Megkérdőjelezi téveszmetöredékeit és retteg a börtöntől az újbudai rendőrgyilkos

A korábbi kezelői szerint meg lehetne szüntetni a tavaly januári újbudai rendőrgyilkossággal vádolt Sz. Szilárd kényszergyógykezelését, a bíróság igazságügyi szakértői azonban ezzel nem értenek egyet. A férfi jelenlegi kezelőorvosát még nem idézte be a bíróság.

Tanúk meghallgatásával és korábbi, írásban rögzített tanúmeghallgatások felolvasásával folytatódott az újbudai rendőrgyilkosság ügyének tárgyalása kedden a Fővárosi Törvényszéken. Sz. Szilárdot vezetőszáron, bilincsben hozták a tárgyalóba a büntetés-végrehajtás kommandósai.

A férfi, miután egy évvel ezelőtt meggyilkolt egy vele szemben intézkedő rendőrt, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI) került, azóta ott kezelik.

Kényszergyógykezelést abban az esetben rendel el a bíróság, ha valaki személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követ el, és elmeműködésének kóros állapota miatt tartani kell attól, hogy újra hasonló dolgot csinál. Az elmeállapot kórosságát igazságügyi szakértő állapítja meg. Kényszergyógykezelés során nem börtönben van az illető, hanem az IMEI-ben, ahol zárt, de kórházi körülmények között történik a gyógykezelés.

A bíróság azt az orvospszichiátert is meghallgatta kedden, aki közvetlenül az oda kerülése után, egy évvel ezelőtt vizsgálta meg a vádlottat. Szerinte szembetűnő volt, hogy a férfi nehezen kezeli az indulatait, és markáns személyiségzavara van. Valódi önsértési késztetései voltak, a falat ütve jelezte, hogy nem akar válaszolni a kérdésekre – mondta a tanú. Sz. Szilárd eleinte törekedett arra, hogy jó benyomást keltsen, de amikor problémás dolgokról kérdezték, agresszívvé vált.

A vádlott azt mondta a tárgyaláson, hogy szerinte nem történt semmi ilyesmi, és megkérdezte, hogy van-e kamera, ahol ez a szerinte állítólagos kivizsgálás történt. A tanú jelezte neki, hogy nincs, nem készült videófelvétel. „Gondoltam” – közölte Sz. Szilárd. Szerinte azért ordibált pszichiáterrel a kérdéses időpontban, mert ő is indulatosan, lekezelően beszélt vele.

Egy másik tanú, aki novemberig a vádlott kezelőorvosa volt a kényszergyógykezelése során (utána a szakember elhagyta az intézményt), arról beszélt, hogy Sz. Szilárd állapota fokozatosan javult, ezért a gyógyszeradagok csökkentésébe kezdtek, majd egy idő után el is hagyták a gyógyszereket. De később egyes gyógyszereket aztán újra előírtak számára, azért is, mert elindult a bírósági tárgyalás, ami indulatosabbá tette.

A kezelőorvos szerint a vádlott pszichotikus állapotában nagyon jelentős szerepe lehetett annak, hogy nemcsak alkalmanként, hanem tartósan fogyasztott kábítószereket. Hogy az állapotáért mekkora részben volt felelős a hosszú időn át tartó rendszeres drogfogyasztás, és mekkora részben a pszichés adottságai, az már nehéz kérdés, az ilyen kérdések pontos megválaszolására a tudomány még nem képes tökéletesen – vezette le.

Egy másik tanú jelenleg is klinikai szakpszichológusként dolgozik az IMEI-ben. Ő is vizsgálta beérkezése után Sz. Szilárdot. Szerinte miután magához tért a leszedálásból, feszült volt, bizalmatlan. Az első időszakban egy plexivel leválasztott biztonsági szobában őrizték, ott kezdték kivizsgálni, ami nem volt egyszerű, már csak azért sem, mert a biztonsági szempontból jelen lévő felügyelők miatt nem akart túl sok mindent mondani.

Amikor a mostani tárgyalások elindultak, nagyon bizalmatlanná és érzékennyé vált. Mivel minden helyiségben egyedül van, nem tud kivel beszélgetni, ezért előfordulhat, hogy amikor emberek közé kerül – például a tárgyalások miatt –, feszültté válik. A pszichológus szerint Sz. Szilárd március vége, április eleje óta „elkezdte megkérdőjelezni a téveszmetöredékeit”, tehát az olyasféle paranoid jelenségeket, amik a gyilkossághoz is vezethettek. Később tovább erősödött ez a folyamat, egyre kevésbé foglalkozott ezekkel a téveszmékkel – mondta az IMEI pszichológusa.

Úgy véli, Sz. Szilárd fél attól, hogy mi lesz a bírósági ügy kifutása, retteg a börtönbüntetéstől, és attól, hogy akár életfogytiglani büntetést is kaphat. Sz. Szilárd nem érti, hogy ha az orvosszakértő szerint a bűncselekmény elkövetésekor nem volt beszámítható állapotban, akkor most, amikor szerinte már rendben van, miért nincs szabadlábon – érzékeltette a vádlott gondolkodását a pszichológus. A férfi úgy gondolja, hogy akkor átmeneti elmezavara volt, amit nem tud mivel magyarázni. Szabadulása után szeretne visszamenni az építőiparba dolgozni.

