Eltaktikázták: több önkormányzatból szinte eltűnnek a régi ellenzéki pártok, és ezt maguknak köszönhetik

Befolyásol-e bármit, ha az MSZP és a DK elindul az ellenzéki polgármester és jelöltjei ellen? – tettük fel a kérdést a fővárosi csataterekről szóló cikkünkben. A vasárnapi választással egyértelművé vált: nem. A választók büntették azokat, akik a külön indulást választották, a régóta fideszes településeken pedig csak tovább erősítették a kormánypártokat. Kivétel persze van, de nem jellemző. Összeszedtünk néhány budapesti kerületet és települést, ahol valamelyik ellenzéki párt látványosan lábon lőtte magát.

Hiába tűnt szorosnak a verseny, Pikó András a várakozásokhoz képest is simán megnyerte Józsefvárost. Öt éve nagyon szűkösen, 269 szavazattal hódította el a kerületet a fideszes Sára Botondtól, akivel ismét meg kellett küzdenie. Bizonytalanabbá az tette a versenyt, hogy 2019-cel ellentétben, Pikó mögött nem sorakozott fel a teljes ellenzék: az MSZP-vel összevesztek, mert a polgármester nem akarta közös jelöltnek a párt összes korábbi képviselőjét. A helyi MSZP meg is makacsolta magát: 12-ből 11 körzetben indítottak saját jelöltet, sőt Pikónak is találtak kihívót.

A szocialisták viszont elszámolták maguk: polgármesterjelöltjüknél még a Mi Hazánk jelöltje is bőven több szavazatot kapott. Az egyéni körzetekben majdnem mindenhol az utolsó helyen végeztek, átlagosan 100 szavazatnál alig kaptak többet. Pikó és szövetségei még a tárgyalások alatt azt ajánlották az MSZP-nek, hogy az aktuálisnak vélt erőviszonyoknak megfelelően csak egy egyéni választókerületben állítsanak jelöltet, de a szocialistáknak ez nem tetszett. „Egy politikai pártnak a választásokon el kell indulnia, különben tömegek maradnak képviselet nélkül” – indokoltak. Képviselőik közül csak az tudott újrázni, aki nem a párt színeiben, hanem függetlenként indult, őt Pikóék is támogatták. A szocialistáknak végül egyetlen, kompenzációs listáról bejutott képviselőjük marad Józsefvárosban.

Még inkább mellélőttek a szocialisták Terézvárosban, ahonnan a különindulással gyakorlatilag teljesen kiírták maguk. 2019-ben még itt is részei voltak az ellenzéki összefogásnak, közösen támogatták Soproni Tamást, és a jelöltek mögött is ott volt az összes ellenzéki párt. Idén a momentumos Soproni ellen nem indult szocialista jelölt, de egy kiugrott MSZP-s függetlenként azért kihívta. Az egyéni választókerületekben viszont voltak önállóan induló MSZP-s jelöltek, ők a többi ellenzéki párt által támogatott jelölt ellen indultak.

Ez a taktika itt sem jött be. A VI. kerületben mind a tíz választókerületben az ellenzéki pártok (Momentum, LMP, Párbeszéd, DK) nyertek, a külön induló szocialisták gyakorlatilag megsemmisítő vereséget szenvedtek, kilenc választókerületben az utolsó helyen végeztek, előfordult, hogy független jelöltek is simán előzték őket. Egyik jelöltjüknek összesen 17 szavazat jött össze (a győztes 788-cal nyert). Az eredmény a szocialistákra nézve pedig az, hogy abban a Terézvárosban, amit 2010 előtt az MSZP–SZDSZ vezetett, a jövőben abszolút nem lesz szocialista képviselő.

Budapesten a legnagyobb kavarás az ellenzék oldalán Ferencvárosban volt, ebbe nemcsak a szocialisták, de a DK is beszállt. A kerületben 2019-ben függetlenként megválasztott Baranyi Krisztina az elmúlt években nem ápolt barátságos viszonyt a helyi DK-val és MSZP-vel, a két párt külön koalícióba tömörült, és több ügyben is akadályozták a polgármestert. A szocialisták és a DK vélhetően azon sértődtek meg, hogy Baranyi ezek után a saját egyéni jelöltjeivel vágott neki a választásnak, a jelenlegi kerületi képviselők közül nagyon kevesen kerültek be a csapatába. Erre érkezett a válasz az MSZP–DK-tól: mind a 12 kerületben elindították a saját jelöltjeiket Baranyiék ellen, polgármesterjelöltjüknek pedig leigazolták a kerület korábbi polgármesterét, Baranyi volt tanácsadóját, Gegesy Ferencet.

És hogy mi lett ennek az eredménye? Szintén csúfos kudarc a DK–MSZP szövetségnek. Baranyi elsöprő felhatalmazást kapott a kerületiektől: az összes választókerületben az ő nevét viselő egyesület képviselői nyertek, a DK–MSZP jelöltjei rendre a harmadik vagy a negyedik helyen végeztek. A régi ellenzéki képviselők közül mindössze ketten szereztek helyet, ők kompenzációs listáról kerültek be. Ezzel Ferencvárosban az MSZP mellett a DK is elérte, hogy gyakorlatilag lenullázták magukat, miközben Baranyi kényelmes, őt támogató többséggel vezetheti a „pártpolitikai szempontoktól megkímélt” kerületet.

