzszünetet és béketárgyalást akartak kikényszeríteni. Akkor az volt az érdeke, hogy a magyar kormány békepártinak mondott politikáját 1956 emlékével igazolja.

Visszafogottabb Orbánt láthatunk a Millenárison?

Mostanra egyértelművé vált, hogy a miniszterelnök kitart Orbán Balázs mellett, nem lesz komolyabb következménye a hibájának. Orbán annak ellenére döntött a politikai igazgató megtartása mellett, hogy ezzel hosszú időre támadási felületet biztosít ellenfeleinek, különösen így október 23. környékén. Valószínűleg a fideszesek között is vannak olyanok, akik azt várják tőle, hogy az azóta elhangzott fideszes magyarázatok után ünnepi beszédében is valamiféleképpen korrigálja Orbán Balázs nagy port kavaró kijelentéseit.

Az Európai Parlament plenáris ülésén azzal szerelte le a magyar kormány oroszpártisága miatt érkező kritikákat Orbán, hogy ellentámadásba ment át. Beleállt abba a narratívába, hogy nem lehet párhuzamot vonni 1956 és az ukrajnai háború között, mert már a gondolat is sérti a szabadságharcosok emlékét. Az nem számított, hogy Orbán Balázs pont ezt csinálta, és korábban ő maga sem riadt vissza attól, hogy az 1956 után kivégzett Nagy Imrét Volodimir Zelenszkij ukrán elnökhöz hasonlítsa.

Az állami megemlékezés azonban más terep. A jelek szerint Orbánék nem akarnak kockáztatni október 23-án, megpróbálják csendben lehozni az idei ünnepet. Legalábbis erre utal a helyszínválasztás, és az, ahogyan az ünnepséget keretezi a kormány. Adta volna magát, hogy a miniszterelnök az elmúlt évekhez hasonlóan idén is vidéken ünnepelje 1956-ot, ehhez képest a budai Millenáris Park szabadtéri színpadán beszél majd. Így nem vádolhatják azzal, hogy nem mert Budapesten kiállni az emberek elé, viszont nincs az a kockázat sem, hogy ellentüntetők jelennek meg a helyszínen, mivel túlnyomórészt az árvízi védekezésben résztvevő tűzoltók és vízügyesek előtt fog beszélni. Ráadásul az állami megemlékezést egy családi nappal köti össze a kormány, még ha ezt nem is verik nagy dobra.

Úgy tűnik tehát, hogy a Fidesz idén nem akar belemenni a mozgósítási versenybe, főleg egy ilyen botrány után. Egyébként is kétesélyes küzdelem lenne, mivel március 15-én is látszott, hogy a Fidesz már nem uralja az utcát. Orbán Viktor beszédével nem tudták megtölteni a Múzeum körutat, miközben Magyar Péter zászlóbontó rendezvényén akkora tömeg volt, amekkorát nemigen láttunk ellenzéki megmozdulásokon az elmúlt években. Az is szokatlan, hogy a kormányközeli Magyar Nemzet külön cikkben toboroz ünneplőket az állami megemlékezésre. Az is látszik, hogy a Fidesz kísérletet sem tesz arra, hogy visszaszerezze 1956 jelképét, a lyukas zászlót, amit Orbán Balázs mondatainak köszönhetően átmenetileg a hangsúlyosan nemzeti üzenetekkel politizáló Tisza Párt tudott kisajátítani.

Elképzelhető, hogy ilyen körülmények között Orbán magához képest visszafogottabb beszédet mond, és az aktuálpolitikai üzenetek helyett inkább 1956 történelmi jelentőségére és a szabadságharcosok méltatására koncentrál majd. Volt már erre példa korábban. Miután a 2019-es önkormányzati választáson a Fidesz elveszítette Budapestet, és több fontos vidéki városban is vereséget szenvedett, Orbán a Zeneakadémián, válogatott közönség előtt mondott beszédet, amiből akkor kimaradt az aktuálpolitika és a nagyívű világmagyarázat.