Idén többen jelentkeztek osztatlan tanárképzésre, mint tavaly, de így is nagy kérdés, ki fog tanítani pár év múlva

Az elmúlt hetekben bejárta a sajtót és a közösségi médiát, hogy mennyire kevesen jelentkeztek idén tanári szakokra. Az utóbbi időben pedig különösen sokat lehetett hallani arról, hogy az egyik legnagyobb baj az oktatási rendszerben éppen a tanárhiány. Mielőtt ennek az okait jobban megvizsgálnánk, érdemes megnézni részletesebben az idei felvételijelentkezés adatait.

A közösségi médiában megjelenő táblázatok azt a látszatot kelthették, mintha idén sokkal kevesebben jelentkeztek volna tanári szakokra, mint az elmúlt években, de a helyzet nem ennyire fekete-fehér. A Felvi.hu friss statisztikáit nézve összességében idén még valamivel többen is jelentkeztek osztatlan tanári szakra a szeptemberben kezdődő képzésre normál felvételi eljárásban: 2023-ban 3357-en, tavaly 3215-en.

Igaz, tavaly többen, 1622-en jelölték meg első helyen a tanárképzést, az idén 1595-en.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Központjába is többen jelentkeztek idén, mint tavaly. Igaz, ezek a számok még mindig nem érik el a 2020 előtti adatokat. (Mi most ebben a cikkben kifejezetten a tanári szakokra jelentkezők létszámát hasonlítjuk össze, tehát a tágabb pedagógusképzésre, például tanítónak, óvodapedagógusnak jelentkezők nincsenek benne a számokban).

De hiába figyelhető meg most kismértékű javulás, tendenciákról nem érdemes beszélni, és ezek a változások nem oldják meg érdemben a tanárhiány összetett problémáját.

Elöregedőben a tanártársadalom

A tanárhiánnyal szorosan összefügg, hogy a pedagógustársadalom elöregedőben van, vagyis minél több frissen végzett pedagógusra lenne szükség, különben éveken belül ellátási nehézségek alakulhatnak ki az ágazatban. Becslések szerint tavaly majdnem tízszer annyi pedagógus ment nyugdíjba, mint ahány elkezdte a pályát. A pedagógusok számának csökkenése tíz éven belül a mainál sokkal kézzelfoghatóbb lesz. Ennek okairól, iskolán túlmutató hatásairól korábban Lannert Judit, az Egyensúly Intézet külső szakértője, oktatáskutató, a T-Tudok szenior kutatója osztotta meg gondolatait a Telexen.

A problémát jól szemlélteti néhány tavalyi adat, ezek szerint a tanárok több mint 40 százaléka, 58,3 ezer fő, 50–64 év közötti. A 20–29 éves tanárok száma mindössze 11,3 ezer, ami a pedagógustársadalomnak csak mintegy hét százaléka. A 30 év alatti pedagógusok aránya z öt százalékot sem éri el, ami Európában az egyik legalacsonyabb, a tanárok medián életkora pedig 53 év.

A pályakezdők aránya évente körülbelül az összes pedagógus egy százaléka (1500-1600 fő); ez nem elég ahhoz, hogy pótolja a nyugdíjba vonulókat.

Egyenletes kormegoszlás esetén is legalább 2,2 százaléknyi pályakezdőre lenne szükség. Ha ez a trend nem változik, öt éven belül spirálszerűen felgyorsul a pedagógusok számának csökkenése, tíz év múlva a mai létszám ötöde eltűnik, az 50 éves és idősebb pedagógusok aránya pedig kétharmadra nő:

Ráadásul különbséget kell tenni az összjelentkezők száma és azok száma között, akik első helyen jelölték meg a tanárszakot. Ugyanis azokról, akik első helyen jelölték meg, jobban feltételezhetjük, hogy valóban oda is akarnak majd járni, ha elegendő pontot szereznek a bejutáshoz. Egy diák több szakot is megjelölhet a felvételi eljárásban, ezeket rangsorolnia kell, és ez alapján oda fogják először felvenni, ahova a pontszáma eléri a bejutási ponthatárt. Az pedig majd csak júliusban dől el, hogy végül a most jelentkezett diákok közül hányan kerülnek be a meghirdetett helyekre.

2019-ben 1863-an jelentkeztek az ELTE Tanárképző Központjába, 2023-ban 1528-an

Az országban a legtöbb tanárt kitermelő képzés a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen zajlik. Az alábbi táblázatban az elmúlt években tanárképzésre jelentkezők számát foglaltuk össze, a felső sorba a jelentkezők összlétszámát írtuk, az alsó sorba pedig az első helyen jelentkezők számát:

Az idei normál felvételi eljárásban a tanárképző központba 1528-an jelentkeztek, első helyen 663-an. A Felvi.hu adatai alapján azt lehet látni, hogy évekre visszamenőleg a jelentkezők száma idén a legmagasabb. Legutóbb négy éve jelentkeztek ennyien az ELTE Tanárképző Központjába.