Az MSZP kerületi indulásai azért is érdekesek, mert a párt a DK–MSZP–Párbeszéd szövetség létrejöttéig azzal kampányolt, hogy összefogásra van szükség, aláírásokat is gyűjtöttek a cél érdekében. Igaz, ők közös EP- és a fővárosi listát akartak. A párt végül a közös indulásnak köszönheti, hogy fővárosi listáról lett képviselőjük, de a gyengén teljesítő DK–MSZP–Párbeszéd EP-listájáról csak két DK-s jutott ki. A kerületi eredményekből kiindulva pedig könnyen elképzelhető, hogy egy önállóan induló MSZP nagyon durva vereséget szenvedett volna.

A külön indulás Budapest több másik kerületben sem jött be a pártoknak, Kőbányán például újra kényelmes többséget tudott szerezni magának a kormánypárti polgármester, D. Kovács Róbert. A fideszes kerületben sikerült az ellenzéki pártoknak közös polgármesterjelöltet találniuk, viszont az egyéni kerületekben a Momentum indított saját jelölteket is. Az eredményeket megnézve pedig látszik, hogy tökéletesen megosztották az ellenzéki szavazókat: a Momentum jelöltjének és a többi ellenzéki párt jelöltjeinek szavazatait összeadva sok választókerületben bőven előzik a Fidesz jelöltjét.

Kőbányán a testületben az elmúlt öt évben kiegyenlített volt az erőviszony az ellenzéki pártok és a Fidesz között, sőt egyfős többségük is volt. A mostani választás eredménye, hogy vélhetően a megosztott ellenzék miatt a kormánypárti polgármester mögött már biztos fideszes többség van, az ellenzék alulteljesített 2019-hez képest. A Momentum azért táncolt ki az összefogásból, „mert az óbaloldal pártjai” mégis indították a „Fidesszel összejátszó, korrupt alpolgármestert”, aki szerintünk Somlyódy Csaba szocialista alpolgármester. A párt szándékait a választók viszont nem jutalmazták, a testületben egyetlen képviselőjük lett.

A XVII. kerületben nem volt sok esélyük a fordításra az ellenzéki pártoknak, de a saját esélyeiket már eleve rontották. Rákosmentén sikerült majdnem ugyanazt csinálniuk, mint Kőbányán, de itt még a polgármesterjelölt sem volt közös: indult a szocialista Lukoczki Károly és egy momentumos is, ugyanígy az egyéni kerületekben. A XVII. kerületben az összes választókerületet elvitte a Fidesz, második helyen általában az ellenzéki összefogás végzett. A külön induló Momentumot itt is büntették a választók, a harmadik vagy a negyedik helyet tudták csak megszerezni.

Hegyvidéken – amit több mint két évtized után tudott elhódítani a Kutyapárt a Fidesztől – szintén megbüntették a választók azokat az ellenzéki pártokat, amelyek külön indultak. A XII. kerületben a DK–MSZP és a Liberálisok indítottak saját egyéni jelölteket, mert állították: ők nem egyeztek meg a Kutyapárttal és a Momentummal, ezért őket nem köti semmi, ott indulnak, ahol akarnak. Az összes olyan választókerületben lett jelöltjük, ahol a Kutyapártnak is. Ezzel a lépéssel elég csúnyán félremérték a helyzetet. Mindenhol kikaptak, és a harmadik helyre csúsztak, miközben az MKKP jelöltjei még a megosztottság mellett is nyerni tudtak. A DK–MSZP-nek pedig egyetlen, kompenzációs listáról bejutott képviselője lesz Hegyvidéken, a kutyapárti polgármesternek, Kovács Gergelynek pedig önállóan is sima többsége van.

Győrben szintén a DK-nak és a hozzájuk csatlakozó Jobbiknak sikerült nagyot buknia a különindulással. A városban hosszú idő után először, néhány száz szavazat előnnyel, de győzni tudott az ellenzék jelöltje, Pintér Bence. Az újonnan megválasztott polgármestert az LMP és a Momentum támogatta, a DK és a Jobbik viszont elindította a várost öt éve a Borkai-ügy ellenére elbukó Glázer Tímeát. Ő idén a szavazatok kevesebb mint 4 százalékát gyűjtötte be. A DK-nak és a Jobbiknak egyéniben is voltak saját jelöltjeik, a polgármesterhez hasonlóan ők is nagyon gyenge eredményt értek el. Így a két párt hiába próbálkozott külön is Győrben, azt érték el, hogy teljesen kiszorultak az egyébként Fidesz által uralt képviselő-testületből.

Miskolcon duplán lábon lőtték magukat az ellenzéki pártok. Az újrázásra esélyes ellenzéki jelölt, Veres Pál részben azért nem indult újra, mert a 2019-ben őt támogató DK az elmúlt években ott tett neki keresztbe, ahol csak tudott. Ellene a DK (az LMP-vel kiegészülve) külön jelöltet is bejelentett. Veres Pál a visszavonulás mellett döntött. Végül az LMP, a DK, az MSZP és a Párbeszéd egy harmadik jelöltben egyezett meg, a Momentum és a Jobbik viszont saját jelöltet állított. Az erős ellenzéki polgármester elűzésének és a megosztott indulásnak az eredménye az lett, hogy a Fidesz öt év után vissza is vette a várost, Tóth-Szántai József nyert. Az egyéni választókerületekben mindkét ellenzéki tömörülés külön indult, a legtöbb helyen nyert is a Fidesz. Az ellenzéki pártoknak 7, a kormánypártoknak 16 helyük lett a testületben. Összehasonlításképp: mikor öt éve együtt indultak, majdnem fordítottak voltak az arányok.