Népszavazásokkal fordulnak rá a választási kampányra: az iparkamarai tagdíj eltörlése és az eutanázia a tét

„Magyar vállalkozók vs. Parragh László 1:0” – így kommentálta az Alkotmánybíróság decemberi döntését a Jobbik-Konzervatívok. Újabb jogi akadály hárult el a párt népszavazási kezdeményezése előtt, és napokon belül elkezdhetik gyűjteni az aláírásokat. Lukács László György, a párt parlamenti frakcióvezetője az 5 ezer forintos iparkamarai hozzájárulás eltörléséről kezdeményezett népszavazást júniusban. Szerinte az évente kötelezően befizetett tagdíjért cserébe szinte semmit nem kapnak a vállalkozások a Parragh László vezette iparkamarától. A pontos kérdés így szól: „Egyetért-e Ön azzal, hogy ne kelljen a gazdasági kamarai közfeladatok ellátásához kötelezően kamarai hozzájárulást fizetni?”

Miután a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) átengedte a kérdést augusztusban, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) a Kúrián támadta meg a döntést. Indítványukban azzal érveltek többek között, hogy ha eltörölnék a kötelező tagdíjat, a kamara törvényben rögzített közfeladatait az állami költségvetésből kellene finanszírozni. Márpedig ez évente több mint 5 milliárd forint terhet jelentene a központi költségvetésnek. Az Iparkamara szerint ráadásul az Alaptörvény alapján költségvetést érintő kérdésben nem szabad népszavazást kiírni.

Miután a Kúria elutasította a felülvizsgálati kérelmet, Parragh Lászlóék az Alkotmánybírósághoz (AB) fordultak, és azt kérték, hogy semmisítsék meg a Kúria – szerintük Alaptörvény-ellenes – végzését. December 21-én az AB is elutasította az MKIK alkotmányjogi panaszát, így további jogorvoslatra az aláírásgyűjtés megkezdése előtt már nincs lehetőség.

Az Alkotmánybíróság egyetértett a Kúriával abban, hogy a népszavazásra szánt kérdésből még nem következik az, hogy a kamara feladatait az államnak kellene átvennie. Az MKIK-nak ugyanis a kamarai hozzájárulás és a költségvetési támogatás mellett más bevételi forrásai is vannak, amelyekből a rábízott közfeladatait elláthatja. A bíróság azt is kimondta, hogy a jobbikos népszavazási kérdés nem tartalmazza a költségvetési törvény módosítását, és nem kívánja, hogy a választók meghatározzanak jövőbeli költségvetési törvényben szereplő kiadásokat, így nem ellentétes az Alaptörvénnyel.

Megkérdeztük a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetését, hogy mit szólnak az Alkotmánybíróság döntéséhez, de cikkünk megjelenéséig nem reagáltak a levelünkre.

„Szomorú vagyok, hogy a politika színterére kerül a kamara”

– fogalmazott Parragh László a Hír Tv-ben még az NVB augusztusi döntése után. Az iparkamara elnöke arról beszélt akkor, hogy a sokszor irigyelt osztrák és német gazdaságban is kötelező kamarai tagság volt, és tényszerűen nem igaz szerinte, hogy ne kapnának semmit a vállalkozások a kamarától.

Pártok helyett a szakmai szervezetek támogatásában bíznak

A Jobbik már csak arra vár, hogy a jogerős bírósági végzés megjelenjen az Alkotmánybíróság Határozatai című hivatalos lapban. A Nemzeti Választási Irodának (NVI) ezután 5 napon belül kell átadnia az aláírásgyűjtő íveket.

Ha sikerül 120 napon belül, azaz nagyjából május közepéig 200 ezer aláírást összegyűjtenie Lukácséknak, az Országgyűlésnek kötelező lesz népszavazást kiírnia a kérdésben. Ha csak 100 ezer aláírás jön össze a határidőre, a parlament fideszes többsége szabadon dönthet a népszavazás elrendeléséről.

Kíváncsiak voltunk, hogy készül a Jobbik az aláírásgyűjtésre, amely komoly szervezettséget, erőforrásokat és aktivistahálózatot igényel. Mint megtudtuk, a korábbi szövetséges pártok helyett inkább az érintett vállalkozókat és érdekvédelmi szervezeteket vonnák be az akcióba. Megkeresésünkre Lukács László György azt írta, hogy már az ünnepek előtt elkezdték felkeresni a szakmai érdekvédelmi szervezeteket, és felkérték őket „a vállalkozók melletti kiállásra, valamint a népszavazás ügyét segítő és támogató részvételükre”.

