Brüsszelbe, Rómába, Varsóba vezettek eddig a magyar kormányfők első útjai, mit üzen Orbán mostani döntése?

Orbán Viktort május 16-án választotta meg az Országgyűlés ötödik alkalommal is kormányfőnek. Mindig van üzenetértéke annak, hogy egy régi/új miniszterelnök első hivatalos külföldi útja melyik országba vezet. Orbán Viktor most az elmúlt három ciklus hagyományát megtörve nem Varsóba, hanem déli szomszédunkhoz, Szerbiába ment. Szombaton Újvidéken Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnökkel közösen nyitotta meg a Nemzetközi Mezőgazdasági Vásárt.

Gáz lesz?

Orbán itt arról beszélt: a két ország mezőgazdaságának el kell látnia olyan országokat is, amelyek hiányt fognak szenvedni élelmiszerben, különben az eddig látottnál is nagyobb migrációs hullám indul. Az észszerűség szót ismételgető kormányfő ezt kötötte össze azzal, hogy a magyar gazdák 20 millió embert tudnak ellátni élelemmel, de nem szabad, hogy az Oroszország elleni energiaszankciók ezt veszélyeztessék. A találkozón Vučić arról beszélt: kemény tél vár a világra, és Szerbia nagy mennyiségű energiahordozót akar beszerezni. Mivel nekik nincs elég kapacitásuk erre, a magyar kormányfő felajánlotta: Szerbia részben használhatja a magyar gáztározókat (a természetes föld alatti üregekben lévő tározókban az éves magyar fogyasztási igény 60 százaléka fér el).

Cserébe persze mi is előnyöket remélünk. Az egyik meghatározó szempont itt is az energiaellátás. A déli szomszédunk uniós csatlakozását kezdettől nyíltan támogató Orbán Viktor már a 2018-as közös magyar–szerb kormányülés utáni energetikai fórumon arról beszélt, hogy az egész térség versenyképessége szempontjából kulcskérdés az energetikai rendszer fejlesztése, szélesítése, kapacitásának növelése Szerbia felől Magyarország irányában, és fordítva.

Ebből a szempontból Szerbia az utóbbi időben még jobban felértékelődött Magyarország számára. Az orosz gáz most az Ukrajnát kikerülő Balkáni Áramlaton keresztül jut el hozzánk az Oroszország–Törökország–Bulgária–Szerbia-útvonalon. Az oroszok már felmondták Bulgária szállítási szerződését, de ugyanezen a vezetéken továbbra is szállítanak a számukra barátságos országnak számító Szerbiának és Magyarországnak is (remélhetőleg Bulgária betartja a gáz átengedéséről szóló szerződést, ami hatályban maradt).

Mindezek alapján egyáltalán nem tűnik véletlennek, hogy Orbán első útja a szerb elnökhöz vezetett. Ahogy visszanéztük 1998-ig a korábbi magyar miniszterelnökök első külföldi látogatásait, utólag azoknak is meglett a jelentőségük.

1998: Orbán a NATO és az EU központjába ment

Orbán Viktor 1998-ban nagyon fiatalon, 35 évesen lett először miniszterelnök. A rendszerváltás után voltunk 8 évvel, Magyarország még nem volt se az EU, se a NATO tagja. A korábban liberális pártként induló Fideszt azonban addigra már Orbánnak sikerült átállítania a jobbközép oldalra. Orbán első nem hivatalos útja ekkor Franciaországba vezetett. Először Jacques Chirac francia köztársasági elnök meghívására részt vehetett a futball-vb július 12-i döntőjén. A meghívásnak üzenetértéke volt: Orbán volt az egyetlen miniszterelnök, akit a 32 érdekelt ország vezetőin kívül meghívtak a nagy ünnepre. A Franciaország–Brazília-mérkőzésre elment vele akkor hétéves, később labdarúgóvá váló fia, Gáspár is. Orbán ezután július 16-án egynapos munkalátogatáson is részt vett Párizsban, találkozott Jacques Chirackal, megkoszorúzta Antall József néhai miniszterelnök emléktábláját. Franciaország abban az időben határozottan támogatta Magyarország NATO- és EU-csatlakozását, és Magyarország ötödik legnagyobb külkereskedelmi partnere volt. Az első valóban hivatalos miniszterelnöki út 1998. július 24-én érthető okokból Brüsszel volt. Orbán akkor Jacques Santerrel, az Európai Bizottság elnökével, és Javier Solana NATO-főtitkárral, valamint Wesley Clark tábornokkal, a NATO európai haderőinek főparancsnokával találkozott.

