1956 üzenete nyúlik, mint a rétestészta Orbán ünnepi beszédeiben

„A magaslatról visszatekintve látni igazán, hogy 1956-ban mi egy Kelet elleni forradalmat vívtunk” – mondta Orbán Viktor ünnepi beszédében október 23-án. Igaz, nem idén, hanem még 2007-ben, amikor a még ellenzékben lévő, de már kormányzásra készülő Fidesz elnökeként szólt az Astoriánál összegyűlt támogatóihoz. Akkori beszédében még világos különbséget tett a keleti és a nyugati világrend között, és kinyilvánította: ahogy 1956-ban, Magyarország most is a Nyugathoz kíván tartozni.

Nagyot fordult azóta a világ Orbánnal és a Fidesszel, újabban október 23-i beszédeiben inkább ostorozza a nyugati világot, azt hangsúlyozza, hogy 1956-ban a Nyugat nem segített, elárulta a magyar szabadaságharcosokat. Vasárnap, Zalaegerszegen elmondott ünnepi szónoklatában is inkább arról beszélt, hogy valakik „hol árnyékből, hol brüsszeli magaslesről lövöldöznek ránk”, egy hete a Kossuth Rádióban pedig – 1956-ot némileg átértelmezve – azt mondta, igazából az '56-os forradalmárok is a tűzszünetért és a béketárgyalásokért harcoltak.

Újabb beszédeiben 1956 egyre kevésbé szól a keleti és nyugati világrend közötti harcról, arról pedig már végképp nem szól, hogy a magyarok a nyugathoz akarnak tartozni.

Az elmúlt 15 évben Orbán ünnepi beszédeiben mindig a pillanatnak megfelelően hajlítgatta 1956 üzenetét.

1956 = Magyarország Kelet helyett a Nyugathoz akar tartozni

2007-es beszédében Orbán Kelet és Nyugat harcaként értelmezte '56-ot, és azt mondta, Magyarország a Nyugat oldalára állt akkor, és oda kell állnia most is.

„A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz” – mondta. Orbán akkor arra figyelmeztette a magyarokat és a világot, hogy a keleti erő, ami ellen 1956-ban kiálltak a magyarok, nem tűnt el nyomtalanul, hanem újra feltámad.

Noha nem mondta ki akkor Oroszország nevét, nyilvánvalóan Putyin erősödő államára utalt, amikor azt mondta:

„A szovjetek birodalma is a múlté. Eltűnt, de nem enyészett el nyomtalanul. Helyén ma egy életerős, újratatarozott keleti hatalom emelkedik fel. Izmosodik, terjeszkedik, újraéleszti és pártfogolja egykori híveit, Ukrajnától Közép-Európán át a Balkánig.

[…] A nyugati világ számára a történelmi kihívást a keleti új rend gyarapodó erői jelentik, melynek leheletét, jelenlétét, kisugárzását már a bőrünkön érezhetjük.”

Ezután az akkori magyar viszonyokról kezdett beszélni, Gyurcsány Ferenc akkori kormányát beállítva a fenyegető keleti hatalom képviselőjének, és utalva a 2006-os erőszakos eseményekre is.

„Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket.”

Támogatóit arra szólította fel, tartsanak ki, tegyenek hitet az erőszakmentesség mellett és építsék együtt újra a magyar demokráciát a gonoszság ellen, amit már csak az erőszak táplál. Egy szebb jövő felé csak történelmi szövetségben nyithatunk ajtót, ennek a szövetségnek pedig Orbán szerint a következő állomása a vizitdíj és a tandíj elleni népszavazás lesz, amihez épp akkortájt sikerült elegendő aláírást összegyűjteniük.

„Most az a kérdés, csak a milliárdos klikk gyerekei előtt tárul szélesre az élet kapuja, vagy a legkisebb faluból is ki lehet jutni a napra, sőt fel lehet kapaszkodni a csúcsra. Most összetartásra, szolidáris fejlődésre volna szükség, ehelyett a társadalmi különbségek olyan ütemben nőnek, mint korábban soha.

Most az egészségünk, a műveltségünk, az iskolázottságunk, vagyis a magyarok emberi minősége a tét. Ezeket a sorsformáló döntéseket nem adhatjuk ki a kezünkből, egyetlen kormány sem dönthet helyettünk, nem dönthet a mi felhatalmazásunk nélkül.”

