A kormány szerint a tanárok csak pénzt akarnak, de a polgári engedetlenség ennél sokkal többről szól

Az elmúlt hetekben a közélet fókuszában a tanártüntetések állnak, a tanév több tízezres tüntetésekkel indult. Ezek a megmozdulások nem újkeletűek, a hullám gyakorlatilag egy éve tart, és az elmúlt 10 évben többször fel-fellángolt valami hasonló – de a jelenlegi megmozdulások az eddigi leghangosabbak.

Ha egy munkavállaló elégedetlen a helyzetével, van néhány törvényes és informális eszköze arra, hogy megpróbáljon elérni valamilyen változást. Utóbbibak közé tartozik például, hogy szólhat a főnökének, hogy ez így nem jó, és megpróbálhatnak közösen kompromisszumot találni. A törvény adta lehetőségek között pedig a sztrájk tűnik a leghatékonyabbnak (kivéve a taxisoknál, ahol egy 30 évvel korábbi ilyen tiltakozás napokra lebénította a fél országot, és azóta kezdve nekik sztrájkolni sem nagyon kell az érdekük érvényesítéséhez).

A sztrájk alapjog, így az Alaptörvényben is szerepel. A XVII. cikk második bekezdése szerint

„a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy (…) érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.”

Na de hogy is működik egy sztrájk? Az 1989. évi VII. törvény alapján ha konfliktus van a munkaadó és a munkavállalók egy csoportja között, akkor először arról tárgyalniuk kell, méghozzá legalább hét napig. Ha ezalatt nem sikerül feloldani az ellentéteket, indulhat a sztrájk. Ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a dolgozóknak be kell menniük a munkahelyükre, viszont nem dolgoznak – és ezekért a munkaórákért fizetést sem kapnak.

Bizonyos munkakörök (például a egészségügyi dolgozók és a köznevelők) a törvényi definíció szerint alapvető tevékenységet végeznek (4. paragrafus, második bekezdés), így ők nem tehetik meg, hogy egy sztrájkban egyáltalán nem dolgoznak, nekik úgynevezett elégséges szolgáltatást kell biztosítaniuk ilyenkor. Ennek mértékéről a sztrájk előtt a dolgozók és a munkáltató kell, hogy megállapodjanak. Ha nem tudnak megegyezni, a bíróság dönt.

A taxisokéhoz hasonló blokádot a pedagógusok iskolapadokkal és írásvetítőkkel nehezen tudnák elérni, úgyhogy nekik marad a sztrájk. Vagyis maradna, ha azt hatékony formában tudnák végrehajtani. A kormány azonban februárban kiadott egy rendeletet, ami jelentősen korlátozta a tanárok sztrájkjogát. Eszerint – nagyon tömören – a pedagógusoknak sztrájk alatt is szinte egész nap biztosítaniuk kell a diákok felügyeletét, és néhányuknak még órát is kell tartaniuk, ez a rájuk vonatkozó „elégséges szolgáltatási elvárás”. Persze nem könnyű úgy nyomást gyakorolni vagy érdekérvényesíteni, ha az ember gyakorlatilag a sztrájk alatt is dolgozik.

Egy fontos pontot még nem érintettünk: miért is sztrájkolnának most a pedagógusok? Röviden, a teljesség igénye nélkül azért, mert évek óta úgy érzik, hogy a kormány érdemben nem rendezte a munkabérükkel kapcsolatos problémákat, ami tanárhiányhoz és a közoktatás állapotának általános hanyatlásához vezet. Emellett a problémás munkakörülmények miatt, és persze azért is, mert úgy látják, hogy nincs valós sztrájkjoguk. Ez abból is látható, hogy hat éve közel 25 ezren sztrájkoltak, és még ma is szinte pont ugyanazért tiltakoznak, mint akkor. Bővebben ebből a videóból tudhat meg sokkal többet.

Mi fán terem a polgári engedetlenség?

Mivel a sztrájk talán a legerősebb törvényes érdekérvényesítési eszköz, eléggé megrázza az embert, ha azt látja, hogy nem működik. Ilyenkor merülhet fel, hogy törvénytelen eszközökhöz nyúlnak az érintettek, és ezzel meg is érkeztünk a polgári engedetlenséghez.

