Völner Pál mindent tagadott a bíróságon

Nem vallotta magát bűnösnek Völner Pál az elmúlt évek legsúlyosabb korrupciós ügyében, így a fideszes exállamtitkár ügyéből büntetőeljárás lesz.

A bíróság négy napon át tart előkészítő üléseket, amiken röviden arról kérdezik a vádlottakat, bűnösnek vallják-e magukat, vagy sem. Mivel Völner ártatlannak vallotta magát, így nem fogadta el az ügyészség indítványát arra, hogy beismerés esetén 8 év börtönbüntetésre és 25 millió forintos pénzbüntetésre ítéljék.

Völner röviden a bíróságnak azt mondta, „bűncselekményt nem követtem el, a vádirat nagy része súlyosan valótlan és alaptalan”. Völner szerint Schadl Györgytől sosem fogadott el pénzt, és jogtalan előnyt sem szerzett neki, a vád pedig valótlanul állítja, hogy az államtitkári pozícióját használta fel, hogy jogosulatlan segítséget nyújtson, „hivatali hatáskörömet sosem léptem túl”. Azt állította, a nyomozati anyagból több olyan hanganyag kimaradt, ami az ő ártatlanságát bizonyítaná, de „biztos benne”, a sajtóban eddig megjelent cikkek, amik ezen iratok alapján íródtak, nem befolyásolják majd a bíróságot a döntésben. Védője, Papp Gábor hozzátette, valóban megnehezíti a védekezésüket, hogy a nyomozati anyagból már több részlet megjelent a sajtóban.

A védő szerint az ügyészségnek utána kellene mennie, ki szivárogtatta ki ezeket az anyagokat. Ezután egy sor ember tanúként való meghallgatását kezdeményezte, köztük

Varga Judit igazságügyi miniszter, Jeney Orsolya volt helyettes államtitkár, Vízkelety Mariann volt államtitkár, Kovács Pál volt államtitkár, Süli János volt miniszter, Trócsányi László egykori igazságügyi miniszter, Molnár Zoltán államtitkár, Hajas Barnabás államtitkár és Kanta Tamás, Völner egykori kabineti tagjának, későbbi miniszteri biztosnak a meghallgatását.

A védő szerint Varga Judit többször megjelenik a nyomozati anyagokban, és volt, hogy Völner társaságában találkozott Schadl Györggyel, akivel a végrehajtói kinevezésekről beszéltek. Egy üzenetváltás is volt Völner és Varga között, az sms-t Völner védője olvasta fel, és így hangzott:

Varga: Szia Pali, XY beszélt veled vh-ügyben?

Völner: Szia, igen, szeretnék erről majd a héten egyeztetni.

Varga: Rendben, beszéljünk majd holnap az államtitkári előtt.

Völner védője szerint tehát több jel is utal arra, hogy Vargát mindenképp meg kell hallgatni tanúként az ügyben. Azt is megismételte, hogy szerinte törvénytelen volt megfigyelni és követni a volt államtitkárt a mentelmi jogának felfüggesztése előtt.

Míg a vádlottak padján ülő társát, a végrehajtói kar elnökét, Schadl Györgyöt a börtönből, vezetőszáron hozták be a tárgyalóba (őt Völner után hallgatja meg a bíróság), addig Völner otthonról érkezett a meghallgatására, a volt igazságügyi miniszterhelyettes ugyanis szabadlábon védekezhet.

Annak ellenére, hogy Völner ártatlannak vallja magát, a büntetőeljárásban még problémát okozhat neki, hogy a korábbi üléseken már több vádlott – köztük hat végrehajtó – beismerte a bűnösségét.

Schadl is ártatlannak vallotta magát

Csütörtökön a bíróság a végrehajtói kar elnökét, Schadl Györgyöt is meghallgatta, aki szintén tagadta a bűnösségét. A bíróságnak azt mondta, „értem, de meg nem érthetem, mivel vádol az ügyészség”.

Szerinte a végrehajtói karban nem az elnök (tehát ő), hanem a hivatal döntött a fontos ügyekben, így a végrehajtójelöltek pontozásában is. (A hivatal volt vezetője, a szintén vádlott P. Béla már beismerte a bűnösségét. Őt azzal vádolják, Schadl kívánságainak megfelelően pontozta a végrehajtói pályázatokat.) Schadl szerint éppen P. Béla volt az ő főnöke, őt így nem tudta volna utasítgatni.

Azt is mondta, nem alakított ki korrupciós kapcsolatot Völner Pállal, „de ennek még értelme sem lett volna”, mert Völnernek szerinte nem volt ráhatása ezekre a kinevezésekre. Szerinte akkor annak már több értelme lett volna, ha nem Völnerrel, hanem a végrehajtók kinevezését aláíró Vízkelety Mariann volt államtitkárral került volna „bűnös” kapcsolatba.

Repkedő milliók

A vádirat szerint az ügy lényege, hogy Schadl György „korrupciós kapcsolatot alakított ki” Völner Pállal, aki rendszeresen 2–5 millió forintot kapott Schadltól – összesen legalább 83 millió forintot –, és az államtitkár cserébe vállalta, hogy a pozíciójából eredő befolyásával Schadl kéréseire elintéz konkrét ügyeket, például a jól jövedelmező végrehajtói kinevezéseket.