1956 = felkelni a zsarnokság ellen

Orbán 2008-ban a Budai Várban beszélt és ismét az akkori kormányt állította párhuzamba az 1956-os elnyomókkal. Nagy Imrére emlékezve azt mondta,

„[…] különösen fájdalmas arra gondolni, hogy hiába áll ott a szobra a Vértanúk terén, hiába koszorúzzák meg a sírját a temetőben, bizony könnygázzal és viperákkal térítenék észhez ott, a Kossuth tér környékén, ha rossz helyre tévedne, rossz időben. És mindig ugyanazok határozzák meg, mikor van rossz pillanat, mikor állunk rossz helyen, mikor vannak rossz gondolatok a fejünkben, vagyis mikor vagyunk hajlamosak gondolatbűnt elkövetni. S a végén még hálás is lehet a megvert és megalázott magyar adófizető, hogy nem Recsken kötött ki.”

A 2008-as mindennek ellenére Orbán pozitívabb hangú '56-os beszédei közé tartozik, többször kiemelte: „ünnepelni jöttünk”. Szerinte azt kell ünnepelni, hogy magyarok vagyunk, és ahogy 1956-ban megmutattuk, fel tudunk kelni a zsarnokság ellen, úgy ez most is menni fog. Ekkor már világosan látszott, mennyire súlyos hatásai lesznek Magyarországon is a világgazdasági válságnak. Orbán a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként pont erről beszélt, a kormány megszorító politikáját kritizálta, és azt mondta: az új kormány dolga lesz a válságból kivezetni az országot, hiszen nyilvánvaló, hogy a jelenlegi vezetés nem képes rá, inkább csak tetézik a bajt.

1956 = higgadt rendszerváltás

A 2009-es, a nagytétényi országzászlónál elmondott beszéd szerint 1956 kulcseleme az igazság. Akkor már látszott, hogy a Fidesz 2010-es választási győzelme nem egyszerű győzelem lesz, hanem földindulásszerű politikai átalakulás kezdete is. Orbán lényegében arról szónokolt, hogy az igazság és a nép ellen nem lehet kormányozni, mindig eljön az igazság pillanata.

A választási győzelemre és új rendszerváltásra készülő párt vezetője ekkor már azt tartotta '56 igazi üzenetének, hogy a forradalmárok „újítottak, átalakítottak, átszerveztek, vagyis építettek, és nem romboltak. Fenntartották a rendet, biztosították az ország működését. Nem volt káosz, nem volt anarchia, nem szabadult el a bűnözés. Józan ésszel vitték véghez a változást, és nem engedtek teret a szélsőségeknek.”

Az országzászló felvonását Orbán szimbólummá emelte, ezzel fordult rá a Fidesz a 2010-es választásra, és szállt harcba a totális győzelemért.

„Mi most győzni indulunk. Nem rombolni, nem bosszút állni, hanem építeni. Újjáépíteni az országot, újjáépíteni mindazt, amit a szélsőséges kormányzás az elmúlt években lerombolt.”

1956 = nemzeti újjászületés

„Ezerkilencszázötvenhat olyan éve a magyar történelemnek, amikor a magyar nemzet egy forradalomban újjászületett, de még inkább újra megszületett” – mondta Orbán 2010-es ünnepi beszédében a Kossuth téren. Túl egy kétharmados parlamenti választási győzelmen és egy olyan önkormányzati választáson, amin az ország szinte minden települése fideszes vezetést választott, az új miniszterelnök már egyesített, újjászülető nemzetről beszélt, aminek a nehézségek után sikerült újra összeszednie magát.

1956 ennek megfelelő párhuzamait emelte ki: a nemzet 1956-ban, két vesztes világháború, a holokauszt, a kommunista osztályharc és a kitelepítések után újra közös erőfeszítést tett. A 2010-es választási győzelmet Orbán igyekezett ‘56-tal és a ’90-es rendszerváltással azonos szintre emelni, azt mondta:

„Mi, akik sorba álltunk 1990-ben, hogy a magunk szögét beleverjük a kommunizmus koporsójába, mi, akik részt vettünk az idei áprilisi választás kétharmados forradalmában, mi tudjuk, igenis, mi tudjuk, milyen az, amikor úgy érezzük, mintha állna mögöttünk valaki, aki bátorít bennünket, hogy szegjük fel az állunkat, húzzuk ki magunkat és határozottan lépjünk előre. Mi tudjuk, milyen az, amikor az események kaotikus, követhetetlen, szövevényes labirintusán valaki átvezet bennünket, küldetésünk beteljesítése felé irányítja lépéseinket, összefűzi a szétfutó kalandok sorát, és közös sorsba egyesíti az ezerarcú tömeg életét.