Bár a koncepció valamilyen formában mindig is jelen volt az emberiség történelme során, sokan Henry David Thoreau amerikai gondolkodó Polgári engedetlenség című írásából eredeztetik a fogalmat, amiben Thoreau kifejtette, hogy bizonyos dolgokért érdemes a törvényen kívüli eszközökhöz nyúlva is tiltakozni. Ilyen tett volt például, amikor Thoreau nem fizetett adót, mert nem akarta támogatni a rabszolgaságot. De ide tartozik a szüfrazsettek nőjogi tiltakozása, Gandhi mozgalmának több eleme, és Rosa Parks is polgári engedetlenkedett, amikor nem ült át a busz feketéknek fenntartott végébe. A benzinár elleni 1990-es taxisblokád is ilyen megmozdulásnak számít, ahogy a 2007-es fideszes kordonbontás is.

Mivel ez egy törvényen kívüli megmozdulás, természetesen az sincs jogszabályban meghatározva, hogy meddig lehet az engedetlenséggel elmenni. Ezt adott ügyekben jogászok, bíróságok, morálfilozófusok mérlegelhetik. Annyi biztos, hogy bár illegális, de alapvetően békés eszköz, és valami magasztos cél érdekében nyúlnak hozzá az engedetlenkedők. Fontos eleme az ilyen megmozdulásoknak, hogy akik a polgári engedetlenséghez nyúlnak, azt abban a tudatban teszik, hogy jogsértést követnek el, és elfogadják annak következményeit.

A kiüresedett sztrájkjog miatt sok tanár választotta az elmúlt hetekben a polgári engedetlenséget, mint végső érdekérvényesítési eszközt. Emiatt többen figyelmeztetést kaptak, több tanárt ki is rúgtak. Amikor a csütörtöki kormányinfón arról kérdezték Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy jogosnak érzi-e a polgári engedetlenséget gyakorló tanárok kirúgását, azt mondta, hogy itt valójában nincs szó polgári engedetlenségről, méghozzá két okból:

1. Ilyen jogi kategória nem létezik, szóval polgári engedetlenség nincs. Kivéve, amikor a fideszes kordonbontásról van szó, mert az viszont a polgári engedetlenség tipikus esete volt.
2. De ha van is ilyen (pedig ugye nincs, csak néha), annak többről kell szólnia, mint puszta anyagi haszonszerzés – márpedig szerinte a pedagógusok kizárólag a magasabb fizetésért tiltakoznak.

Ebből adódóan a kormány képviseletében a miniszter úgy látja, hogy teljesen oké, hogy kirúgnak valakit, aki nem dolgozik és nem él a sztrájkjogban lefektetett kötelezettségeivel.

Abban persze a kormány is egyetért, hogy a tanároknak magasabb fizetés járna, be is jelentették, hogy jövőre 20,8 százalékkal, 2024-ben 25 százalékkal, 2025-ben pedig a jelenlegi bázishoz mérten közel 30 százalékkal emelik majd a tanárbéreket. Így 2025-ben bruttó 777 ezer forint körül lehet az átlagos pedagógusbér. Ez a jelenlegi inflációs tendenciák mellett a valóságban nagyjából évi 6 százalékos reálbér-növekedést jelent.

Tehát Gulyás szerint a tanárok problémája hamarosan rendeződik, nincs itt semmi látnivaló, ok az engedetlenkedésre pedig pláne. A tiltakozó tanárok azonban nem így látják. Miután a Kölcsey Ferenc Gimnázium öt tanárát elküldték, Fazekas Csaba, az iskola igazgatója azt írta a Facebookon, hogy a döntés fennakad az íratlan törvényeken. Úgy látja, hogy még ha jogszabályokkal indokolható is a kirúgás, a tettek mögött ennél többnek, magasabb rendű elveknek kéne állnia, és ez a döntés embertelen volt.

Pénteken a Berzsenyi Dániel Gimnázium 35 tanára sztrájkol (tehát a törvényes keretek között tiltakoznak, és ők azt nyilatkozták, hogy Gulyás rosszul látja a dolgokat.

„Gulyás miniszter állításával ellentétben a polgári engedetlenség célja nem a fizetésemelés, hanem a sztrájkjog visszaszerzése, azaz magasabb rendű erkölcsi cél. A sztrájk is, a polgári engedetlenség is azért zajlik, mert tanítani akarunk: szabadon, megfelelő körülmények között, munkánkat anyagilag és erkölcsileg értékelő, és nem becsmérlő közösségben.”

