A nagy politikai csihi-puhi közben Orbán saját magának is ellentmondott az EP-vitán

Szokatlanul éles vitát hozott az Európai Parlament szerdai plenáris ülése, Strasbourgban, aminek elvileg az Európai Uniót érő gazdasági-társadalmi kihívásokról és az azokra adható válaszokról kellett volna szólnia. Ehelyett a felszólaló EP-képviselők többsége Orbán Viktorral foglalkozott, pártállásától függően támadta vagy éppen védte, dicsérte a magyar miniszterelnök politikáját. Persze Orbán is partner volt abban, hogy végül politikai adok-kapokká fajuljon az EP-vita.

Tudatos stratégia lehetett a részéről, hogy a vita elején elhangzott nyitóelőadásában többnyire a nagyszabású reformelképzeléseiről beszélt: így például az úgynevezett Schengen Summitok létrehozásáról, Románia és Bulgária mihamarabbi csatlakozásáról a schengeni övezethez vagy egy új uniós versenyképességi paktum elfogadásáról. Orbán az EU politikájával szemben csak óvatos kritikát fogalmazott meg, kerülte a nyílt konfrontációt és a konfliktusos témákat.

Feltűnő volt, hogy szóba sem hozta Ukrajnát, pedig lehetett tudni, hogy az téma lesz az ülésen, és az ügy éles vitákat fog kiváltani. Orbán úgy számolhatott, hogy az utána következő fajsúlyos felszólalók, például Ursula Von der Leyen, az Európai Bizottsági elnöke és Manfred Weber, az Európai Néppárt frakciójának vezetője nem lesz ennyire visszafogott, és keményen támadják majd. Orbán maga is úgy vezette fel a szerdai vitát, hogy lesz egy kis csihi-puhi és lökdösődés.

Elemében volt

Orbán számítása bejött. Von der Leyen az Európai Bizottság elnökétől szokatlanul éles kritikával illette a magyar miniszerelnököt és a magyar kormányt, miközben alig reagált az Orbán beszédében elhangzott javaslatokra. Orbán fejére olvasta, hogy a magyar kormány nem ítéli el elég egyértelműen az ukrajnai orosz agressziót, hogy miközben az illegális migráció megállításáról beszél, Magyarország elítélt embercsempészeket enged szabadon, és hagyják, hogy kínai rendőrök járőrözzenek az országban. Von der Leyen párhuzamot vont az 1956-os forradalom és az ukrajnai háború miatt, ami Orbán Balázs kijelentései után egyébként is forró téma. „A magyarokat teszik felelőssé az '56-os orosz invázióért?” – szegezte a kérdést Orbánnak az EB elnöke.

Amennyire visszafogottan indított Orbán Viktor, annyira elemében volt, amikor a támadásokra reagálhatott. Ez már az az Orbán volt, akit jól ismerhetünk az itthoni parlamenti csatározásokból. És jól látszott, hogy fel is készült erre, mert papírokkal a kezében adatokat, felmérések idézet a riposztjaiban. Ahogy ő maga fogalmazott: nem maradt adósa az őt kritizáló képviselőknek, akik nagyrészt a magyarországi korrupciót, a demokrácia és a sajtószabadság leépülését, a szexuális és nemi kisebbségek kirekesztését és a magyar kormány oroszpártiságát kérték számon rajta.

Válaszaiban már nyoma sem volt a finomkodásnak, viszont végig abból a pozícióból beszélt, hogy ő nem a politikai csatározások miatt jött Strasbourgba, hanem azért, hogy közösen megoldják Európa problémáit. Úgy tett, mintha meglepődött volna azon, hogy Ursula Von der Leyennel az élen többen neki esnek majd az EP-ben. „Kétségkívül vannak nézetkülönbségek a Bizottság elnökasszonya és Magyarország között, amiket én szándékosan nem hoztam szóba. Tekintettel arra, hogy Európáért végezzük a munkánkat a soros elnökség keretében. Szerencsétlen dolognak tartom, amit az elnökasszony csinál, hogy a nézetkülönbségeket rávetíti az elnökségi munkára, szerintem ez nem helyes” – mondta.