Az IMEI-s érintettségű pszichiáterek és pszichológusok szerint meg lehet szüntetni Sz. Szilárd kényszergyógykezelését. Ezzel azonban a férfit szintén vizsgáló igazságügyi szakértők nem értenek egyet. Az egyikük arról beszélt, a vádlott jelenleg is kóros elmeállapotban van, paranoid képzetei, üldözöttségtudata lehet. Továbbra is benne van a gyanakvás, a bizalmatlanság a viselkedésében, ami jele lehet a paranoid zavarnak, de ennek pontosabb feltérképezéséhez további vizsgálatok szükségesek – mondta. Ezért az igazságügyi szakértők azt ajánlják, hogy a következő időszakban is tartsák fenn Sz. Szilárd kényszergyógykezelését.

Az elhunyt rendőr jogi képviselője érdeklődött arról, hogy Sz. Szilárd tisztában lehetett-e azzal a gyilkosság pillanatában, hogy nem szabad embert ölni. A szakértő szerint attól még, hogy tisztában lehetett vele, kóros elmeállapot állhatott fenn: a férfi annyira félt, hogy bántani fogják, hogy bármiáron szabadulni akart a helyzetből.

A jogi képviselő szerint a vádlott elmeállapota az egész ügy kulcskérdése, és szerinte Sz. Szilárd realitáskontrollja körül komoly szakmai ellentmondások vannak a megszólaltatottak között, ezért új igazságügyi szakértő felkérését indítványozta.

Lekapcsolódott az automata villany, és elszabadult a pokol

Tavaly januárban a Lecke utcában késelt halálra egy rendőrt Sz. Szilárd, aki üldözéses téveszméi miatt nem létező hangokat hallott a felette lévő lakásból, és azt hitte, veszélyben van az élete. Dörömbölni kezdett a lakás ajtaján, és miután nem engedték be, egy betonbontó kalapáccsal kezdte ütni az ajtót. Ekkor hívták ki a rendőrséget.

Az ügyben tartott júliusi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a férfi eleinte együttműködött a rendőrökkel: amikor kérdezték, hogy van-e nála fegyver, megmutatta a 17 centis tőrt, és engedte, hogy elvegyék tőle. „Akkor is együttműködő volt, amikor azt mondták neki, hogy elő fogják állítani, megfordult, hagyta átvizsgálni a ruháját. A férfi az üldözéses téveszméi miatt az intézkedés közben aztán mégis úgy érezte, hogy az élete veszélyben van, ezért el akarta venni a rendőrök lőfegyverét, szembefordult velük, ütni-rúgni kezdte őket, a lépcsőházban pedig pont ekkor lekapcsolt az automata villany” – közölték. Ráadásul a mozgásérzékelő pont akkor nem működött, így csak manuálisan lehetett visszakapcsolni a lámpát.

A férfi valahogy visszaszerezte a pár perccel korábban tőle elvett kést, két rendőrt súlyosan megsebesített, társukat, Baumann Péter főhadnagyot pedig szívtájékon szúrta, ő később belehalt sérüléseibe. A korábban több erőszakos bűncselekményért elítélt férfi éppen a próbaidejét töltötte.

A nyolcvankilós, erős testalkatú, harmincöt éves támadót végül a közeli villamosmegállóban kapták el a rendőrök, miután lábon lőtték. Szerinte jogos önvédelem történt, és csak akkor reagált hevesen, amikor fenyegetően léptek fel vele szemben. Sz. Szilárd az előkészítő ülésen azt mondta, valóban megszúrta a rendőröket, de csak részben ismerte be a vádiratban foglaltakat.

Az ügyészség több hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés kísérletével vádolja Sz. Szilárdot. A vádirat szerint a férfi paranoid pszichózisban szenvedett, illetve rendszeresen fogyasztott amfetamint.

Sz. Szilárd korábban arról is beszélt, semmilyen konfliktusa nem volt az esetet megelőzően a rendőrökkel, sőt, kedvelte őket. Egy garázdasági ügye volt csak korábban, amikor állítása szerint zaklatta őt egy nő.

De a gyilkosság előtt volt egy másik ügye is: néhány nappal az újbudai incidens előtt Szolnokon megpróbált bejutni a honvédség egyik laktanyájába. Azt sem akkor, sem később a bíróság előtt nem árulta el, pontosan mit akart. Annyi derült ki, hogy egy „illetékessel” akart beszélni valami fontos dologról, de még magát sem volt hajlandó igazolni. Azt képzelte, hogy figyelik, telefonját lehallgatják, ő maga pedig veszélyben van. A katonák rendőrt hívtak hozzá, de Sz. nekik sem igazolta magát. Az igazoltatási kísérletből üvöltözés lett, aztán egy ponton Sz.-t lenyomták a földre a rendőrök. Az incidens után a férfi kórházba került.

Az ügy csütörtöki tárgyalásán dönthet arról a bíróság, megszüntetik-e a férfi kényszergyógykezelését, vagy sem.