És így megtörténik az 1956-os fegyveres, a ’90-es alkotmányos és a 2010-es kétharmados forradalom. Így születik a történelem, így születik újjá egy nemzet.”

Orbán akkori olvasatában a 2010-es „kétharmados forradalom” lezárta az ‘56-os forradalmat és befejezi a ’90-ben kezdett rendszerváltást is. A miniszterelnök arra buzdította támogatóit, nem szabad megtorpanniuk most, hogy kivívták a győzelmet, most kell erősnek lenni, és nem visszariadni a munkától. „Mi megkaptuk a lehetőséget arra, hogy megnyissuk a magyarok új, igazságos évszázadát, adjunk hát hálát érte” – mondta.

A 2010-es beszéd tulajdonképpen Orbán Viktor egyetlen olyan 1956-os ünnepi beszéde, amiben nincs ellenségkép, senkit nem azonosít az '56-os elnyomókkal. A 2010-es Orbán szerint ami rossz volt, azt legyőztük. Az ország következő politikai korszakát megnyitva azt mondta:

„Azt a harcot, a magyar élet lehetőségek szabad alakításáért vívott harcot lezártuk. Ez a harc a mi győzelmünkkel, az 56-osok győzelmével, a rendszerváltók győzelmével, a szabad magyarok győzelmével ért véget 2010 áprilisában. 1956-ban az utcákon győzték le a magyarok a hazugságot. Most 2010-ben a választásokon döntöttük le, és adtuk meg a kegyelemdöfést a hazugságok rendszerének.

És ezzel eljött, mert elhoztuk, mert megnyitottuk, a nemzeti együttműködés korszaka.”

1956 = üres zsebű emberek forradalma

2011-ben Orbán nem mondott ünnepi beszédet, ugyanis egy EU-s csúcstalálkozón vett részt Brüsszelben. 2012-es beszédében kormányzása első két évének tapasztalatai alapján már megjelenik Brüsszel, igaz, ekkor még nem negatív erő, csupán csak teszetosza. Ebben a beszédben újra van már ellenség, ha nem is annyira plasztikus, ez pedig a gazdasági válság és az azt okozó nyugati gazdasági rendszer.

Ezt a rendszert hasonlította 2012-ben Orbán a szocializmushoz:

„A szocializmus, amely a világ legfejlettebb demokráciájának hirdette magát, 1956-ban Magyarországon egyik napról a másikra összeomlott. Kiderült, hogy nem a saját lábán, nem a nép akaratán áll, hanem egy világbirodalom zsinórján függ. A tartózsinór elszakadt, vagy a marok gyengült el, s az egész építmény lezuhant. 2008 nyárutójának egyik reggelén egy amerikai pénzóriás New Yorkban összeomlott. A nyugati gazdaság megrendült. Kiderült, hogy a nyugati világ gazdasága – amelyhez immár mi is tartozunk – nem a saját lábán áll. Nem a saját lábán, vagyis nem a becsületes munka alapján áll, hanem egy pénz-világbirodalom hitelzsinórján függ. A zsinór elszakadt, és az egész építmény lezuhant. Összetört számos nemzetgazdaságot és sok tízmilliónyi emberi sorsot. Ma már egy iskolás is tudja, mi a különbség a szocializmus és a pénzgazdaság között. És egy iskolás is látja, hogy azért rendült meg mindkettő, mert egyik sem az igazság útján járt.

Hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni.

A modern ember most tanulja az ősi törvényt, hogy igazság nélkül nincsen élet, nincsen szeretet, szépség, semmi, amiért érdemes élni, de nincsen tisztes gazdaság sem, amiből élni lehet.”

2012-ben az akkori gazdasági válság legsúlyosabb időszakán volt épp túl Magyarország, a forintárfolyam addig nem látott mélységekbe süllyedt, 2011 végén már drágább volt egy euró, mint Bajnai Gordon kormányzása alatt. Beszédében Orbán azt igyekezett támogatói eszébe juttatni, hogy itt ők valami nagy dolgot építenek, nem szabad a válság pillanatnyi hatásai miatt csüggedni.

„A forradalmat javarészben munkások, az akkori bérből és fizetésből élők csinálták. Bár ők valóban kisemmizettek és jövőtlenek voltak, mégsem törődtek bele a kilátástalanságba. Üres volt a zsebük, de hatalmas volt a szívük, és nem fogadták el, hogy a jövő nekik semmit se tartogat, és hitből, szabadságvágyból és hazaszeretetből a legnagyobb dolgot hozták létre, amit ember létrehozhat: fellázadtak, és ezzel visszaadták a nemzet méltóságát. Ha csak feleannyi hitünk lesz, mint nekik volt, hegyeket tudunk megmozgatni.”