A magyar kormánnyal szemben rendre elhangzó kritikákat annyival intézte el, hogy ez mind csak politikai propaganda, a baloldal jól ismert hazugságai. „Önök politikai intifádát szeretnének itt rendezni, amiben visszamondják a baloldal összes hazugságát” – fogalmazott a magyar miniszterelnök. A támadások másik részére pedig azt mondta, hogy az őt pellengérre állító nyugati országok egyszerűen képmutatók, mert ugyanúgy üzletelnek Oroszországgal, és ugyanúgy beengednek orosz állampolgárokat, mint Magyarország, csak nagyságrendekkel többet.

Semmi közös nincsen 1956-ban és az ukrán-orosz háborúban?

Volt két téma, amiben különösen élesen fogalmazott Orbán, azonban válaszaiba becsúszott pár önellentmondás is. Eleve furcsán hangzott a szájából, amikor azon kesergett, hogy Európában megerősödött a homofóbia, amit ő az illegális migrációnak tudott be, miközben az elmúlt években a Fidesz-kormányok egyre-másra hozták az LMBTQ-embereket megbélyegző, jogaikat csorbító jogszabályokat. De volt itt még más is.

Von der Leyennek címezve arról beszélt, hogy visszautasít minden párhuzamot 1956 és az ukrajnai háború között, mert semmi közös nincs a két történelmi eseményben. De ennél is tovább ment Orbán, szerinte minden összehasonlítás az '56-os szabadságharcosok emlékének meggyalázása. „Szándékosan kerültem az elnökség kapcsán Ukrajnát, de ha akarják, beszéljünk róla. Először is tisztelt bizottsági elnökasszony, a leghatározottabban utasítom vissza, amit mondott. Minden analógia és összehasonlítás, ami a magyar ‘56-os szabadságharcosokat veti össze Ukrajnával, tévedés és meggyalázása a szabadságharcosok emlékének. Semmi közös nincsen ’56-ban meg az ukrán-orosz háborúban” – jelentette ki Orbán.

Ez már csak azért is lehetett visszatetsző, mert eközben az ülésteremben ott ült mögötte a politikai igazgatója, Orbán Balázs, aki nagy port kavaró kijelentéseivel éppen 1956-ot és az ukrajnai háborút hasonlította össze – a lehető legszerencsétlenebb módon. A Mandiner Stratégiai részleg című műsorában 1956-ot és az ukrajnai háborút párhuzamban állítva azt mondta: „pont 56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált 2,5 évvel ezelőtt.” A magyar miniszterelnök az eset után annyival intézte el a dolgot, hogy a politikai igazgatója félreérthetően fogalmazott, hibázott.

Orbán Viktor viszont korábban még nem tartotta ennyire felháborítónak 1956 és Ukrajna párhuzamba állítását – már ha az érdekei úgy kívánták. 2022. októberében ő maga hasonlította Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt az 1956-os forradalom után kivégzett Nagy Imréhez. „A mi Zelenszkijünket, az akkori magyar miniszterelnököt kivégezték 1956 után” – jelentette ki akkor a Kossuth Rádióban. Igaz, Orbán akkor arra használta 1956 emlékét, hogy igazolja a magyar kormány békepártinak mondott politikáját. Orbán arról beszélt, hogy szerinte 1956-ban a magyarok nem a szovjet hadsereget akarták legyőzni, hanem tűzszünetet és béketárgyalást akartak kikényszeríteni. Már akkor kiütközött az 1956 öröksége és a Fidesz egyre nyíltabb oroszpártisága között feszülő ellentmondás, amit a mai napig nem tudtak feloldani. Orbán Balázs is erre tehetett egy elhibázott kísérletet a mandineres nyilatkozatával.