2002: Medgyessy Péter útja Rómába vezetett, de nem a Vatikánba

2002. május 27-én iktatták be miniszterelnöknek az MSZP–SZDSZ-kormányt vezető Medgyessy Pétert. Medgyessy másnap Kovács László külügyminiszterrel már Rómába utazott a NATO–Oroszország Tanácsának csúcstalálkozójára. Az olasz főváros közelében lévő Pratica di Mare katonai légitámaszponton húsz ország állam- és kormányfői – köztük George Bush amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök – ünnepélyesen írták alá a fórum létrehozásáról szóló dokumentumot. A NATO–Oroszország Tanács jelentősége a mostani orosz–ukrán háború szempontjából mutatkozik meg igazán. A fórumot éppen azért hozták létre, hogy Oroszországot bekössék a transzatlanti katonai szövetség munkájába, bizalmat teremtsenek a NATO és Moszkva között. A Tanács aztán nem működött jól, kölcsönös volt a bizalmatlanság. Tavaly októberben meg is szűnt, aztán az idén februárban Oroszország megtámadta Ukrajnát. Visszatérve 2002-re: Medgyessy következő útja június 23-án a sevillai EU-csúcsra vezetett. Itt is szóba került már az elhárító tiszti múltja, de ezzel állítólag tárgyalópartnerei nem különösebben foglalkoztak. Medgyessynek 2004-ben aztán mégis az elhárítótiszti múltja, és az erről szóló hazugsága miatt kellett távoznia posztjáról.

2004: Gyurcsány Ferenc egy új uniós ország kormányfőjeként Brüsszelben kezdett

A kormányrudat 2004. szeptember 29-én Gyurcsány Ferenc vette át. Gyurcsány akkor a kormánynak már kijelölt, előre megbeszélt találkozókat vitte tovább. Miniszterelnökként az első útja ebben az esetben is Brüsszelbe vezetett. 2004. október 21-én brüsszeli látogatásán találkozott José Manuel Barrosóval, aki akkor készült átvenni az Európai Bizottság elnöki posztját. Az új magyar miniszterelnök azt mondta: a magyar kormány azon dolgozik, hogy hozzájusson a lehetőség szerint legnagyobb európai uniós támogatáshoz. Gyurcsány Ferenc biztosította Barrosót arról, hogy a kormány élén történt személyi változások nem jelentenek semmilyen orientációs változást a magyar külpolitikában. Gyurcsány Ferenc találkozott még Poul Nyrup Rasmussennel, az Európai Szocialista Párt dán elnökével, Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkárral és Guy Verhofstadt belga miniszterelnökkel is.

2009: Bajnai a válságkezelésről és a NATO-ról tárgyalt Brüsszelben

Gyurcsány Ferenc és az MSZP–SZDSZ-kormány bukása után Bajnai Gordon átmeneti kormánya vezette egy évig az országot. Bajnait 2009. április 14-én iktatták be. Az ő első útja is Brüsszelbe vezetett. Április 28-án találkozott José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, és ismertette kormánya válságkezelő programját. Találkozott Jaap de Hoop Scheffer NATO-főtitkárral is, akivel átnézték, hogy áll Magyarország a NATO-kötelezettségei teljesítésével. Bajnai még ugyanezen a napon Bécsbe is elment, ahol Werner Faymann osztrák kancellárral folytatott megbeszélést a gazdasági válság okozta nehézségekről.

