Miért kezeli másképp a jog, ha fasiszták vernek antifasisztákat, mintha fordítva?

Szombaton volt a német és a magyar csapatok 1945-ös kitörési kísérletének évfordulója (az úgynevezett Becsület napja), ami különösen fontos esemény a nemzeti radikálisok számára. Több százan gyűlnek ilyenkor össze, és a magyar résztvevők mellett külföldről is érkeznek Budapestre szélsőjobboldali beállítottságúak. Emellett egy másik radikális csoport tagjai is feltűnnek ilyenkor Budapesten: magyar és sok esetben külföldi antifasiszta (antifa) beállítottságú demonstrálók tiltakoznak a szélsőjobbos eszmék ellen.

Bár a Várban szembe került egymással a két csoport, a rendőrségi jelenlétének köszönhetően ott nem történt komolyabb atrocitás idén a fővárosban. Budapest más részein azonban igen; egy körülbelül 15 fős antifasiszta csoport különböző felállásokban vert meg nyolc, általuk – a ruházatuk alapján – szélsőjobboldalinak vélt embert a város különböző pontjain. A nemzeti radikális csoportok pedig a Széll Kálmán térnél vertek meg járókelőket, és bár a rendőrség erről az esetről nem közölt annyi részletet, mint az úgynevezett „antifa támadásokról”, a Telexnek megszólaló áldozatok a sajtóhírek alapján azt feltételezik, azért támadhatták meg őket a szélsőségesek, mert antifának hitték őket.

A rendőrség az antifasiszták támadásait még a hétfői, széles körben meghirdetett, sajtótájékoztatón közösség elleni erőszakos cselekedetnek minősítette, azóta pedig a kormányhoz közelálló sajtót elárasztották a nemzetközi antifasiszta terrorról szóló, Magyarország nemzetbiztonságát fenyegető híradások. Bár a másik ügyben nem igyekezett részletes tájékoztatást adni a BRFK, annyit közöltek: ott „csak” csoportosan elkövetett garázdaság és súlyos testi sértés megalapozott gyanúja miatt nyomoznak.

De miért minősítette a BRFK az egyik bűncselekményt közösség tagja elleni cselekedetnek, a másikat pedig garázdaságnak? Egyáltalán, mi a különbség közöttük, és miért fontos a különbségtétel? Az ellentmondásról jogvédőket kérdeztünk.

A motiváció számít, bizonyítani viszont nem egyszerű

Landgraff Erna, a Társaság az Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa hétköznapi nyelvre lefordítva így magyarázza a különbséget: „ha valaki azért ver meg mást az utcán, mert mondjuk zavarja a viselkedése vagy összevesznek valamin, az testi sértés, ha közben hangosan kiabál és szidalmazza is, ezzel másokban riadalmat kelthet, az garázdaság.

Ha azonban kiderül, hogy a motivációja elsősorban valamilyen előítélet volt, és azért támadta meg adott járókelőt, mert egy konkrét – általa lenézett, ellenségesnek tartott – csoport tagjának vélte, ráadásul erre utaló dolgokat is kiabál, az már közösség tagja elleni erőszak.”

Előfordulhat az is, hogy egy támadást először garázdaságnak minősítenek, később pedig közösség elleni erőszakos cselekedetnek, ami súlyosabb büntetőjogi kategóriába tartozik. Erre Ivány Borbála, a Helsinki Bizottság ügyvédje példaként említette azt a 2019-es ügyet, amikor egy szélsőjobboldali társaság antifasiszta egyetemistákat támadott meg. Bár a bizonyítékok alapján egyértelmű volt, hogy gyűlölet-bűncselekményről van szó, az esetet először garázdaságnak minősítették a hatóságok, csak később – miután Ivány, a fiatalok jogi képviselőjeként ezt kérvényezte – minősítették át közösség tagjai elleni erőszakos cselekedetté.

Csak az elkövető motivációja számít

A két eset megkülönböztetésében sokat számítanak a ténybeli körülmények – magyarázta el a Telexnek Hüttl Tivadar, a TASZ munkatársa. Amennyiben például a sértett a feljelentés során vallomást tesz arról, hogy a támadója a tudtára adta, hogy azért támadja meg, mert valamilyen közösség tagjának véli, a rendőrségnek automatikusan közösség tagja elleni cselekedetnek kellene minősítenie az esetet. Az is előfordulhat viszont, hogy ez a nyomozati szakasz elején még nem egyértelműen megállapítható, ebben az esetben garázdaságnak, testi sértésnek minősítik az ügyet, ha pedig később bizonyítható lesz az elkövető motivációja, felminősítik közösség tagja elleni cselekedetté az eljárási gyanút.

Fontos, hogy a minősítés meghatározásában csak az elkövető motivációja számíthat, azaz az, hogy ő milyen közösség tagjának vélte az általa megtámadott személyt vagy személyeket. Az, hogy a megtámadott személy annak a közösségnek a tagjának vallja-e magát vagy sem, a bizonyítás szempontjából nem számít.