2012-ben már újra eszébe jutott Orbánnak Gyurcsány Ferenc is, egy rövid kitérőt tett beszédében a 2006-os rendőri erőszakra, kijelentve, hogy „a forradalom és szabadságharc leverőinek törekvései nem tűntek el a magyar közéletből. Elég, ha 2006. október 23-ára gondolunk: lovasroham, könnygáz, vasbotok, gumilövedékek, utána a brutalitásban élen járók kitüntetése és megjutalmazása. Jó, ha ezt észben tartjuk.”

1956 = nem lehet tovább tűrni

2013-ban, újabb parlamenti választáshoz közeledve ismét meghatározó szerephez jutottak Orbán ünnepi beszédében a forradalom ellenségei.

„Először is tudjuk, hogy a magyar szabadságnak nemcsak hősei voltak, hanem árulói is. Tudjuk, hogy az összes forradalmunkat külföldről verték le. Tudjuk azt is, mindig voltak olyanok, akik segítették a külső ellenséget. Muszkavezetők, pufajkások, vörös bárók – mikor mi volt éppen a világdivat. Tudjuk azt is, hogy 2006-ban, 16 évnyi demokrácia után ezen a napon puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán. Lovasrohamot vezényeltek, és kardlappal verték a békés ünneplőket. Azt is tudjuk, hogy mindez azért történhetett, mert azok kezében volt a kormányzati hatalom, akik gátlás nélkül felhasználhatták az állam fegyveres testületeit saját népük ellen.

Tudjuk jól, ne legyen kétségünk felőle, ma ismét közénk lövetnének – jó esetben gumilövedékkel –, és megint ránk vezényelnék az állam erőszakszervezeteit.

Ma is megtennék, ha megtehetnék, csak azért nem teszik, mert a magyarok elsöprő többsége a legutóbbi választáson félretolta őket. Azt is tudjuk jól, hogy Magyarországot és a magyar embereket a volt kommunisták adták a spekulánsok és a nemzetközi pénzipar kezére. Tudjuk, hogy ők voltak és mindig ők azok, akik készen állnak arra, hogy Magyarországot ismét átadják a gyarmatosítóknak. Arra is jól emlékszünk, hogy amikor 1989-ben itt álltunk lelkesen, azt gondoltuk, elég lesz a szabadsághoz, ha a szovjetek elmennek, és választásokat tartunk. Akkor még nem tudtuk, hogy a szabadságjogok összessége nem azonos a szabadsággal. Akkor még nem tudtuk, hogy a múlt emberei már szervezkednek, és készülődnek hatalmuk átmentésére. Ahogy 56-ban is, amikor már úgy tűnt, sikerül és szabadok leszünk, már szervezték a szovjetek visszahívását és a megtorlásokat. A rendszerváltás idején is már csendben szövetkeztek a külső erőkkel, hogy átjátsszák nekik az ország vagyonát és erőforrásait.

A pufajkát öltönyre, a tavarist Tavaresre cserélték.”

(2013-ban az Európai Parlament megszavazta Rui Tavares portugál EP-képviselő jelentését az alapvető jogok magyarországi helyzetéről, ami a magyar kormány több intézkedését antidemokratikusnak minősítette.)

Ez volt Orbán első olyan 1956-os beszéde, amiben már világos párhuzamokat húzott a magyar ellenzék, bizonyos EU-s politikusok és az 1956-os forradalom leverői közé. Azt mondta, 2010 óta a kormány sok mindent elért, de ahhoz, hogy a változás tartós legyen, észre kell venni azokat az erőket, akik az elért eredmények lerombolására törnek. Ezek azok az erők, amikről 2010-ben még azt mondta, legyőztük őket.

„Nem dugjuk homokba a fejünket.

Látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek.

Látjuk, hogy ismét szórják a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. Nincsenek véletlenek. A békemenetet nem véletlenül hívják így. Mi ugyanis mindannyian szelíd, nyugodt, derűs, vagyis békés életet akarunk. A békesség azonban nem azonos az együgyűséggel és a baleksággal. Nem azonos a tétlenséggel.”

A miniszterelnök beszéde szerint 1956 is arról szólt, hogy egy bizonyos ponton túl nem lehet tovább tűrni, és ahogy 1956-ban, most is újra harcba kell indulni.

„Nincs okunk kapkodni, de lassan és biztosan be kell indítanunk a gépezetünket, hadrendbe kell állítani csapatainkat, éppen úgy, ahogyan 2010-ben tettük. Készülődjetek! Most befejezhetjük azt, amit '56-ban elkezdtünk.”