A napokban további közel 1200 levelet küldtek ki szakmai szervezeteknek, és személyes egyeztetést javasoltak. „Meggyőződésünk, hogy a kötelező kamarai hozzájárulás kérdése nem pártpolitikai, hanem szakmai és érdekvédelmi kérdés, így a szakmai szervezek támogatása és segítsége nélkül, illetve tiltakozása esetén nem célravezető azt megvalósítani – fogalmazott a válaszában.

„A vállalkozók körében meglehetősen nagy egyetértés van a hozzájárulás eltörlésével kapcsolatban, azonban szeretnénk azt is felmérni, hogy az említett érdekvédelmi körben mekkora a javaslatunk támogatottsága.”

A kötelező kamarai hozzájárulás kérdését egy olyan szimbolikus ügynek tekinti a Jobbik parlamenti frakcióvezetője, amely „bizonyítani tudja, hogy sokkal inkább vállalkozóbarát gazdasági környezetre és gazdaságpolitikára lenne szükség hazánkban, amely XXI. századi módon gondolkozik a vállalkozásokról, és partnerként kezeli őket a gazdasági kamarák létrehozásának eredeti céljának megfelelően”.

Az évente befizetett 5 ezer forintos kamarai tagdíj eltörlése az elmúlt években már többször is felmerült. Amikor a koronavírus-járvány alatt mások mellett Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere is azt kérte 2021-ben, hogy az iparkamara törölje el a kötelező hozzájárulást, Parragh László éles szavakkal kelt ki.

„Ha valaki nem tud egy év alatt ötezer forintot kifizetni, akkor ne menjen vállalkozni”

– mondta az MKIK elnöke az ATV-nek, később azonban elnézést kért, ha valakit megbántott a nyilatkozatával. Nem sokkal ezután a Hvg közérdekű adatigényléséből derült ki, hogy a kamarai hozzájárulásokat Parraghék többek között São Pauló-i repülőjegyekre, milliós infografikákra, kormányközeli cégek szerződtetésére és a felcsúti gimnázium támogatására költötték, a szerződések teljes listáját itt lehet megtekinteni.

Amikor Lukács a parlamentben azt kérdezte Orbán Viktortól, hogy tisztességesnek tartja-e, hogy Parragh László 236 millió forintos chatbotra és drága székházra költi a kamara pénzét, a miniszterelnök úgy reagált: erről „kizárólag a kamara demokratikusan megválasztott testületei tudnak véleményt mondani”. A miniszterelnök ugyanakkor egyértelműen kiállt amellett, hogy szükség van a kamarára, mint ahogy a kötelező kamarai tagdíjat is támogatja. „Ha nem lenne a kamara és a kötelező tagság, akkor a kamara nem lenne képes azt a segítséget megadni a magyar vállalkozóknak, amit a magyar kormányon keresztül ma meg tud adni” – fogalmazott Orbán, és azt is hozzátette: a kormány nem utasíthatja arra a kamarát, hogy szedjen-e tagdíjat, és azt mire használja fel.

A miniszterelnök szavai alapján joggal lehet feltételezni, hogy még messze nincs lefutva a Jobbik népszavazási kérdése. Ha sikerül is Lukácséknak 200 ezer aláírást összegyűjteniük négy hónap alatt, még akkor is jó pár lehetőség lesz megakadályozni a népszavazás kitűzését. A választási iroda tájékoztatója szerint az aláírásgyűjtés lezárulta, sőt, még a parlamenti döntés után is van lehetőség jogorvoslatra. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Parraghék minden létező jogi lehetőséget meg fognak ragadni, hogy megakadályozzák a számukra kockázatos népszavazást.

Ha sikerül végigvinni a folyamatot, ha nem, a túléléséért küzdő Jobbiknak politikailag a lehető legjobb időpontban jött az Alkotmánybíróság döntése. Januárban egy országos mozgósító akcióval fordulhatnak rá az EP- és önkormányzati választás kampányára. Már 100 ezer aláírás összegyűjtését is komoly sikerként tudnák felmutatni az EP-választás előtt, ahol a Mi Hazánkkal és Jakab Péter (A Nép Pártján), valamint Vona Gábor pártjával (Második Reformkor) versenyeznek az egykori népes Jobbik-szavazótáborért.

Jogszabályi trükközéssel lehetetlenítették el az LMP népszavazását

Az LMP példája ugyanakkor azt mutatja: hiába megy át a kérdés a Kúrián, a kormány még akkor is el tudja lehetetleníteni a népszavazást. Ungár Péterék a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény megsemmisítéséről szerettek volna népszavazást tartani. Kérdésük így szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvényt?”