A bizonyíték lehet az elkövető vallomása, de akár korábbi nyilatkozatai, így például közösségi médiás posztjai is. Ha például az elkövető nem tesz vallomást arról, hogy milyen indíttatásból támadt meg embereket az utcán, először garázdaságnak minősítik az esetet, ha azonban később korábbi megnyilvánulásai alapján bizonyítható lesz, hogy valamilyen közösség elleni előítélet motiválta, közösség tagja elleni cselekedetnek minősítik a tettét. Legalábbis papíron.

Hüttl Tivadar szerint azonban a gyakorlatban sokszor önkényesen használják a minősítést, és gyakran olyan csoportok hátrányára használják, amelyeket a jognak védenie kellene. A romák által elkövettet bűncselekményeket például rendszeresen felminősítik, az ellenük elkövetetteket pedig leminősítik, mondta. A gyűlölet-bűncselekményektől pont a társadalom leginkább kiszolgáltatott, sérülékeny csoportjait kellene megvédeni, akik egyébként is rendszerszintű diszkriminációval néznek szembe nap mint nap – mondja Langdraf Erna is. Ezért is komoly probléma, hogy a minősítést sokszor a kisebbségek kárára alkalmazzák.

És miért fontos különbséget tenni? Mert a közösség tagja elleni erőszakos cselekedet súlyosabb büntetőjogi kategória, és súlyosabb büntetést is von maga után, mint a garázdaság.

A fasisztákat, vagy az antifasisztákat védi-e a jog?

Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint a rendőrség minősítése az ügy sajtóból ismert információk alapján nem helyes. Közösség tagja elleni erőszak bűncselekménynek szerinte ugyanis csak abban az esetben lehet minősíteni egy támadást, ha a sértett olyan csoporthoz tartozik, amely tevékenysége nem alkotmányellenes célra szervezett. A Legfelsőbb Bíróság 2011-es döntése értelmében

a „közösség tagja elleni erőszak bűncselekmény csak az alkotmányos keretek között működő közösségek, csoportok védelmére szolgálhat”.

Az irányadó bírói gyakorlat alapján nem lehet a szélsőjobboldali csoportok sérelmére gyűlölet-bűncselekményt elkövetni, és a TASZ és a Helsinki sem tud olyan esetről, amikor valaki a szélsőjobboldalisága alapján minősült volna védett csoport tagjának. Olyan viszont előfordult, hogy a bíróság az áldozat a magyarságára alapozta a fokozott védelmet, aki egyébként egy szélsőséges csoport tagja is volt – magyarázza Landgraf.

A TASZ álláspontja szerint a radikális csoportokat nem illeti meg az a fokozott büntetőjogi védelem, amit a közösség tagja elleni erőszak tényállása biztosít, és ezt a bírói döntések többsége is igazolja, ám sajnos nem az összes – mondja Landgraf. A Legfelsőbb Bíróság (mai nevén Kúria) vonatkozó döntései alapján, ha egy csoport az alkotmányos rend, alapvető jogok és emberi méltóság ellen szerveződik, és nyíltan szembehelyezkedik a törvényekkel, akkor őket nem védi fokozottan a büntetőjog ilyen módon. Ettől függetlenül természetesen a magyar jogrendszer ezeket az embereket is védi minden támadástól, azonban nem a gyűlölet-bűncselekmény kategóriájával.

A TASZ álláspontja szerint az antifasiszták, vagy antifasisztának tűnő személyek elleni támadás sem minősül közösség tagja elleni erőszaknak. A politikai vélemény ugyanis szerintük szintén nem ad alapot a fokozott büntetőjogi védelemre és szigorúbb fellépésre.

Ezzel az állásponttal más civil szervezetek és sok esetben a bírói gyakorlat sem ért egyet, ezért Landgraf szerint elképzelhető, hogy a bíróságon a rendőrségi minősítést megváltoztatva kimondják majd: a Széll Kálmán tér környéki támadás áldozatai vélt politikai véleményük miatt váltak gyűlölet-bűncselekmény áldozataivá, és közösség tagja elleni cselekedetté minősítik a támadást.

Ha azonban azért támadnak meg valakit, mert úgy vélik, ellenzi az alkotmányellenes gondolatokat, tagadja emberek megsemmisítésére irányuló szörnyű eszméket, akkor ennek a csoportnak a tagjai elleni támadások minősülhetnek közösség tagjai elleni erőszakos cselekedetnek, mondja Ivány. A Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje szerint furcsa, hogy a BRFK hétfői sajtótájékoztatóján csak az antifasiszta csoportok támadásairól beszélt a rendőrség, az ugyanaznap szélsőjobboldaliak által elkövetett, hasonló forgatókönyvűnek látszó támadásról azonban nem.

Landgraf azt is megjegyezte, elég rossz üzenet, hogy a rendőrség kiemelten foglalkozik az egyik oldallal, és sajtótájékoztatót is tart az ügyben, miközben a legtöbb gyűlölet-bűncselekmény esetében ezt nem teszik meg, csakis akkor, amikor a gyűlölet-bűncselekmény szélsőjobboldali csoportok ellen irányul.