(Amit 1956-ban elkezdtek, az ugye az, amiről 2010-ben már azt mondta, hogy akkor befejezték.)

1956 = lázadás a birodalom ellen

„Európa szabadságszerető népeinek ma az a feladatuk, hogy megmentsék Brüsszelt az elszovjetesedéstől, hogy el akarják dönteni helyettünk, hogy kivel és hogyan éljünk együtt a saját hazánkban” – mondta Orbán 2016-os október 23-i beszédében, a migrációs válság után (2014-ben – amikor éppen október 23. előtt robbant ki a kitiltási botrány – és 2015-ben nem tartott ünnepi szónoklatot, külföldön tárgyalt).

A 2016-os beszéd már a nemzetek Európájának védelméről szólt az Európai Egyesült Államokkal szemben. Orbán szerint éppen '56 öröksége az, amiért nem engedhetjük meg, hogy „Európa elvágja azokat a gyökereit, amelyek valaha naggyá tették, és nekünk is segítettek a kommunista elnyomás túlélésében. Nincs szabad, erős, tekintélyes és tiszteletre méltó Európa a nemzetek éltető ereje és a kereszténység két évezredes bölcsessége nélkül. És azt sem nézhetjük tétlenül, hogy leplezetlenül és szervezetten kicseréljék az altalajt, amelyből az európai civilizáció szárba szökött.”

A miniszterelnök azt mondta, a magyar bátor nép, és ezt megint ‘56, ’89-'90 és az akkori események párhuzamba állításával indokolta meg. Az akkori esemény pedig a határ lezárása volt a bevándorlók előtt. „1956-ban, miután a szovjetek kivonultak Ausztriából, keleti határainkon túlra akartuk tolni a vasfüggönyt, bátrak voltunk, és benzines palackokkal is nekimentünk a szovjet tankoknak. 1989-ben nekünk kellett megnyitnunk a határt, hogy német a némethez utat találhasson, bátrak voltunk, és megtettük, hiába állomásoztak itt a szovjet csapatok. És most, 2015-16-ban nekünk kell lezárnunk a határt, hogy megállítsuk a délről özönlő népvándorlást, bátrak voltunk, és nem engedtünk sem a fenyegetésnek, sem a zsarolásnak.”

Az új ellenfeleket is a migrációból vezette le:

• a félelem szálláscsinálói, azaz a terroristák,
• a haszonlesők, „akik jobb sors után vágyakozók százezreit indítják Európa felé”,
• a jótét és naiv lelkek, „akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen végveszélybe sodorják Európát és vele önmagukat”.

Ezeket az embereket pedig Orbán szerint éppen az segíti, hogy Brüsszel elszovjetesedik, azaz az Európai Egyesült Államok létrehozása felé tart, ezt az entitást pedig a miniszterelnök a Szovjetunióval állította párhuzamba.

„A szovjet birodalomnak is azért akadtunk meg a torkán, azért tört belénk a foga, mert ragaszkodtunk nemzeti eszméinkhez, összefogtunk, és nem adtuk fel hazaszeretetünket. Ezért sem fogadhatjuk el most, hogy a mi közös otthonunkat, az Európai Uniót modernkori birodalommá alakítsák, nem akarjuk, hogy a szabad európai nemzetek szövetsége helyére egy Európai Egyesült Államokat léptessenek.”

1956 = nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében

Ahogy az a választások közeledtével lenni szokott, Orbán 2017-ben is világosan látta, hogy új veszélyek leselkednek a magyarokra. Ünnepi beszédében ekkor még a korábbiaknál is konkrétabb párhuzamot vont a Szovjetunió és az Európai Unió közé. Azt mondta:

„Az igazság az, hogy most, három évtized után újra veszély fenyegeti mindazt, amit Magyarországról és a magyar élet rendjéről gondolunk. Az igazság az, hogy a szabadság 1990-es kivívása után most újra történelmünk fordulópontjához érkeztünk. Hinni akartuk, hogy a régi bajok már nem térhetnek vissza. Hinni akartuk, hogy a kommunisták hagymázas álma, hogy magyarok helyett homo Sovieticust faragjanak belőlünk, soha többet nem jöhet elő.

És most itt állunk, és elképedve látjuk, hogy a globalizmus erői feszegetik az ajtónkat, s azon dolgoznak, hogy magyarok helyett homo Brüsselicusszá gyúrjanak bennünket.”