A 2006-ban – még Gyurcsány Ferenc kormányzása alatt – elfogadott törvény lehetőséget teremtett arra, hogy a kormány a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősített beruházásokra egyedi szabályokat határozzon meg kormányrendeletben, és felgyorsítsa a beruházásokat. Az LMP szerint a jogszabály ellentétes a helyi önrendelkezés alapjogával, hiszen a törvény alapján a kormány a helyi önkormányzatok megkérdezése nélkül telepíthet például szennyező gyárakat a településekre.

Az NVB először elkaszálta a kérdést, mert szerintük a választók nem értenék, miről szavaznak. A fellebbezés után azonban a Kúria átengedte a kezdeményezést. Már épp megkapta volna az aláírásgyűjtő íveket az LMP december közepén, amikor a kormány fifikás megoldást talált ki a Szabad Európa cikke szerint:

a kérdésben szereplő törvényt hatályon kívül helyezte, és a fontosabb részeit egy az egyben (Ctrl+C, Ctrl+V) átmásolta az Országgyűlés előtt fekvő építészeti törvény javaslatába a szavazás előtt pár nappal.

Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezető-helyettese a lapnak azt mondta: szerinte a kormány szándékosan húzta el az építési törvény parlamenti vitáját, „hogy legyen idejük megvárni a Kúria döntését és utána betenni a módosító javaslatokat”. Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság jogásza pedig arról beszélt a Szabad Európának, hogy jogi akadálya ugyan nincs a trükközésnek, „de alkotmányos jogelvet biztosan sért a kormány, hiszen ez a népszavazás intézményének teljes kiüresítése lehet, ami végső soron sértheti az állampolgárok népszavazáshoz való jogát.”

Miután a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium törvényjavaslatát az Országgyűlés megszavazta decemberben, majd Novák Katalin is aláírta, az LMP visszaadta a már felvett aláírásgyűjtő íveket a Nemzeti Választási Irodának. „Az LMP – Magyarország Zöld Pártja nem hátrál meg, ezért újabb népszavazási kérdések beadásával fogja elérni, hogy ne Orbán Viktor, hanem a magyar emberek döntsenek, meg akarják-e szüntetni a kiemelt beruházásról szóló törvényt” – írták a Telexnek. Ezzel párhuzamosan az Alkotmánybírósághoz fordulnak a törvénymódosítás miatt.

A választási bizottság döntésére vár Karsai Dániel

Népszavazással készülne a Momentum is az EP-kampányra. Donáth Annáék beálltak a szabad eutanáziáért küzdő Karsai Dániel ügye mögé. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász testvére, Karsai Péter decemberben nyújtott be két népszavazási kérdést az eutanáziáról. A kérdések biztosítanák a lehetőséget az eutanáziához azoknak, akik Karsaihoz hasonlóan gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, ami megfosztja őket az emberi méltóságuktól, és komoly szenvedéssel jár.

Bedő Dávid arról beszélt a sajtótájékoztatón, hogy a Momentum teljes szervezete készen áll a kellő számú aláírás összegyűjtésére a következő hónapokban. Abban bíznak, hogy június 9-én, az EP- és önkormányzati választásokkal egy napon rendezhetik meg a népszavazást, mert így magas lenne a részvétel.

Ha jogilag meg is van erre a lehetőség, valójában kicsi az esélye annak, hogy június 9-ig végigmenjen a teljes procedúra, amit az NVI oldalán foglaltak össze.

A Nemzeti Választási Bizottságnak hatvan napon belül, legkésőbb február 9-éig kell döntést hoznia a két kérdés hitelesítéséről. Kiderül, hogy a két – cikk végén idézett – meglehetősen hosszú és bonyolult kérdést hitelesítik-e. Ha minden létező jogi akadályon átmenne a két kérdés, az aláírásgyűjtéssel és a különböző jogorvoslati, adminisztrációs határidőkkel együtt akár 2025 tavasza is lehet, mire a köztársasági elnök kitűzi a népszavazást.

Karsai Péter két kérdése:

• Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Büntető Törvénykönyv öngyilkosságban közreműködést bűncselekménnyé nyilvánító szabályát, hogy az ne vonatkozzon azon teljes cselekvőképességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítségre, akik gyógyíthatatlan, számukra elviselhetetlen mértékű fizikai vagy mentális szenvedést okozó és emiatt az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen, halálos betegségben szenvednek és állapotukban nem várható javulás?
• Akarja-e Ön, hogy az Országgyűlés úgy módosítsa a Büntető Törvénykönyv öngyilkosságban közreműködést bűncselekménnyé nyilvánító szabályát, hogy az ne vonatkozzon azon teljes cselekvőképességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítségre, akik fizikai állapotuk okán az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen, a javulás lehetősége nélküli helyzetben vannak?