A következő grafikonon különböző szakpárokra bontottuk le a jelentkezéseket, és megnéztük, hogy az elmúlt öt évben hogyan változott a jelentkezők száma. Például a sokak által hiányszakmának tartott matematika–fizika tanári szakra idén 34-en jelentkeztek, igaz, első helyen csak nyolcan. De az elmúlt évek adatait megnézve az összjelentkezők száma növekedett, és az első helyen jelentkezők száma nagyságrendileg ugyanannyi, mint az előző években:

A pályaelhagyás is nagy probléma

Ahogy már céloztunk rá, a tanári képzésekre jelentkezők adatai nem feltétlenül tükrözik azt, hogy egyébként a végzés után hányan fognak valóban elkezdeni tanítani. Hiszen nem biztos, hogy minden felvételiző megkezdi a félévét szeptemberben, azt meg pláne nem lehet tudni, közülük hányan fogják befejezni az adott szakot.

Így az eddig rendelkezésre álló adatok alapján még nem tudunk becsléseket tenni az évek múlva végző diplomások létszámára, de az jó jel, hogy legalább a jelentkezők létszáma nem csökken.

Sok mindentől függ, hányan jelentkeznek egy adott szakra: a végzés utáni kilátásoktól, a fizetéstől, a munka megbecsültségétől. Ezek mellett az is fontos szempont lehet, hogy az iskolában mennyire tudják felkelteni a diákok érdeklődését egy-egy terület iránt. Vagyis például az, hogy hányan akarnak fizika vagy kémia szakos tanárok lenni, szorosan összefügg a természettudományos tantárgyak oktatásával. Azt pedig nem kell különösen magyarázni, miért fontos az iparnak és a gazdaságnak, hogy legyenek megfelelő képzettségű szakemberek a pályán.

És akkor még a pályaelhagyásról nem is beszéltünk. Szalay Luca egyetemi adjunktus, az ELTE TTK Kémia Intézetének oktatója egy tavalyi kerekasztal-beszélgetésen azt mondta: az ELTE kémiatanári szakán akkor júniusban csak 11-en szereztek diplomát, de a felük a magánszférában képzelte el a jövőjét. A végzett pedagógusok kicsit több mint a fele marad a tanári pályán, a többiek már el sem kezdik a tanítást – mondta Németh Szilvia oktatáskutató, a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ ügyvezetője a kerekasztal-beszélgetésen. A kutatás szerint a legnagyobb hiány matematikatanárból van: a megkérdezett iskolák 43 százaléka mondta azt, hogy van ilyen státusz az iskolában, de betöltetlen a pozíció.

Közel ötezer pedagógus jelezte, hogy azonnal felmond a státusztörvény elfogadásakor

A kutatások alapján a pályakezdők lemorzsolódásának csak az egyik oka az alacsony kezdőfizetés, legalább ilyen taszítóan hatnak a pedagógusképzés alatti iskolai gyakorlat negatív tapasztalatai. Ennek tetejébe jön még az elmúlt hetek diáktüntetéseinek témája is, az új jogállási törvénytervezet bevezetése.

A Belügyminisztérium március 2-án tette közzé a kormány honlapján a pedagógusok és a diákok által bosszútörvénynek nevezett státusztörvény tervezetét. Ez azért kapta a „bosszútörvény” nevet, mert a kritikusok szerint a kormány ezzel a törvénnyel akar bosszút állni a pedagógusokon és a diákokon.

Több bevezetni tervezett változtatásról eddig is lehetett hallani, és írtunk is ezekről részletesebben: ilyen például a bérrendezés kérdése vagy a pedagógusi előmeneteli rendszer helyett a teljesítményértékelés bevezetése. Az egyik legfontosabb változás, hogy a jövőben megszűnne a tanárok közalkalmazotti jogviszonya, ehelyett a kormány köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt akar bevezetni. A tervezetből az is látszik, hogy a jövőben a pedagógusoknak és tantestületeknek inkább véleményezési joguk lesz a saját iskolájukat érintő kérdésekben, a végső döntéseket pedig az igazgató és a fenntartó hozná meg. A törvény elfogadásával a tanévet július 15-ig meg lehetne hosszabbítani, a heti munkaidő pedig növekedhetne: a 48 órát nem haladhatná meg.

Pintér Sándor belügyminiszter szerdára hívta egyeztetésre a parlamenti pártok (Fidesz–KDNP, DK, MSZP, Momentum, Jobbik, Mi Hazánk) frakcióvezetőit, politikusait, szakértőit. A minisztérium közleménye szerint a Belügyminisztérium bízik benne, hogy a baloldali pártok „ahelyett, hogy gyakran erőszakig fajuló tüntetéseket fűtenek, és bevallottan azért dolgoznak, hogy megakadályozzák a pedagógus-béremelés fedezetét biztosító uniós források kifizetését – hajlandóak a higgadt, konstruktív párbeszédre annak érdekében, hogy javuljon a gyermekek oktatásának színvonala, és megtörténjen a pedagógusok béremelése”.

A Tanítanék Mozgalom szerint a pártoknak nem kellene elmenniük a Belügyminisztérium által kezdeményezett, státusztörvényről való egyeztetésre. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint viszont egyértelmű, hogy részt kell venniük az egyeztetéseken a pártoknak is, de az érdekvédelmi szervezetek a státusztörvényt továbbra sem tudják elfogadni. Az egyeztetések kimenetele azért is fontos, mert az aHang oldalán már közel ötezer pedagógus jelezte, hogy a törvény hatálybalépése esetén megszüntetné a munkaviszonyát.