A nemzetek Európájának hanyatlásáról szőtt vízió mögött a spekuláns, Soros György árnya is felsejlik:

„A XX. században katonai birodalmak okozták a bajt, most a globalizáció farvizén pénzügyi birodalmak emelkedtek fel. Nincsenek határaik, de van világmédiájuk, és vannak tízezerszám megvásárolt embereik. Nincs szilárd szerkezetük, de van kiterjedt hálózatuk. Gyorsak, erősek és brutálisak.

Ez a pénzügyi spekuláns birodalom foglyul ejtette Brüsszelt és jó néhány tagállamát is.

Amíg nem nyeri vissza szuverenitását, addig Európa kormánykerekét sem lehet a helyes irányba fordítani. Ez a birodalom hozta nyakunkra az újabb kori népvándorlást is, a migránsok millióit és az új bevándorlók invázióját. Ők dolgozták ki azt a tervet, amellyel Európát kevert földrésszé akarják alakítani. Már csak mi állunk ellen. Oda jutottunk, hogy Közép-Európa maradt az utolsó európai migránsmentes övezet. Ezért van az, hogy az Európa jövőjéért folyó küzdelem éppen ide összpontosul.”

Orbán '56 és a magyar kormány akkori EU-s konfliktusai között vont még egy párhuzamot. Azt mondta, Európa sem most, sem akkor nem értette a magyarokat.

„Nem értették, hogy azért küzdünk, mert a végsőkig ragaszkodunk a saját kultúránkhoz és életformánkhoz, és nem akarunk föloldódni senkinek az olvasztótégelyében.”

Orbán szerint tehát a migráció ugyanolyan olvasztótégely, mint 1956-ban a nemzetközi kommunizmus volt.

1956 = nem adjuk a hazánkat

Orbán 2018-as ünnepi beszéde sok újítást nem hozott, de jól összefoglalja a miniszterelnök október 23-i beszédeinek többségét. Az elején pár bekezdésben méltatja a forradalmárokat, sorolja a forradalom eredményeit, aztán jön a fordulat, ami általában az, hogy „… évvel azután, hogy …, most újra fenyeget bennünket a …”. Ezen a ponton állítja párhuzamba az 1956-os forradalom valamelyik momentumát egy olyan eseménnyel, ami az adott beszéd elhangzásának évében foglalkoztatja a magyar kormányt.

Pontosan ilyen a szerkezete a 2018-as beszédnek is. Méltatja a forradalmat, aztán:

„Álmunkban sem képzeltük volna, hogy 29 évvel a rab nemzetek kiszabadulása, a berlini fal leomlása, a kettétépett európai kontinens újraegyesítése után az európai népek, s velük mi, magyarok, rég látott erőpróba elé nézünk. Álmunkban sem képzeltük volna, hogy Európát nem külső katonai fenyegetés, nem amerikai vagy orosz törekvések sodorják veszélybe, hanem saját maga. Ki gondolta volna, hogy a földgolyó legsikeresebb kontinense, amely a legvirágzóbb kultúrát, a legmodernebb technikát, a világ legjobb iskoláit, az emberiség valaha elért legmagasabb életszínvonalát megalkotta, néhány év alatt lejtőre kerül, és a bukás szélére sodródik?”

Ami pedig épp akkor a bukás szélére sodorta Európát, az – ahogy 2016-ban – a birodalomépítés.

„Ma Brüsszelben újra birodalmi indulókat játszanak. Igaz, más dallam ez, mint a régi volt. Ma nem fegyverekkel hódítanak. Tudjuk jól, Brüsszel nem Sztambul, nem Moszkva, nem a birodalmi Berlin, még csak nem is Bécs. Brüsszelből sohasem hódítottak, Brüsszelből csak gyarmatokat igazgattak.

Mi azonban nem voltunk sem gyarmat, sem gyarmattartó, nem vettük el senkinek a hazáját, éppen ezért nem akarjuk odaadni másnak sem a mienket.”

Orbán szerint Brüsszelben és nyugaton egyre többen vannak, akik birodalommá akarják szervezni Európát, de olyan birodalommá, ami gyenge, hiszen városaiban dúl a terror. Azért dúl, mert akik birodalommá akarják szervezni Európát, be akarják engedni a migránsokat, hogy legyengítsék Európát, amit ugye birodalommá akarnak szervezni.