Még Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is arról beszélt a legutóbbi kormányinfón, hogy a 2022-es rádióinterjúban szereplő párhuzam legalább egyértelmű és nem félreérthető párhuzam volt, nem úgy, mint Orbán Balázsé. Bár a mai napig nem tudjuk, pontosan hogyan is értette Orbán Balázs azt, amit mondott.

Antifák, embercsempészek, köztörvényes bűnözők

A másik ilyen téma a köztörvényes bűnözők szabadon engedése volt. Egy másik felszólalás kapcsán arról beszélt Orbán, hogy Magyarországon nem engednek csak úgy szabadon köztörvényes bűnözőket. Az egyik német EP-képviselő hozta szóba a tavaly februárban történt antifa-támadássorozat egyik feltételezett elkövetőjének ügyét. A 23 éves német állampolgárt júliusban fogták el Berlinben, majd átadták Magyarországnak, ahol eljárást indult ellene.

„Ön most szót emelt egy német állampolgárért, aki Magyarországra jött, és a nyílt utcán ott sétáló embereket erőszakkal megtámadott, súlyos testi sértést okozva. Azért, mert nem tetszett ezeknek az embereknek a kinézete. Ez a náci tempó. Magyarországon nem lehet az embereket politikai alapon az utcán megtámadni. És utána ide jönni az Európai Parlamentbe, hogy mentsetek ki a börtönből, mert súlyos testi sértést követtem el köztörvényes bűncselekményként Magyarországon. Ez nem lehetséges. Kérem, ezt gondolják át, ne kérjék tőlem, hogy köztörvényes bűncselekményt elkövetőket engedjünk ki a magyarországi börtönökből” – mondta Orbán.

Közben azonban az embercsempészek is bűnözőknek számítanak, márpedig bizonyos feltételek mellett őket tényleg szabadon engedik Magyarországon. Eddig több mint 2000 embercsempész hagyhatta el a magyar börtönöket, aminek az az oka, hogy a kormány így akar spórolni. Az EU egyébként eljárást indított a gyakorlat miatt.

Ehhez képest Orbán visszautasította Von der Leyen azon állítását, hogy így járnak el az embercsempészekkel. Azzal érvelt, hogy először letartóztatták, majd pedig kitoloncolták őket az országból, azzal a feltétellel, hogy súlyosabb börtönbüntetést kapnak, ha visszajönnek Magyarországra. „Méltánytalan a bizottság elnökasszonyának azon vádja Magyarországgal szemben, hogy mi csak úgy kiengedtük az embercsempészeket. Ez nem igaz. Magyarország először is letartóztatja az embercsempészeket, és aztán egy idő után kitoloncolja az országból azzal, hogy ha visszatérnek, kétszer olyan hosszú időre kell majd börtönben maradniuk. Ezért nem jönnek vissza. Mi megszabadítottuk Európát több mint 2000 embercsempésztől. Ezért inkább elismerést kéne kapnunk, nem pedig bírálatot” – mondta.

Arra nem tért ki Orbán, hogy mi lett ezekkel az embercsempészekkel a kitoloncolás után. A magyar szabályok szerint abba az országba kell visszamenniük, ahol Magyarország előtt a tartózkodási helyük volt, ha pedig ez nem ismert, akkor az állampolgárságuk szerinti országba. Azt azonban a magyar állam semmilyen formában nem ellenőrzi, merre járnak a kiengedésük után. Az sem derült ki, mi alapján állítja a kormányfő azt, hogy megszabadították tőlük Európát. Nem túl életszerű, hogy a kitoloncolás után ezek az embercsempészek egyszerűen felszívódtak és felhagytak volna addigi tevékenységükkel. Erre utalhatott Von der Leyen is, amikor arról beszélt Orbán nyitóbeszédére reagálva, hogy Magyarország nem megoldja az illegális migrációt, hanem csak a szomszédaira hárítja a problémát.

Az önellentmondások ellenére egyébként Orbán összességében nem szerepelt rosszul a vitán: ismét el tudta adni a választóinak, hogy lám, megint keményen támadták az EP-ben, de ő állta a sarat, és megvédte Magyarországot.