Nyíregyházán nemcsak a béremelésért, hanem a tanárok túlterheltsége ellen is tüntettek. A PDSZ szerint a tanárok élet- és munkakörülményei egyre rosszabbak. A szakszervezet, a Magyar Anyák és a Hang egy olyan petícióhoz gyűjt aláírásokat, amiben az olvasható, hogy többek között önálló oktatásügyi minisztériumot, a nemzeti alaptanterv felülvizsgálatát és az „erőteljes központosítás” megszüntetését kérik.

Az ELTE több oktatója is csatlakozott a közoktatásban dolgozó kollégáikhoz, többek között a sztrájkjog kiüresítése, a bértábla és a polgári engedetlenségben résztvevő tanárok kirúgása ellen. Az óvodapedagógusok is beszállnak, jövő pénteken a budapesti XV. kerület egyetlen óvodája sem nyit ki.

Ennyiből már elég egyértelműen látható, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy pénzéhes tanárok újabb milliókat akarnak leszakítani az adófizetőkről – a követeléseik úgy általában az egész oktatási rendszert érintik. Ez nem jelenti azt, hogy a pedagógusok bérezése ne lenne fontos probléma, sőt, a sok esetben már megalázóan alacsony fizetés megemelése akár már önmagában is meg felelhetne a Gulyás által emlegetett magasztos, erkölcsi eszmének, amit a miniszter elvárna egy ilyen megmozdulástól. Ahogy a fenti videóban bemutattuk, a tanárok a többi diplomáshoz képest jelentősen kevesebbet keresnek, és ennek nem csak az az eredménye, hogy mondjuk nem mennek nyaralni. A legbizarrabb illusztrációja ennek az volt, amikor néhány hete egy budapesti gimnázium egyszerre adott fel tanár és takarító pozícióra álláshirdetést, és utóbbinál volt magasabb a fizetés.

Ha alacsony a fizetés, kevesebben akarnak tanárok lenni, és akik már azok, hajlamosabbak elhagyni a pályát. Ez az egész társadalomra kihat, hiszen ha nincs tanár, vagy túl kevesen vannak, akkor nem tudják megadni a gyerekeknek a megfelelő minőségű oktatást (hiába dolgoznak már ma is magasabb óraszámban, mint más EU-s országokban dolgozó kollégáik). Így aztán még kevesebben mehetnek majd később tanárnak, és minden szakmába, minden egyetemi szakra rosszabb háttértudással érkeznek majd a gyerekek. Ennek pedig hosszú távon a teljes társadalom látja kárát, ha másképp nem, alacsonyabb GDP formájában.

Morálisból jogi kérdés

Mivel a polgári engedetlenséget nem nagyon lehet konkrét definíciók közé szorítani, a bíróságon múlik majd, hogy eldöntse, az ezzel élő tanárokra milyen sors vár. Azt is a bíróságok döntik majd el, hogy egyáltalán jogos-e a büntetés, amit eddig kaptak az engedetlenségért kirúgottak.

Takács Ádám, a TASZ jogásza szerint itt érdemes felvetni azt a kérdést, hogy arányos reakció-e a kirúgás a tankerületek részéről, ha egy tanár néhány órát nem tart meg – és ezt nem hanyagságból teszi, helyette nem a kocsmában tölti az idejét, vagy a magánügyeit intézi, hanem a köz érdekében cselekszik, és így fejezi ki állampolgári véleményét.

A tankerület szerint a tanárok azért nem engedetlenkedhetnek, mert a kihagyott órák miatt sérül a diákok oktatáshoz való joga. Ugyanakkor a tanárok is pont ugyanezzel érvelnek: az alacsony bérből (is) fakadó tanárhiány miatt szintén sérül a gyermekek megfelelő oktatáshoz való joga.

Ha a felmentéseket a tanárok megtámadják, a bíróságnak kell majd eldöntenie, arányos szankció volt-e ez a tankerületek részéről. A TASZ álláspontja szerint, miután a tanárok sztrájkjogát leszűkítették, nincs más módjuk a tiltakozásuk kifejezésére. A jogvédők emiatt úgy látják:

nem arányos a döntés, ha csak arra hivatkozik a munkáltató a felmentésben, hogy pár órára, vagy egy napra nem vette fel a munkát a munkavállalója.

A tanárok kirúgása azonban most egy még nagyobb szolidaritási hullámhoz vezetett, egyre több diák és szülő áll ki nyilvánosan a pedagógusok mellett. A pénteki eseményekről itt írtunk bővebben, az pedig egyelőre nem látszik, mi lehet a tiltakozások és megmozdulások vége és eredménye.