A miniszterelnök szavaival:

„Brüsszelt ma azok uralják, akik a szabad nemzetek szövetsége helyére európai birodalmat kívánnak. Olyan európai birodalmat, amelyet nem a népek választott vezetői, hanem a brüsszeli bürokraták irányítanak. Ma már ott tartunk, hogy számos európai országban is az európai birodalom hívei kormányoznak. Ezért tudhatjuk, hogy milyen lesz az a szép új világ, ha rajtuk múlik. Növekvő számban tűnnek fel más földrészekről és más kultúrákból érkezett, katonakorú férfiak, és még a mi életünkben saját képükre formálják az európai nagyvárosokat, lassan, de biztosan kisebbségbe szorítva az európai őslakosokat. A terror a nagyvárosi élet részéve válik. A jogállamra hivatkozó politikai manipuláció mindennapossá lesz. A szólás- és sajtószabadság pedig addig terjed, ameddig őket visszhangozza. […] Ez lenne itt Soros György paradicsoma.”

Érthető persze ez a logika is, de csak a beszéd szempontjából, a birodalom szónak azért kell csak elhangoznia, hogy megálljon az '56-os párhuzam a Szovjetunióval.

2018-ban 1956 már arról is szólt, hogy a magyarok minden nemzet egyediségében és az erős családokban hisznek.

„Mi hiszünk abban, hogy minden nemzet sajátos, a maga módján egyedi, és fényesen beragyoghatja a világ rábízott szeletét. Ezt gondoltuk, sőt ezért lázadtunk fel már 1956-ban is. Rajongunk a kultúránkért, amely fenntartja és óvja a szabadságunkat. Hiszünk az erős családokban, kivételesnek tekintjük a hagyományainkat és a történelmünket, ünnepeljük a hőseinket, és mindenekfelett szeretjük a hazánkat.”

1956 = tüske a köröm alatt

2019-ben, miután az önkormányzati választáson a Fidesz számára kijózanító eredmény született, elvesztették Budapest nagyobb részét és több vidéki várost is, Orbán nem mondott beszédet szabad téren, sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán felszólal valamilyen megemlékezésen. Végül a Zeneakadémián állt a mikrofon mögé, válogatott közönség előtt, de beszédéből ezúttal kimaradt az aktuálpolitika és a nagyívű világmegfejtés. 2020-ban aztán a koronavírus-járvány miatt nem tartottak állami megemlékezést.

2021-es beszédében azonban pont ott vette fel a fonalat, ahol abbahagyta. Nem véletlen, akkor is választásra készült a Fidesz, 2021 őszén ráadásul úgy látszott, van is akkora erő az ellenzéki összefogásban, hogy szorossá tegye a 2022-es eredményt. Orbán a hagyományoktól eltérően már a beszéde elején kitért a közelmúltra, hiszen nem csak az 1956-os forradalom 65., hanem a 2006-os rendőrterror 15. évfordulójára is emlékezett akkor.

„Emlékezzünk a 65 évvel ezelőtti napokra és a tizenöt évvel ezelőtti délutánra. Nem szokványos helyszín ez. Tizenöt évvel ezelőtt ezekben a percekben itt, az Andrássy és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán farkasszemet nézett egymással a múlt és a jelen. Tizenöt évvel ezelőtt az ifjúkommunisták október 23-ából november 4-ét csináltak. Az egyik oldalon a könnygázgránát, gumilövedék, vipera, azonosító nélküli egyenruhák és vízágyúk. A másik oldalon a becsapott és megalázott nemzet állt, akinek ötven év elteltével újra azt kellett hallania, hogy hazudtak neki reggel, éjjel meg este. Az egyik oldalon a trükkök százaival kicsalt, foggal-körömmel védett hatalom, a másik oldalon a szabadság óriás betűi mögött sorakozó, elkeseredett emberek.”

Később is a 2010 előtti szocialista kormányok bűneit sorolta, majd azt mondta, „a szocialisták és a vezetőjük itt maradt a nyakunkon. Maradt, és azóta itt bolyong közöttünk, itt kísért a közéletben, mint az Országház fantomja”.

Ebben a beszédben már nyoma sem volt a 2010 előtti Nyugat- és Európa-pártiságnak, a Fidesz-kormány eredményeinek felsorolása után a sérelmek felsorolása következett, és kiteljesedett az évek óta épített hasonlat, az EU egyenlő az egyre áporodottabb levegőjű Szovjetunióval.

„Éppúgy, mint 1849-ben, 1920-ban, 1945-ben és 1956-ban is, az európai főméltóságok megint a fejünk felett, rólunk, de nélkülünk kívánnak dönteni.

Európaivá, érzékennyé és liberálissá vernek bennünket, ha beledöglünk is.

Brüsszel ma úgy beszél, és úgy viselkedik velünk és a lengyelekkel, mint az ellenségekkel szokás.