Ez az ügyészség szerint így nézett ki: Schadl javaslatai alapján Völner jelezte az illetékes főosztálynak a minisztériumban, hogy kiket kéne végrehajtónak kinevezni. A minisztérium másik államtitkára, Vízkelety Mariann – akire Völner is mutogatott a vallomásában – pedig aláírta a kinevezéseket, bár a vád szerint nem tudta, hogy ilyen módon jutottak el hozzá a nevek.

Az ügyészség szerint Schadl lényegében „fizetésként” adta Völnernek a pénzt, hogy folyamatosan rendelkezésére álljon a különböző ügyek elintézésében.

Nem okozott meglepetést

Az ügy kirobbanása óta Völner személyesen nem szólalt meg nyilvánosan, de ügyvédjén keresztül már többször adott ki közleményt. Ilyenkor mindig ártatlannak vallotta magát. Egyrészt szerinte az ügyészségi iratok „számtalan valótlan állítást tartalmaznak”, másrészt „nem követett el bűncselekményt, államtitkári és miniszteri biztosi feladatait tisztességesen és a törvényeknek megfelelően végezte, azonban vállalja az ügy politikai következményeit”. Völner ugyanis kormányzati pozíciójáról lemondott, majd pedig az újraalakult Országgyűlésben már nem szerzett mandátumot sem, úgyhogy lényegében visszavonult a politikától.

Azt is állította, hogy 2015-ös államtitkári kinevezése után az Igazságügyi Minisztérium szervezeti és működési szabályzata alapján nem hozzá tartoztak a végrehajtókkal kapcsolatos ügyek, ezért szerinte nem is tudta befolyásolni a végrehajtói kinevezéseket, mert nem ő döntött ezekben a témákban, hanem a minisztérium másik államtitkára, Vízkelety Mariann – az egyik vádlott védője kérvényezte is az ő meghallgatását Trócsányi László volt igazságügyi miniszterrel együtt.

Az ügyészség egy másik vádját is tagadta a vallomásában: a vád szerint Völner vállalta, hogy Schadl egyik cégére az Innovációs és Technológiai Minisztériummal kiírat egy milliárdos pályázatot, és ezt elnyerve szép pénzhez juttatják a vállalkozást, amely egyébként papíron vízüzemű motorral kísérletezik, és a paksi atomerőműhöz szolgáltatna innovációt. Hiába mondták Völnernek, hogy nem is biztos, hogy működőképes ez a dolog, Varga Judit miniszterhelyettese közölte: a pénz elnyerése után úgysem ellenőrzi ezt senki.

A gazdi

Völneren kívül a bíróság még a harmadrendű vádlottat, R. Róbertet is meghallgatta, aki szintén nem vallotta bűnösnek magát, mint mondta, nem követett el bűncselekményt, a vádirat pedig nem tartalmaz valóságot: „Azt gondolom, a vádat képező hanganyag tartalmi kérdéseiből fakadt ez az egész büntetőügyem, ezért én azt szeretném kérni, ismerjük meg a teljes hanganyagot, mert a kiszakított beszélgetések nem tartalmazhatják a valóságot.”

Ő egy kulcsfigura ebben a szerteágazó történetben, ő volt az, akit a nyomozók eredetileg megfigyeltek, és akin keresztül eljutottak Schadlhoz. Korábban sikkasztásért felfüggesztett börtönre ítélték. Vallomása szerint tizenhat éve ismeri Schadlt.

A vádirat szerint Schadllal egymást „gazdámnak” vagy „gazdinak” hívták. Az iratok szerint Schadl egyszer felhívta R. Róbertet, hogy segítsen elkenni egy harmadik személy sok százmilliós áfacsalását, és a végrehajtói kar elnöke szerint ez a személy fizetne azért, hogy ne legyen belőle gyanúsított vagy vádlott, „egy százast rögtön letétbe tudunk rakatni”.

A nyomozati iratok szerint viszont fordítva is működött a dolog: volt, hogy R. Róbert kezdeményezett több olyan ügyet, amiben a végrehajtói kar elnöke és Völner megpróbáltak közbenjárni. Például abban az ügyben, amiben egy oktatási központ engedélyeit próbálták elsimítani.

Ez egy mellékszál. Az ügyészség szerint Völner Pál – Schadl közbenjárására – az Emberi Erőforrások Minisztériumánál és az Innovációs és Technológiai Minisztériumnál is többször járt egyeztetésen annak érdekében, hogy a szakképzésekre specializálódott Mátrix Szakképző és Általános Iskola, illetve a képzőműhelyt létrehozni, bejegyeztetni tervező személyek megkapják az engedélyeket több képzés elindításához. Az ügy kisebb halai – az oktatási központ képviselője, egy ügyvéd, egy kormányhivatali dolgozó – ártatlannak vallották magukat.

Ahogy csütörtökön az ötödrendű vádlott, A. Tamás sem ismerte be a bűnösségét, aki a vád szerint egy ügyész szerepét öltötte magára, és így jutott jogtalanul pénzhez; azt mondta, „nem játszottam el, hogy ügyész vagyok, nem követtem el befolyástól való üzérkedést”.

Ebben a cikkben korábban összeszedtük, honnan indult és mik derültek ki a Schadl–Völner-ügyről.