2010: Orbán Varsói átszállással ment Brüsszelbe

Jól látható, hogy Orbán Viktor már 2010-ben igyekezett megtörni a korábbi hagyományokat. A Fidesz első kétharmados győzelme után ő 2010. június 1-jén előbb Varsóba utazott, csak ezután ment Brüsszelbe. Ez abból a szempontból volt üzenetértékű, ami ezután jellemezte Magyarország és az EU viszonyát, illetve a lengyel–magyar–cseh–szlovák visegrádi együttműködést. Orbán „szabadságharcot” indított, amelyben egészen mostanáig a legfőbb szövetségese a nemzetállami önállóságot a végsőkig védelmező és a brüsszeli szövetségi irányelveket csak vonakodva elfogadó lengyel vezetés volt. Orbán Varsóban akkor Donald Tusk miniszterelnökkel, a mérsékelt, jobbközép Polgári Platform elnökével találkozott. Szijjártó Péter, aki akkor még a Fidesz elnöki stábjának vezetője volt, azt mondta: a közép-európai együttműködés szempontjából a magyar–lengyel együttműködés kiemelkedő fontosságú.

Orbánra ezután nehéz tárgyalások vártak Brüsszelben, elvégre az új kormányfőnek az volt a célja, hogy újratárgyalja az IMF-fel és az EU-val kötött hitelszerződésünket. Az egyik oldalon ott állt egy az EU-ban példátlan módon kétharmados támogatást elnyerő, nagy ívű elképzelésekkel bíró és magának nagyobb mozgásteret akaró miniszterelnök, a másik oldalon pedig a konvergenciaprogram és a szigorú brüsszeli kötöttségek, amelyeknek megfelelően Görögország csődje után nem nagyon akarták engedni a vállaltnál nagyobb magyar költségvetési hiányt.

2014: A kormányfő kitartott Varsó mellett

A Fidesz 2014-ben ismét kétharmados győzelmet szerzett, Orbán Viktor első útja 2014. május 5-én ismét Varsóba vezetett. Orbán rövid varsói programja alatt ismét találkozott Donald Tuskkal. Itt egy mai szemmel nézve különösen fontos kérdés került terítékre: az orosz gázfüggőség csökkentése. Orbán támogatta a lengyelek által javasolt energiauniót, amelyet aztán a visegrádi négyekkel is meg akartak vitatni. Orbán itt arról beszélt: a magyar kormány célja, hogy csökkenjen az Oroszországból érkező importgáz jelentősége az ország energiarendszerén belül. Orbán azt is mondta: Közép-Európa ma már jobb állapotban van az energiafüggetlenség szempontjából, „de nem problémamentes a helyzetünk”. Például a paksi reaktoraink orosz gyártmányúak, így a bővítésüknél is orosz műszaki megoldást kell alkalmazni. A másik fontos helyszín három nappal később Berlin volt, itt Orbán Angela Merkel kancellárral tárgyalt. Rá egy évre kitört a menekültválság, és a krízis közös, uniós kezelését elutasító Orbánnak ezután igen gyakran volt kemény csörtéje a német kancellárral.

2018: Na, vajon hova utazott Orbán?

Mindezek után nem nehéz kitalálni, 2018-ban hova utazott először Orbán – természetesen Varsóba. Ezúttal már a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) politikusa, Mateusz Morawiecki volt a kormányfő. Orbán régi szövetségese, Donald Tusk ekkor már 4 éve az Európai Tanács elnöke volt, 2019-től pedig az Európai Néppárt elnöke lett (ez még érdemel később pár mondatot). Mint az ezt követő négy évben kiderült, továbbra is a lengyelekkel való szoros szövetségen alapult Orbán politikája, amely a Brüsszellel fennálló állandó hadakozásban nyilvánult meg. A fő pont az EU-n belüli szuverenitás kérdése volt. Később mindkét ország kemény vitába került Brüsszellel, és Magyarország ellen az idei választás után meg is indult a jogállamisági eljárás. És még pár mondat a blokk elején említett Donlad Tuskról. Ő mostanra Orbán egyik legnagyobb bírálójává lett. Már az Európai Tanács elnökeként elítélte Orbán nézeteit az illiberalizmusról. Mostanra megtörni látszik a 2010 óta erős lengyel–magyar szövetség is. Miután az orosz–ukrán háború kitörését követően Varsó egyértelműen oroszellenes álláspontra helyezkedett, az akkor még a választási kampány közepén lévő Orbán a rezsicsökkentés és a magyar energiafüggőség miatt ebben az ügyben is külön útra tért az EU-ban. Feltehetően ezen igyekezett Magyarország javítani azzal, hogy Novák Katalin első útja államfőként Varsóba vezetett, ahol elítélte a putyini agressziót.