Déjà vu érzésünk van, a Brezsnyev-doktrína levegője járja át Európát.

Ideje volna, hogy Brüsszelben is megértsék, velünk még a kommunisták se boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, tüske a köröm alatt.”

A párhuzamok itt már több kilométer hosszúak, Orbán azt mondta, „mi voltunk azok, akik meglékelték a világkommunizmust, mi vertük ki az első téglát a berlini falból”, majd a nemzet nagy eredményeinek felsorolását azzal zárja:

„Magyarország lesz az első olyan ország Európában, ahol az iskola falainál megállítjuk az erőszakos LMBTQ-propagandát”.

Aztán Orbán – egész politikai pályafutásának talán legpszichedelikusabb mondataival – figyelmeztetett az ellenzéki összefogással közelgő veszélyekre:

„És azt se felejtsük, akárki volt is az ellenfél, akárkivel is kellett szembefordulnunk, a baloldal mindig a hátunkba került, és ott ártott, ahol csak tudott. Mindenki láthatja, megint szervezkednek és fenekednek, szórják a békétlenség, a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. Ellenfeleink azt hiszik, ha báránybőrbe bújtatják a farkast, akkor nem fogjuk felismerni. De mi rögtön felismerjük: tudjuk róla, hogy farkas. Azt is tudjuk, hogy a farkas meg fogja enni a nagymamát, sőt már meg is ette, ezért tűnt el az »összefogás« bendőjében mindenki, aki a farkassal cimborált, és higgyék el, van ott még hely az újabb és újabb percemberkék számára. Írva van: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok. Gyümölcseiről ismeritek meg őket. A jó fa jó gyümölcsöket, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöket terem. Valóban, a baloldal fáján csak baloldali politika nőhet. Csak egy baloldal van, akárhányféleképpen is maszkírozzák magukat. Hazugságokkal kezdik, erőszakkal folytatják, és csődöt hagynak hátra. Akik tizenöt évvel ezelőtt az emberek közé lövettek, ma újra színpadra készülnek.

És valahol a Nagy Víz túlsó partján készülődik már Gyuri bácsi is.

Amikor kellett volna, nem jöttek; most, hogy nem hívtuk őket, itt vannak. A megszállók most nem ránk akarják erőltetni a komisszárjaikat, hanem meg akarják választatni őket. Most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. Azt hiszem, félreértettek bennünket. A meghívónk a szovjet megszállás alóli felszabadításra szólt, és nem arra, hogy beavatkozzanak a demokráciánkba.”

Beszédében Orbán egyetemessé emelte a 2022-es fenyegetést, arra készítette fel támogatóit, hogy mindenkinek ki kell majd állnia a háza elé, és megvédeni azt. A szónoklat végére teljesen el is kanyarodott 1956-tól inkább az ellenzéket ostorozta.

„Rendeztek maguknak egy választást, de még azt a választást se tudták megnyerni, amin csak ők indultak.

Azon versenyeznek, melyikük lehet majd Brüsszel és Soros György hazai helytartója. Ki lehet az, aki az ő kegyelmükből uralkodik majd a magyarok felett, ki lehet az új budai pasa, az új helytartótanácsi elnök vagy az új pártfőtitkár. Nyíltan mondják: az ördöggel is összefognak, csak újra hatalomhoz jussanak. Az a céljuk, hogy Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék le Magyarországot.”

1956 = harc a béketárgyalásokért, a Nyugat elárult bennünket

2022 Orbán még kettőt csavart 1956 üzenetén. Februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát, és tényleg háború tört ki Magyarország szomszédságában, a miniszterelnök pedig – mikor, ha nem most – visszavett a háborús retorikából. A kormány az utóbbi hónapokban megállás nélkül a béke az Oroszország elleni szankciók feloldása mellett kardoskodott. A miniszterelnök ennek megfelelően október 14-én a Kossuth Rádióban arról beszélt: szerinte 1956-ban nem azért harcoltak a magyarok, hogy legyőzzék a szovjet hadsereget. Azért vállaltak forradalmat, hogy kikényszerítsék a tűzszünetet és a béketárgyalást.

2007-ben tehát Orbán még azt mondta, Magyarország '56-ban még egy Kelet elleni forradalmat vívott és a Nyugathoz akart tartozni. '15 évvel később, idén október 23-án zalaegerszegi beszédében viszont már egészen máshová esett a hangsúly:

„Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, a szovjetek összezavarodtak,

s ha a Nyugat nem árul el bennünket – 1945 után másodszor is –,

sikerrel járhattunk volna.”